If you can dream it, you can do it.

Divat, könyvek és a többi

Sztárban sztár

Döntősök, elődöntősök és 7.adásba bejutottak

2016. július 22. - Coco Chanel Eszterrrka

Sziasztok! Folytassuk is hát rovatunkat az utolsó 6 kiesővel és helyezettel.

 

Rácz Gergő

Gergő barátunk, akit mint a legtöbb versenyzőt, az ötödik adásban ismertem meg. Ekkor semmi bajom nem volt vele, kicsit tépte az idegeimet azzal, hogy azt ecsetelte, ő ilyen,meg olyan visszafogott, de különösebb problémám sosem volt vele. A munkássága nem tetszik kimondottan, hallgatható, szerintem unalmas, a Ha behunyod a szemedet klipje nem a híres visszafogottságáról tanúskodik. Kissé csajos hang tulajdonosa Gergő, ami nekem kifejezetten nincs ínyemre, átlagosnak tartom őt, a műsorban is leginkább közepesnek volt mondható, kivéve egy- két alakítását (Anastacia- ez nagyon- nagyon rossz lett, Pain- ez viszont fergetegesre sikeredett neki).

1.adás: Anastacia- I'm Outta Love: Ez volt Gergő és véleményem szerint az egész évad legrosszabb alakítása. A családommal utólag néztük vissza az első adást, amikor már a hetedik vagy nyolcadik adás ment valójában. Amikor elkezdett énekelni, vagyis bocsánat, kornyikálni, egyöntetű reakciónk az volt, ezzel hogyhogy nem esett ki. Az egy dolog, hogy nővé alakult, de egy nagyon- nagyon férfias hangú nővé. Elhiszem, Gergő barátunknak a férfias hang kifejezés valami egészen nehéz dolog, de megpróbálhatott volna már akkor nem kornyikálni. Márpedig azt tette. Persze, a zsűri erre sem mondta meg neki, hogy édesem, húzz haza és ott kornyikáljál, hanem szegény Anastaciát vádolta meg személy szerint Liptai Claudia playbackeléssel. Sértő ez, és minderről Gergő és a ZS kategóriás imitálása tehet.

3.adás: Karel Gott- Lady Karneval: Hallgatható, ám nem egy felsőkatgóriás alakítás volt ez Rácz Gergő részéről. Csehül próbált énekelni, én pedig, aki szinte napi szinten hallom ezt anyelvet (anyukám beszéli és szokott cseh műsorokat nézni TV- ben és mint szlovákot is tanuló diák megértem azért a hozzá igen hasnló nyelvet) megállapíthatom, hogy rosszabbul is összejöhetett volna neki, de nem volt tökéletes a kiejtése. Karel Gott komoly feladat, valahogyan azért megbirkózott vele, de nem volt tökéletes.

4.adás: Bereczki Zoltán- Kerek egész: A Sztárban sztár stúdiójában úgy tűnik, nagyon szerették Bereczkit, ugyanis 4 hét után úgy döntöttek, egy nem elég belőle, hát Rácz Gergőből varázsoltak egy másodikat. Gergő alakításáról szólva, kifejezetten jó volt, élvezhető, nem súrolt semmiféle határt, simán jó középmezőnybe. A hang ment neki, bár a sajátján nem is változtatott sokat, de azért mégis, tartotta a mértéket, a magasság is rendben volt, a mozgásáról már nem is beszélve, az egyszerűen remek lett. A pontozásánál először csak azt tudtam, hogy 38 pontra tett szert, azt hittem, Bereczki nem látta teljesen hiteles alakításnak, amit én nem is vettem volna furcsának, na de az, hogy Zoli (igen, mi  életreszóló cimborál vagyunk,  én csak úgy Zolizhatom őt, ha-ha, rohadt nagy poén volt) ad neki egy tízest, míg Havas és Majka nem képesek emberelni magukat, az furcsa, bár igaz, én is egy kilencessel jutalmaztam volna Gergőt.

5.adás: Pain- A szex vajon mi?: Eljött az a pont, hogy Gergő szó szerint is levetkőzze a gátlásait. Pain nevezetű, a szerzeménye alapján biztosan hihetetlenül magas értelmi szinttel rendelkező barátunk (irónia, please) elevenedett meg vagy éledt újra a Sztárban sztár színpadán, ezúttal egy nála azért sokkal visszafogottabb (muszáj volt kihangsúlyozni) énekes tolmácsolásában, de az átalakulásban semmi hibát nem találtam. Egyrészt, nem ismertem az eredeti változatot (csak azért sem mondom rá, hogy szám!), de amúgy nem értem, ezt honnan kéne ismerjem. Minden esetre, a kezdeti vonakodás után barátunkból igencsak jó Pain lett, de persze az adás végére magára varázsolt egy inget, túl visszafogott ő ehhez a félmeztelenesdihez. 

6.adás: Tarkan- Kiss Kiss: Gergő nagy derültségére, ezúttal teljesen felöltözve változhatott török szívtipróvá, ám így is jutott neki min bánkódnia, hiszen nyelvet kellett tanulnia, ráadásul még a hangja is elment az előző heti Pain- imitálása után, amiben igencsak mély hangon kellett kérdezgetnie a kedves nézőket a szerelemről és szexről. Tehát, mint a kisfilmjében hallhattuk, nem is tudta az éneklést gyakorolni, hiszen nincs hangja. Hála és köszönet, kedves Pain! Az alakításáról szólva, abszolút nem volt gyenge, ezúttal nagyon jól átlényegült, de azért az előző adásban jobban ment neki. De, persze, ő ehhez is visszafogott volt, pedig most még póló is volt rajta.

7.adás: Rick Astley- Never Gonna Give You Up: Ennyit a nagyon jó alakításokról részéről. Valahogyan Varga Győző volt még hasonlóan, mint ő, a kiesése előtti két héten hozta a színvonalat úgy, ahogy, de aztán távozott, megjegyzem, jogosan. A Never Gonna Give You Up- ja lapos lett, átlagos, semmilyen, de ahogyan Tilla is mondta, igazából Rick Astley sem volt sokkal jobb, sőt igazából ennél több nem is volt, így részemről kieshetett volna helyette Csobot Adél. Szerintem a nagy töröktanulás, előtte pedig a (fél)meztelenkedés kiütötte őt és már nem volt energiája és kedve nagyon odatenni magát, bár még így is bámulatosan jó Rick Astley volt, kár, hogy ő alapból elég semmiylen volt ahhoz, hogy ki lehessen vele esni, tehát november 8.- án, este búcsúzhattunk kedves, visszafogott barátunktól.

 

Wolf Kati

Mondjanak nekem bármit, Kati volt a kedvenc versenyzőm. A munkásságába is belehallgattam, nem vagyok a tucatzene híve, ám egyetlen kivételt talán ő képezi, akinek szívesen hallgatom a dalait, kedvencemmé meg talán a Mesén túlt avattam, ha már muszáj megneveznem (ja, hogy nem az?). A műsorban, mint mondtam, a felhozatalból talán a kedvencem volt, esetleg még Peter Šrámek érdemli meg mellette ezt az előkelő helyet. Tény, ő nem mindig volt tökéletes, néha egészen katis maradt pár részén a dalnak, de összességében sosem volt botrányosan vagy akár csak nagyon rossz alakítása, szerintem mind legalább közepes szintre helyezhető. Mondhatjuk, hogy kicsit Wolf Kati rajongó lettem, de azért,amit Havas lerendezett körülötte (félreértés ne essék, én tisztelem és szeretem a Tanár urat ^^), az csak nagy enyhítéssel nevezhető túlzásnak.

