If you can dream it, you can do it.

Divat, könyvek és a többi

Monster High /part2

Egy bejegyzésem margójára

2017. augusztus 25. - Coco Chanel Eszterrrka

Sziasztok! Ezúttal bejelentem, hogy mostantól nem lesz szó Monster High- ról a blogon, de még egy bejegyzést bátorkodom írni a témával kapcsolatban. De ezután ígérem, befejeztem!

Megnéztem a Rémséges mélység és a Szellemlánc című részeket, valamint gondolkodtam kicsit, és az alábbiakra jöttem rá:

- Írtam Rochelle remekül eltalált francia akcentusáról. Na, amennyire jó volt az a Scaris, a paraváros című részben, annyira elrontották a Szellemláncban. A szinkronban inkább egy erőltetett volt, és úgy hangzott, mintha egy angol beszélne magyarul, erős akcentussal. Szerencsére nem beszélt olyan vészesen sokat, de annyit azért igen, hogy ez feltűnjön.

- Rájöttem, hogy szeretem Spectra karakterét. Nyilván a Szellemlánc miatt vannak ilyen érzéseim. Ebben ő maga is fellázad a pletyka ellen, miután rájön, hogy tud elsülni egy kis ferdítés. Ez mindenképpen pozitív fényben tünteti fel számomra a csajt. Ebben a részben bizonyította be a legjobban, hogy milyen jó barát is, ami egy újabb piros pont. Az írás miatt pedig rokonlélek- újabb pozitív vonás. Arról nem is beszélve, hogy a Szellemlánc közben megfogalmazódott bennem, hogy ha én is szörnnyé válhatnék, mindenképpen szellem szeretnék lenni. Nem azért, mert el tudnék bújni könnyen, hogy kihallgassam mások beszélgetéseit, hanem egyszerűen azért, mert mégis csak menő lehet repkedni meg átmenni a falakon... Az sem számít, hogy konkrétan "világítanék".

- Ez nem nagy tény, ezt csak unalmamban spekuláltam ki: tök evidens, hogy Nefera karaktere Nefertiti (Nofertiti) mása szeretne lenni, hiszen azon túl, hogy a neve is erre utal, vannak más vonások is, ami alapján erre a következtetésre juthatunk, ha mélyebben beleássuk magunkat a dolgokba. Nefera neve mellé szokták használni az "örök ifjú" jelzőt, ami világosan utalhat Nefertiti halhatatlanságára a divat terén, emellett pedig Nefera modellként dolgozik. Nefertitit pedig mai napig a szépség példája, divatikon, így nem meglepő, hogy az ő képére formált karakter is a divat világában tevékenykedik. Az pedig, hogy bár Kleopátra is híres uralkodónő volt, történelmileg talán fontosabb is, mint Nefertiti, de amikor Nefera a divat terén nyúzza Cleót, akár ennek is betudható-bár ez már tényleg csak spekuláció.

- Azt is megtudtam, hogy tényleg nem szeretem Lagoonát. Igaz, a Rémséges mélységben megkaptuk a negatív tulajdonságait is, de még mindig túlságosan érthetetlen számomra a csaj. Az egyik részben a legjópofibb, legaranyosabb emberke, akiért mindenki él-hal, hiszen olyan nagyon cuki, a következőben pedig egy tartózkodó, kissé talán bunkó Lagoonát kapunk. Ő talán az a karakter, akinek a webizódokban és a filmekben más talán egy kicsit a személyisége: a webizódokban túl jó, a filmekben viszont ehhez képest aránytalanul negatív. Ami, mondanom sem kell, nem éppen szolgál hozzá ahhoz, hogy megkedveljem őt.

