If you can dream it, you can do it.

Divat, könyvek és a többi

Sztárban sztár +1 kicsi

A műsor készítői cseszik el azt, amit a párosok az előző öt hét alatt felépítettek

2017. január 14. - Coco Chanel Eszterrrka

Mert igen, muszáj a műsor egész jól felépített kis színvonalát (afelől tekintsünk el, hogy a zsűri így is rémes, de ez most egy évad hibája legyen) letiporni egy nagyon szerencsétlen feladattal, ami nem tudom, kinek ötlött az eszébe, de az valószínűleg még a szilveszterkor elfogyasztott pezsgők hatása alatt állt, vagy nem tudom. De hogy azt az idióta feladatot (a Minyonokra gondolok, ha valaki nem tudná), hogy lehetett odadni bárkinek, azt nem értem. Ezért most erősen gondolkozom, azt értékeljem- e (merthogy erősen értékelhtetlen, nem Zoliéknak, hanem a készítőknek köszönhetően), de arra jutottam végül is, hogy mivel próbálok kicsit egy reálisabb zsűri fejjel gondolkodni (itt nem arra gondolok, hogy a véleményem ettől még nem oszlanak meg- mert megoszlanak, ugyanis ez objektív. Csupán én jót-rosszat egyaránt összevetek, ellentétben a Csobot-Ábel-Pély-Rákóczi négyessel).

Na, jó, akkor a felesleges szövegelést befejeztem, jöjjön a kritika fontos része: (Egyébként életemben először, ezzel meggyűlt a bajom, mert három produkción kívül az összes ugyanazon a szinten volt- a három között Bereczkiék vannak, mert az a többihez képest tényleg abszolút értékelhetetlen, nem az ő hibájukból, meg a két nagyon jó, Dér Heni és Juhos Zsófi, meg Pál Dénes és Varga Vivien. A többiek mind ugyanazon a szinten voltak körülbelül.)

6.adás

1 pont: Bereczki Zoltán és Berki Artúr- Minyonok (Y.M.C.A., vagyis a Wikipédia szerint, szerintem meg ennek a dalnak a kitált nyelves verziója, de mindegy): Most egyrészt ezért a pontért bocsánattal tartozom a bálványomnak (mert aki olvas egy ideje, az szemtanúja lehetett annak, hogy utálatból hogyan fordultak át az érzéseim Bereczki Zoltán iránt imádattá), másrészt szemrehányást kell tennem a készítőknek, újra. Artúrt meg csak szimplán sajnálnám, ha nem tudnám, hogy a legnegatívabb érzelem, amit valaki iránt érezni lehet, a sajnálat (őszintén... Van bárki, akit nem zavarná, ha sajnálnák őt?), márpedig nekem semmi bajom a sráccal. Mindent kihoztak ebből a marhaságból, bár a Nők Lapja szerint botrányosak voltak, ha ez igaz is, arról a legkevésbé ők tehettek. Az egész kritikán aluli (ezt ecsetelem már vagy fél napja), de végül is hangilag (?) meg volt ez oldva, legalább röhögtem egy jót. Ja, és remélem az mindenkinek megvan hogy Zoli haverunk hogyan lefagott a feladatosztásnál előző héten. Hát én már megfejetettem, miért! Természtesen, hiszen olyan cipőben kellett lennie, amit tizennyolc felett nem szabad felvenni. (Dancsó Péter- videó)

2 pont: Peter Šrámek és Bari Laci- Lagzi Lajcsi & Márió (Amikor a szívem úgy dobog): Az egész produkció egyetlen érdemlegessége az volt, amikor rátaláltam az új társamra Péy Barna személyében, mert egébként ezek szerint nem vagyok egyedül, ki kiütést kap a mulatós zenétől. Igazából ezzel a produkcióval alapjában véve semmi komolyabb probléma nem adódott, azon kívül persze, hogy akadt jobb is. Nekem a két srác mint páros nem jön át, mert egyenként egész jók (Šrámekot a harmadik évad kapcsán már jól agyonrajongtam, Bari Laci pedig Stevie Wonderként jó helyet kapott tőlem, meg egyébkétn ő Dolhaiként is jó volt, de a Geroge Michaeljével sem volt gond), de valahogyan köztük nem látom azt az összehangot, mint a többi párosnál. Egyébként Peter mozgása egészen rendben volt, a hangi utánzással szerintem volt itt probléma, de mit tudom én egyébként, élteben nem hallottam ezt a dalt, és remélem, többször nem is kell végigszenvednem, pláne nem az ő előadásukban.