1.adás: Oroszlán Szonja- Tépj szét: Az első adás, bármilyen gyenge volt is, Kati lévén kicsit felpörgött, ha kifejezhetem így magamat, rohadtul tetszett az egész, egyedül ő és Baby Gabi voltak képesek aznap megmenteni kicsit a műsort. Na, meg Gáspár Laci, aki már akkor is nagyon vicces volt és mosolyt csalt még nekem is az arcomra. 38 pontot kapott, amivel meg vagyok elégedve, mert azért a 40 vagy 39 az első adásban még kicsit talán erős lett volna, de az erős produkcióját látva a 38-37-36 számok közül kellett kapja az egyiket ami a pontjait illeti, én mondjuk tízest első este semmiképpen sem adtam volna, kilencest is bajosan, de neki odaadtam volna. A hang is stimmelt, a koreográfia úgyszintén, egy backstage ,,kérdezzük ki a sztárokat, egy percre se hagyjuk őket élni az életüket''- cuccban kérték tőle, hogy beszéljen Oroszlán Szonjásan, talán ekkor döntöttem igazán úgy, hogy megérdemli a kapott pontszámot. Hozta a nyávogós, ízetlen karaktert extra koreográfiával.

2.adás: Varga Viktor- Lehet zöld az ég...: Kati ismét hozta a színvonalat, ezúttal nehezebb feladattal, azért pasivá alakulni sem lehet egyszerű, azt azért elképzelem, hogy az én kétgyermekes anyukám bohóckodna egy ilyen műsorban nemet váltva, de inkább ne, mert rosszat fogok álmodni. Külsőre tökéletes Varga Viktor lett, csak kár, hogy, mint ahogyan Majka is említette, mind a bicepsze, mind a ,,szerszáma'' nagyobb lett, mint Viktornak, ha-ha. A külseje mellett, többnyire a hangja is stimmelt, bár nem mindig és teljesen, nagyon akarta, hogy tökéletsre sikerüljön, néha talán ezen is bukhatott el, de alapjában véve, nem lett rossz, ezt bizonyítja a 39 pont, amit csupán másodikként a színpadra állva szerzett (bár nem állítom, hogy erre a zsűrire nagyon lehet támaszkodni, esetenként vagy a fülükön ültek vagy vicceltek, de teljességében nevetséges pontszámok alakultak ki). Azt hiszem, így már világos, még a félig süketeknek is, hogy nem lehetett rossz az alakítása, sőt szerintem nemváltáshoz képest valami elképesztően jó volt, biztos, hogy jobban ment neki, mint előző héten Tóth Gabinak.

3.adás: George Michael- Wake Me Up Before You Go Go: Ez az alakítása Katinak nem, volt kiemelkedően jó, már várhatta, hogy végre ismét nő lehessen (mondjuk aztán lehetett is, Lady Gaga egy csodálatosan szexinek szánt, bizonyára csodálatosan kényelmetlen dresszben. Gondolom, ezek után nagyon- nagyon boldog volt a nőlétével, főleg (két) kisgyermekes anyukaként), de a dal lement, hatalmas csalódást nem okozott, nem is zavart sok vizet, simán középmezőnybe helyezhető volt, ami simán egyeztethető az érte kapott 34 pontjával. (Azt azért csodáltam, hogy ha már George Michael, miért nem a Last Christmas hangzott fel, nyúzva , akik nem szeretik. Mondjuk lehet, hogy ez már az első két évadban volt, nem tudom, nem néztem.)

5.adás: Sia- Chandelier: Nem értem, miért is volt baja a Sia- féle fejeltakaró izével, vagy mi is az, hagyhatta volna magán, vagy áthajíthatta volna nekem a TV- n keresztül, merthogy nekem iszonyatosan tetszett. A klip elég valósághűen lett elővarászolva, bár azért az eredetiben jóval kevesebb a dekorációs dolog a házban ahol a kislány táncol... Apropó, kislány. Hála a Sztárban sztárnak, megismerkedhettünk egy csodálatos művésszel, aki még csupán 13 éves, a becses Réka név büszke tulajdonosa és táncot művel, amit itt is megcsillogtatott.  Azt hiszem, hála neki, Katinak sok dolga nem lett volna, de szerencsére azért nem lustult el, szép, művészi produkciót varázsolt ebből, ami teljes összhangban volt, külön- külön pedig csak félig teljesedett volna ki. Azért, ha nagyon szőrszálhasogatóak vagyunk, kisebb hibák néha- néha csúsztak be az énekbe, de nagyon ritkán, a show pedig így is teljes volt, az aprócska hibák pedig senkinek sem szúrtak szemet időnként, csak roppant kritikus énemnek, de szerencsére olyannyira egészben volt a produkció, a dalválasztástól kezdve a kislány táncáig, hogy öröm volt nézni. Talán ez volt addig a legjobb produkció a 3.évadban, de aztán talán Peter Šramek Hernádija vitte el később a prímet előle, de az még pár adásnyira odébb volt...

6.adás: Prince- Kiss: Kritikám elején egyperces néma csönd az adás óta már elhunyt Prince nevezetű legendánk emlékére... Nos, most, hogy ezzel is megvolnánk (Prince nyugodjék békében!), térjünk Wolf produkciójára. A múlt heti színvonalat elhagyta Kati és a középmezőnybe került egy elég gyengére sikeredett nemváltás során, majdnem ki is esett, de végül mégis Varga Győzőtől búcsúztunk, hála a Magasságosnak! A kisfilmben ment egy kicsit a nyihogás most részéről is, inkább Tina Turnert kapta volna, amivel meg Šrámek nem volt megelégedve, Kati ötletétől vezérelve mondjuk tényleg cserélhettek volna, de akkor nem lett volna poén az egész. Azt kijelentette, nem végez kétértelmű mozdulatokat a padlón, amit végül nem is tett, határozott egy csaj ez a Kati! Az előadása mégis lapos lett, eddig szerintem többnyire jobbakat láttunk tőle, de ezt is túléltük, nem hagyott bennem mély nyomot az átalakulás, bár Katihoz mérvén tényleg gyenge volt.

7.adás: Koncz Zsuzsa- Valahol egy lány: Én ezt a dalt másodikos koromban szoktam énekelgetni azóta már megboldogult (Ő is nyugodjék békében!) nagyapámnak és vele is. Mindig imádtam ezt a számot, szerintem Kati is hasonlóan lehetett vele, mert az előző heti rinyálása helyett most boldogan látott a feladathoz. Koncz Zsuzsa is telefonált neki, amit Prince előtte nem tett meg (Hm... Vajon miért is?), megígérte, hogy szorít neki, bár sajnálja, hogy nem mehetett el a próbára, stb., stb. Végül kiállt a színpadra, egy egész jó kis alakítást nyújtva. Mondjuk, látszott (és nem csak külsőt illetően), hogy nem Koncz áll a színpadon, a mozgása az övéhez képest robotikus és betanult volt, a hangja is erőltetett, de jó (esetleg jobb) értelemben, tehát nem volt megjátszós vagy sok, egyszerűen nem természetes. Összehasonlíthatatlan volt a Siájával vagy az Oroszlán Szonja- imitálásával, amiket olyan jól előadott, mintha neki ez zsigerből menne, de jó produkciónak számított. Alapból mondjuk adott volt, hogy egy sokak által ismert, úgynevezett ,,szépzenét'' kapott, a magyar zene egyik nagyasszonyától, egy ilyen táncdallal pedig nem nehéz továbbjutni (ilyennek számított anno adásban Tóth Gabi Kovács Katija) , de hatalmas, nagy bulit nem lehetett vele csapni, ellenben élvezhető, szép előadást igen.

8.adás: Celine Dion- My Heart Will Go On: Ezzel a dallal nehéz lehetett kiesni, de Csobot Adél elfogult rajongói sikeresen juttatták őt tovább és ejtették ki Katit, de legalább (ahogyan ő is mondta), méltó dallal búcsúzhatott. Szerintem, a távozása nem is ennek, sokkal inkább az általa választott Beyoncé- számnak volt köszönhető. De a produkciójáról szólva, nekem ez egy kissé közepes előadás volt, nem olyan értelemben, mint a George Michaelje, hanem úgy, hogy hol hozta Dion hangját, hol pedig teljesen Wolf Kati volt, ami mondjuk egy ilyen lassú számban nem nehéz, na de akkor is. Itt jóval kevesebb koreográfiát kényszerült betanulni (legyünk őszinték: semennyit), mint a másik előadásában, ismét a kezeivel hadovált, mint egy hete a Koncz Zsuzsa- átalakulásánál. Vonza ő az iylen feladatokat, na. A sminkesek és maszkmesterek ezúttal hálásak lehettek, tulajdonképpen Kati arckaraktere második Celine Dion, csak a szőke haját kellett barnára cserélni, ami ezúttal sokkal jobban állt neki, a hosszú világosbarna mellett dönthetne, ha beszállhatok a zsűri újabban kedvenc szórakozásába, tehát Kati külsejének kitárgyalásában (ugye, kedves Havas, a divatdiktátor?), ezenkívül pedig egy kontaktlencse került a szemébe, ismét barna színben. A produkció tehát hol megingott, hol szinte tökéletes volt, de a legeslegjobb alakítások közé még így sem kerülne be, bár az, ahogyan a Titanic főcímdalát énekelte, még engem is elkápráztatott, valószínűleg, ha akkor és ott kell véleményt mondnaom, a tökéletes lett volna az első szavam, de azóta volt lehetőségem átgondolni a véleményemet.