- Elolvastam Lisi Harrison Monster High- sorozatának második kötetét. (Ugyanis csak ez van meg, de nem is szándékozom a többit elolvasni. Amúgy nem hiányzott az első rész, tök érthető volt így is.) Miss Harrison Klikk című "művéhez" már volt szerencsém, mondanom sem kell, utáltam azt a könyvet. Nos, ez a Monster High- kötet pedig konkrétan annak a kistestvére volt, annyi különbséggel, hogy itt a karaktereket alapból szerettem, csak itt voltak elcseszve. Cleót konkrétan szívesen leütöttem volna, holott a valódi MH- ban az egyik kedvencem (Operetta és Abbey mellett). A szereplők ruháinak, ételének, cipőjének, autójának, tévéjének, könyvének, tollának, körömlakklemosó-eltávolítójának márkája, köszi, de nem érdekel, akkor sem, ha kaptam róluk információt rendesen. Persze vannak itt eltérések az eredetihez képest, például Szikra a valódi Monster High- ban nem okád tüzet, még csak nem is böfög, hanem a haja lángol. Olyan szereplő pedig, hogy Julia, a Monster High- ban NINCS. Az ő neve Ghoulia. Ahogyan nem Claude, hanem Clowd. És nem érdekel, hogy Melodynak rózsaszín Converse- sze van, ahogyan az sem, hogy Deuce szemüvege Ray Ban, az pedig még kevésbé, hogy a névtelen, fotózáson tartózkodó emberkének (már azt sem tudom, mit csinált ott) Pucci sála van. Egyszerűen hidegen hagy. Candance karaktere legalább vicces volt, mondjuk egy olyan szereplőt nehezebb elrontani, aki az eredetiben nem szerepelt. Úgyhogy persze, a kedvencem lett. A legjobb fejezet a 14.volt, Billyvel együtt tudtam érezni, a legnormálisabb érzelmekkel bíró szereplője volt ennek. Persze, kis hiba csúszott a számításba, ugyanis a mesében Billyn van ruha, ráadásul elő is tud tűnni. Meg barátnője is van (Scarah Screams). De oké, művészi szabadság, beletörődöm. Azt viszont nem tudom nem szóvá tenni, hogy hogyan nem tűnik fel senkinek, hogy ezek szörnyek. A több kiló smink Frankie- n bizonyára feltűnik. Ez lehet még feltűnőbb azután, hogy nyomoznak utána, Billy kiadja magát Frankie- nek, ezáltal mindenki megtudja, hogy néz ki a csajszi. Ergo az arcát simán felismerik, akkor meg olyan feleslegesn a smink... Ráadásul folyton mindenét eltakaró ruhák vannak rajta... Nyáron is????!!! Mert akkor ez több mint feltűnő. Lagoona neve se semmi (Lagoona Blue = Kék Lagúna), de folyton kesztyűben van, a pikkelyei meg hogy nem szúrnak szemet senkinek? Draculaurát, gondolom, nem véletlenül nevezik Lalának a suliban, de nincs olyan, hogy ez évek óta nem röhögte el magát iskolában. Vagy nem nézett merő véletlenségből tükörbe. De amúgy nem tudtam, hogy az agyarakt ilyen könnyű elrejteni... Clawdeennak fogalmam sincs, a könyvben így van- e, de a mesében farkas fülei vannak... Azokat hogyan rejti el? Esetleg folyton kapucniban van? Az meg senkinek sem tűnik fel, hogy neki is agyara van. Ha ez nem elég, a neve is Clawdeen WOLF. (Azaz farkas.) Cleónak a legegyszerűbb, az ő külseje nem annyira feltűnő (mármint ilyen szempontból), azonban azért a neve neki is árulkodó lehet: Cleo de Nile, Nile = Nílus, a Cleo meg amúgy lehetne véletlen összefüggés, de azért eléggé hajaz a Kleopátrára, nem? Deuce mindig napszemüvegben plusz parókában, a tanárokat ez sem zavarja? Ghoulia (nem Julia) lassú és nem tud, csak nyögésekben beszélni.... Ez egyáltalán nem feltűnő. Jackson kerüli a meleget, (gondolom) Clawdék nem mennek teliholdkor buliba... Nem feltűnő egy kicsit sem.  Pláne, ha tudod, hogy szörnyek élnek a városban. Ja, egyébként Melody igazán kaphatott volna más nevet, mert kissé zavaró, ha tisztában vagy vele, hogy Toralei legjobb barátnői közül az egyik ikernek angolul Meowlody a neve, így ez összezavaró is lehet, én legalábbis eleinte egyként azonosítottam őket, aztán jöttem rá, hogy Melody ember. Vagyis nem az, mert olvastam, hogy kiderül a 3.részben, hogy Melodyt adoptálták, amúgy ő is RAD... Na, mindegy. Aki teheti, ne olvassa el.

- Valóban lecserélték az animátorokat, így az Üdvözöl a Monster High! és a Sokkolódva című filmek megrajzolása valami botrányos, ezért ezeket meg se néztem. Egyszerűen nem érdekeltek ilyen animációkkal. Nem tetszett, és kész. Képtelen lettem volna megnézni. Ugyanis a webizódokkal ellentétben itt nem kicsit változott...

