If you can dream it, you can do it.

Divat, könyvek és a többi

Egy régi bejegyzés újraalkotása - Túl sok információ rólam TAG

2018. december 07. - Coco Chanel Eszterrrka

Sziasztok! Talán a címből már rájöttetek, milyen csodálatos ötlet fogalmazódott meg ma a fejemben, de ha esetleg nem, engedjétek meg, hogy elmagyarázzam. Még 2017 májusában volt egy Túl sok információ rólam TAG- bejegyzésem, ami így leírva nem volt annyira régen, de valahogyan visszaolvasva én is változtam óta, és a stílusom is. Mármint a blogolási stílusom. Így arra gondoltam, ma egy ilyen kötetlenebb posztban kibeszélem a régi válaszaimat (én szerintem még a fiatalabb énemnél senkit sem beszéltem ki többször - vele van problémám bőven), és összehasonlítom a másfél évvel ezelőtti önmagamat a mostani énemmel. Remélem, sikerült érthetően elmagyaráznom, és ha ez a roppant kreatív ötlet megfogott, akkor nyugodtan maradj csak. Meg akkor is, ha nem érted, mi van, hátha rájössz, és akkor tetszik meg az ötlet. Vagy ha akkor sem... Akkor ne olvasd el. Na, mindegy, már megint túl sokat pofáztam így elöljáróba, nézzük, akkoriban miket irkáltam.

So! (Na, olyan régen voltunk, hogy már magyarul sem tudok. Zseniális.) Marha régen nem volt bejegyzés vagy életjel rólam (jó, talán nem eléggé régen), így úgy gondoltam, egy gyors kis taggel jelentkezem most, mert a karácsonyi kellemes kis kikapcsolósdás volt, így készítek egyet most is, méghozzá, hogy kicsit személyesebb is legyen, a túl sok információs taget hoztam, márha ez bárkit is érdekel. (Kétlem.) De megvolt a három zárójel két mondaton belül, úgyhogy kezdjük is!

Mostanra annyira megszoktam, hogy a köszönésem "Sziasztok!" az elköszönésem pedig "addig is szép napot!", hogy kifejezetten furcsa azt olvasni, hogy nem olyan régen még összevissza irkáltam. Pláne, hogy ez a "so" azt se tudom, mégis honnan jöhetett, szerintem nagyon azt hittem, hogy ettől úgy tűnik, mintha menő lennék, és tudnék angolul. A marha kifejezést emlékszem, hogy egy időben sokat használtam, mondjuk ez inkább ilyen 2014 környékén volt, nem hiszem, hogy ma olyan sűrűn leírnám ezt a jelzőt. A szarkazmus csak úgy árad ezekből a sorokból, ami egyébként a mai beköszönésemben is fellelhető, csak talán nem ilyen mértékben. Régebben sokkal többet ironizáltam, tettem szarkasztikus megjegyzéseket (bár mint mondtam, ma is jellemző rám), és ha már zárójel, igen, egy időben tényleg nagyon túlzásba vittem a zárójelezést, egyébként monstanság is csak próbálom magamat visszafogni. A tageket azonban még ma is szeretem. Egyébként az utolsó mondat nekem még most is kifejezetten tetszik, ezt lehet, hogy még most is leírnám.

Mi van rajtad? Egy Marks & Spencer- pizsama.- Azóta sajnos a Marks & Spencer kivonult Szlovákiából, de még azelőtt felvásároltam a fél pizsamakészletüket, így jelenleg is egy Marks & Spencer pizsamanadrág van rajtam, csak ez esetben egy H&M- es pizsamafelsővel. Igen, én otthon képtelen vagyok nem pizsamában lenni.

Voltál már szerelmes? Talán. - Nem tudom, mit akartam elérni ezzel a nagyon titokzatosra vett talánozással, mert akkor még nem voltam. Biztos azt hittem, ez így menőbb. Vagy isten tudja.

Volt már borzalmas szakításban részed? Nem, még soha, de remélem nem is lesz. Mondjuk valószínűleg eme reményeim nem érnek sokat, de ki tudja. - Ezzel a válasszal mai napig tudok azonosulni, lépjünk.

Milyen magas vagy? Alacsony vagyok, 158 cm. - Haha, azóta is alacsony vagyok, de két centit sikerült nőnöm, már 160 vagyok. Nem annyira a kedvencem a magasságom, de kezdek vele megbarátkozni, inkább legyek kicsi, mint 162-163 centisen teljesen semmilyenül átlagos.

Hány kg vagy? Sok, legyen elég ennyi. De tényleg sok, tehát nem csak annyi, hogy 55 kg vagyok, sokkal több. (És itt a okkal nem 1-2, 3-4, 5-6 kg- ra utal.) - Nagyon nem akartam bevallani, bár benne van, hogy akkoriban nem is igazán tudtam, mennyit nyomok, de akkor körülbelül 73 kg körül lehettem. Most legjobb tudomásom szerint 58 vagyok.

Vannak tetoválásaid? Nincsenek, nem is lesznek, bár amúgy tetszenek, de... Nem tudom. Ha tisztában volnék azzal, hogy kb.40 éves koromban meghalok, akkor televarratnám a testemet. De így, hogy iyen információ nincs a birtokomba, és valószínűleg nem is lesz, túl racionális a gondolkodásmódom ahhoz, hogy valaha is rám kerüljön egy. - Jó, ez azért megváltozott, most már mindenképpen szeretnék egy tetoválást a csuklómra, de csak legelőbb huszonöt éves korom körül, akkor már talán leszek elég érett ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, mi az, amit életem végéig magamon szeretnék viselni.

