Sziasztok! Nagyon kreatívan ismét itt egy tag, amiből aztán most már lehet, hogy elég lesz, de nem jutott eszembe kreatívabb a Vissza a suliba/Back to school- időszakra. Merthogy ez sajnos már javában elkezdődött. Sőt a Youtube- ot elnézve már augusztus eleje óta tart- mindegy, nekem most vette ténylegesen kezdetét. Szóval, ha nem várod az iskolát, olvasd el, meg akkor is, ha várod. Egyszerűen csak muszáj volt írnom egy ilyen bejegyzést.

A kérdések egy részét egyébként a Pretty Happines (https://prettyhappiness.wordpress.com/2015/08/25/vissza-a-suliba-tag-back-to-school-tag/) blogon találtam, egy részét pedig én találtam ki. Tehát jöjjön is a lényeg:

Szereted az iskolát? Ki az a barom, aki szereti az iskolát, de komolyan? Jó, mondjuk vicces, mert elsős és másodikos koromban alig vártam, hogy véget érjen a nyár, mivel vártam a sulit. Igazából mostanra kezdek eljutni arra a szintre, hogy magát az épületet, a benne tanuló barátaimat, osztálytársaimat és tanáraimat kezdem megszeretni, de legalábbis elviselni. Valójában a tavalyi év volt eddig a legjobb, (talán) osztályközösség szempontjából is, a barátságaimat, kapcsolataimat, jegyeimet és eredményeimet elnézve pedig biztosan. Csak pozitívan nézek elébe, hogy idén is legyen legalább ilyen jó.

Mi az, ami miatt izgatott vagy ideges vagy? Nyílt titok, hogy az eddigi matek- és fizikatanárnőnk lesz szeptembertől az igazgatóhelyettes, ergo csak 10 órát taníthat le. Imádom a tanárnőt, remek humora van, igazságos, a suliban az egyik legjobb tanár, ráadásul még nekem is úgy számba tudja rágni a matekot és a fizikát, hogy ihaj, pedig semmi közöm ehhez a két tantárgyhoz, az általános iszonyatomon kívül. Remélem, elvállalja a mi osztályunkban legalább a heti 4 órás matekot. A másik dolog pedig, hogy ebben az évben lesz egy ún. koszorúcskánk, ami egy ilyen táncos rendezvény, ahol az évfolyamunk párokban táncikál egy estét. Egyik félelmem, hogy elrontom, másik, hogy nem sikerül lefogynom addig legalább elfogadhatóra, illetve a párom. Mert bár megbeszéltem egy sráccal, hogy táncol velem, korántsem biztos, hogy a tánctanárunk is hagyja majd, ugyanis egy kb.175-180 cm magas fiúról van szó, én pedig 160 cm vagyok, vegyünk hozzá egy mondjuk 3 cm- es magas sarkút, az még mindig csak 163 centi. Ahj. Meg persze érdekel, vajon ez az év is olyan jól sikerül- e, mint a tavalyi.

Milyen tantárgyaid lesznek? Nyelvek: magyar, angol, szlovák, német (idén nem fogok franciára járni különóraként, mert bár előző évben bepróbálkoztam vele, nem nyerte el a tetszésemet), reál/természettudományi tárgyak: biológia, kémia, fizika, matek, informatika (ez ide számít?), humán tárgyak: történelem, földrajz, polgári, nevelési tantárgyak: torna, rajz, zene, hittan. Azt hiszem, ez minden.

Mi a kedvenc tantárgyad? Abszolút humán beállítottságú vagyok, a kedvenc tantárgyam a magyar (főként az irodalom), illetve csak egy kicsit szeretem kevésbé a törit.

Mi a legkevésbé kedvelt tantárgyad? Fizika. Meg kiborulok a némettől és a kémiától is, arról nem is beszélve, hogy mivel idén kőzettanunk lesz biológiából, nem az általam imádott, kissé furcsa biosztanárnőnk tanít majd, mint az eddigi években, hanem az igazgató. Na, majd meglátjuk.

Tippek, hogyan élj túl egy unalmas órát? Nem igazán tudok mit tanácsolni. 45 perc. Hol lassan, hol gyorsan, de csak eltelik majd. Még akkor is, ha úgy tűnik, az óramutató visszafelé jár. (Erre szlovákon van egy jó megoldás, a teremben, ahova járunk szlovákon, nincs óra. Ami néha marha jó tud lenni.)

Hova szeretsz menni vásárolni sulis cuccokat? Táskát és tolltartót netről szoktunk rendelni, az egyéb cuccokat pedig a városunkban található papírboltokban szerezzük be. Nincs benne semmi extra.

Mi az a 3 nem smink cucc amit magadnál kell tartani a hátizsákban? Smink cuccokat alapból nem hordok magamnál, csak a sulis cuccaimat: tankönyvek, füzetek, tolltartó. Mivel 3 cucc, ezért nem mondhatom hozzá a számológépet, pedig hasznos dolog, ráadásul mi matekon használhatjuk is.