 

Csobot Adél

Nos, hogyan is fejezzem ki szépen, irodalmian, papírra vethetően magamat? Utálom Adélt. Persze, tisztelem benne, hogy ki lehet ezt jelenteni, ami csak azt bizonyítja, hogy a kiscsaj tipikus celebalakt, merthogy aki nem az, azt nagynehezen tudja csak teljesen utálni vagy imádni valaki, de ettől függetlenül, egy csipetnyit sem kedvelem. Igen, igen, a műsorban ismertem meg, ahol az első benyomásom az volt ,,Úristenem, ez a kiscsaj már milyen ízetlen!''. Mert amúgy az is, egy nagy arcrafagyott mosoly az egész lány, sok ízetlenséggel megfűszerezve. Énekelni még tud is, szó se róla, de ettől függetlenül, nem vagyok képes szeretni őt, az egész műsorban azt vártam, mikor esik már végre ki. És persze, hogy pont ezért jutott be a döntőbe, hip- hip- hurrá!

1.adás: Terecskei Rita- Szólj már!: Azt hiszem, az ilyesfajta komoly dalok, melyekben nincs helye a vigyorgásnak nem illenek Adélhoz és nem is mennek neki. Főleg, ha még egy minimum húszkilós maszk sem akadályozza meg, hogy megtörténjen a baj és mosoly üljön az arcára. Mondjuk, a feladat ezen részét végül is megoldotta, nem mosolygott, nem röhögött bele, ezen a szinten profizmust tanúsított. Hangilag viszont nem sikerült átváltoznia, teljesen nyugodt sem tudott maradni cseppnyi dühvel a hangjában. Ugyanazt a hangját használta, amit általában, ha nem változik át, ami jócskán megesett a műsor 10 adása folyamán. Mozognia nem igen kellett, amivel szintén megbirkózott (sosem értettem, ennek a Csobotnak és kedves társának, Tóth Gabinak miért olyan szörnyű, hogy egy helyben kell állniuk... Jó, értem én, ők izgő- mozgó sajtkukacok, de akkor is... Bezzeg Gáspár Laci hogy nem akart Michael Jacksonként táncolni!), de ezzel nem is adódtak nagy próblémák. Ám a fő feladat itt a hang, ami nem sikerült Adélkának.

2.adás: Aradszky László- Nem csak a húszéveseké a világ: A dalválasztás hihetetlenül ötletes, főleg ha azt vesszük, hogy Csobot pont 21 évesként vett részt a Sztárban sztárban, így az a részlete a hatalmas magyar zenei darbanak, hogy ,,...Mert aki ma húsz, az holnap huszonegy...'' pontosan Adélra illett. Ami pedig az alakítását illeti, ezúttal egész színvonalas volt. Persze, ezúttal én sem vártam volna, hogy a hangja 100%- os legyen, ne túlozzunk, azért kicsit elváltoztatta, ami jópont, mert nem lett belőle ettől még paródia. Egyedül a geztusokat tudta teljesen levenni, ez pedig sikerült neki, hát miért is ne járna a 10 pont? Nehéz feladat elé nézett, de végül megbirkózott vele, sőt győztesként került ki a csatából, a maga 40 pontjával, amivel végül helyet foglalt.

4.adás: Mary Zsuzsi- Mama: Csobot Adél második és egyben utolsó 40 pontos produkciója, ami bár a 4.adásban nem számított nagy dolognak, hiszen rajta kívül még Wolf Kati, Peter Šrámek, Csonka András és Tóth Gabi kaptak  maximális pontotszámot, de azért szerintem lehetett volna ez több is, ha komolyabb feladatokat kap, nem Selena Gomezt és Carly Rae Jepsent. Egyébként, szerintem a hangján ismét nem sokat alakítgatott, de tény, hogy így is megelehtősen Mary zsuzsis volt, de ez abból is adódhatott, hogy Adélban azért van némi Mary- féle kisugárzás, így nem meglepő a négy tízese.

5.adás: SP- Maradnék/Kép maradsz: Hát, lehet, hogy én vagyok a visszamaradott, de ki a fene az az SP???!!! Aha, valami csinált, kétes tehetségű magyar énekes, ismét, ugye? Ne, csak azt ne! Mondanám, hogy pont Adélnak való feladat, de sajnos, ez nem így van. Ő, ha egy kicsit egyszerű feladatot kap, ellustul és a saját hangján előadja, ami most egyébként nem lett volna olyan szörnyű, bár még mindig nem tudodom, ki a retek az az SP. Jó, akkor erre nem tudok igazán kritikát mondnai, nem is értem, miért fogtam bele, valószínűleg nem lehette valami jó, ha még a zsűri is csupán 32 ponttal jutalmazta őt (ami ennél a zsűrinél igenis kevésnek számít, nálam mondjuk annyira már nem).

6.adás: Liza Minelli- Mein Herr: Ezt én hálás feladatnak veszem neki. Először kapott dívát, mondhatják, hogy fiatal a dívaszerepre, de szerintem egész jól hozta ezt a karakter, a díváskodása pedig egyszerűen perfect volt. A széken is remekül táncolt, persze ezek után jöttek is egytől- egyig a poénok Adél terhességére utalva, roppant humoros kis zsűrink van, ha-ha. Ettől függetlenül, ezt én úgy éreztem, kicsit mintha Csobtra szabták volna, illett hozzá. A hangja sem volt rossz, bár tökéletesen Minelli sem, de nem Adél rossz alakításai közé sorolható ez, még ha felejtős is volt. Táncolni viszont jól táncolt, terhes vagy sem. (Nátán viszont pattogós gyerek lehet, ha már az anyja 10 héten keresztül ugrált vele a Sztárban sztár színpadán- és akkor a ppróbákról még nem beszéltünk-, de hagyjuk.)

7.adás: Taylor Swift- Shake It Off: Jajj, mi történt volna, ha legalább ebből a műsorból kihagyják Miss Swiftet? Elég az embernek, hogy a rádió adja, a tévé a képébe nyomja, Starityn minden második cikk róla szól, az újságok is felfújják a csajt, hát miért is maradt volna el egy jó kis (khmm...) Taylor Swift- sláger? Mindegy, Adélnek nem ilyen kis semmiket kellett volna adni, hanem valami komolyat és megerőltetőt, mert csak arra készül keményen. Hogy lehet az, hogy Swiftet a saját hangján adja elő, míg egy Liza Minellivel vagy Aradszkyval hajalndó bajlódni akár egy napot is? Mert az feladat. Ez meg nem. Ilyen sablonos, semmilyen hangszínt egy gyakorlott énekes számára gyerekjáték, így egy vicc lett volna, ha Wolf Kati, Gáspár Laci, akár Tóth Gabi kapja, de egy ilyen szinten még kezdőnek számítható énekesnőcskének még úgy kábé megfelelő feladat volt ez. Végül is, tudjuk mi lett belőle, egy Csobot Adél előadású sejk it off, semmi Taylor nem volt benne, bár ha a semmilyen karaktert nem tartalmazó Adél hang az volt, akkor de, tökéletesre sikerült. A tánc résszel amúgy sem volt gond, Csobot ugyanolyan idétlenül rázta magát, mint az eredetiben Swift.

