If you can dream it, you can do it.

Divat, könyvek és a többi

Sztárban sztár +1 kicsi

Folytatjuk 2017- ben is, a gyerekeken a reflektorfény

2017. január 05. - Coco Chanel Eszterrrka

Szép napot, bevezető szöveg az nincs, csak sok bla, bla és felesleges szóhányás a Sztárban sztár +1 kicsi 2017- es adásairól.

 

5.adás

1 pont: Varga Vivien- Madonna (Holiday): A csajszi külsőleg baromira hasonlított Madonnára (éljenek a sminkesek és stylistok!), de az egész madonnasága ebben és egy-két mozdulatban merült ki. Igen, tényleg volt pár (de tényleg csak pár) eléggé hasonló mozdulat, de hangilag abszolút nem hozta, persze ehhez hozzátartozik, hogy én személy szerint nem tudom, mit szeretünk annyira Madonnában, hogy ő a pop királynője, de valaki csak megmondja. (És most remélem, hogy az a négy olvasóm nem hatalmas Madonna- fan.) Szegény lánynak sajnos fényévekkel jobb hangja van- szerintem ebbe nehéz is volna belekötni.

2 pont: Farkas Zsolt- Caramel (Jelenés): Annyit hozzáteszek a dologhoz, hogy ezt a dalt nem ismertem, azonban Caramel hangját ezer közül is felismerem, olyan karakteres. Na, viszont ha ezt kellett volna becsukott szemmel hallgatnom és azt mondják, állapítsam meg, ki énekel, meg nem mondom nektek, de Caramel még csak eszembe sem jut. Nos, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Mondjuk kezdeni még csak egész jól is kezdte, de amint lejött a lépcsőn, az egész megbicsaklott és elromlott. Pedig bíztam a srácban, hogy Tóth Vera nélkül jó lesz. Hát, nem lett. Azt meg még megjegyzném, hogy mi a franc volt az a levélhullás? Az utolsó köteg színespapírt hozták el a papírboltból, vagy mi van? Először olyan benyomásom volt, hogy a dal hangulatához egyáltalán nem illő konfettik hullanak. Na, mindegy.

3 pont: Sztojka Vanessza- Celine Dion (All by myself): Minden volt itt is, csak éppen Celine Dion nem. Nyilván, az a nő utánozhatatlan, de sajnos amit lehetett sem tettek meg. Vanesszának sajnos a magas hangok nem jöttek ki, egyébként ezt a zsűri is megemlíthette volna- nem, mintha a csajszi ne vette volna észre, csak egy minimális kritikai megjegyzésként. Na, mindegy. Egyébként a dalt pár hanggal alábbtolhatták volna, akkor szépen kiénekelte volna, így csak a szenvedés volt benne. Egy rész volt talán, amikor egy kicsst élvezte, de ennyi.

4 pont: Szabó Bence- Révész Sándor (Csöngess be hozzám, jó barát): Az elején volt egy technikai baki, amit egyébként én észre sem vettem, csak a műsor hívta fel rá a figyelmet, illetve az apukámnak is feltűnt, nagyon jó ezeknek, hogy ilyen figyelmesek, én konkrétan simán elsuhanok felette, mondjuk ennek ellenére is írtam róla három sort, sebaj. Egyébként volt egy pont még az elején, amikor azt hittem, kész végem, ez rohadt szórakoztató, mondjuk lehet, hogy jobban jártam volna, ha azon a ponton meghalok a röhögésemben (gyengébbek kedvéért: nem haltam), mert aztán eltelt fél perc és azon kaptam magamat, hoy unom az egészet. Amúgy nem mondom, hogy nem volt profi, csak egy részen a hang is elment, vicces sem volt... Ellaposodott az egész produkció.

5 pont: Tabatabai Nejad Flóra- Pocahontas (Ezer színnel száll a szél): Cukiságfaktor, oh yeah. Gondolom mindenki olyannak képzel el a kritkáim alapján, hogy olvadozok azon, hogy Tabatabai Nejad szerelmes a kicsi, szőke Bereczkibe (amúgy nem tudom, ennek a zsűrinek a szőke- teszem hozzá, a Bereczkirály vörös-, kék szemű kisfiúkról miért mindig a Bereczkirály jut eszükbe, minden estre most is ez történt, nehogy ebből kihagyjuk), közben pedig énekelget és vele tátogom a Pocahontas- betétdalát... (irónia) Aki viszont mégis, azt most ki kell, ábrándítsam, mert nem erről szó sincs. (Jó, talán a tátogás, az megvolt.) A Bereczkirálynak titulált gyerekkel nekem olyan érzésem volt, mintha inkább az anyja akarna lenni, nem a férjének (vagy legalábbis pasijának) akarná őt megfűzni (amivel, ha a láttad a Pocahontas második részét, nincs is nagyobb baj, mert abban a csajszi kicsit elpillangósodik- szinonimaszótár, yeah-, Smith kapitányt meg leváltja, de ebben a részben még azért dúl a láv meg minden, na), tehát színészileg is voltak itt kisebb-nagyobb hibák, hangilag meg aztán pláne, nem volt annyira selymes, bársonyos, de enyhén gyermeteg az igen. De legalább cuki volt. (Értem ezt szarkasztikusan.)

