If you can dream it, you can do it.

Divat, könyvek és a többi

Szerelmi tanácsok kezdőknek - egy kezdőtől

Hogyan ne rontsunk el mindent már az első pillanatban?

2018. április 30. - Coco Chanel Eszterrrka

Sziasztok! Elég félelmetes, és egyben nagyon szomorú is, hogy január 28- án volt utoljára poszt, és mentegetőzhetek itt nyugodtan, mert van pár indokom, az utóbbi időben sok mindent csináltam. Persze ez csak azon felül a mentségem, hogy ihletem sem volt. Az utolsó bejegyzés óta voltam két hétig beteg (semmi komoly, egy kis láz, nátha, fejfájás, meg egy kis színlelés is, de mégis kinek van kedve írni történelemből, nem igaz?), "megtanultam" (legalábbis megpróbálkoztam vele) bécsi és angol keringőzni, csárdásozni, csacsacsázni, salsázni, polkázni, cigány táncolni és tangózni, persze csak nagyon-nagyon alap szinten. Túl vagyok életem első és második bálján, az első iskolai esemény volt - ehhez kapcsolódik a tánctanulás is egyébként -, a másodikra pedig a szüleimmel és a húgommal mentem el, egész jó volt. Utazgattam is, mármint kétszer indultam útnak, egyszer 3 napot töltöttem Prágában a családdal, majd Erdélyben (Partium) is abszolváltam egy 4 napos irodalmi túrát a sulival a költészet napja kapcsán. Meg voltam két helyesírási versenyen, plusz jártam suliba is, szóval igen, tartalmas év eddig ez a 2018. a számomra. Meg hát azt hiszem, szerelmes is lettem.

Alapjában véve nem gondolom, hogy egy kisebbfajta szerelem-érzet után, amit most tapasztalok életemben először, számítanék olyan nagy szakinak, hogy itt okoskodjak, így ezt a bejegyzést nem is okoskodásnak szánom, az alábbi pontok inkább csak kisebb baráti jó tanácsokként foghatók fel. A blogot emellett nem szeretném egy sima "szerelmes és divatrajongó tiniknek" magazinná varázsolni, az alább pedig remélem, sikerül majd nem tipikus kliséket megfogalmaznom, hanem a saját kis hibáimból tanítani egy picit. Ezek a kis tanácsféleségek tényleg kezdőknek szólnak, bár lehet, hogy egy-egy pont nem csak kezdőknek adhat valami pluszt, illetve néha talán egy kicsit majd el is kanyarodok ténylegesen az "első szerelem" témától. Azt is megjegyezném, hogy nem szeretném magánéleti részleteimmel bombázni ezt a felületet, azt hiszem, egész jól tartom az anonimitásomat eddig, ez egy teljesen névtelen blog. Most sem szeretnék egetverő részletekbe belemenni, csak apróságokat kiragadni, és azokból némi útravalót adni nektek.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, ez nem egy okoskodás lesz, ha te annak tartod vagy simán csak nem érdekel, akkor a kis vissza nyilacskával búcsút vehetünk egymástól, de azért köszönöm, hogy eddig elolvastad. Aki pedig marad, annak jön a pár kis tanács, már ha tényleg tudok adni. Nem garantálom, hogy minden beválik minden esetben, de én ezekkel hibáztam. Plusz még egy-két pont, bennem is felmerülő kérdések. Kezdjük!

 

Nem vagy egyedül. – Na, jó, ez így talán egy kissé mégis klisésen hangzik, de engedjétek, hogy kifejtsem. Gondolom, nem vagyok egyedül, aki először ezt az érzést olyannyira idegenül kezelte, hogy elmondani sem merte senkinek. Több mint egy hónapra volt szükségem arra, hogy pár embert beavassak a kis titkomba, ami így talán nem olyan hosszú idő, de ahány titkot és hazugságot ez szült, az alapján állíthatom: de, igenis hosszú idő. Alapjában véve én utálom a szappanoperákat, de egy igazság mindben van: ha egy titkod van, abból csak több lesz, onnan jönnek a hazugságok, amikből csak újabb és újabb hazugságok származnak. Ez igaz. De hidd el, ha elmondod valakinek, felszabadulsz. Őszinte leszel. Egy sebbel kevesebbet kell ápolnod, mert begyógyul. Ha elmondod egy barátnődnek, ha ő tényleg a barátnőd, akkor megérti, melletted áll, támogat. A barátságotokat is erősítheti, hiszen így azt érzi, megbízol benne. Én ezt elég jól elcsesztem. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, van 4 nagyon közeli, legjobb barátnőm, kettőnek előbb mondtam, mint a másik kettőnek. Aucs, ugye? Ezt semmiképp se csináljátok utánam. De komolyan. Ez az utolsó, amit csináljatok. Vagy mindenkinek, vagy senkinek, de ezt ne. Tényleg kérlek titeket...