8.adás: Carly Rae Jepsen- Call Me Maybe: Ajj, ismét egy ugyanolyan feladat, mint a feljebb említett Taylor Swift- utánzás. Az egyik legcsináltabb, leginkább egyslágeres, annak hatalmas visszhangja után már a süllyesztőben eltűnt énekesnőt kapta most Adél, ami ismét nem nagy feladat, tulajdonképpen semekkora, ezt egy gyakorlott előadónak álmából felkeltve kell tudnia hitelesen előadni. Fogjuk rá, hogy Csobot is ezt teszi, ugyan a saját hangján, de ezt most nem róhatom fel neki, ismervén az eredetit, mást nem igen tudott volna vele kezdeni. A klipet egész jól hozták, volt kutya, pasi, meg minden, ami állítólagosan elvitte a show- t, mondjuk nekem ha nem mondják, fel sem tűnik az ott heverésző eb, de ez mellékes. Csajoskodott, játszotta a zavarát, mondjuk Adél feltűnően eőlködött, végül lett is eblőle valami, ami pontosan olyan semmitmondó volt, mint az eredeti, de úgy tűnik, manapság ez kell az embereknek. Havas értékelésén még mindig meg vagyok kicist rökönyödve, mert mi az már, hogy azért ad 10- est Csobotnak, mert Majoros úr tetű lesz? Érthetetlen ez a logika... (Mellesleg, zsűrizés szempontjából még hibás is.)

9.adás: Oszvald Marika- Hajmási Péter, Hajmási Pál: Végre! Végre kapott Adél is normális feladatot! Persze, csak azért, hogy ,,csoádlatos művésznőink'', Taylor és Carly után egy adásnyit pihenjenek a kéte ízlésű tinik és csak utána hallgathassanak ,,remek'' Selena Gomez- nótát. Egyébként, ez a lány tényleg próbált ott lenni, ha olyan feladatot kapott, ahol lehetett, ennek ellenére a döntőbe azért nem kellett volna, bejusson, mert az utolsó két adásban is kis csinált izéket kapott. Na, mindegy. Egyébként, az egyetlen, amiért megérte a döntőbe jutnia, ez a produkció volt. Ahhoz képest, hogy az első döntőhöz érkeztünk és eddig egész jó produkciókat láthattunk (jó, igaz, nekem Csobot Adél és Tóth Gabi nem voltak a szívemen kifejezetten, de előbbinek csak nehezebb feladat kellett volna, míg az utóbbit úgyis húzták nagyon, pedig a hangkarakterét sosem tudta még minimálisan sem elrejetni) az ide eljutott átalakulóművészeinktől, csak Adél múlta fölül önmagát, teljesen színvonalas produkciónak pedig még talán Gáspár Laci Charlie- ja volt nevezhető. Igaz, az előadása eleje feltűnően marikásabb volt, de a végére sem laposodott el teljesen, ment neki az egész, a sminkje és maszkja remek lett, a mozgás pedig tényleg az erőssége, mert az múlatlanul a legjobb volt az egészben. Végtére is, a legjobb produkciója volt ez az évad során.

10.adás: Selena Gomez- Love You Like A Love Song: Nos, akkor téjünk is vissza a semmiylen, csinált, manapság túlsztárolt énekesnőcskékhez, my friends. Bevallom, ezt a dalt az úgynevezett ízléstelen korszakomban fogjuk rá, ogy szerettem, mára viszont a sírba lehet vele és Selenitával is kergetni. Hát még Selenitával Csobot Adél tolmácsolásában! Úgy döntöttem, inkább énekelte volna a saját hangján, csak ne próbált volna átalakulni, könyörgöm! Az, amit lerendezett, valami egészen elképesztően szörnyű volt, komolyan, bárcsak ne próbált volna Selenává alakulni, bárcsak maradt volna Csobot Adél! De nem tette. Hát, köszi, Adél!

 

Tóth Gabi

Tóth Gabi... Akiért ugye, odavolt a zsűri, én viszont egyáltalán nem. Persze, még el sem kellett indulnia a műsornak ahhoz, hogy sokan előre lássák, hogy Gabit majd nyomja a zsűri, be a döntőbe, de azért egy kicsit nevetséges, tekintve, hogy mindent a saját hangján énekelt (jó, én megértem, ilyen szinten erős hangkaraktert elnyomni nehéz kérés, de erről szólt a műsor, könyörgöm!). Ennek ellenére, ha valaki elkönyvelné, legkevésbé sem vagyok Tóth Gabi- utáló, mondjuk fan sem, de mindegy. Vannak dalai, amiket szívesen hallgatok (pl.: Elég volt!, Érte megérte, stb.), imádni abszolút nem imádom, elismerem, hogy tényleg kiválló hangja van, ehhez a munkásságával sem kell megismerkedni, elég a Sztrában sztáros produkcióit végignézni. Szimpatikusnak abszolút nem mondanám, nekem Gabi nagyon sok.

1.adás: Bruno Mars- Uptown Funk: Az egyetlen dal, amit egyébként is ismertem Bruno Marstól, és ami rendszerint megy az idegeimre. Hogy mi okból, most inkább nem fejteném ki, de nem rajongok érte, még ha nem is olyan rossz, de idegesít már egy aprócskát. De akkor, Gabi produkciójára térvén: az egészet letolta a saját hangján, túlságosan is közepes volt az előadása és unalmas. A mozgása is középszint, nem nyűgözött le, ahogyan (kivételesen) a zsűrit sem. Persze, már most jöttek a szuper kritikák Gabi szólókarrierét illetően, csakhogy ennek semmi köze a Sztárban sztárhoz.

2.adás: Britney Spears- Toxic: Tóth Gabi jön egy jó adag alapozóval a sminkeseknek, az biztos, mert  tetoválásait negyban el kellett tüntetni (példának kedvéért azt a csodálatos szerezeményt, amin egy másik nő képe látható... WTF???), hogy szexi Britney klipet tudjon imitálni. Azt hiszem, a műsor férfinézőinek nagyrésze itt talán észre sem vette, hogy ének része is volt a produkciónak, pedig igen, volt, méghozzá Tóth Gabi- hangon. A szexis mozgás meg ilyesféle dolgok megvoltak, a hangja is megvolt, csak a sajátja, de ha valaki meglátja a mély dekoltázsát, azt hiszem, észre sem veszi, hogy én mégis miről beszélek itt össze- vissza.

4.adás: Kovács Kati- Nem leszek a játékszered: Jöjjön hát egy olyan nóta, melyet mindenki ismer, még a legnagyobb zenei analfabéta (analfabéna?) is. Ennél a produkciónál valóban minden adott volt, hogy mindenki el legyen tőle ájulva, kivételként persze az olyan túlságosan kritikus emberek, mint jómagam. Persze, mi kis sajtkukacunk nem képes alapból megmaradni egy helyben, így komoly erőfeszítés számára, hogy csupán állva, a fejét és karjait minimálisan mozgatva előidézze Kovács Katit, de végül is megtette, nem kis sikerrel. A zsűri odavolt, a nézők 95%- a (ez most egy hasamra csapok szám volt, nem biztos, hogy helytálló) odavolt, a kritikusok nagyrésze (inkább nem is kísérletezek a számokkal) odavolt, néhány ember kivételével tehát, mindenki odavolt. De itt jön, hogy már az eredeti előadónak sem volt teljesen az ínyére Gabi átalakulása, legalábbis minden jel erre mutat. Mondjuk, nem hibáztatom érte, én sem akarnám (már, ha tudnék énekelni... Mármint, azt tudok, csak rosszul és hamisan), hogy egy ilyen bohóckodásban próbáljanak imitálni, méghozzá pont az az énekesnő, akiu bármit tehet, a zsűri ódákot fog róla zengeni és száz százalékos a továbbjutása? Ez viccnek is rossz! Egyébként, felőlem, ez az előadás lehetett volna középmezőny, mert nem volt rossz, talán Gabi legjobb alakításai közé sorolandó, de mégis. Nem volot tökéletes, ezt bárki észre veszi, ha rögtön egymás után hallgatja meg a két előadót: Katit, majd Gabit.