3 pont: Király Linda és Tabatabai Nejad Flóra- The Weather Girls (It's Raining Men): És erről is elmondhat, hogy a pontot kizárólag a többiek miatt kapta. Na jó, meg talán azért, mert mint már egyszer leírtam, Király Linda tehet bármit, azért ő csak Király Linda marad. Mondjuk most nekem  kiscsaj sem volt teljesen meggyőző, volt benne gyerekesség, kislányság, pedig elvileg most valami középkorú, kövér asszony volt ő, vagy mi. Egyébként semmi gond nem adódott, egyszer meghallgaható volt az előadásuk, de csak muszájból. (Mert igen, van, amit szívesen visszahallgato több alakalommal is.) Nevetni mondjuk nem nevettem, nem tudom, milyen humorosság ez, minden esetre, nem volt ez annyira rémes, inkább semmilyen és... Ennyi. Ja, és tegye fel a kezét, akinek ez a dal Geri Halliwell nevéhez fűződött. Mindenki? Oké.

4 pont: Szandi és Lentulay Krisztián- Cher & Eros Ramazott (Più che puoi): Nem tudom. Most azonban a zsűrivel teljesen szembemegyek, főként Pély Barnával (mert azt hadd ne mondjam, hogy a többiek csak azután kezdték el a hangot dicsérni, hogy ő megszólalt ezzel kapcsolatban), mert bár tudom, ő mégiscsak zenetanár, így azért nálam egy fokkal (esetleg egy ,,kicsit'' többel) jobban ért hozzá, de most basszus, ez egyszerű, mezei kis boggerként nekem nem jött le úgy, mint neki, hatalmas sikerű (megintcsak ide kell tennem ebbe a zárójelbe egy kérdőjelecskét, ebben a bejegyzésben más másodszor nem lesz jó ez így) zenével foglalkozó emberkének. Tehát. Nekem az egész produkciót elvitte az a háttérben át-átsétáló macska, amit nem tudom, a zsűri miért nem kommentált, Hajós (vagy Majka) biztosan megtették volna, na mindegy. Hangilag Szandi nekem nagyon nem ült (a külsejével csupán annyi probléma adódott, hoy ő még Chernél is csúnyább, mondjuk ha volna legalább feleannyi plasztikai műtétje, akár hasonlíthatna is a művésznőre- félreértés ne essék, én szeretem Chert), Krisztián meg lehet, hogy egy picit hasonlított, Eros Ramazottitól csak a Costa Della Vitát ismerem, azt is csak az angol változatban, Tina Turnerrel duettben. Asszem' erről ennyit.

5 pont: Feke Pál és Kornis Anna- Végvári Ádám & Csepregi Éva (Holnap hajnalig): Oh, ki a franc volna az a műveletlen hülye, aki ezt ne ismerné? (Na, ha most erre jön majd elégedetlenkedő komment, akkor tényleg lefagyok.) Annyit megjegyeznék, a szokásos felesleges szófosásom betartása érdekében, hogy (bár anyukámmal egy kicsit vitatkoztunk efelett) nekem Csepregi és Zoltán Erika tényleg ugyanolyanok. Két szőke, túl magasan nyivákoló énekesnő. Meglehet, hogy ikonok, slágereik vannak és talán Csepreginek jó hangja is lett, én örökké mérges leszek rá, mert akkor volt a popzene királynője (vagy mije) Magyarországon, amikor Cserháti Zsuzsa (elnézést, a szívügyem) lehetett volna az, sokkal több okkal. Na, hagyjuk. Szóval. Hangilag Feke Palit rohadtul nem hallottam, csak a csajt, aki bár közeledett Csepregi felé de félúton úgy döntött, inkább hátrafordul- tehát egy kicsit hasonlított, de ennyi. Nézni szenvedés volt őket, egyrészt eltúlozták az egészet, másrészt pedig ennek ellenére sem volt sok energiajelenlét a színpadon- márpedig előző héten meggyőződhettünk arról, hogy ha valaki, akkor Kornis Anna egy nagy energiabomba.