- Visszatérve a spekulációhoz, igazából azt is kikalkuláltam, hogy elvileg Cleónak és Deuce- nak valóban nem lehetne közös jövője. Vagyis, jövője az lehetne, csak éppen nem hosszú. Ugyanis, Cleo az ismertetője szerint 5842 éves, csak éppen örökké él. Ezzel szemben Deuce 16 éves, ráadásul egy második évados webizódban mutatják őt kiskorában, így világos, hogy ő öregszik. Cleo viszont elvileg nem. (Persze kérdéses, hogy akkor most Cleót kb.16-17 éves korában tették halhatatlanná? Valószínűleg igen, ugyanis egy ismertető szerint pólyába vagy mibe csavarták, és ettől lett halhatatlan- abszolút megtörténhet, hogy ő ekkor körülbelül 16 éves volt.) Tehát gonosz dolog ez a halhatatlanság, de ebből kiindulva Cleo örökké fog élni, Deuce viszont öreg korában meghal. Egyébként ez szerintem Draculaurára és Clawd- ra is vonatkozik, bár abban nem vagyok biztos, hogy a vérfarkasok örökké élnek- e, de szerintem nem.

- El tudnék képzelni egy olyan filmet, amelynek Venus áll a középpontjában. Igaz, talán szívesebben látnék olyat, amiben Abbey jut hangsúlyosabb szerephez, vagy akár Operetta, de Venust kifejezetten el tudom képzelni főszereplőnek. Igaz, azt nem tudom, milyen típusú filmben állná meg a helyét, de minden esetre, kíváncsi volnék rá.

És úgy gondoltam, hogy ezen kívül rövidebb kritikát írnék minden Monster High- filmre: (Spoiler veszély!!! Plusz, ha valaki nem látta, az nem biztos, hogy érteni fogja.)

Új rém a suliban (New Ghoul at School, 2010): Igazából ez inkább webizódnak minősül, de azoknál valamivel hosszabb, míg a filmeknél valamivel rövidebb a maga 20 percével, így úgy gondoltam, egy rövid értékelést megér, már csak azért is, mert valójában ezzel indul a történet. Frankie új csaj, a magazinokban keres tanácsot, megismerkedünk a srácokkal, Cleo kegyetlen, Ghoulia futkározik utána, Draculaura elájul a vér szótól, Clawdeen olyan, mint mindig, Lagoona aranyos és cuki, Frankie beleszeret Deuce- ba. Talán ez utóbbi a leglényegesebb, mert persze ezen Cleo kiakad... azért nem értem ezt a "ha nincs pasid, nem vagy senki" logikát, de valami értelme csak van. Összességében aranyos kis rész, körülbelül nyolcéveseknek egész jó kis kikapcsolódás.

A vészes vámpír-farkas viszály (Fright On!, 2011): Mint már az előző bejegyzésemben említettem, ez volt az első rész, amit láttam, így sok volt a bejövő információ, aztán a Monster High hivatalos weboldaláról le is törölték, eltűnt, pedig szerettem ezt a részt. Nemrég azonban Indavideón ráleltem a filmre, és megnéztem. Igen csak aranyos kis sztori, persze az utolsó pillanatban minden megoldódik. Én igazából világéletemben vámpíros voltam (mielőtt jönnétek, hogy Edward, életemben sosem láttam az Alkonyatot, amin nem is készülök változtatni), nekem ez az elegancia jobban bejön, mint a vérfarkasok sportossága. De igazából tetszett a két faj közti ellentét ábrázolása, ahogyan az is, hogy kis bonyodalomként (oké, fő bonyodalomként) Vércse is szoborrá vált, Zord Fű meg Vércsévé. Igazából az nem tetszett, amikor bulit rendeztek, és csak úgy megragadták egy vámpír kezét, hozzáhúztak egy vérfarkas, és persze, hogy jól kijöttek. Ez kissé összecsapott volt, de még elmegy kategória, egy háromnegyed órás filmtől amúgy is mit vár az ember. Cleo pedig szerintem kifejezetten vicces volt, ahogyan próbálta legyőzni Goriékat. Aztán pedig Ghouliától is elnézést kért; neki kifejezetten tetszett a karaktere ebben a részben.

Légy szörnymagad! (Ghouls Rule, 2012): Ennek amúgy lehetne az eredeti címe is Be Ghoulself, de végül is, mindegy, magyarul ez jó öltet volt. Ahogyan az egész sztori egész jóra sikeredett. Lillys hiába volt eredetileg negatív karakter, a végére jó lett- néha ilyen is kell. Az kifejezetten tetszett, aikor Cleóval találkoztak, és a ruhájukról kezdtek diskurálni. Mondjuk Cleót ebben a részben Nefera és az apja annyira tudták befolyásolni, hogy konkrétan az már idegesítő volt, ahogyan az egész karaktere az lett. Én Deuce helyében nem fogadtam volna vissza a csajt, de hát, a szerelem csodákra képes. Jackson/Hyde sztorija bejövős volt, pláne a börtönös rész. (,,Neki talán, hogy ki tudja nyitni az... ajtókat."- Jeckson ezen beszólásán mindig nagyot nevetek.) Itt azért elég hamar fény derült Jackson valódi kilétére, ezt ajánlom Lisi Harrison figyelmébe. Mondjuk Claire- rel a szerelmi száluk kissé elkapkodott és felesleges volt, simán lement volna ez anélkül is, hogy ők váltanak egy csókot. Ennek ellenére Claire- t bírtam. Azt nem értem, minek kellett halloween átkát elvégezni Hyde- on, de kellett izgalom, ezért inkább kivesszük az igazságszolgáltatás szóból az igazságot- végül is, minek az oda. A végén persze az emberek ("normik") kiállnak a szörnyekért, aztán táncolnak egyet együtt. Méghozzá borzalmasan. Nem a kedvenc részem, a legjobb jelnet talán az, amikor betévednek Chadék halloween bulijára, de összességében nézhető volt.

