If you can dream it, you can do it.

Divat, könyvek és a többi

We wish you a merry Christmas! De van árnyoldal is...

Avagy a karácsony nemcsak jó, hanem van egy idegesítő oldala is

2016. december 14. - Coco Chanel Eszterrrka

Előre is I wish you a merry Christmas, bár nem tudom, mire ezt befejezem és publikálom, hányadika lesz, de hagyjuk, lehet, hogy januárban kerül kiposztolásra. Én, a remek, gondos, szorgalmas blogger...

Azt még az elején leszögezném, hogy a többségéért az itt említendő dolgoknak én kifejezetten szeretem, de van, amikor már kicsit idegesít, de magát az ünnepet imádom, konkrétan az ádvent a kedvenc időszakom, azonban most ez pattant ki a fejemből (szerintem ez életem eddigi legspontánabb- de hülye egy szó ez- ötlete, de blogbejegyzése biztosan). (Újabb zárójel, juhéjj, kicsit sem vagyok zárójel-mániákus. Na, mindegy. /Meg ''na, mindegy''- mániás sem/ A húgom pont most mondta, hogy Lájk nevezetű, roppant színvonalas, és nagyon kreatív névvel ellátott újság lenyúlta az öltetemet, vagyis igazából előbb valósította meg. Hagyjuk, a lényeg, hogy a kettő között semmi sem ugyanaz, nincs koppintás, vagy ilyesmi, egyszerűen a magazin szerkesztőségével egy rugóra jár az agyunk.)

Tehát pár kis apróság, ami esetenként már kicsit elveheti a kedvünket az egyébkétn nagyon hangulatos időszaktól (jó, az enyémet soha):

1.Karácsonyi dalok, de mindig ugyanaz (kiemelt figyelmet érdemel: Wham!- Last Christmas)- Bizony, mert folytonosan ugyanazok a dalok szólnak mindenhol, meg persze a csapból is ezek folynak, (All I Want For Christam Is You, Last Christmas, Let it snow, let it snow, let it snow, stb.). Egyébként én személy szerint szeretem ezeket a számokat, csak igen, kicsit már idegesítően (az idegesítő- számlálót indíthatjuk, valószínűleg ebben a bejegyzésben sokszor el fog hangzani ez a szó) hat, amikor mindenhol ezek mennek, váltások vagy valami változatosság nélkül. Mondjuk, mostanában egyre kevesebbszer hallom őket, ami hatalmas WOW. Egyébként magyar karácsonyi dalokat meg meg sem tudok igazán nevezni, beugrik a TNT Fehér karácsonyja, meg hogy Bereczki meg Szinetár gyártottak anno csomó ilyen számot (de konkrét cím még csak nem is rémlik), meg még a NOX Tél dala című szerzeménye, ezeken kívül csak gyerekdalok. Ezeket meg nagyon nem is nyomatják sehol, max. a magyar rádióban hallod, de arról én nem beszélhetek, mert nem hallgatom. Igaz, biztos, hogy évente jfgcjaw sok karácsonyi dalt kiadhatnak karácsony környékén, ami azért mégis bizonyítja, hogy igen, ezek a folyton nyomatott számok az igazán jók, ami igaz is, de... Az unalom néha előrébb való. Lehet, hogy a múltban élek, de pár éve még a Last Christmas egy nagyon agyonjátszott dalocska volt, kb.az is utálta, aki amúgy imádta, csapból is folyt. Aztán, hogy le vagyok- e maradva, vagy ez még így van, azt nem tudom.

2.Húsvét után karácsony, majd fordítva.- ...Gondolok most az áruházak vagy legalábbis online boltok kínálatára. Konkrétan miután lecseng az advent, túl vagyunk december huszonhatodikán, már megjelennek a tojások, kiscsibék, nyulak, majd mikor túl vagyunk a böjtön, meg volt húsvét hétfője, jöhetnek az angyalkák, csillagok, betlehemek, meg a karácsonyfák. Marketing a javából. Én értem, hogy ez az eladóknak jó üzlet, meg minden, de szerintem nincs ember, akinek ez ténylegesen nem okoz egy kisebb fejfájást vagy valami hasonlót, amikor december 27- én hímes tojásokon üldögélő csibéket tolnak a képébe a kedvenc webshopjában. Azt hiszem, az összes közül ez a legidegesítőbb, konkrétan én ezt még csak nem is értem.