Vannak piercingjeid? Nincsenek, de ez nem is tetszik. Maximum a több füllyuk, ami szerintem nem számít piercingnek. - A nem tetszikhez annyit teszek hozzá, hogy továbbra sem igazán, bár pasikon a szemöldökpiercing kifejezetten szexi. A füllyukakkal még mindig úgy vagyok, hogy szeretnék, szülinapomon lesz is két plusz füllyukam a jobb fülemben, de később többet is szeretnék még.

OTP? (kedvenc párod) Sorozatra gondolva Felicity és Gus a Váratlan utazásból. (Ide képzeljetek egy cukcsicsajszisszívecskécskét.) - Jej, ez a nagyon Váratlan utazás- korszakom volt. Mármint az egyik, abból volt már kettő-három. Ha most kérdeznétek, akkor a válaszom a Fel!- ből Carl és Ellie. Gyerekkori barátságból sírig tartó szerelem. Ennél nincs gyönyörűbb. De amúgy Felicityt és Gust is nagyon szeretem mai napig. A "cukcsicsajszisszívescskécskét" meg inkább nem kommentálnám.

Kedvenc sorozatod? A feljebb is említett Váratlan utazás. - Ez mai napig így van, mivel nem nézek sorozatokat.

Kedvenc márkád? Attól függ, milyen termékekben. - Változatlan.

Van valami ami hiányzik? Több idő jól jönne. - Igen! Már akkor sem volt életem, és persze most sincs, de akkor is több idő kéne. Hogy ez hogy lehet...

Kedvenc dalod? Tina Turner- Goldeneye (Igen, megint visszaváltottam.) - Na, mondjuk ez változott. Most number one kedvencemnek Anna Blue- tól a Silent Screamet mondanám, de amúgy Anna Blue dalain kívül mostanság főleg Disney- betétdalokat hallgatok (érett vagyok, na).

Mennyi idős vagy? Nem vagyok idős, inkább fiatal, avagy kitérek a kérdés elől- time. - A koromnak, nevemnek, nememnek és lakhelyemnek még mindig semmi köze a blogomhoz, bár aki ügyes, kábé ki tud mindent következtetni.

Mi a horoszkópod? Bak. - Ez valahogy nem változott meg.

Mi az amit keresel a párodban? Humor, józan ész, és könyörgöm, tudom, hogy nehéz, de viseljen el minden marhaságommal együtt! - Ez mai napig így van, nekem azért kilométeres listám nincs arról, milyen az ideális, azért persze van még egy-két plusz pont, de összességében én csak azt tudnám nagyon nehezen vagy talán sehogyan sem elfogadni, ha a srác IQ- hiányos, nincs humora, és persze első sorban, ha nem tud elviselni és elfogadni úgy, ahogy vagyok. Ezeken túl nekem nem kell egy herceg fehér lovon.

Ki a kedvenc színészed? Audrey Hepburn. - Nagyon régen nem láttam egy Hepburn- filmet sem, mondjuk igaz, filmet úgy általánosságban véve sem, de attól még Audrey Hepburn helye a szívemben ami napig változatlan.

Mi a kedvenc színed? Fekete. És a fekete. Meg egy kicsit a fekete is. - Ez még mindig tart, továbbra sem lettem színesebb, sőt inkább csak még feketébb.

Hangos vagy halk zene? Fülhallgató minden mennyiségben, de ha valami érzést akarok nagyon kiadni, akkor hadd ordítson. - Ez sem változott, világból kifutok mindenféle hangos zenétől, ami nem fülhallgatón keresztül szól.

Hova mész ha szomorú vagy? A szobámba, ledőlök az ágyra, és pszichopatáskodom egy sort. És ne, ezt inkább ne kelljen bővebben kifejtenem. - "Pszichopatáskodni" (ha érdekel, csapkodni, mindent összevissza dobálni, karmolni a tárgyakat és magamat, keresni valamit, amit széttéphetek, közben meg sírok - és remélem, nem lesz, aki ezek után felkeres nekem egy pszichológust vagy letiltat az internetről, amiért beteg emberként osztom az észt) már rég nem pszichopatáskodtam, illetve ez így nem teljesen igaz, mert amúgy két hete, de az sem volt annyira vészes, és azon túl már tényleg régen fordult elő. De egyébként még mindig a szobám a kis rejtekem.

Mennyi ideig zuhanyzol? Fürödni szoktam. - Még mindig vízpazarló vagyok. Mentségemre szóljon, nincs zuhanyzónk. Kádban zuhanyozni meg nem szeretek.

Mennyi ideig tart elkészülni reggelente? 15 perc. Igényesség reload. (Amúgy igényes vagyok, csak gyors.) - Akárhogy is kalkulálom, mai napig nem jön ki több 15 percnél.

Verekedtél már valaha? Nem hiszem, hogy pár ártatlan testvéri hajhúzás számít, így pedig  válaszom nem. - Amikor ezt írtam, teljesen elfeledkeztem életem első és utolsó verekedéséről, amikor nagyon menci óvodásként első nap összeverekedtem egy másik lánnyal. Aztán valahogyan azóta ezt a nagyon balhés múltat magam mögött hagytam, és egy kis nyugodt lányka lettem. Meg egyébként ennek ellenére is az óvónők kedvenckéje voltam abban a három évben, ki érti ezt.

Mi vonzó számodra egy emberben? Az első jó pont, hogy ha már olyan mély a kapcsolatom valakivel, hogy megmutatom neki a valódi énemet, azt is elviseli. Aztán humor és intelligencia, természtesen. - Ezt ma már kitárgyaltuk, és a véleményem változatlan.