5.adás: Lovasi András- Ha az életben: Míg az előzőben minden adva volt egy színvonalas produkcióhoz, úgy most már teljesen olyan feladat elé nézett Gabi, mait nehezen ugyan, de valahogy meg tudott volna csinálni, de végül nem csinálta meg. Teljesen más hangfekvést- és karaktert kapott, ami persze a műsor lényege volna, de ilyen esetben sajnos a versenyzők sokszor lehetetlennek tartják, hogy megcsinálják, végül pedig nem is teszik. Ugyanez volt Gabi Kispál és a Borz- dal imitálásával, amúgy enm volt benne semmi extra, a hangja nagyon csúszkált, sosem volt stabil Lovasi András, de elment a produkció. A vicc az, hogy a próbán körülbelül volt rá kilátás, hogy nem lesz ez egy rossz produkció, de végül mégsem lett jó, pedig a kisfilmebn ment is neki a hangutánzás. Szerintem, itt ő inkább a gitártanulásba fektette az energiáját, mintsem a hangképzésbe, ami egy nagyon nagy hiba.

6.adás: Cserháti Zsuzsa- Egy elfelejtett dal: Egyedül vagyok, aki ha meglátja ezt a címet, annak elkezdődik a fejében, hogy ,,Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép, amíg csak élnem kell, sose lesz másképp...''? Mert én íy vagyok vele, az biztos. A kedvenc magyar dalomat kapta itt Gabi, és jól el is cseszte, ha kifejezhetem így magamat. Ugyanaz érvényes erre a feladatra, mint a Kovács Kati- produkciójára, mindenki ismeri, Magyarország egyik legnagyobb énekesnője, legerősebb hanggal, ismert, ámde szomorú dal, amire Claudia kedvére sírhat (már elnézést, de most én vagyok érzéketlen, vagy az a nő túlérzékeny, de hogy ő egyfolytában bőg a kicsit is érzelmes dalok után, az túlzás... Persze, Gabival egyetemben): itt tulajdonképpen ez kell, egy magas pontszámú produkcióhoz. De mégis, ebben még kevesebb Cserhátit véltem felfedezni, mint egykor Kovács Katit. A zsűri el van ájulva, jönnek a tízesek és egy hervadt kilences (na, de Majoros Péter, hogy is képzeli, hogy erre nem tízest adott? Hát nem hatja Önt meg, hogy Claudiácska és Gabika versenytbőgnek?), a nézőket azért már annyira nem kápráztatta el, de velük ki is fogalalkozik? Hiszen nem ők adnak majdnem negyven pontot egy botrányosan rossz Cserháti- imitálásra.

7.adás: Tóth Vera- Nem kell valaki másé: Egy évaddal később ismét egymásnak öltöznek a Tóth lányok, ám ezúttal két Verát köszönthetünk, míg tavaly két Gabi volt horrorisztikus (persze, az egyik plus size kiadásban, de efelől tekintsünk el). Azért, amikor Gabi kilép a színpadra, bár a küseje sem tökéletes, de mégis inkább azt mondanám, hogy ez egyik lányra sem hajazott tökéletesen, bár ha muszáj, még mindig inkább Gabit látom benne, mintsem Verát, pedig az lett volna a jó, ha őt észelelem a színpadon. Jó, persze nem lehet egyszerű a saját testvéreddé alakulni, de azért némi családi vonás (vagy mi) meglelhető mindkettejük hangjában, persze elég egyedi mindkettőjé, hogy szólókarrierük legyen (ugyanez például már a Nyári lányok esetében nem mondható el), de most mégis próbált Verát előidézni, ám Gabi maradt a fitalabbik Tóth lány a színpadon.

8.adás: Varga Miklós- Európa: Ismét (szerintem) nagyon simert magyar nóta, amit végül is, nem adott elő Gabi sem rosszul.Erre mondjuk nem azt mondanám, hogy tökéletesen átlényegült, sokkal inkább azt, hogy akár jobb volt, mint az eredeti. És nem azért, mert Varga Miklós tehetségetelen volna, esetleg kevésbé tehetséges Gabinál. Hanem azért, mert nekem jobban tetszett, haha. Amúgy, valaki, ezt nem könnyezte meg Claudia? Csak mert már nem tudom, melyik Tóth Gabi- produkciónál bőg (ja, bocs, bőgni a tehén szokott, s mivel a teheneket nem szándékozom megsérteni, ezért ő sírt) és melyiknél nem. Mindegy, a produkcióról szólva, jó volt, gabis volt, lement, 40 pontot meg nem érdemelt, bár mint megomdtam, nem volt rossz.

9.adás: Sub Bass Monster- Gyulafirátót: Erre a produkcióra térve az első, amit meg kell kérdeznem, az az, hogy mi a fészkes fene az a Gyulafirátót???!!! Komolyan, aki ezt megmondja nekem, azt Anglia királyáva ütöm. Gabi visszatért a 3.adásban elhíresült rap- üzemmódjához, amikor is L.L.Juniort alakította, Liptai Claudia fel is hozta, hogy a magyar raptörténetből már csak a mellette csücsülő Majka hiányzik, mondjuk őt végül Gáspár Laci kapta, de lett volna rá esélye (de úgy vettem észre, Majoros jobban örült, hogy Laci kapta őt, nem Gabi). Mondjuk, az igaz, hogy per pillanat azért nem az alakításról bezsélek itt, hanem minden másról, mert arról nem sokat tudnék mondnai. Annyit talán, hogy egyrészt, nem figyeltem rá, másrészt felejtős volt számomra, harmadrészt pedig rap volt, amit én bárhogyan is próbálom, nem tudom értékelni. Tehát erről ennyit.

10.adás: Kis Grófo- A nézését meg a járását: Ismét egy dal (?), amit mindneki ismer, ezúttal azonban inkább sajnos, mintsem szerencsére, persze nem mindegy, hogy kinek, mert Kis Grófonak kifejezetten jó, ezesetben Gabinak is, a műsor számára úgyszintén, ám nekem már nem, mert rühellem ezt a számot (vagy mit). Azt hiszem, így a műsor vége felé kezdtek elfogyni a színvonalas elődadók, akiket a versenyzők utánozhattak volna, így ilyeneket kaptak. Veszít ez a műsor a színvonalból, az bitos, de már készítik a negyedik évadot, pff... Ott még kit fognak adni? Szomszéd Mariska nénit vagy kit? Jó, adnak valakinek, akit túlsztárolnak egy másik Whitney vagy Michael Jackson számot, ami még nem volt, de a többiek mit fognak alakítnai? Na, mindegy, az még a jövő zenéje, míg Gabi Kis Grófoja már a múlté, így arról tudunk BIZTOSAN beszélni. Az alakítása felejtős volt és unalmas, szerintem Gabi nem sokat dolgozott rajta, max.azon, hogy megtanulta a roma részt, de nem tudom megmondnai, azt jól csinálta- e, mert akár hiszitek, akár nem, nem beszélem a nyelvet.  Letolta a dalt, ismét a saját hangján, a műsor számára ez az alakítása nem volt valami extra sem abban, hogy Gabi teljességében jól előadta volna, sem az érdekes műsorelemekben. Tóth végül 3.heyen végzett, ami tökéletes, tekintve, hogy Csobot Adél vicc lett volna, ha a 4.- nél jobb helyezést ér el, biztos volt Gáspár laci 1.helye, az pedig, hogy Peter Šrámek 2.lett, szintén lefogadható volt.

 

Peter Šrámek

Nos, Petert szintén a Sztárban sztárban ismertem meg, persze eleinte nem tudtam, hogy ő szlovák, csak azt hallottam, hogy Úristen, ez most meg miért beszél ilyen akcentussal? Aztán persze, amikor hallottam a nevét, kezdett összeállni, hogy ez a gyerek valami szlovák- féle lesz, de csak később jöttem rá, hogy tényleg az. Egyébként, példásan jó átalakulóművész volt, később a munkásságába is belehallgattam, sem a hangja, sem a dalai nem fogtak meg, de a személye már annál inkább.