3.Ha már a dalok, a filmeket is meg kell említenem.- Mert természetesen, vannak filmek, amik a kereskedelmi csatornák számára olyannyira megunhatatlanok, hogy minden évben egyszer legalább le kell adni, és persze ugyanakkor: karácsonykor. Ezek a valódi klasszikusok, mindenki ismeri őket, még ha esetleg a címükkel nincs is tisztában. Na, de! Az oké, hogy például a Reszkessetek, betörők! című filmet mindenki ismeri, generációk nőttek rajta fel, Kevinék nélkül nincs karácsony, stb. Igaz, hogy jó film, az előbb említett dalok is jók, de mégis. Én személy szerint nem igazán kedvelem a csapokat, vagyis ez jöhet le abból, hogy nem szeretem az olyan dolgokat, amik folynak belőlük, s valóban, nem vagyok oda értük. A másik véglet, hogy minden második karácsonyi film ugyanazt a témát dolgozza fel: minden nap karácsony (van is ilyen, roppant kreatív elnevezésű film). Tehát, ha valaki nem érti, a lényeg, hogy a főhős minden reggel egy újabb december huszonötösikére ébred, körbe ugyanaz történik vele, de csak ő tudja, hogy ezt a napit már átélte... Plusz körítésként pedig természtesen mindig van láv sztori, általában ilyen vakrandis cucc. Meg ne nézzetek egy ilyen filmet se, én sokkal többet láttam már a kelleténél, és minden esetben más színészekkel, más címmel. Agybaj.

4.Karácsonyi nagytakarítás.- Jó, most a rendmániások ugorjanak egyet, ez nem az ő szemükenk-fülüknek való. De az emberek kielncven százaléka nyugodtan maradjon itt, helyezze kényelembe magát és kortyolgassa a kakóját, az valóban érdekesebb, mint én. Szóval. Az az érzés, amikor a tévében, a képeken csak vidámságot látsz, szépen elrendezett, de mégis zavarosnak tűnő, tökéletes szobákat... Aha. Háromnapnyi takarítás útján sem jutsz ennyire rendezett lakáshoz, nem igaz? Konkrétan én pont ma, amikor a cikk ezen részéhez jutottam fejeztem be a szobám kitakarítását, a húgom jelenleg is azzal foglalatoskodik. És az még rendben is van, hogy rendet teszel a szerkényben, kidobod a régi, kicsi vagy nagy ruháidat, de a rend nem is tart ki karácsony napjáig. Szép munka volt, élvezd ki, mert december huszonöt után már nyoma sincs. A legjobb meg, hogy minden szépen el van rendzve, megy a fa, de persze (már ha élő) hatalmas kupit hagy maga után, hiszen potyognak a levelei. (Most veszem észre, hogy késő van és nincsenek már értelmes gondolataim.) Az igaz, hogy utána lenni valami hatalmas öröm, és hogy nagyon jó, bla, bla, de a közben való munka (még ha esetenként nem is olyan fárasztó), ha van is motivációd, rendesen le tud lombozni, ha éppen hozzám hasonlóan a lustábbak táborát erősíted. A csilli-villi cucc meg csak egy kitaláció, olyan téynleg nincs, hogy a rend tökéletes és minden egy két tonnás gyémánthoz hasonlóan ragyog. Ha igen, akkor egy Disney- mesehős vagy. Ja, meg persze, hiába raksz ádvent harmadik vasárnapja előtt rendet, az karácsonyra úgyis mefogyatkozik, ha saját példából idnulok ki.

5.Már nyáron van ajándékom... Aha.- A legbetáblázottabb emberkék ugornak most, mert rohadtul nem róluk lesz szó. Hanem egy átlagos vagy éppen mindent halogató emberekről. Amikor már fél/háromnegyed évvel karácsony előtt eltervezed, hogy már nyáron, legkésőbb szeptemberben lesz minden ismerősödnek, családtagodnak ajándékod. Szép tervek, de hiábavalóak. Tudom, én is így vagyok vele, ahogyan a legtöbb ember. Ha azt mondod nem, hazudsz, mert lefogadom, hogy minden ember volt már legalább egyszer ilyen helyzetben, akár (vagy inkább még) azok is, akik baromira idegesítő módon mindent előre elterveznek és pontos napirendet állítanak össze maguknak (minimum) tíz évre előre. És aztán jön az, hogy először mindenkinek van ezer ötleted, aztán vagy elfelejted, vagy elveted, vagy szimplán rájössz, hogy marhaság volt. Hiába szeretk nagyon (és tényleg imádok) ajándékokat hajkurászni, ez mindig így van.