Mi visszataszító számodra egy emberben? Hm. Jó kérdés. Ha az illető egy idióta, akkor semmiképpen se reméljen semmit, a humor hiánya is gond, a túlzott önimádat (a minimális még csak kedvemre való is) és a bunkóság. - Ugyanezt tudom mondani, látszik, hogy nagyon nem bírom az unintelligens embereket, akik humorérzékhiányban szenvednek. Mondjuk mára rájöttem, hogy van az a fajta bunkóság, ami kifejezetten bejön.

Miért kezdtél el blogolni? Nem emlékszem, valószínűleg csak jött az ihlet. - Azóta már eszembe jutott, A Szent Johanna gimi Kingája adta az ötletet, mivel őt nagyon szerettem, és blogolt, ezért én is elkezdtem. Micsoda komoly indok.

Mitől félsz? A magasságtól NAGYON. - Ez azért vicces, mert azóta rájöttem, hogy nem félek a magasságtól. Az egyetlen fóbiás félelmem így a kutyáktól van, ami biztos furcsa a legtöbbek számára, de ez van.

Min sírtál utoljára? Úgy igazán a szüleim majdnem-válásán. (Jelentem, mégsem válnak.) - Múlt hét pénteken anyukám mérges volt rám (fura oka volt rá, de én minden ilyen alkalommal még az eszembe juttatok ezer indokot, hogy még jobban bőgjek). A szüleim meg egy időben folyton majdnem váltak, mostanra szerencsére erről a szokásukról lemondtak.

Mikor mondtad utoljára valakinek hogy szereted? Ma, anyukámnak. - Tegnap, anyukámnak. Még ha nem is mondanám szívesen, a húgom dobálózik ezzel a szóval, és mióta egyszer anyukám azt mondta, hogy én valahogy sosem fejezem ki, hogy szeretem őket, sosem megyek oda, satöbbi, satöbbi, próbálok picit nyíltabb lenni e téren. Csakhogy én más vagyok, mint a húgom.

Honnan jött a blogger neved? A CocoChanelEszterrrka mindenhol a nevem, az eleje az első számú példaképem, Coco Chanel, a vége pedig a nevem, Eszter, amit utálok, ha becéznek, de valahogyan amikor kitaláltam kisebb koromban "oan naon menciii ötlet volt a három r". De egyébként ez érdekes módon mai napig tetszik, tehát ennyi. A blog neve pedig (Divat, könyvek és a többi) az életem akkori- vagyis, amikor a blogot létrehoztam, annak idején- legfontosabb dolgaim a divat és az olvasás, az és a többi pedig csupán annyira akart utalni, hogy bár ez a két téma foglalkoztat(ott) legjobban, másról is szándékoztam írni. - A CocoChanelEszterrrka amúgy mai fejjel hihetetlenül vicces, és talán ezért szeretem annyira. Egyszerűen hozzám nőtt. Az meg egy vicc, hogy a blogom azóta is foglalkozik majdnem mindennel, de divattal és könyvekkel valahogyan nem igazán.

Mi az utolsó könyv amit olvastál? Kiera Cass- Párválasztó történetek 2. - Ez kifejeztten vicces, ugyanis a mostani válaszom pedig Kiera Cass - Az igazi. A héten elolvastam újra a teljes Párválasztó- sorozatot, unatkoztam, napi egy könyv, aztán kész. Ennyi. Szeretem azt a sorozatot.

Most mit olvasol? Jelenleg semmit, kéne néznem valamit. - Ez így van, talán bele kéne kezdenem Böszörményi Gyulától a Leányrablás Budapesten című könyvbe, mert már hónapok óta a polcomon csücsül.

Mi volt az utolsó film amit megnéztél? Ez is jó kérdés, elég régen néztem filmet. Nem emlékszem. - Szó szoros értelmében vett film az új Johnny English- film volt, nem igazán tetszett, de azért kibírtam, sulival voltunk rajta, úgyhogy azért elmentem, de eleve nem érdekelt. Egyébként pedig éjjel néztem meg az Egy bogár életét, ha mese is számít (éppen Pixar- maratont tartok, már csak két mese, és végignéztem mindet). Update: mikor korrektúrázom a bejegyzést már minden Pixar- film pipa, és a legutóbb látott filmem (azaz mesém) az Irány Eldorádó! (És ez most egy fontos közölnivaló volt.)

Kivel beszéltél utoljára? Anyukámmal, aki megzavart blogolás közben. (Szeretlek, anyu!) - A takarítónőnkkel.

Mi a kapcsolat közted és aközött akivel utoljára sms-eztél? A testvérem. Ilyen kapcsolatra gondoltatok? - Mert milyen kapcsolatra gondoltak volna, múlt-én? Amúgy az egyik barátnőmmel.

Kedvenc kajád? Sablonosan a pizza. Bár most konkrétan rosszul vagyok, ha rágondolok. - Hehe, ha itt rosszul voltam, akkor ne is beszéljünk arról, hogy idén nyáron betoltam egy egész olasz pizzát, na, ezt a témát inkább hagyjuk... Amúgy továbbra is talán kitartok a sablonos válaszom mellett, de azért megemlítem anyukám grillezett csirkéjét is. Ketchuppal egyszerűen isteni!

Hova szeretnél elutazni? London, Párizs, Los Angeles (bár régebben nem akartam kijutni Amerikába, egy újonnan jött oknál fogva már volna kedvem menni), Madrid, Róma és Milánó az első számúak. - Erről nemrégiben volt poszt, úgyhogy önpromó helye, nyugodtan csekkoljátok.

Hova utaztál utoljára? Ha hosszabb útra gondoltok, Svájcba. - Na jó, akkor nagyon unalmas életem lehetett, konkrétan 2016 nyarán voltam utoljára Svájcban, és a bejgyzés 2017 májusi. Na, mindegy. Most ennyire azért nem nyúlok vissza, két hete voltunk ismerőseinknél, akik falun élnek.