Hogyan tudsz egyensúlyt tartani barátok, család, iskola és az internetes életed között? Délelőtt és kora délután a sulié, ahol a barátoké is, a késő délutánt és az estét pedig felosztom a családi és a virtuális életem között, természetesen többnyire a családom javára.

Mi volt az eddigi legrosszabb jegyed? Elégtelen, karó, itt ötös, Magyarországon egyes. Vicces sztori volt így utólag, hatodikos voltam, hiányoztam egy hetet, a barátnőm készségesen el is küldte a leckét. Mindent bepótoltam. Mármint a hét elején. Törink pénteken volt, csütörtök este meg már elegem lett a folyamatos pótolásból, szóval inkább nem írtam bele a füzetembe. (Megjegyezném, hogy olyan mintadiák vagyok, hogy sosem tanulok, legalábbis törit és földrajzot, mindig óra előtt olvasgatom csak át.) Óra előtt így nem tudtam átnézni és kb. megtanulni, hogy ha kihív a tanár, lefeleljek egyesre. (Magyarországon ötös. Ja, elég jó fejem van, pár perc alatt megtanulok ilyen dolgokat, igaz, másnapra elfelejtem.) Bíztam benne, hogy lesz akkora szerencsém, hogy nem pont most hív ki. Nos. Nem tudom, ismerős- e valakinek az a módszer, amikor  tanárnak kis cetlin vannak számai, amikből a felelő kihúz egyet, és az megy ki felelni, akinek a húzott szám a "sorszáma" az osztálykönyvben. Ezt nagyon elmagyaráztam. A kedves éppen felelő osztálytársam volt olyan tehetséges, hogy a 18- as számot húzza ki, kösz szépen, marha jó, hogy pont én voltam a 18.számű versenyző, ahogyan a tanárunk szokta mondani. Hehe, azt sem tudtam, mit vettünk, nem hogy elmondtam volna, basszus. Kaptam egy ötöst, a szépsége a dolognak, hogy anyukám történelem szakos tanár. Csak úgy mellékesen. Végül mondjuk sikerült kijavítanom, és kitűnő lettem töriből, na de akkor is. Bizonyítványban egyébként eddig csak egyetlen alkalommal volt kettesem (dicséretes/négyes), matekból, ráadásul csak félévkor. I'm a fuckin' zseni. Ez mondjuk nem igaz, csak egész gyors felfogásom van.

Mennyit tanulsz egy nap? Mint ez leszűrhettétek, nem sokat. Van olyan, hogy le sem ülök, mert "erre csak házi van, majd lemásolom, erre nem kell semmit, azt majd átfutom nagyszünetben, ebből úgyis csak jövő héten lesz dolgozat, azon meg úgysem vettünk semmit". Törire és földrajzra rendszeresen nem készülök (csak nehogy egy tanár kezébe jusson ez a bejegyzés), ahogyan bioszra sem, magyarra, szlovákra és angolra szerintem egész évben összesen egy tízszer futhattam át a tanulnivalót (plusz magyaron a versek, de azok annyira hidegen hagynak egyébként... Mármint elemzés szintjén még oké, de kinek van kedve megtanulni egy ómagyar nyelven írt blablát.... Na, ugye?). Egyedül tantárgy, amire rendszeresen készültem, az a fizika volt, bár néha még azt is ellógtam. Nagy szerencsém, hogy jó a fejem, bár kíváncsi vagyok, meddig húzom ezt még így. Mert én el nem tudom képzelni, hogy leüljek tanulni. Pedig ez előbb-utóbb be fog következni, hiszen az anyagok évről évre nehezednek.

Jól kijössz az osztálytársaiddal? Nem vagyunk háborúban, maradjunk ennyiben. Van 4 barátnőm, egy lány, akivel kijövök, 4 srác, akik szerintem a haverjaimnak mondhatók (?), vagy legalábbis elvagyunk egymás táraságában, ami talán pontosabb, a többiekkel pedig békésen megvagyok. Mármint általában. Eddig összesen 3- szor szólakoztam össze osztálytárssal, mindhárom esetben ugyanazzal az egy lánnyal, szóval szuper. Igaz, valójában ezzel a lánnyal nincsenek is alapvető bajaim; összességében annyi, hogy néha szörnyen provokatív tud lenni, belőlem meg könnyű előhozni a szörnyet. Nem mennék bele bővebben, legyen elég annyi, hogy alapból kit tudunk mi jönni egymással, és én nem is tudok rá igazán rosszat mondani. Csak volt éppen 3 olyan szituációnk, amikor pont úgy jött ki a lépés, hogy az nézeteltérést kezdeményezett közöttünk. De igazából nem szeretném őt mocskolni, mivel valójában semmit sem ártott nekem, ráadásul ezek nem voltak valami komoly veszekedések, emellett pedig közös hibából került rájuk sor. Vannak sokkal elviselhetetlenebb ismerőseim, igazából én sem tudom, miért pont vele vesztem össze már háromszor is.