Milyen rémes ez a szerelem (Why do ghouls fall in love?, 2011): Vagy húszmilliószor láttam. Angolul. Magyarul csak párszor, de egyébként az animációk miatt angoltudás nélkül is tökéletesen érthető eredeti nyelven. Felfogható, hogy Draculaura csúcs szülinapot akar, Clawd szenved az ajándékon, jön Valentin (aki annyira önközpontú, hogy február 14- én ugyan ajándékoz egy ünnepet Draculaurának, de önmagáról nevezi el- teszem hozzá, egyébként ez az ötlet a Valentin- nappal kapcsolatban nagyon jó) Toralei miatt, megbabonázza Draculaurát, Clawd és Cupido egy nyíl miatt egymásba szeretnek, de a végén Draculaura jó útra tér, Valentin beleseik egy bűzlgő mocsárba (vagy mibe), így elveszíti a bűverejét. Nem egy nagy cucc. Plusz mindent Clawdeen és Cleo szerveznek, bár majdnem nem valósulhat meg, mert Draculaura éppen extra szerelmeset játszik. Igazából Valentin szándékai kicsit félreérthetőek, pláne, ha olvasta valaki a Hűvösvölgyi sulit (Dávid és Nóri a szalagavató után, nem jó könyv egyébként) vagy A Szent Johanna gimit (Virág és Dorián szilveszterkor, ezt a könyvet sem szeretem). Jó, itt egyébként rosszabbra készül, mert szó szerint össze akarja törni Draculaura szívét. Még szerencse, hogy a szívnek nem lehet parancsolni!

Menekülés Koponya- szigetről (Escape from Skull Shores, 2012): Sosem volt a kedvenc részem, és most sem az kifejezetten. De nem is utálom. Kissé semleges vagyok ezzel kapcsolatban- sem a helyszín, sem a sztori, de még a szereplők külseje sem fogott meg túlságosan. Talán az egyetlen, ami számomra említésre méltó pozitív szempontból, az Gil karakterfejlődése: az elején fél Lagoona szüleitől, és szívesebben maradna a Koponya- szigeten (ahol véletlenségből kötnek ki- vagyis ők így gondolják, de a gonosz Pharnum - már, ha így kell írni- nem éppen), mintsem a Nagy- Perem- zátonyon találkoznia kelljen velük. A végére azonban ez megváltozik- ami nekem kimondottan tetszett. Emellett viszont a sztorit kicsit talán erőltetettnek éreztem. Oké, nem volt rossz ötlet, esetleg nem kreatív, de annyira nagy számnak sem mondható. Igaz, nem volt az sem rossz, hogy Pharnum (még mindig nem tudom, hogy írják) megjelent a Monster High- ban, a srácból (akinek elfelejtettem a nevét) meg előjött a szörny énje. De az számomra már túlságosan is mesebeli volt, hogy ezek semmiféle következményekkel nem járnak, illetve még plusz szünetet is kapnak, amikor persze az egész suli elment a Koponya- szigetre, ahol konkrétan fákon és tikiken kívül nincs is semmi... Na, mindegy. Ja, és Cleo bevonása egy kissé mintha erőltetett lett volna. Nem az ő karakterével volt a gond, hanem inkább azzal, hogy pont neki kellett takarítnia meg ilyesmik. Oké, hogy ez viccnek lett volna, de nem volt éppen szórakoztató, véleményem szerint.