6 pont: Koós Réka és Szabó Bence- Bee Gees /mer' azt nem tudni, ők kik voltak a zenekarból/ (Stayin' Alive): Amúgy ne kérdezzétek, ez miért hat pont, mert ha jobban belegondolok, igazából fogalmam sincs. Nem volt jó, nem volt rossz, volt nála jobb, de rosszabb is, untam is meg nem is... Hat pont. Azt hiszem, ezt tovább nem is kell ragozni. Koós Réka úgy elvitte a hátán az egészet, mint a pinty, szerintem voltak (időnként én is), akiknek fel nem tűnt volna a gyerek jelenléte a színpadon. A dalt ismertem, azonban a klipet nem, így nem tudom, most ez volt- e a feladat, vagy baki, hogy ilyen esetlenül álldogát ott és énekelt körülbelül három sort az egészben. Na, mindegy. A magasságok nem feltétlenül voltak mindig rendben, volt ott néha kornyikálás is, amit a vicc számlára írtam. Voltak pontok, amikor untam, sőt, szóval ennyi. Lement, mély nyomot nem hagyott bennem... Talán ezért kapott hat pontot, aztán lehet, hogy amikor a pontokat összeírtam, volt rá egy nyomósabb okom is, amit mostanra elfelejtettem.

7 pont: Tóth Vera és Farkas Zsolt- Emeli Sandé & Labrinth (Beneath Your Beautiful): Khm. Az elején tisztázni szeretném magamat: nem sajnálom Zsoltit, nem azért pontoztam fel, nem akartam hagyni az érzelmeim által való irányítást... De végül valahogyan mégis hét pontos (azaz negyedik) lett a production. Egyszerűen, bár hangilag rohadtul nem hozott semmiféle Emeli Sandét vagy Labrinthet, ez az előadás az érzelmek, a köztük lévő érzelmek miatt lett olyan baromi jó. Oké, néhol untam (ez a nálam első helyezett produkció kivételével az összesre igaz), de összességében ez sem volt rossz. Igen, tudom, szinte mindenre ezt mondom, de ismétlem: mindegyik produkcióval kapcsolatban nagyon hasonlóak az érzéseim. Nem tudom. A műsor az utóbbi két hétben hanyatlott egy kicsit, úgy érzem. Na, mindegy, nem ide jön. Ugyan Zsoltinak nem jött ki egy hang (amit most képtelen vagyok neki felróni, bár az tény és való, az ő hibája, hogy durván mutál hanggal bevállalt a műsort), ami már csak ezért is lehet dühítő, mert előtte vajon hányszor énekelhette ki? Na, igen ezt az érzést, gondolom sokan ismerjük: amikor mindig tudunk valamit, de persze, amikor élesben megy, nem sikerül. De nem esett ki (igaz, egy ilyen műsorba ezért profikat hívnak) a szerepéből, folytatta, ha hangilag nem is volt olyan, mint amilyennek lennie kellett volna. A zongorázásért meg óriási dicséret: félhomályban, szemüveg nélkül (én is szemüveges vagyok, tessék meglepődni, egyébként -4.5- ös mindkét szemem, szóval ja, elég rosszul látok). Vera meg nekem csak úgy lement, vele nem tudtam foglalkozni.

8 pont: Sipos Péter és Sztojka Vanessza- DJ Bobo & Lisa Abbott (Freedom): Igazából ez csak a szórakoztatási szempotok miatt lett nyolcpontos, egyébként meg fogalmam sincs, bővebben miért. Az igaz, ennyi erővel Bereczki Zoliék is simán kerülhettek volna ide (rajtuk azért sokkal jobban röhögtem), itt most a produkció értékelhetőségét (tehát a készítők választását, na) is figyelembe kellett vennem, mint azt már oly sokszor hangoztattam. Na, de térjünk is Petiékre! Sipos, az valami elképesztően ijesztő kis figura lett, hangilag amúgy nagyon is magát hozta, de elugrálta (vagy mi volt az a mozgás), elrappelte (nem biztos, hogy jól, de legalább viccesen), és szórakoztatott. Vanessza szépen énekelte, elmozogta, amit el kellett és... Ennyi, tulajdonképen. Volt egy-két pont, ahol untam, egyébként nem ismertem az eredetit, aki igen, annak megengedett a tiltakozás.