Szereted a tanáraidat? Összesítve? Senkinek se mondjátok el, de egyértelműen igen. Sőt. Szinte már majdnem azon kapom magamat, hogy nem tudom eldönteni, melyik tanárt nem szeretem. Lehet, hogy szörnyen naiv és pozitív vagyok, nem tudom. De én kedvelem a tanáraimat, ami igen csak fontos. A matek- fizikatanárnő a kedvencem, őt követi a töri- és földrajztanár, nagyon szerettem az eddigi biosztanárnőnket, hiába a heti egy óra, a kedvenc tanáraim között van a zenetanárnőnk, aki egyébként a március 15- ei műsorra is felkészített bennünket eddig minden éven, így talán ezért áll hozzánk, akik szerepeltünk egy kicsit közelebb. (Plusz tőle kértünk tampont sítúrán, cssss, erről nem kell mindenkinek mesélni. De jó fej volt akkor is.) Az osztályfőnökömmel (magyar-német szak) annyi bajom van, hogy iszonyat hangulatember. Ha jó kedve van, az az óráján meglátszik, de sajnos az is, ha bal lábbal kelt. Pedig amúgy jól tanít (kissé talán túlságosan szigorúan, ha azoknak a szemszögéből nézem, akik kevésbé jók magyarból), de amondó vagyok, hogy különórán, amikor helyesírásozunk, sokkal jobb, mint a teremben órán. Összességében vele sincs problémám, a hangulatingadozásain kívül. A szlováktanáromtól eleinte féltem, utáltam őt. Azonban úgy tűnik, kezdem megszokni, ugyanis mostanra nincsen gyomorgörcsöm szlovák előtt, a tanárt pedig szinte megkedveltem- de ezt sem kell továbbadni. Emellett ő a sulitévénk (suliújság helyett) főszerkesztője, amiben én is részt szoktam venni, szóval egy újabb közös pont. Az angoltanárnőm jól tanít, nekem kissé affektív a lénye, kissé irritál, de úgy érzem, hogy nem utál engem, úgyhogy igyekezem én sem utálni őt. A tornatanárom egy hihetetlenül jó szakember, de nem hiszem, hogy neki egy ilyen suliban kéne tanítania, inkább versenyre kéne felkészítenie olyanokat, akik valóban érdeklődnek az atlétika iránt. Ja, és jó volna, ha nem járkálna ki óra közben. Tornaórán ez dupla veszély, de mindegy. Az informatikatanáromat idén szinte nem is láttam, hittanra csak a 2016/17- es tanévben 4- tanárunk volt, egytől egyig borzalmasak, bár az egyik mindhármat felülmúlta, vele nem is felhőtlen a kapcsolatom, őszintén remélem, hogy kirúgják. Vagy ne legyünk gonoszak, csak ne kapjuk meg őt tanárnak jövőre. A rajztanárnőnkre leghamarabb a szerencsétlen szót tudnám használni, egyébként Parkinson- kóros, mint kiderült, szegény, ami eléggé vészes amúgy is, de vegyük hozzá, hogy egy rajztanárról van szó, ráadásul olyanról, aki emellett mandalákat fest(ett). Plusz nem veszi be a gyógyszereit, csak növényi eredetű táplálékot fogyaszt- ami mondjuk meg is látszik, maximum 40 kiló lehet. Minden túlzás nélkül. (Mivel az osztályfőnököm is vékony, ő pedig 46-48 kiló körül van, így következtetek arra, hogy ő ilyen 40, legjobb esetben 42 lehet, mert ő még az ofőnkhöz képest is sovány- nem, nem karcsú, nem vékony, hanem sovány.) Neki igazából, ha egészséges volna, egy művész suliban lenne a helye, mert igazi művészlélek. A rajzhoz igenis ért, csak éppen nagyon rossz pályán van. Tinédzsereket okítani nem tud, legalábbis olyanokat, akiknek semmi vonzalmuk a művészetekhez, biztosan. Asszem' ennyien vannak ők.

Mi az, amit vársz a suliban? A rendszeresség az életemben, a barátaimmal töltött rengeteg idő és már alig várom, hogy bevásárolhassak. Egyébként ilyen október végére már belerázódok majd, akkor a lehető legnagyobb élvezettel járok majd arra a helyre, amit szerethetnék is, ha nem volnának dolgozatok meg jegyek (amikre mindenki nagyon rá van izgulva, oszt' igazából az életben mit sem tesznek), illetve mondjuk 9- kor kezdődne, esetleg fél tízkor. Akkor nem is volna rossz hely.

Hát, ez lett volna az én kis vissza a suliba- bejegyzésem, további szép napot!