Péntek esti frász (Frida Night Frights, 2013): Enyhe feminista beütés, nálam már fél siker. Persze, azért nem ez a kedvenc filmem, az például nem tetszett, hogy két kedvencemet is kifejezetten nem bírtam benne- Cleót, aki elképesztő idegesítően viselkedett, sokkal dívásabban, mint előtte bármikor, és Operettát, akit ugyan a végére megkedveltem, na, de akkor is. Ami a legérdekesebb, hogy amikor utoljára néztem, izgultam Draculauráért, hogy ő jusson be előbb, holott már rengetegszer láttam, és egyébként is pontosan tisztában lettem volna vele, hogy nyernek. Az mondjuk jó megoldás volt, ahogyan beugratták a vízköpőket, tetszett, hogy kiderült, Rochelle (aki ugyebár lány) is a csapatban van, Robecca behozatala is érdekes volt, ahogyan pozitívnak értékelem azt, hogy Draculaura nyerte meg nekik a versenyt. Persze, semmi életszerűség nem volt az egészben, de azért nem rossz rész összességében, bár még ez sem sorolható a kedvenceim közé.

Scaris, a paraváros (Scaris, City of Frights, 2013): Itt elsőként az fog meg, hogy évekig Párizs volt a kedvenc városom, Franciaország pedig a kedvenc országom (mára Olaszország- párti lettem), ahogyan a divat iránti szenvedélyem is hozzátehet ahhoz, hogy valószínűleg et az epizódot láttam legtöbbször, igaz, így már egy kicsit unom is. De ezt sosem a sztori, sokkal inkább Párizs és a divat miatt néztem. Ja, meg a végén található "Világjárók a slamasztikában"- rész miatt, amit csak egyszerűen imádok. Mondjuk eléggé kiszámítható volt, hogy Zsarolta Fenomén tanítványa Garrott, Rochelle szerelme, ez szerintem senkit sem lepett meg. Igazán meseszerű volt a lezárás, ugyanis 4 tervező ide vagy oda, pár óra alatt egy teljes kollekciót megvarrni és egy kocsit is felújítani egyszerűen képtelenség. Ja, és még a hatalmas Scaris másik végébe is eljutni. Az egész fizikai képtelenség, arról már ne is beszéljünk, hogy Szikra még hülyébb, mint gondoltam, ha képes volt szoknyában kisétálni a kifutóra, akarata ellenére. Toralei viszont egy zseni. Ja, igen, a városnézős részek is jók voltak, nekem tetszett Toralei érdektelensége, szemben Cleo érdeklődésével. A fiúk része vicces volt, Szikrát szívesen lelőttem volna egy puskával, amikor Clawd- ot paráztatta, de azért bírom a srácot, Deuce pedig igazán szórakoztatott, ahogyan még azt sem tudta, mit egyen, ha Cleo nem mondja meg neki. Ez persze inkább szánalmas is lehetne, de mivel csak vicc volt, nekem bejött. Ghoulia bebizonyította, mennyire kitartó, a tanulság pedig egy: mindig légy hű önmagadhoz. Sokak figyelmébe ajánlanám ezt. Ja, és ha teheted, keltsd életre a vázlatfüzeted, hogy a barátaid körbejárhassák a fél világot. Csak egy tipp.

13 kívánság (13 Wishes, 2013): Belegondolva, valószínűleg azért lett pont 13 kívánság, mert 2013- as filmről beszélünk- ez eléggé logikus. Mondjuk, lehet, hogy azért, mert a mesékben 3 szokott lenni, itt meg tettek hozzá 10- et. Igazából mindegy, melyik, mert a történet szempontjából egyáltalán nem lényeges. Ezt a filmet szinte kívülről tudom, ezt is eléggé sokszor láttam már. Nagyon tetszett az elgondolás, illetve az, hogy a kicsit háttérbe szorult Howleen végre egy kicsit előtérbe helyezték. Meg kell jegyeznem, hogy a film zenéje nagyon jó lett, átadta ezt a dzsinnes hangulatot. Gigit igen csak megszerettem, ahogyan egyébként Whispet is, negatív karakter ide vagy oda. Pláne, mert a végén ő is megjavul. Nem tudom, miért vetik be a Monster High- ban ezt a módszert olyan sokszor. Igaz, legalább nem mindig. És itt még magyarázható is, hiszen Whisp megkapta azt, amire egész életében vágyott: valódi dzsinné válhatott. Nem csak a zenében, de mindenben megfogták ezt a hangulatot, az pedig, ahogyan Whisp Howleen által szépen, lassan átvette az uralmat a Monster High felett, igazán jól volt ábrázolva. Clawd, Manny és Szikra részei pedig hozták a szórakoztatást, ahogyan azt elvárhattuk. Ők mondjuk a Halálnak halála című műsornak legalább annyit köszönhettek, hogy nem kellett behódolniuk Howleennak. Legalább ennyi. Mondjuk annál érdekesebb, hogy vajon Lagoonát (aki minden eddiginél idegesítőbb volt- igaz, itt ez is volt a karakterének a lényege) és Gilt miért nem terrorizálták azzal, hogy hordjanak olyan maszkot, ami Howleen fejét ábrázolja. Bár, ahogyan elnéztem, ezzel valóban csak a statisztákat gyötörték, hiszen például Twayla sem kapott maszkot. Egyébként jó öltet volt Cleóval eljátszani azt, hogy a kívánságnak köszönhetően nem volt már menő, de azért azt egy pici túlzásnak tartom, hogy mindenki elfelejtette, hogy egyáltalán létezik. Hiszen Howleen sem élt teljes ismeretlenségben, egyszerűen voltak barátai, de nem számított menő csajnak. (Amiben azonban Twaylával értek egyet, hogy nem tudom, miért számít az, hogy valaki menő vagy sem.) Összességében fordulatos, kellően izgalmas, hangulatos kis film, ez az egyik kedvencem.