1.adás: Cipő- Repül a bálna: Hihetetlenül nagy Republic- fannak vallom magamat, ezt a dalt mondjuk különösen nem kedvelem, vannak sokkal jobb számaik is (Szeretni valakit valamiért- kedvencem-, 67- es út, Madárjós vakáción, Kék és narancssárga, Neked könnyú lehet, Gyere közelebb, Engedj közelebb, Erdő közepében, stb.), de ez egy leheletnyit sem változtat azon, hogy milyen remek hangszíne van Cipőnek. Olyan, amit megjegyez az ember, karakteres és élvezhető. Peter ezt többnyire hozta, ám ahelyett, hogy tökéletes lett volna, egy szlovákakcentusos, néha kicsit ingadozó Cipő lett, aki miközben bálnákat reptet, Majkát és Havas tanár urat hülyézi (...Aki, hülye, az is marad!...). De összessáégében, tetszett, a gyerek hihetetlenül aranyos, az akcentusa itt még hihetetlenül szemet szúrt, de aztán szép lassan kezdett elpárologni.

4.adás: Boy George- Karma Chameleon: Később ő is bevallotta, hogy ezt az átalakulását kedvelte a legjobban, ezt pedig meg is értem. Persze, én a legjobban a Hernádiáját kedveltem, de Boy George- ként sem volt utolsó. Olyan remekül hozta, hogy nem tudom, végül is, hogyan fejezzem is ki magamat. Sokáig azt hittem, nőt alakított, hála a színes műhajának és annak a rinyálós hangfekvésnek (na, ez szerintem új szókapcsolat, ilyet is csak én tudok), mit nagyon precízen lemásolt, nem csak lement a karaoke és annyi, nem, kimondottan remek lett, megérdemelt 40 ponttal.

5.adás: Laár András- Afrika: Ezt a dalt is már nagyon- nagyon régen ismerem, anyukám szavaival élve pedig, olyan gagyi, hogy az már jó. Osztom a véleményét, szeretem ezt a dalt (egyébként nem szoktam KFT- t hallgatni, de ez a szám szerintem alap kéne, hogy legyen), Šrámek egyszerűen meg tudta volna csinálni, de nem tette olyan jól. Persze, az egész nem volt rossz, de felejtős, illetve ez neki már csak a hagfekvést- és karaktert elnézve is, nem lett volna olyan nagyon nehéz, na nem mintha könnyű feladat létezne (bár... Taylor Swift és Selena Gomez???!!!), de ez sem a legnehezebb volt. Tehát, az egész lement, különösebb nagyon jó vagy nagyon rossz eredmény nélkül.

6.adás: Tina Turner- GoldenEye: Mivelhogy, ez a legnagyobb kedvencem (a kedvenc dalom, a kedvenc énekesnőm, aki emlett a példaképem is...), erről bőven tudok mit nyilatkozni. Összességében, szerintem pár hónap alatt annyiszor hallgattam meg ezt a számot, mint más azóta sem, hogy megjelent, tehát az Aranyszem cimű Bond- film 1995- ös megjelenése óta. Persze, kicsit furcsállom, hogy nem egy tipikus The Best- et (mondjuk, ezt már alakították az első évadban, az igaz), Private Dancer- t, esetleg What's Love Got To Do With It- et adtak neki, bár lehet, érdekesebb volt, ha Tina egy ismert, ámde nem pont védjegyévé vált dalt választottak. Na, mindegy, nam Tina Turner munkásságának bemutatóját készülök itt megtartani, éppen ellenkezőleg, Peter alakítására szeretnék kitérni.  Szóval, mint említettem, már annyiszor unalomra hallgattam ezt a dalt (bár és sosem untam meg), hogy Turner minden hajlítását fejből tudom és azt is, mikor viszi fel a hangját, így azt hiszem, reálisan tudok ítélni e tekintetben. Az elején, ha becsukom a szememet és nem 100%- san, csak mondjuk 85%- ben figyelek, elhiszem, hogy Tina Turner énekel. Aztán folyamatosan, ahogyan eljutott az első Goldeneye- részig (Goldeneye, I found his weakness...), kezdett ellaposodni. Persze, teljesen abszolút nem omlott össze, de közel sem volt tökéletes. Például, amikor a legvégén fel kell vinni a hangot, bár megtette, nem volt jó. Persze, azt pontosan úgy csak Tina tudta megcsinálni, sőt ő sem adta vissza teljesen azt a legnehezebb (szerintem legalábbis legnehezebb) részét az egésznek, élőben nem vitte ő sem olyan magasra a hangját, bár hamis nem volt, az is biztos.  Persze, nem is a legjobb minőségű klipfelvételeinek hangját hallottuk, hanem egy- egy árnyalatnyit gyengébb koncertfelvételét, ott Turner kb.ugyanígy énekel, így hihető volt, hogy ez akkor most Tina, de nem a GoldenEye remek klipjében. Annyit meg kell jegyeznem, hogy hihetetlen, ez a gyerek a You'll never know- részeket ü betűvel ejtette, ami azért megjegyezendő, mert egyrészt az eredetiben nem egészn így volt, ám ennek ellenére így csinálta, ami azért nem negatívum, mert egy szlovák énekesről beszélünk, szlovában pedig köztudottan nincs sem ü, sem ö betű.  Ennek ellenére, az eleje szinte teljesen tökéletes volt, már csak ezért is megértem a végleges 35 pontot, amit kapott.

7.adás: László M. Miksa- Kell egy ház: Jajj, a reggea- t viszont gyűlölöm (a rappel egyetmben, de azutóbbit azért jobban utálom)! Na, jó, inkább nem nyafogok, mert képzelem, milyen szinten lehet idegesítő. Tulajdonképpen nem ismertem ezt a dalt (vagy mi ez), de rögtön meg is utáltam. Persze, ez nem csoda, az ilyen ,,olyan laza vagyok, majd' szétesek''- típusú ,,remekművek'' tőlem nagyon távolállnak az én kifinomultságommal (amiről nem éppen tanúskodik az, milyen gúnyos vagyok és néha elég mocskos a szám, kicsit pedig perverz is, de összességében, az ízlésemet illetően a kifinomultság jellemző rám). Inkább lett volna még vagy tíz Turner- dal! De nem lett, erről ennyit. (Amilyen remek számok voltak a hatodik- GoldenEye, Strong Enough, Egy elfelejtett dal, végül is, a Go west és a Wannabe sem utolsó, a Kiss- szel egyetemben, de a Kiss, Kiss- t is bírom, mióta hallottam- adásban, olyan rosszak- Kell egy ház, Shake It Off, Coco Jamboo- a hetedikben.) De rátérvén a produkcióra: jó lett, bár én inkább Majkával értek egyet (ezt is megéltük), én is egy kilencessel jutalmaztam volna ezen produkciót, fújoljon ki bármennyire is a közönség- amit én egészen egyszerűen nevetségesnek találok. Laza volt, akcentusos, még mindig, a hangja, gondolom, le lett kopizva, nem tudom, nem ismerem az eredetit.

8.adás: Péterfy Bori- Hajolj bele a hajmba: Ezt a dalt sem ismertem eddig, el is lettem volna, de nem így történt. Nem tetszik a szám, meghallgattam Péterfytől is egy koncertfelvételről (nem önszántamból, a kívánságműsor végén ment), és hát, egy szóval nagyon tömören, de nagyon egyszerűen tudom jellemezni: hamis. Vagy inkább nagyon hamis. Ez a dalocska aúgy kezdődik kissé, akárcsak a Magna Cum Laude Pálinka dala, de végül sokkal jobb dal kerekedik belőle, fényévekkel tehetségesebb elődaóval. De vissztérvén a produkcióra: Peter iszonyat cuki csaj lett, főleg ha azt nézzük, hogy előtte ronda Zámbó Jimmy sminket kapott, majd kitipegett a színpadra abban a méteren magassarkjában és szőke, lányos frizurával. Szerintem az ének is egyben volt, de fogjuk rá, mint olyan ember, aki nem kedveli Peter Šrámek hangját sem, azt mondom, hogy akár jobb is volt, mint az eredeti, ami mondjuk nem éppen nehéz. Kellette magát a színpadon, csajoskodott, táncolta azt az idétlenséget, gondolom, jól, leutánozta a hangot, szerintem egész jó lett az egész, végül négy tízessel foglalt helyet és általa nagyon hosszas munkával kitaposott, rögös úton menetelt a döntő felé.