6 pont: Kornis Anna- Jim Carrey (Cuban pete): Ezzel nyílt a verseny, egyébként egész jó hangulatot adva, amit mondjuk aztán néhányan kicsit levertek, meg az egész adás ezután kicsit lapos és unalmas volt. Nyilván, ez magánvélemény. Hangilag ugyan nem hozta Jim Carrey- t, sőt, de egyébként azt gondoltam is, hogy az nem fog menni, mégis csak egy kislány. De mozgásban azonban valami elképesztően tökéleteset alkotott. Egy részt, hogy az eredeti mozgását levette, de ez még talán a könnyebbik része. De az is látszott, hogy nem először mozdul meg a színpadon, olyan profin csinálta, hogy amellett, hogy az eredetit hozza, a képzett, profi táncosok között sem veszett el, sőt. És még csak az is látszott, hogy élvezi az egészet. Ugyan hangilag valahol nagyon máshol járt, ha befogom a fülemet (ami ebben a műsorban nem igazáén kivitelezhető), akkor azt mondom, hogy megközelítőleg tökéletes. Így csak annyit, hogy profi munka volt, bravó!

 7 pont: Juhos Zsófi- Dér Heni (Ég veled): Az elején megjegyzem, hogy annyiból igazságtalan volt ez az adás, hogy basszus, oké, Dér Heni felkészíti Juhos Zsófit Dér Heni Tanból, de Sipos Peti meg marha nagy Celine Dion- szakértő (ahogyan az az adásban is többször elhangzott), de aztán Pál Dénes is igazán érthet Madonnához. Na, mindegy, ezt a témát most hanyagoljuk. Inkább térjünk Zsófiára. Kezdeném ott, ami hibátlan volt: a mozgás. A mozgás az valami hihetetlenül jó volt. Nem is találtam benne semmi kivetnivalót. De akkor jöjjön is az ének, ami a keményebb mag. Egyébként erre sok rosszat hangilag sem tudok mondani. Nyilván voltak pontok, amikor annyira nem haosnlított, meg úgy egészében csak részben kapta el Dér Heni hangkarakterét, de részben nagyon. Volt benne Zsófi, volt benne Heni, volt benne düh (mert azt a tinédzser lányok nevében kikérem, hogy mi tudunk rohadtul mérgések és agresszívek lenni, ha akarunk. Nyilván, ő tizenöt évesen még nem élt át annyi mindent, mint Heni elvtársnő harmincévesen, de ha már volt túl egy kiadós szakításon, simán ment ez.), egyébként ezt a dalt én azért élveztem kimondottam, mert jól odamondott mindenkinek egyet (főleg Ábel Anitának, ha a dal eredti koncepciójától eltekintünk), aki megint ezzel a marhasággal jött, hogy nem volt benne düh. Ha keresné, találna benne.

8 pont: Bari Laci- Stevie Wonder (Superstition): Az első hármat megint lehet cserélgetni is akár kedvünk szerint, közülük bámelyik kaphatta volna a 8,10 vagy a tizenkét pontot, de végül is ezt a három, szinte egyenlő szinte evickélő produkciót ilyen sorrendbe raktam. Ha az elején lehetek humoros (feketehumor, vigyázat!), reméljük a héten nem hal meg Stevie Wonder is, bár amúgy ezt komolyan is érthejük. (Mert az előző adásban George Michaelt idézték meg.) Hangilag az átalakulás nem volt rossz, keresem benne még egy kicsit Stevie- t, de egyértelműen egy maréknyit azért találtam, annak ellenére is, hogy ő azért még mindig ikon (mondják, hogy nem egyedül vagyok, akinek annak ellenére, hogy utálja, az Ákos- dalt, az ugrott be. Vagy de?) és utánzohtatalan. A mozgás mondjuk, ami valóban könnyen lesz paródia (paródiaként az egyetlen előadó Stevie Wonder, akit legalább le tudok utánozni, de csak paródiaként), nekem itt mondjuk az egy kicsit hiányzott. Ez nem volt rossz, csak nekem hiányzott belőle az a plusz, amit ezek szerint Pély Barna meglelt, ami talán az élre repíthette volna nálam a produkciót.