Rémek, kamera, felvétel! (Frigths, Camera, Action!, 2014): Ez is eléggé bővelkedik izgalmakban; tulajdonképpen mire Hauntlywoodba (magyarul Haláliwoodba) érkeztünk, szinte el is feledkeztem róla, hogy Erdélyben is jártunk. Persze azt ne igen firtassuk, hogy az igazgatónő csak úgy elenged öt diákot (Draculaura, Calwdeen, Cleo, Robecca, HooDude) egy hétre kirándulni, míg a többiek tanulnak- amikor éppen nem bíróságot rendeznek be az iskolában, hogy eldöntsék, a gödröcskék vagy az áll a nyerő (heee???), aztán kiderüljön, hogy ugyanazon az egy pasin vitatkoznak, hogy vajon melyik a helyesebb. Mellesleg, ezt elkerülhették volna, ha veszik a fáradságot, és bepötyögik Google- ba a film címét, amiben szerepelt. Na, mindegy. Ezúttal megbizonyosodhattunk róla, hogy az ilyesmihez a pasiknak mégis csak jobb szemük van, hiszen ők sokkal előbb rájöttek erre. Eközben kiderül, hogy Draculaura nem is a rég eltűnt vámpírkirálynő, mert az általa látott vámpírszív csak egy másolat. Elindulnak megkeresni az igazi királynőt, Elizabeth- et. Persze a csaj a nyomokat nem volt képes mindet Erdélyben elrejteni, el kellett, menjenek Londzordonba, New Vérsonba, sőt még Haláliwoodba is. Tök hétköznapi módon beengedik őket egy forgatásra, csak azért, mert Cleo vezetékneve de Nile, de végül is, uralkodói dinasztia. (Az más kérdés, hogy Amerikában vajon mennyire befolyásos egy egykori egyiptomi uralkodó lánya, minden estre az őr kissé berezelt.) Itt találkoztak Veronica von Vamppal, aki persze, hogy igazából Elizabeth. Mondjuk, ez is kiszámítható volt. Ennek ellenére jó kis film, fordulatos, még ha nem is ez a legjobb, de legalább nem szűkölködik cselekményben.

Őrült kombináció (Freakly Fusion, 2014): Szerintem a legváltozatosabb Monster High- film. Egyszer megnéztem még akkor, amikor kijött, aztán másodszor néztem kb.egy hete. A két időpont közötti eltérés miatt eléggé megfeledkeztem a cselekményről. Annyi megmaradt bennem, hogy jöttek hibridek, meg hogy ők is fuzionálódtak, de kb.ennyi. Szóval amikor néztem, volt egy ilyen "ja, tényleg, wow, ebben még időt is utaztak". Mert valóban, ebbe, mint az előző bejegyzésben is említettem, minden belefért: a Monster High fennállásának 200.évfordulója, új diákok (Avea- félig kentaur, félig hárpia, Bonita- félig pillangó, félig csontváz, Sirena- félig szellem, félig sellő, Neightan- félig unikornis, félig zombi), családi prezentáció, a hibridek elfogadása, fuzionálódás, időutazás, Viktor Frankenstein, család robot nemtudomhány.nemtudomhány, Hexiciah Steam, Farnkie majdnem halála... Nos, igen, eléggé eseménydús másfél óra az, amit ez a film kitölt. Mondjuk a kedvenc részem talán a fuzionálódás volt, főként a Cleo-Toralei párosítás miatt. Az kifejezetten jó volt, hogy a végére Toralei bebizonyította, hogy tud ő jó lenni, ha akar, csak általában nem akar. Mondjuk az időutazás sem volt utolsó, főként a találkozás Viktor "LágyÉsz" Frankensteinnel, aki diszkréten megtudakolta Frankie- től, hogy ki is az ő nagyapja, és hogyan teremtett életet, mikor még nem tudták, hogy LágyÉsz és Viktor ugyanaz az egy személy. Mondjuk mikor ezt megtudta, nekem kicsit hiányoztak az érzelmek. Nem azon hatódott meg, hogy találkozott az unokájával, hanem azon, hogy sikerül majd életet teremtenie... Ez kissé abszurd. Ennek ellenére is a legeseménydúsabb, egyik legjobb rész. Mármint szerény véleményem szerint.