9.adás: Lou Bega- Mambo No.5: Haha, ez a gyerek is próbált azt hiszem, macsó lenni, ami nem hiszem, hogy olyan neki való szerep, maradjon az az aranyos fiúcska, akinek megismertük. Nos, mivel nem ismerem ezt a dalt, nekem tiszta mindegy végül is, hogyan adta elő, amit nem kéne leírnom, mert többel is így voltam, de őszintén, erről tudom írni, mert azt se tudom, hogyan énekelte. Figyeltem ugyan, de semmit sem hagyott bennem, így nem lehetett híresen jó, feltételezem. Na, mindegy, nem bénázok itt, nem tudom, mit kellett volna elérnie, és egyáltalán, hogy elérte- e.

10.adás: Hernádi Judit- Sohase mondd: Jó, ez volt talán az a produkciót, amit megértek, ha valaki tátott szájjal nézett végig. Elsőként, kezdjünk megint egy ,,ez a dal ilyen meg olyan, tetszik vagy sem, az előadót szeretem- e vagy sem...''- típusú énfajta beszámolót. Tehát, természetesen ezt is ismertem, őszintén, úgy lenne fair, ha ezzel mindneki így lenne. Igaz, nem tudtam ki adta elő, de ismerős dallam volt, a számot pedig kifjezetten szeretem. Hernádit meg- egyetek meg, adok rá engedélyt- mindezidágig nem ismertem, de rögtön nagyon- nagyon megkedveltem. De térjünk is kis átalakulóművészünkre: elsőként, törjünk ki a külsőre és a mozgásra: olyan szépséges nőt tustak ebből a srcából csinálni, hogy én őszintén, megirigyeltem azt az alakot, azt a lábat, de a műhaja és sminkje is nagyon- nagyon remekül állt neki. A mozgása megfontolt, nőies volt, akkor ámultam el igazán talán, amikor volt az a ominózus tangója vagy keringője, nem tudom, a tánchoz roppantul nem értek, de az sem volt utolsó, amikor odalépett Bereczkihez egy kézcsókért (persze, ez a nagyon színvonalas zsűri mindjárt kitért rá, hogy hogyan is kell jól kezet csókolni, mintha ez lenne a lényeg). És kitérve a hangjára: elsőként, így, a 10.adásra az akcentusa tökéletesen elbújt (ha fogalmazhatok így), tehát a kiejté szinte telesen tökéletes lett, a hangját pedig úgy levette, hogy ez kiérdemelten lett a Sztárban sztár 2015 legjobb produkciója. Bár garantált dolognak számított, hogy idén (most már tavaly) Gáspár Laci nyer majd, ha csak ez az egy előadása számít, ő a győztes. Szerencse, hogy a zsűr nem pontozhatott, mert a 10 valóban nagyon kevés lett volna jelen esetben.

 

Gáspár Laci

Jöjjön hát az utolsó átalakulónk, aki végül nyertesként került ki a csatá(k)ból. Laci számait, mint később kiderült, régebben már valószínűleg hallhattam, ahogyan a műsor után/közben is, de nem lettem lenyűgözve, tény, nincs rossz hangja, meg ilyesmi, de nekem nem jön be, nem lett a kedvencem csak úgy a semmiből. A szimpátiáját illetően erősen gondolkozom, mert a beszédkészségén volna mit fejlesztenie, ami engem kifejezetten irritál, ám egész humoros, vicces fickó, nemegyszer volt képes megnevettetni a műsor ideje alatt. Kicsit túlhype- olták, de mondjanak bármit, szerintem rohadt vicces alakításokat nyújtott. Míg Csobot ok nélkül, Tóth a túlsztárolásnak köszönthetően, Šrámek a precíz alakításai lévén, ő pedig, mert nagyon- nagyon szórakoztató nővé alakulásokat felmutatva jutott a döntőbe.

1.adás: Meghan Trainor- All About That Bass: Őszintén, ez a Laci ezt hogy csinálta? Olyan komolyan képes mindenkit megröhögetető nőimitálásokat véghez vinni! Néha ezt a kitartást és önkontrollt nagyon megirigylem tőle, én tudom magamról, hogy erre nem lennék képes. Egyébként, ez is kicsit (nagyon?) paródia kategóriába ment át, de kedvelem így is. Én, bár ngaoyn igényes vagyok ilyen tekintetben, csak a tökéletest méltatom jó szavakra, de erre tökéletes kivétel néha Gáspár ilyen hülyesége. Tehát, tudom, ez a legkevésbé sem volt tökéletes, ám annál viccesebb. És itt jön az, amiről rengeteget beszélnek a versenyzők, hogy egy férfi számára egyszerűbb a nővé alakulás, mert az vicces, humorként fogom fel még én is, pedig aztán én nem szeretem ezt a hátrányos megkülömböztetést sok dologban, főként nőként, de ez akkor is tény.

2.adás: Michael Jackson- Black or White: Persze, hisz mégis ki más kapta volna Michael Jacksont? De nem baj, szerintem jól jártunk vele, mert nem hiszem, hogy ezt ilyen jól más meg tudta volna csinálni. Persze, nem tudhatom, mert más nem próbálkozott vel, de lévén, hogy ezzel kezdték a parádét, tényleg példásan jó lett, de aki azt mondja, ő jobban tud Jacksont imitálni, annak mondom, hogy tegye! Mert komoylan, ahhoz már nagyon erős képzettség és tehetség szükséges. Bereczki kapta százával, hogy Laci jobb Michael volt, mint ő, eszem is Zoli zúzáját, képzeljük magunkat abba a szituációba, hogy folyton az orrunk alá dörgölik, te gyengébben adtad elő a példaképedet, mint valaki más. Most komolyan, az meg már milyen lehet? Én szívesen lényegülnék, ha tudnék énekelni persze, Tina Turnerré, de akkor nem, ha ez azzal jár, hogy azzal szembesüljek, más jobban alakítja őt. Nem, nekem akkor inkább a halál. Persze, lehet, hogy Zoli ezzel nem így van, de én nagyon érzékeny vagyok a példaképeimre.

3.adás: Whitney Houston- I Wanna Dance With Somebody (Who Loves Me): Akkor már volt Michael Jackson, hát legyen Whitney Houston, hiszen úgy illik, hogy a The King Of 80's után jöjjön a The Queen Of 80's (csoda, hogy a Prince Of 80's-Prince- nem ő volt). Itt jön az a pont, ahol már kezdhetnek nyafogni, hogy miért is ő kap minden nagy embert (egyébként, van benne valami, mint már említettem, talán Prince és Tina Turner lett volna az, akiket még kaphatott volna, hogy minden igazi classicot apszolváljon), de ez van, a többieknek jutott a csőcselék (és ezzel nem egy Stevie Wondert vagy Siát szertnék lemondani). Szóval a produkciójáról: valahol Tina Turner és Shrek szerelemgyerekének nevezték, aminél jobbat én sem tudnék kitalálni, tényleg sokkal inkább így nézett ki, mint egy hiteles Whitney. Szerintem még a ritmusa sem volt helyben, persze lehet, hogy erre csak rosszul emlékszem. Ismét csak az vitte az egészet, hogy Úrsiten, Laci ismét nő, WOW meg hű ezrével. De összességében, ismét nagyon szórakoztató volt, még ha nem is modnom, hogy tökéletes- mert az aztán tényleg nem volt, sokkal inkább vicces.