Az érzéseid miatt senki sem pártol el mellőled. - Legalábbis, aki igazán szeret, az biztosan nem. Egy tkp. egy kicsit az előző ponthoz is kapcsolódik, ugyanis egy igaz barátodat sem veszítheted el amiatt, hogy szerelmes lettél. Aki emiatt elhagy, az nem igaz barátod. Ha viszont valaki azért pártol el mellőled, mert későn avattad be (ugyebár), és azt érzi, hogy nem bízol meg benne, az igazából a te hibád. Az én hibám. Én beleestem ebbe a csapdába, és bár a barátságunk teljesen nem szakadt meg, azért lényegesen hidegebb most a kapcsolatunk, igaz, ez változhat még, mivel nem régi eseményről van szó. Szóval valld be bátran a barátaidnak, barátnőidnek, miként érzel, hidd el, valószínűleg a vártnál sokkal jobban fognak reagálni. Sokkal nagyobb hibát követsz el, ha nem avatod be őket, és inkább magadban vívódsz. Ők ugyanúgy a barátaid lesznek, ugyanúgy tekintenek majd rád, csak annyi, hogy nem kell majd titkolóznod előttük, őszinte lehetsz. És könyörgöm, a vallomást ne húzzátok addig, mint én!

Fiú-lány barátság? - Kicsit úgy tűnhet, eltértünk a témától, és igen, egy kicsit az előzőektől el is kanyarodtunk, de nem teljesen. A válaszom pedig arra, hogy van- e lány és fiú között barátság, teljesen egyértelmű: igen! Legjobb fiú barátom még sosem volt, nem is hiszem, hogy lesz, de vannak olyan fiúk, akikkel úgy érzem, hogy azért a haverságnál már feljebb van a kapcsolatunk, de pontosan tudom, hogy ők nem éreznek irántam semmit, ahogyan én is semleges vagyok szerelmi téren az irányukba. Persze megesik, hogy a barátságból szerelem lesz, miért ne? De ez nem kizárólagos, abszolút megeshet, hogy sosem lesz köztetek semmi. Igaz, az a srác, aki ezt a bejegyzést inspirálta, is a barátomnak számított, meg hát még most is az, csak... Mindegy, értjük. De igen, van fiú-lány barátság. Abszolút van.

Soha ne mondd, hogy soha. – Na, jó, feladtam, mégis tele vagyunk klisékkel, csak melléjük biggyesztek egy-egy személyes tapasztalatot. (Mintha olyan nagyon tapasztalt lennék, ezt úgy mondom.) Ennek a pontnak pedig a lényege: sose mondd azt, hogy nem, ez a fiú soha, őt utálom a legjobban stb., mert a környezetemben mindenki előbb-utóbb beleszeret abba, akiről ezt mondja. Példának okáért én is, ugyanis ez a srác olyan őszinte, hogy az hihetetlen (mindenkinek az jutott eszébe, aki egy ideje olvas, hogy ez micsoda közös pont?), szóval igen, ő az egyetlen, akitől még amikor 15 kilóval több voltam, kaptam egy szép kis beszólást, akkor jól meg is utáltam, de amúgy nem foglalkoztatott különösebben. Csak nem rajongtam érte feltétlenül, de magammal ennek ellenére is meg voltam elégedve 70+ kilósan. (Pár hónappal később már nem, de az saját magam miatt volt.) Mindegy, most nem az én súlyom a téma. Akkor mondtam is anyukámnak (a beszólást nem elárulva), hogy őt utálom a legjobban, meg hű, meg há. Édesanyám figyelmeztetett is, hogy vigyázzak, mert a végén mellette kötök ki. Ugyanis, sokkal nyomósabb érv arra,  hogy "soha ne mondd, hogy soha" a szüleim esete. Alapiskolában anyukám kiütést kapott apukámtól, gimiben egy osztályba kerültek, egy év elteltével kezdte elviselni, a szalagavatón összejöttek, azóta van két gyerekük, és mai napig boldog házasságban élnek. Szóval tényleg soha nem mondd, hogy soha...