Szellemlánc (Haunted, 2015): Oké, talán az Őrült kombinációhoz képest itt cselekményben nem kicsit estünk vissza, de ennek ellenére sem volt rossz ez. Az mindenképpen piros pont, hogy annyi háttérben töltött rész és baráti segédkezés után végre Spectra is megkapta a kiérdemelt reflektorfényt, ezáltal pedig rádöbbenhettem, hogy bírom a csajt, de ezt már az elején leszögeztük, szóval ezt most hagyjuk is. Eleinte egy kicsit zavart, hogy a szellemvilágban minden "világít" (vagy ezt hogyan is kell mondani), de aztán egészen hozzászoktam, és inkább azt találtam nyersnek, hogy a valódi világban nem. Portert igen bírtam, az nagyon tetszett, hogy magára vállalta az összes béklyót- ezzel bebizonyította, mennyire szereti Spectrát, akivel egyébként igen csak jó párost alkotnak, véleményem szerint. Mondjuk úgy érzem, hogy hívhatták volna a Monster High- ba tanulni Portert, de nyilván kicsit már unalmas volna, hogy mindenki beiratkozik a sulijukba, akivel csak találkoznak. Mondjuk amint megjelent Kiomi, egyértelmű volt, hogy ő kísértette Draculaurát, ahogyan arra is rá lehetett jönni már abból, amikor legelőször mutatták az igazgatónőt, hogy ő lesz a Vörös Hölgy. Pont ezért, számomra az egészben a legmeglepőbb Operetta volt, két szempontból is. Először, mert nem tudtam, hogy a fantomok szellemnek számítanak. Ez minden bizonnyal az én műveletlenségem szörnyfronton. Másodszor pedig, nem tudom, hogy ők összejöttek Johnny Spirittel. Az oké, hogy a Hangverseny című webizódban együtt zenéltek, gondoltam, hogy ezután jóban lettek, csak mivel Johnny többet nem szerepelt, Operettánál pedig egyszer sem említették, ez így kimaradt. De mondjuk eléggé evidens volt, hogy összejönnek. Na, mindegy. Egyéb hozzáfűznivalóm nem igen akad. Ja, de, csak annyi, hogy tetszett az, hogy a folyosófelügyelőket Jelennek, Múltnak, illetve Jövőnek hívták. Ezt jó ötletnek tartom, ahogyan a szerepüket is az iskolai rendtartás betartásának intézményében.