Van valaki aki tetszik? Nem kifejezetten. - Megint csak nem értem ezt a választ, kedves múlt-én, nem tetszett neked akkoriban senki. Amúgy most nincs.

Kit csókoltál/pusziltál meg utoljára? Nem adok senkinek sem puszit, de apukám adot nekem utoljára. - Jej, de intim dolgok ezek!

Mikor szóltak be utoljára? Közvetlenül nekem pár hónapja. - Hát... Nem vagyok olyan érdekes ember, hogy be lehessen nekem szólni, úgyhogy nem tudom. Ez a pár hónapja sem igazán tudom, mégis milyen esetre utalt.

Kedvenc édességed? Skittles minden mennyiségben, gyümölcsös (multivitaminos) Mentos, süteményekben pedig a képviselő fánk. - Jaj, a Skittlesnek konkrétan a függője voltam! Gyümölcsös Mentost meg már ősidők óta nem ettem, fogalmam sincs, miről beszéltem itt. Vagy ez csak nekem tűnik olyan régnek...? Képviselő fánkot is régen ettem - sajnos. De most a kedvencem a wagneres banántorta, abba bele tudnék fulladni.

Milyen hangszeren játszol? Zongorázom, legaábis tanulok rajta játszani. - Zongorázni azóta sem tudok, de még mindig vesződöm vele. De jövőre végre abbahagyom.

Kedvenc ékszered? A gyöngyfülbevalóm. - Ez vicces, mert azóta nem hordok gyöngyfülbevalót, hanem hatalmas, lógós fülbevalókat hordok, illetve annyi ékszer van rajtam mindennap, hogy nincs is kifejezetten kedvencem.

Sportolsz? Öhm. Szép napunk van. Jó, néha igen, de nem űzök semmilyen sportot rendszeresen. - Khm, az itteni "néha igen, de nem űzök semmilyen sportot rendszeresen" egy hatalmas nagy kamu, még most is az lenne, ha ezt írnám, lévén, hogy augusztusban tornáztam utoljára, és futni is akkoriban voltam. Úgyhogy nem, akkor sem sportoltam, és most sem. Egy rövidke időszak volt, amikor futottam. Az már a fényes múltam  része. Kevés fényes része van egyébként a múltamnak, leginkább szürke darabjai vanank (értsd: jelentéktelen, unalmas, nulla).

Mit énekeltél utoljára? Azta, jó kérdés. Talán a Bár mindenki láthatná című dalt a Mulanból. (Újabban az egyik kedvencem.) - Ezen most el kellett gondolkodnom, de szerintem a Hellfire- t A Notre Dame- i toronyőrből acapelláztam el, mert fogalmam sincs, miért. Látszik, hogy ki vagyok én, csupa Disneyt énekelek, na mindegy.

Kedvenc csajozós szöveg amit neked mondtak? Még nem volt részem ilyen élményben. - Azóta sem, hacsak az Instagramon próbálkozó "van több képed magadról? nincs? kár, pedig fullos vagy", amire egy "köszönöm (?)"- mel válaszoltam, nem számít annak. Mondjuk nem mondanám, hogy ez egy kellemes élmény volt, úgyhogy mindegy.

Használtál már pasizós szöveget? Ha igen mi volt az? Nem, soha, és nincs is tervben, hogy szövegeket használjak, egyszerűen önmagam szeretnék lenni. - Egyetértek veled, múlt-én, okos kislány vagy, szépen csak légy önmagad, és fogadjuk el a múlt-jelen-jövő- ének közösen, hogy amúgyse fogok sehogyan kelleni senkinek, úgyhogy mindegy is, de legalább önmagamként ne kelljek. Ámen.

Mikor lógtál valakivel utoljára? Hétfőn az egyik barátnőmmel. - Még arra is emlékszem, hogy ez Barbara volt. A mostani válaszom az, hogy múlt szombaton Noémivel, Barbarával és Kirával voltam vásárolni.

Kik készítsék el ezt a bejegyzést? Mit érdekel az engem? - Továbbra sem foglalkozom mással magamon kívül, blogos berkekben irónián kívül sem, úgyhogy mai napig nem érdekel.

 

Szóval, köszönöm a kis figyelmet, ez a bejegyzés senkit nem érdekelt, sziasztok.

Igazából most is hasonlóan érzek, csak kifejezetten élveztem írni, és muszáj lesz kideríteni, mikor szoktam rá a mostani köszönés-elköszönés formámra, ami amúgy annyira semmilyen, hogy valószínűleg senkinek sem tűnt fel, de én igenis tartom. Egyébként a poszton összesen 29 megtekintés van, ami az akkori számjaimhoz képest nem rossz, amúgy meg inkább hagyjuk. Szóval valószínűleg tényleg nem sok embert érdekelt.

Viszont mára ennyi is lett volna, nem tudom, ez tetszett- e nektek, nekem már egy ideje a fejemben motoszkált ez az ötlet, és kifejezetten szórakoztató volt megvalósítani. Persze ha bármilyen pozitív vagy negatív véleményed van erről, azt egy komment formájában tudhatod velem, illetve akár e-mailt is írhatsz, a fashionandbooksbusiness@gmail.com címen vagyok elérhető. Esetleg Instagramon is utánamnézhetsz, @fashionandbooksblog néven találsz meg, és bekövethetsz, ha mindig tudni akarsz az új bejegyzésekről és egyéb érdektelen dolgokról. Ha viszont maradnál simán az olvasgatás mellett, akkor legközelebb is várlak egy új bejegyzéssel, addig is szép napot!

Hova szeretnék eljutni?