10 pont: Berki Artúr- Bruno Mars (24K Magic): (Aki nézte a live videót a harmadik adás előtt érteni fogja. Aki nem, az húzzon a fenébe gyorsan megnézni!): Hol volt az ,,elnézett nullás'' szemüveg? Egész kisfilmben azt hiányoltam. Na, mindegy, ezt hagyjuk. Egyébként Artúr alapból valami baromira hasonlít Bruno Marsra, ez egy olyan testhezálló feladat volt neki, hogy ihajj, nem csoda, hogy ide került a listán. (És én tényleg próbálok elfogulatlan lenni Bereczkirályékkal szemben, de bármennyire is az akarok lenni, nagyon ki akarják vívni az olvasók felháborodottságát, amiért mindig az élmezőnyben vannak nálam, de sajna mindig nagyon jók.) Azt most azonnal tessék elfelejteni Artúr, hogy nem tudsz táncolni, mert dehogynem, vagy csak tényleg ilyen jó a mestered, Bereczkirály, mert akkor én is befizetek hozzá egy órára, hátha velem is tud valamit kezdeni. (Nem hiszem.) A hangja is jó volt, nyilván ült szinte minden hang, egyszerűen azért nem ez lett a top, mert végül a szórakoztatás szerint rendeztem el az első kettőt, abból a szempontból pedig, a Mars- dal unalmas volt.

12 pont: Lentulay Krisztián- Meződi József (Nincs szerencsém...): Mondom, a szórakoztatást díjaztam, abból pedig ez a produkció igazán jelesen vizsgázott. Egyrészt, ránéztél a mosásban összement Meződi Józsefre (Csobot Adél életében először mondott valami jót, muszáj lesz ezt a sírig ismételgetni), már egy röhögőgörcs, aztán akkor még nem is hallottad. Márpedig, ez hangilag is valami zseniális volt, itt viszont kiégtem, meghaltam, csak aztán rájöttem, hogy vámpír vagyok, így ez nem sokat használt. (Uhh, ez fájt, milyen rossz vicceket mondok. De ezt most tényleg nagyon komolyan.) Mozgás az nemigen volt, így azt nehezen pontozom, díjazom, de hang és szórakozás csillagos ötös (már Magyarországon, és mivel Krisztián hozzám hasonlóan felvidéki, ezért ide kell írnom, hogy csillagos egyes Szlovákiában). Néha elgondolkodtam rajta, hogy egy tízes évei elején járó gyereket vagy egy hetvenes, kiöregedett énekest hallgatok, aztán meggyőződtem rajta, hogy utóbbi. Dehogy nincs szerencséje, kapott pontokat bőségesen a srác.

 

A műsor egyébkétn formátumilag működik, mondjuk azt hittem, a gyerekek valami jobbat alkotnak majd, mert ez fájadalmas volt, unalmas és lapos, de legalább volt egy-két egész jó pillanat. Ha a műsornak terveznek jövőt, egy alapos zsűriváltás elkéne (Ábel Anita valami rémrossz, Pély Barnának nincs humora, de legalább véleménye igen, Csobt Adélnek egyik sincs, Rákóczi meg unalmas)- de legalább Csobot Adélt nem ártana gyorsan eltüntetni. Nyilván, ő csak a dísznövény, mint a Sztárban sztárban Liptai Claudia volt (azt a nőt is utáltam- aki olvasta a Sztárban sztár- bejegyzéseimet, tudja), de közte a többi zsűritaggal legalább működött valamiféle kémia. Itt az nincs, csak négy idegen, mondjuk még Ábel Anitán és Rákóczin érezni, hogy nem most ismerkedtek meg, néha Pély is bekapcsolódik hozzájuk, szökőévente egyszer (ennek ellenére is a kedvenc zsűritagom), de Csobot kialakította a maga kis szigetét ott. A koron való rágódást már halálosan unom, ahogyan a mesedalokból is elegem van, a rohadtul ,,random'' feladatosztásról már nem is beszélve- de legalább ne mondanák, hogy ez így random megy. Akkor elviselhető volna, így viszont nevetséges...

Jó, de ez most egy feleslges szószaporítás volt, menjetek kijózanodni. (Igen, nekem ötödikén még after party van és ki kell józanodni... Ah, hagyjuk. Mondom ezt úgy, hogy rohdtul nem rúgtam be, mert betegen otthon roskadtam, meg mert én ilyen jó gyerek vagyok.)

Azon meg meglepődtem, hogy ezt a bejegyzést egy ültő helyemben befejeztem. Kezdek fejlődni? Ha igen, akár több lehet a bejegyzések száma... De abban az esetben ezen a szinten maradnák, márpedig inkább ne. Amúgy legközelebb már egy más témájú cikkel jövök, ez sem volt tervben, csak unalomból szültett meg. További szép napot.

A bejegyzés trackback címe:

https://fashionandbooks.blog.hu/api/trackback/id/tr612098565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.