Ne változtass miatta! - Na, oké, oké, eddig a bejegyzés legnagyobb kliséje, de ha egyszer néha a klisék is beválnak? (Klisé-számláló amúgy hol tart?) Nem azt mondom, hogy ez 100%- osan beválik, ugyanis láthatjátok, ugyanúgy szingli vagyok, mint eddig, de az biztos, hogy én senki miatt nem változtatok magamon. Igen, talán egy kis inspirációt ad, hogy ha tetszeni akarsz valakinek, mert mondjuk jobban érdekel, hogy elcsúszik- a kontyod, meg ilyesmi, de ez nem azt jelenti, hogy amikor lenyakörvezi az ominózus személy a csipkés, gótikus chokeremet (megtörtént esemény), akkor azt leveszem, és többször nem veszem fel. Persze ez csak egy aprócska példa volt. Maradj önmagad, amin úgy érzed, hogy nem kell változtatnod, azon ne változtass. Persze jó dolgokra is tud sugallni téged az adott személy, de azt ne hagyd, hogy lemondj önmagadról. Annyit nem ér meg.

Légy természetes! - Utolsó pontként egy újabb klisé, de mit mondjak? Már meg sem lepődik szerintem senki. Szóval. Ha valakit másképpen szeretünk, mint más szeretteinket, mellette akár akaratlanul is kicsit természetellenesebben viselkedünk, elhagyjuk magunkat. (Ismét kapcsolódik az előző ponthoz.) De ne csak a külsődön ne változtass, a viselkedésedet is hagyd meg olyannak, amilyen volt. Hiszen mégis csak az vagy igazán te. Persze egy szerelem jó szempontból is formálhat- egy szeretett ember pedig igazán jókat is kihozhat belőled. Az viszont biztos, hogy a nézeteiden, véleményeden ne változtass, csak mert Neki az úgy tetszik. Igaz, én viszonylag könnyen beszélek, egyrészt, mert tudjátok, milyen kis makacs dög vagyok, másrészt pedig, mert az ominózus srác pont imád vitatkozni, és állítani a saját igazát, de igazából meglepően sok mindenben egyet is szoktunk érteni- igaz, azért korántsem mindenben. De hidd el, attól, ha kiállsz a magad igaza mellett, határozottnak tűnhetsz. Csak mondjuk érveid is legyenek a nézeted mellett, ne csak annyi, hogy mert csak.... Ja, igen, egy kis bónusz:

+1: A "mert csak" nem indok!!! - És ehhez három felkiáltójelet tettem, mert ez egy olyan bónusz pont, amit mindenképpen tartsatok meg, nem csak szerelmi helyzetekben. Komoly helyzetben sose indokolj azzal, hogy mert csak, mivel nem érv. Nyugi, én is ráfáztam már, a fenti témákban méghozzá...

 

Nos, most így visszagondolva, egy kicsit talán kusza lett, átgondolatlan, és mégis eléggé klisésre sikeredett, de azért remélem mint kezdő, tudtam segíteni más kezdőknek. Remélem, tetszett, ha pedig valamivel egyetértesz/nem értesz egyet, azt kommentbe jelezd,

illetve ha kérdésed/kérésed van írj ide: fashionandbooksbusiness@gmail.com
Instagram: @fashionandbooksblog

Az önpromó után pedig nem is maradt más, mint elköszönni. Köszönöm, hogy itt jártál, gyere legközelebb is! Szép napot!

A bejegyzés trackback címe:

https://fashionandbooks.blog.hu/api/trackback/id/tr1513881472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

happygirl.109 2018.07.17. 17:07:40

Nagyon tetszenek a gondolataid! Sok sikert a sráchoz, hisz ahogy te is írtad, soha ne mondd, hogy soha!