6.Minek az iskolai ajándékozás?- Nos, igen. A kicsik imádják, de én mondjuk a karácsony egyik legnagyobb hátrányának tartom. Pláne, ha olyan szerencsétlen vagy, mint én és mindössze öt személyt nem gyűlölsz az osztályodból, akiket természetesen sosem húzol ki. Ha ismered is úgy, ahogy az osztálytársaidat, ez akkor is gyökér feladat, fogalmam sincs, az osztályfőnökök ilyenkor miért utálják ennyire azokat az emberkéket, akik napi szinten ücsörögnek lőttük a kis padjaikban, de marhára nem vicces dolog az egész. Főleg, ha úgy érzed, alig van egy-két ember, aki tudod, mit akar. Vagy ha tudod is, kb.minek örülhetne, jönnek a mellék kérdések, hogy ha mondjuk teszem azt, körömlakk, milyen szín, árnyalat, márka, stb. Mert lehet (sőt, általában ez így sikerül), hogy olyat veszel, amilyet ő nagyon nem akar. Hát, ekkor lehet mondani, hogy sorry aranyoskám, ez van. De abból következik a 7- es pont, azaz...

7.Egy férfinak mégis mi a jó francot lehet venni?!- Igen, igen, ez egy jó kérdés. Személy szerint mint lány úgy érzem, hogy erre egy pasi sem teljesen tudja a választ, de ha igen, tessen felvilágosítani. És jönnek a különböző korosztályok. A kisgyerekeknek még egyszerű, de tovább már nagyon nem poén egy férfi ajándékán agyalni, mert őszintén? Apukámnak nem tudom, mit lehetne adni, ruhát én neki aztán nem veszek, pénztárcát az életben nem használt és nem is fog, a munkahelyén nem kell mandzsettagombot vagy nyakkendőt hordania, parfümből márkásat használ, amit anyukám beszerez neki, oszt' annyi. Ez minden lehetőség, ami nekem egy férfiról eszembe jut. És arról nem is beszélve, hogy oké, egy évre van ajándék, de minden évben ismétlődik a karácsony és nem lehet, mindig ugyanazt venni... Szar ügy, szebb kifejezést meg biztos tudok, de ki fog most azon agyalni.

8.Túl hamar ér véget- Az utálóknak túl hamar kezdődik, de most a kedvelők szempontjából közelítem meg, mert jómagam is az volnék. Valóban, én legalábbis úgy vagyok vele, hogy nem is magát az ünnepet szeretem, hanem az azt megelőző időszakot, hangulatot. Így, teljesen vegyes vagyok, amikor arra virradok, hogy huszonnegyedike reggel van, mert egyrészt hurrá, végre itt van, amire hetek óra várakozunk, de másrészt pedig nem olyan jó dolog az, ha elmúlik karácsony (erről jut eszembe, hogy ilyen dal is van, de megverhetnek, fogalmam sincs, milyen előadóhoz köthető). Mert ha reggel huszonnegyedike van, az azt jelenti, hogy elkezdődött a bűvös három nap, és amilyen gyorsa eltelt egy év az utolsó óta, olyan gyorsasággal múlik majd el az, amire minimum egy hónapja (ha magamból indulok ki) vársz. Ez mondjuk pont egy olyan pont, ami a karácsony imádatára épül, de annak is árnyoldala, mint láthatják.

9.Stressz- Az a dolog, amiért a legtöbben utálják. A stressz. Mert bár a karácsony mindenhol a szeretet és a család ünnepeként van elkönyvelve, nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy mára ez sok esetben egy teljesen sablonos, elcsépelt mondatocska lett, amit szivárványhányás közben mondanak az emberek, de csak nagyon kevés százalékuk (köztük én) gondolja komolyan. A többség, ha tudat alatt is, de hatalmas stresszben van a decemberi hónapban minden évben, ne tessék letagadni. (Igen, direkt mondok ellent saját magamnak.) Mert akárhány ismerősnek, barátnak beszerezni az ajándékot időben, fát venni, kell ünnepi vacsora... Örülsz, ha marad pénzed, oké, ez gyerekként nem esik le, de felnőttként igen. Az meg, ha van valakid, aki meghalt, duplán az ünnepekkor jut majd az eszedbe, ezzel megkeserítve azokat.

(Tizedik nincs, mert nem tudok annyit mondani. Ha valakinek van ötlete, az küldje el a 0999 999 999- es telefonszámra.)

 

Remélem, nem vettem el senkinek sem a kedvét ettől függetlenül a karácsonytól, nem lett túl negatív (jó, azért valamennyire annak kellett lennie). Ezzel akartam egy kis karácsonyi hangulatot varázsolni a blogra, csak próbáltam a kevésbé sablonos, boldog oldalát megközelíteni, ahogyan ezt tőlem már megszokhattunk.

 

Még így is:

 

We wish you a merry Christmas!

 

(És igen, én olyan menő vagyok, hogy többes számban beszélek magamról.)

A bejegyzés trackback címe:

https://fashionandbooks.blog.hu/api/trackback/id/tr3512028813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.