5.adás: Will Smith- Men in Black: Hah, tanulj meg egy kicsit hadarni, Lacikám, hajrá! Claudia mondta is, hogy ő féltette (miért mi ő neki, az anyja vagy a nagyanyja?) Lacit ettől a feladattól, mert nincs benne ének, csak ott az, ami vokálban megy. Hát igen, az már szívás kategória. De Gáspár még így is tökéletesen lenyomta, megbirkózott a feladattal, bár legkevésbé sem vagyok az ilyesfajta ,,zene'' híve, nem is értek hozzá, de én úgy értékelném, hogy baromi jó lett, ehhez vegyük hozzá, hogy nem is tud angolul (ilyenkor merül fel bennem az a nagyon fontos kérdés, hogy mégis miért ő próbálkozott a fordítással Šrámek számára). Összességében, egy háromszor akkora Will Smith köszönt vissza nekünk, aki csak a produkció kedvéért tanulta meg az anyanyelvét, hogy hadarhasson Majkának, miközben egy olyan űrlénynek nevezett izével is párbajozik majd kap rá Clauéktól 38 pontot.

6.adás: Cher- Strong Enough: Hát, akkor jöjjék a harmadik kedvenc énekesnőm (Tina Turner és Whitney után), ismét Gáspár- fajta tolmácsolásban. Jó, azért kijelnetni, hogy a harmadik kedvencem, kicsit erős, lévén csak ezt és a Believe- et ismerem tőle, de nem érdekel, nekem ő a harmadik kedvencme és kész (ez olyan óvodásra sikeredett). Nos, vegyük sorjában, Laci eddig szinte csak ikonokat idézett meg, ígyhát ezen ne ma változtassuk, nemde? Én nem voltam elkápráztatva, többet vártam volna tőle. Nem hiszem, hogy erre olyan nagyon sokat készült volna, mert akkor simán lehetett volna ez tökéletes, bármely nagy név is az, hogy Cher, Laci hangkarakteréből ez simán megvan, a hangmgassággal is egszerűen leküdzött volna. De persze, a zsűri (akiket néha tényleg vádolnék már egy kiadós süketséggel, csak az baj, hogy emellett a némasággal nem küzdenek) el van ájulva, jé meg WOW ismét, ez a Gáspár igen tud. Ahha...

7.adás: Máté Péter- Egy darabot a szívemből: Ha a magyar zene klasszikusairól beszélünk, akkor természetesen Máté Péter, Demjén Ferenc (később ugyebár ezt is megkapta, mert miért is ne), Koncz Zsuzsa, Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati (hölgyeket ezek közül ő nem kapott, Tóth Gabi és Wolf Kati között osztották szét őket), Republic (Cipőt ugyebár Peter Šrámek kapta), Omega (ez pedig nem volt), csak hogy pár példát említsek. Ez a dal talán a kedvencem Máté Pétertől, igazán szeretem, egy időben a húgom mániája volt. Egyébként, nagyon értékelendő, hogy az egész nem ment át paródiába, ezzel komolyan megbirkózott, nem kis eredményt elérve, mert nagyon élvezhető volt az egész. Mondjuk a mozgásra mindjárt kevesebb időt kellett, hogy szánjon, így még jobban elvártam, hogy a hang tökéltességbe nyúljon, és ezt el is érte, nagyon jó és színvonalas produkciót mutatott fel.

8.adás: Donna Summer- Hot Stuff: Azt hiszem, Lacinak kezdett már rendesen eleg lenni, amit meg is értek, folyton azon volt a hangsúly, hogy ne is kelljen semmit csinálni, hiszen a néző majd röhög azon, ahogy a 100 kilós Gáspár Laci riszálja magát ez esetben Donna Summerként. Ezekután nem csodálkozom azon, ha az emberek majd azt várják tőle a koncertjein, hogy az egészet Sztában sztárosan tolja le, kérnek egy kis All About That Basst, I Wanna Dance With Somebodyt, Strong Enough- ot, de Hot Stuffot is. Aztán persze, akinek ez annyira nem volt ínyére (már az, hogy a műsornak az számított nevetésre okot adó dolognak, hogy Gáspár nőnek öltözött), nemes egyzserűséggel elhúz a koncertről. Esetleg Laci is, és elúszott mindenkinek csak úgy a pénze, de nem hiszem, hogy profiként ilyet tenne, de lehet, meglepődnék. De vissza a Sztárban sztárra: a csodálatos (krhmmm) Cher- imitálás után ez a Donna Summer- átalakulás még gyengébb lett. Full hamis volt, a mozgás ugyan vicceske lett, de nem túl nagy sztori, kellette magát, ahogyan az meg van írva, de nem tett semmi olyat belé, ami elnyomná azt a szomorú tényt, hogy ezúttal a hangját nagyon gyengén maszkírozta egyrészt, másrészt viszont még ha volt. Lement a kornyikálása némi idegrángatással tán címszó alatt és ennyi történt, Laci pediga műsor történetében először középmezőnybe került.

9.adás: Demjén Ferenc- Hogyan tudnék élni nélküled: Nos, kicsit kikapcsolta egy produkció erejéig ő is a női üzemmódot, amúgysem lehet egymás után kétszer is azzá válni, hiszen egy jól ismert magyar nóta után jöhetett a duettje, amiben Olivia Newton John bőrébe bújhatott. De ne is erről beszéljünk, mert Demjén még a végén megsértődik, hogy fontosabbnak tartom azt, hogy szexi (és nem mellesleg tehetséges) énekesnőkről beszéljek itt össze- vissza, ahelyett, hogy az ő munkásságát méltatnám szóra. De szeritnem mindenki tisztában van azzal, hogy Demjén milyen nagy ikon a magyar zenében, mert ő még az, ellenben a Wellhello meg ezek a nem tudom mik, nem nagyon hallgatok mai (magyar) zenét, maximálisan Hooliganst, Wolf Katit és ennyi. Tehát, ezt a dalt nagyon remélem, mindenki ismerte a 9.adás előtt is, bár kezdem azt hinni, nem éppen így van. Na mindegy, a rmeény hal meg utoljára, tartja a bölcs mondás, így lehet, hogy még a sarkon kolduló Pista bácsi is tisztában van vele, de ezt erősen kétlem, pedig az lenne csak az igazsgágos világ! (Nem, nem erőszakolnám senkire a sját ízlésemet, csak könyörgöm, ilyen alapzenét imsernie kell mindenkinek.) A produkcióról pedig, az tény, hogy nem volt gyenge, sőt. Bereczki csak tudja, ő is próbálkozott már Demjén- imitálással. Megmondta, hogy azt a hangot nem lehet teljesen utánozni (na neeeeeeeeeeeee, ne mooooooooond, édes Jóistenem. ezt én nem gondoltam volnaaaaa!!!- Irónia, please. Azért szeirntem azzal a hülye is tisztában van, hogy bármilyen elődó hangját egy hét alatt lehetetlen leutánozni.). Tehát jó volt, nekem különöse tetszett, erősre sikerdett az egész.

10.adás: Bonnie Tyler- Holding Out For A Hero: ...Vagy ahogyan sokan mondják tévedésből, I Need A Hero, bár ez nagyon is hivatalosan Holding Out For A Hero. Bonnie Tylert szeretjük (vagyis szeretem, da valamiylen érthetetlen oknál fogva most T/1- ben beszélek, vagyis írok magamról... Értelmetlen egy teremtés vagyok én ma.), már csak azért is, mert a The best- et neki köszönhetjük, bár tény, hogy Tina Turner előadásában sokkal jobb, ennek ellenére Bonnie is tehetséges és zenében alapnak számító énekesnő, ahogyan ez a szám is az, amit mindneki kéne, hogy ismerjen. Jó, jó abbahagyom, nagyon tudom, mit kéne ismernie és kinek, de szerintem akkor is, ez így kéne legyen. Most hogy ezt írom, kicist elfogott a déja vu, amikor néztük az utolsó adást... Na, de ez nem fontos. Sokkal lényegesebb Gáspár előadása, amit most inkább értékelnem kéne, minthogy itt mindneről szó van, csak a lényegről nem. Ismét nem lett olyan kimondhatatlanul szuuuupeeeeer, főleg ha azt vesszük, hogy már itt van a (mindent el döntő) döntő. A koreót lenyomta, nagyon erőltetetten, ahogyna az éneket is, Bonnie- t nem láttam a színpadon egy százaléknyit sem, de végül is nyert, main remélem senki sem lepődött már meg, mert az igencsak szomorúan kevés észre adna sejtést.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fashionandbooks.blog.hu/api/trackback/id/tr578885872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.