10 pont: Dér Heni és Juhos Zsófi- Michael Jackson & Janet Jackson (Scream): Bizony, bizony, nálam a Jackson- testvérek imitálása csak tíz pont lett, vagyis pont lecsúszott a dobogóról. Igazából megint kellett vacillálnom, hogy melyik legyen tíz, melyik tizenkét pont, de végül személyes ízlés alapján döntöttem. Juhos Zsófihoz a húgomnak megtartom a jogot, hogy ő szóljon hozzá, ugyanis míg nálam Tina Turner, addig nála Janet Jackson- mánia van. Azonban, azért a Jackson- mozdulatok, meg a hang szerintem mindenkinek megvannak, arról meg már volt szó korábban is, hogy azért szeretem Michael Jacksont (nem mániákusként, nem vagyok Bereczki- basszus, ezt az embert tényleg mindenbe bele lehet keverni-, de az, hogy szívesen hallgatom  zenéjét, már egy zenés bejegyzésből, kb.ezer éve kiderült). És, ha hangilag ez nekem annyira (vagy talán semmennyire) sem volt meg, az a mozgás...! A dal viszont eléggé unalmas volt, ezért nem lett első helyezett nekem, de a táncukért akár azt is megérdemelték volna, bár mint mondtam, Zsófihoz sokat nem tudok szólni. Az igaz, ahhoz képest, hogy egyszer bőgött, mert ,,nem tud táncolni'' most baromi jó volt, én elhittem volna neki, hogy ha nem is profiként, de szokott. (Aki nem tud táncolni, az olyan mint én. Abszolút két ballábas, ezek itt csak nyihognak, mert oké, hogy sok amunka, míg sikerül, de basszus, ha be is tanulnám a Janet Jackson- koreót, sem mutatna sehogyan.) Valamennyire megértem a győzelmüket, valamennyire nem- de az tény, hogy az eszméletlen táncért simán kijárt nekik.

12 pont: Pál Dénes és Varga Vivien- Straub Dezső & Oszvald Marika (Te rongyos élet): És igen, mint mondtam, a saját ízlésem szerint kellett értékelnem, ez alapján pedig, szerintem Dénesék végre már kiérdemlték volna a heti győzelmet. (Azért reméljük, egyszer arra is kerül sor, mert egy-kettő kivételével, mindig szuperek voltak.) Azt már egyszer említettem (A Robbie Willams-Nicole Kidman- duettnél), milyen remek színészek mindketten, ezt pedig ezzel  produkcival csak alátámasztották. Dénesre hangilag nem tudok sokat mondani, Oszvald Marika hangját még talán-talán egy picikét ismerem is, azt nem mondom, hogy hangileg végig karakterben volt (mert nem), de volt pár pont, ahol még az is megjött. De maga a játék, a színház, a tánc... Az valami elképesztően tökéletesre sikeredett. Ha esetleg felröppenek pletykák kettőjükkel kapcsolatban (mondjuk ugyan nincs köztük nagy korkülömbség több pároshoz képest, de azért ez még így is pedofília- Vivien egy tizenöt éves gyerek, Dénes meg egy huszönöt éves felnőtt férfi), ami szűkebb, internetes körökben, kommentelők között már megtörtént, arról csak ők tehetnek. Mert basszus, olyan jó színészek! Jó, igen, jó énekesek is, de gondolom, ha egy ilyen műsorban szerepelnek ilyen jól, ez nem is kéne, hogy kérdés legyen. A hnagulat tökéletesen megjött, itt kedvem is volt nézni a műsort, aztán néhány produkció miatt ez elmúlt, de mindegy. Nekem ez egyértelműen nyerte az estet.

 

További szép napot, és tudom, már bejegyzést ígértem, ezért meg ezer bocsánat! Most megint ez jött össze.

A bejegyzés trackback címe:

https://fashionandbooks.blog.hu/api/trackback/id/tr3612115967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.