Bakancslistás tervek, álomutazások

friday-inspiration-59-23.jpg

Sziasztok! Mióta legutóbb írtam bejegyzést, eltelt egy kis idő, és ez azért van, mert persze már megint nem volt ihletem... Ma azonban egyik barátnőmnek köszönhetően eszembe jutott egy bejegyzés, amit valószínűleg én nagyon élvezni fogok írni, és remélhetőleg nektek is tetszeni fog.

Alapvetően a bakancslistámon sok hely szerepel, velem az az egy probléma van, hogy nem szeretek annyira távol lenni az otthonomtól. Mármint. Szeretem tágítani a látókörömet, új helyeket megismerni, de iszonyatosan otthonhoz kötődő emberke vagyok, könnyen van honvágyam. Így az utazásokat rendszerint nem annyira szoktam élvezni, mint a legtöbben, de alapvetően a kalandokat meg szeretem, úgyhogy érdekes dolog ez.

Eddigi életem során olyan nagyon sok országot nem jártam be; Szlovákia (itt élek), Magyarország, Svájc, Ausztria, Franciaország, Csehország, Olaszország, Németország és Románia vannak eddig kipipálva az országlistámról, de ezeken a helyeken is sok-sok másik városba, másik országrészre elmennék, úgyhogy van egy eléggé hosszú listám. Ma az első számú úticéljaimat, álmaimat fogjuk megvitatni, aztán lehet, hogy ennek fogok majd egy második részt is csinálni, meglátjuk. Eddig egyébként 4 igazi álom helyre jutottam el, az első Velence volt (2012), aztán Bécs (2015), majd Toszkána (2017) és végül Prága (2018). Illetve hát Budapestnek is a szerelmese vagyok, így igazából az is az egyik kedvenc városomnak mondható, ahol eddig jártam.

A felsorolásban lesznek konkrét városok, és csak összefogóan országok is, ezek azok a helyek, ahova én életem során el szeretnék jutni, persze nem kizárt, hogy nem mindet fogom meglátogatni, de végül is, egy életünk van, merjünk nagyot álmodni, nem igaz?

Párizs

Mint említettem, már jártam korábban Franciaországban, ám én Chamonix- t fedeztem fel, ahol a Mont Blanc lábánál néztünk várost, a fővárosban azonban sosem jártam. Kisebb kromban nagyon-nagyon sokáig konkrétan szerelmes voltam Párizsba, ez volt álmaim... Mindene. Volt egy csomó párizsos cuccom is, most is vannak még ebből maradt dekorációim, ágyneműim, ékszereim (a ruhákon már továbbadtam). Mára már nem ez a kedvenc városom, nem rajongok érte olyan szinten, mint korábban, ennek ellenére még mindig nagy álmom eljutni ide, látni az Eiffel-tornyot, a Louvre- t bejárni (bár annyira nem vagyok galéria-fan), várost nézni, éééés. Elmenni a Disneylandbe! Oké, nagyon vonzanak a turisztikai látványosságok, tényleg, de! Disney- fanként nekem az álomnyaralás az egy hét lenne a Disneylandben, szóval...

tumblr_p14g7webfa1wrpy0wo1_500.jpg

 

Róma

Manapság már inkább Olaszország a szívem csücske, semmint Franciaország, ennek megfelelően pedig alig várom, hogy eljuthassak a fővárosba. Ugyan Olaszországban már négyszer jártam (háromszor tengerpartnál, egyszer Toszkánában), Róma még sosem volt úticél, de egyszer mindenképpen meg kell ejtenem, mert azon túl, hogy gyönyörű, az... Az Róma. (Azt meg csak most vettem észre, hogy a csatolt kép karácsonyi, de mindegy, nekem egyébként is karácsonyi hangulatom van már.)

tumblr_nbph37p0cb1teqtcpo1_500.jpg

 

Kína

Igen, Kína. Ázsia úgy összességében nagyon vonz (jobban, mint Amerika vagy Afrika), és talán Kína az első számú ázsiai ország, amit meglátogatnék. Nagyon más kultúra, más létezés, de én egyébként is nagyon szeretek más nemzetek kultúrájával ismerkedni, megtudni róluk többet, és szeretek mindent, ami nagyban kapcsolódik egy adott nemzet sajátosságaihoz. Bevenném a nagy falat, várost néznék, és élvezném... Kínát.

tumblr_static_tumblr_static_5hcbk4q9nrkss0cgwgkok048s_640.jpg

 

Egyiptom

De ha már Afrika, akkor mindenképpen Egyiptom. Ez az egy olyan afrikai ország van, ami mindig is érdekelt, a kultúrája, a történelme, és hát a piramisok... Igen, egyértelmű, hogy nem Egyiptom tengerpartjára kívánkozom, hanem a piramisok közé. Egyébként is kis történelem-fanatikus vagyok, ami a családunkban örökletes, úgyhogy remélhetőleg megvárják, hogy ellátogassak hozzájuk.

maxresdefault_2.jpg

 

London

Kínához és Egyiptomhoz képest nincs is messze, de én még sosem jártam Londonban, sőt úgy átalánosságban Angliában sem. Pedig gyönyörű város, hihetetlenül vonz, évek óta könyörgöm a szüleimnek, hogy menjünk el, de eddig még nem jött össze. Ugyan nem London a kedvencek közül is kedvenc városom, de mindenképpen a bakancslistám elején helyezkedik el valahol. Egyébként biztos, hogy a kötelező látványosságok után vásárolnék is egy jót, a London Eye- t pedig nem csak nézegetném, arra fel kell ülni! (Igen, mióta egyszer ültem egy magasabb körhintán már azt hiszem, hogy én ilyen bevállalós csajszi vagyok.)

london_eye_and_big_ben_by_hessbeck_fotografix-d6v65xy.jpg

 