Boo York, Boo York (Boo York, Boo York, 2015): Mostanában ez lett a kedvenc Monster High- filmem, az apró hibáitól eltekintve. Ilyen például, hogy vannak benne kifejezetten rossz számok (Nem lehet vége, Tuti buliarc, Minden kell, Rajtam áll a show), vagyis szerintem kifejezetten rossz számok, hiszen ez teljes mértékben szubjektív. Idegesített Draculaura hangján a torzító, amitől olyan hangja lett, mint egy mókusnak. Tudtommal ő vámpír. Na, mindegy. Talán kissé feleslegesnek tartottam Elle és (főleg) Luna bevonását a sztoriba, szerintem bőven elég lett volna, ha csak a de Nile-Ptolemy-Cleo-Deuce-Pharaoh/Seth-Cathy dologról szól az egész, de persze, értem én, kell a változatosság. Ja, Ghoulia és Abbey ügyködése az üstökösön még elment, plusz mellékes izgalomnak jó volt. Az mondjuk jó kérdés, hogy mit kerestek ennyien a suliban, mikor elvileg hétvége volt, de ez már csak az én túlzott realitásom. És még ezt a kérdést tenném fel, aztán rátérek a pozitív dolgokra: mi értelme volt Cathynek és Pharaoh- nak drámázni, ha Cathy úgyis elment, és nem találkoznak? Legalább lett ihlete a csajnak. Jó, azért aranyos páros lettek, olyanok, akiket megértek, hogy összejöttek, össze is illettek. Ez a közös dalukból, a Boo York, Boo Yorkból is hallatszik; ugyan nem szerelmes dal, de a köztük működő kémia szinte tapintható benne. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy Cathy Noir szerepet kapott ebben a részben, csakúgy, mint Nefera. Ebből a filmből kérem, mindenki következtesse ki, hogy Cleo mennyire nem rossz ember (bocsánat, szörny) vagy éppen mennyire nem gonosz, a családjához képest. Ramses és Nefera konkrétan el akarják adni Cleót a hatalomért. (Erről a Párválasztó- sorozatból jutott eszembe Gregory Illéa, aki ezt meg is tette a saját lányával.) Mondjuk azt, hogy Neferától ezt még el is nézzük, na de, hogy egy apa ezt teszi a lányával... Pláne, miután valaki elolvassa Ramses de Nile Wikiáját,ahol az áll, hogy nagy szerelemben volt a feleségével. A lányától ezt az érzést mégis megtagadná. Oké, hozzátartozik, hogy Ramses és Nefera vannak elég okosak, Cleo és Deuce pedig elég buták ahhoz, hogy a terv (majdnem) sikerülhessen. De hogy hogyan nem jönnek rá ezek, hogy ha Nefera szervez egy villás reggelit, ahova Deuce nem megfelelő öltözékben érkezik, ráadásul utána még ő biztatja arra, hogy szakítson Cleóval, az mennyire feltűnő. Aztán Cleo még annak is beugrik, hogy a nép várja el tőle, hogy hozzámenjen Seth- hez (alias Pharaoh). Pedig nem, csak a nővére és az apja. Persze végül nem jön össze az egész, Cathyék megint eléneklik a Boo York, Boo Yorkot (immáron azt hiszem, negyedszer), Cleóék is összejönnek, Lunát szerződtetik a Bloodwayen, de előtte Toralei bebizonyítja, mennyire nem tud énekelni, végül Neferával együtt beesik egy medencébe (?), Ramses és Ms.Ptolemy táncolnak egyet (jut eszembe, a nagy de Nile-Ptolemy- dinasztiához minek kell Cleo és Seth? Ott van Ramses és Ms.Ptolemy, jöjjenek össze ők) Ghoulia leállítja az üstököst, ami majdnem elpusztítja Boo Yorkot, az üstököst irányító Astranova pedig elénekli a Meteor című dalt, és minden szipcsi-szupcsi meg happy. Összegezve, fogalmam sincs, miért lett pont ez a kedvencem, de nagyon megszerettem ezt a részt.

Rémséges mélység (Great Scarrier Reef, 2016): Nos, az előzőekhez, meg az összes részhez képest is messze a legunalmasabb, leglaposabb cselekménnyel ellátott volt ez. És nem csak azért, mert pont a szinte egyetlen olyan karakter állt a középpontjában, akit utálok, Lagoona. Az egészben volt egy olyan érzésem, hogy rövid ideje volt rá a készítőknek, de kellett valami izgalmas, így hát ezt sikerült. Nagyon olyan volt az egész, hogy nagyon akart történni valami, de nem történt. A vége eléggé kiszámítható volt, igazából már körülbelül a felétől tudta szerintem mindenki, hogy Kalának biztosan a Kraken az apja. Én legalábbis akkor lettem biztos ebben, amikor vagy Peri, vagy Pearl (nem tudom, melyik, de azt hiszem, Peri) mondta Lagoonának, hogy Kala le szokott járni a Krakenhez. Az animációk nem lettek valami látványosak, meg nem mondanám nektek, hogy néztek ki sellőként (ami amúgy is wtf) a srácok. Azt is hülyeségnek tartom, hogy csak úgy random letaszították őket az óceánba és sellővé váltak. Ahogyan a hazatérésük is eléggé összecsapottra sikeredett: Posea addig a szentért nem akarta őket elküldeni, erre hirtelen mégis. Pedig Lagoona nem győzte le a félelmét; újabb negatív dolog. És én még azt hittem, hogy az lesz az egésznek a lényege, hogy ő megküzd a félelmével. Hát, nem így történt. Közben Lagoonát egy olyan ellenszenvesség és negativitás lengte körül, hogy sokszor szívesen leütöttem volna. Az egyetlen pozitív az egészben Toralei volt, aki most meg aztán végképp bizonyított, hogy igenis tud ő jó fej lenni, ha kell. Még akkor is, ha macska létére úszkálnia kell. Talán azért a jelenetért érte meg végigszenvedni ezt, amikor megvédte Lagoonát. De összességében mindenképpen ez volt e legrosszabb Monster High- film, amit csak láttam.

Mint említettem, az Üdvözöl a Monster High! és a Sokkolódva nekem kimaradtak az életemből, lehet, hogy egyszer majd félre tudom tenni azt, hogy megváltozott a megrajzolás, de lehet, hogy nem. Bármelyik is, nektek most további szép napot kívánok. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

https://fashionandbooks.blog.hu/api/trackback/id/tr4312778496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.