New York

Korábban évekig semmiféle vonzódást nem éreztem Amerika iránt, és igen, ma is jobban vonz Európa vagy Ázsia, de vannak bizony álom helyszíneim Amerikában is, és New York abszolút közöttük van. Szeretném megtapasztalni az ottani nyüzsgést, zűrzavart, bár nem szeretem a tömeget, de akkor is szeretnék tömegben sodródni a Times Square- en, sétálni a Central Parkban, ellátogatni a Szabadság- szoborhoz, és persze meglesni az Aladdin- előadást a Brodwayen, de ez már Disney- fanként csak természetes.

tumblr_static_tumblr_static_640.jpg

 

Japán

És ha már Kínát említettük, a másik ország, ami Ázsiában leginkább vonz, egyértelműen Japán. Az egész Távol-Kelet hihetetlenül izgalmas, nagyon más, mint Európa, és pont ez az, ami olyan nagyon érdekel. Az a miénktől teljesen különböő kultúra. Plusz nagyon kíváncsi vagyok arra a modern légkörre, ami ott urakodik, hiszen technkiában a japánok jó pár évvel előttünk járnak. És akkor még arról nem is jtettem szót, hogy egyéként gyönyörű ország - nyilván a cseresznyvirágok virágzásakor lenne legjobb eljutni ide.

original.jpg

 

Los Angeles

Ugyan New Yorkkal már érintettem az Egyesült Államokat, van egy másik része is, amit igazán szívesen meglátogatnék, ez pedig Los Angeles. Az örök napsütés, örök nyár, örök jókedv. Meg hát úgy őszintén, nagyon el szeretnék jutni az Universal stúdióba, arról nem is beszélve, hogy ki ne akarna képet a Hollywood felirattal? Régen kifejezetten taszított Amerika, főleg az USA, mostanra azonban vannak ott is bakancslistás terveim.

echo_park_lake_with_downtown_los_angeles_skyline.jpg

 

Izland

Na jó, ez bevallom, inkább anyukám álma, mint az enyém, ennek ellenére engem is kifejezetten vonz ez az ország. Igen, az örök nyár után, most átvándoroltam az örök télbe, hehe. Azon túl, hogy kábé egész életemben azt hallgatom, hoy Izland ilyen, meg olyan szupi, és oda akarunk mindenképpen eljutni, ebben az évben volt ott az egyik barátnőm, és ő rengeteget áradozott róla, hogy milyen gyönyörű, és ezt, ha csak képek alapján, akkor is alá tudom támasztani; varászaltos, széspéges kis ország. Ja, és ha nem jön be az élet, elmegyek Izlandra taxisofőrnek, mivel egész jó fizetés jár érte... (Igen, ez akart lenni a napi humoradag.)

tumblr_n6cx0rhrwq1qaxobmo2_1280.jpg

 

 

Nos, mára egy ilyen rövidebb, lazább, könnyedebb bejegyzést hoztam, remélem, tetszett. Ha igen, akkor azt egy komment formájában tudathatod velem, és akár második rész is készülhet, ugyanis igen csak sok kipipálatlan hely van még a listámon... És persze arra is kíváncsi vagyok, ti merre mennétek szívesen, esetleg ezek közül melyik vonz, melyik kevésbé, illetve mivel egészítenétek ki a listát. Találkozunk legközelebb, ha pedig semmiképpen sem szertenél lemaradni semmiről, akkor kövess be Instagramon @fashionandbooksblog néven, itt azon túl, hogy mindig tudhatod, mikor lesz poszt, egyéb tartalmakkal is találkozhatsz. Ha pedig kérdésed van, amit nem komment formájában szeretnél feltenni, akkor nyugodtan írj nekem e-mailt a fashionandbooksbusiness@gail.com címre. Nemsokára újra jövök, addig is szép napot!

Ősz, mindenszentek, halottak napja

A halottak napja a legszebb ünnep... De miért?

Sziasztok! Ma egy kis agymenéses, szentimentális cuccot hoztam, úgyhogy akinek ez a stílus annyira nem jön be, annak nagyon kreatívan és viccesen, arra van az ajtó (képzeld azt, hogy mutatok is valamerre), viszont akit ez érdekel, mert valamiért szereti a random szófosásaimat, az nyugodtan maradjon, egy forró kávéval biztosan romantikus az én első októberi posztomat olvasgatni. Na, jó, ezzel a buta nyitánnyal akartam ellensúlyozni, hogy ez most bizony egy komoly bejegyzés lesz.

Igazából kedden szállt meg az ihlet, amikor egy temetőben voltunk anyukámmal, a húgommal és a nagypapámmal. Azt tudni kell, hogy mi általában így négyen járkálunk temetőkbe, és igen, kell az a gyakorító képző, mivel tényleg sok temető van, amit meg kell látogatnunk. Az őseink, rokonaink, felmenőink, ismerőseink ugyanis az egész kerület elszórt pontjain alusszák örök álmukat. Én már régen nem gondolom úgy, hogy a temető az valami tabu dolog, a világ legszörnyűbb helye, ahogyan azt sem tartom helyesnek, hogy a mindenszentek és a halottak napja valami borzasztó negatív dolog, ünnep legyen. Sőt mi több. Véleményem szerint szebb ünnep nincs is. Mármint tekintsünk el a karácsonytól, az pont egy teljesen más szempontból a legszebb ünnep.

Igazából a halottak napjával ma már sokan nem foglalkoznak, az érdeklődést elviszi a halloween, esetleg még maximum a mindenszentek. A halloweent egyébként Európában sokan ezért nagyon kritizálják, én mondjuk nem, szerintem amíg egy újkeletű dolog nem megy a saját hagyományaink rovására, igenis rendben van, el kell fogadni, hogy az amerikai hatások nem kicsit érnek el ide. Az egyház a sátán dolgának tartja, nagyon nem értek egyet. Egyébként még csak nem is teljesen amerikai találmány ez a halloween, alapvetően kelta eredetű, csak Amerikában elterjedt. Mindegy, nagyon nem ez az alap téma. Csak szerettem volna kiemelni, hogy bár ezeket a napokat nagyban keverhetjük, addig van hely mind a három számára, amíg egymást ki nem szorítják, hiszen mindegyik más napon van. Igen, én voltam halloween bulin, be is öltöztem, néztem horrorfilmet, meg minden. Aztán meg járom a temetőket, és megemlékezek.

A halottak napja ugyanis nem feltétlenül egy ünnepnap, sokkal inkább egy emléknap. Egy emléknap, amin nem a számunkra talán jelentéktelennek tűnő háborúk hőseiről emlékezünk (bár amúgy az sem jelentéktelen, de ez egy másik téma), hanem sokkal közelebbi személyekről - a saját szeretteinkről. Akár azokról, akiket ismertünk. Akik hiányoznak. Akiket ugyan ismertünk, de olyan kicsik voltunk a halálukkor, hogy nem emlékezünk rájuk tisztán. Akiket nem ismertünk, csak történeteket hallottunk rluk. És végső körben, akiket talán még a nagyszüleink sem ismertek, de nélkülük nem lehetnénk itt.

Ugyan egy karácsonyfa gyönyörű, tényleg az, és imádom a karácsonyt, tényleg, de mégis jobban tetszik egy kivilágított temető. Egy égő gyertyákkal kivilágított, ahol a mécsesekbe rejtett gyertyák borítják fénybe a sírokat. És nem azért, mert esztétikailag jól néz ki. Oké, persze, nagyon-nagyon szép, egyenesen gyönyörű. Elsőre nyilván a látvány fog meg. De az igazi szépség emögött az, amit magában hordoz, a szeretet, az emlékezés, az emlékek, a gondolatok. Hogy egy gyertya mögött emberek állnak, akik megemlékeznek elhunyt szeretteikről. Azok a gyertyák nem könnyeket jelentenek, amiket a veszteségből következő szomorúság váltott ki. Hanem mosolyokat, amelyek emlékek hatására csillanak fel az emberek arcán. És ha nem ismertük személyesen az ominózus elhunytat... Akkor is ott a hála. A hála, mert az ük-ükapánk nélkül mi magunk sem lehetnénk itt.

Gyönyörű ez az ünnep. Tényleg. Hiszen hiába, hogy már megölelni nem tudod azt, akinek a sírjára virágot raksz, mécsest gyújtasz, bár klisé, van abban igazság, hogy "örökké a szívünkben él". Akire ugyanis emlékeznek, az nem halt még meg teljesen. Most ez gyerekesen, és komolyan vehetetlenül fog hangzani, de vegyük alapul a Coco c.mesét, ugyanis abban van ez a legszebben, legérthetőbben elmagyarázva: mindenki halála után a Halottak Földjére került, ahol ugyan csontvázként és vécék nélkül, de ugyanúgy teljes életet éltek, mint a Földön. Viszont az élők közé csakis a halottak napján térhettek vissza, és csak akkor, ha valaki kitette a családi oltárra a képüket. (Ha valamit, akkor azt nagyon szeretem Mexikóban, hogy a családot milyen nagy becsben tartják, egyébként, ezt most mellékesen megjegyeztem.) Akit viszont elfelejtettek, és már egy élő sem emlékezett rájuk, eltűntek. A végleges halálba. Az ember ugyanis akkor hal meg igazán, ha elfelejtik.

És ez most nincs vonatkozásban semmiféle "milyen az élet a halál után" dologgal. Bármi is történik (senki sem tudja, aki igen, az már nem fogja elmondani), ez igaz. Nem halsz meg, amíg emlékeznek rád. A lényed azon darabja, amire emlékeznek, életben marad. Előbb-utóbb sajnos mindenkiről megfeledkeznek. De a család és az olyan ünnepek, mint a halottak napja tehetnek azért, hogy ez minél később következzen be. Ezért van az, hogy tettünk olyan sírra is gyertyát, amelynek a halottai már a 19.század végén elhunytak. Tehát egy ismerősöm sem ismerte őket, de a felmenőim. Olyan emberek, akik a családom, és én magam sem lennék, ha ők nem lettek volna. Fontos ez az emlékezés, nagyon fontos.

Na, ez nem kicsit volt szentimentális, de néha komolynak is kell lenni. Most elég hülyén jön ki, úgyhogy csak futólag teszek említést a létező Instgram- oldalamról (@fashionandbooksblog) és e-mail címemről (fashionandbooksbusiness@gmail.com), illetve a kommentszekció adta lehetőségről is. De inkább ne azokkal fogalkozz, hanem fogd a szüleidet, nagyszüleidet, testvéreidet, rokonaidat, és kérj egy kis útmutatót a felmenőidről, a családodról, menjetek ki a temetőbe, vagy ha nem is, akkor is üljetek le, beszélgessetek az őseitekről. Ugyanis mindannyiunk alapja a család.

Mára tényleg ennyi lett volna, legközelebb sokkal kevésbé komolyan és sokkal kevésbé nagy(nak vélt) gondolatokkal jövök, addig is szép napot!

 

pamiatka-zosnulych-03.jpg

Barátnőim a Disneyben

Ismerd meg őket! + Melyik szereplők lennének?

Sziasztok! Ugyan a cím kicsit fura lehet, és talán nehéz kitalálni belőe, hogy egészen pontosan miről is lesz szó a mai bejegyzésben, de engedjétek meg, hogy elmagyarázzam.

A barátnőim (egészen pontosan az egyikük) már jó ideje nyaggatnak azzal, hogy írjak róluk valamiféle bejegyzést, úgyhogy most ezt meg is teszem végre, és egy nemrég kapott öltet alapján fogom ezt megtenni. Aznap a barátnőimmel elementünk a városba, ettünk, beszélgettünk, ilyesmi. Közben pedig azt oldottuk, hogy mégis melyik Disney- hercegnők lennénk. Innen pedig jött az ötlet (persze, tipikus, nem az én fejemből pattant ki), hogy ha már úgyis szeretnék, hogy mutassam be őket, írjak róluk, akkor nem lenne rossz ötlet egy bejegyzés, amelyben azt taglaljuk, vajon melyikük melyik Disney -hősnő, -hős, -gonosz és -mellékszereplő, illetve mindnégyükhöz csatolok majd egy Disney- betétdalt is, ami szerintem passzol rájuk. Előre szólnék, hogy ez várhatóan jó hosszú lesz, szóval heleyzedjetek kényelembe, ha érdekel egy kis csajos csevej vagy szereted a Disney világát. És akkor kezdjük!

 

Kira

Hősnő: Aranyhaj (Aranyhaj és a nagy gubanc) - Ugye mindenkinek megvan az a jelenet, amikor Aranyhaj először kijött a toronyból, és folyamatos hangulatingadozásai voltak? Nos, ezek Kirára bizony elég jellemzőek. Persze nem olyan szembeötlően, mint a mesében, de az egész Aranyhaj- jelenség Kira egy kisarkított verziója Pörög, mindenben benne van, nyitott, tele van energiával, ráadásul csakúgy, mint Aranyhaj, Kira is imádja nemcsak a kalandokat, hanem a festést és a rajzolást is, szóval még művészi vénájukban is megegyeznek. Meg persze a hangulatingadozásikban. Főként. Egyébként amikor anyukámmal megnéztük az Aranyhajt, ő teljesen magától megállapította, hogy ez a lány tiszta Kira, szóval ha nekem nem hisztek, akkor neki higgytek.

Hős: Woody (Toy Story) - Oké, oké, hivatalosan nem Disney, hanem Pixar, szóval csaltam egy kicsit, de Disney keze is benne van a dologban, ráadásul a harmadik rész készítésekor a Pixar már a Disney tulajdonában állt. Ez amúgy is okozott egy kis fejtörést, végül a választásom Woodyra esett Kira férfi hős szerepére. Hogy miért? Mert az Aranyhajnál leírtak mellett Kira igazi vezető, főnök típus, csakúgy, mint Woody, aki rendesen vezette a játékokat, a barátaiért pedig mindent megtett. Ráadásul jócskán makacs és önfejű, és igen, ez Kirára is eléggé jellemző.

Gonosz: Ursula (A kis hableány): Eredetileg már leírtam a fél szövegemet Kiráról egy másik gonoszra, aztán közben jöttem rá, hogy A kis hableány tengeri boszorkánya jobban passzol rá. Ursula ugyanis egy igazi zsarnok (kellenek lábak? oké, kérek cserébe hangot), ami egyébként rá is jellemző, még ha nem is ilyen nagy tételekben.

Mellékszereplő: Audrey (Atlantisz: Az elveszett birodalom): Fiatal, okos, bátor, menő és szarkasztikus, humoros csajszi, aki bármit megtesz a barátaiért, és a szíve aranyból van, végtelenül kedves, de erős és észben nagyon a topon van. Azon túl, hogy talán Kira van az ötösünkben leginkább otthon a technikai dolgokban, róla tartom leginkább elképzelhetőnek, hogy belevágna egy Atlantisz- típusú kalandba. Plusz azért, ha gonosz vagyok, Audrey- t egy kicsit (na jó, nem kicsit) motiválta a pénz is, és gondolom, Kira sem sajnálná, ha volna mit költenie további kalandokra és utazásokra.

 DalÁlmom vár (A hercegnő és a béka)"Gratulálok, Tiana, amikor álmodsz, nagyban álmodsz." Ezt mondta Facilier Tianának a film csúcspontján, mikor először találkoztak. Valójában ez az a mondat, ami arra ösztökélt, hogy ezt a dalt válasszam Kirának, ugyanis én tudom, hogy micsoda álmai vannak a jövőről, milyen elképzelései vannak, és remélem, mindet sikerül meg is valósítania - őt ismerve pedig a végsőkig küzdeni fog azért, hogy így legyen. Ez alapján egyébként majdnem a Herkules "Bírnom kell a célig"- ját választottam, de végül Dr.Facilier ezt választatta velem. Meg ez egy kicsit bulisabb, pörgősebb, így Kira személyiségét is jobban átadja.

 

Juli

Hősnő: Ariel (A kis hableány): Egy álmodozó, kissé (oké, nem is kissé) naiv lány, aki tele van életerővel és örömmel... Igen, tualjdonképpen ezzel a mondattal eléggé jól jellemeztem Julit, folytassuk valaki mással! Na, jó, nyilván csak humorizálni próbáltam. De az az igazság, hogy ennél sokkal többet nem tudok írni erről a hasonlóságról, mert számomra eléggé egyértelmű. Maradjunk annyiban, hogy Juli valószínűleg bizony képes lenne bízni Ursulában. (Amúgy a naivitás miatt Anna se lett volna rossz választás a Jégvarászból, de engem Juli jobban emlékeztet Arielre.)

Hős: Aladdin (Aladdin): Halálian és érhetetlen módon hihetetlenül szerethető. Igen, erre is ennyit. Mert számomra ezzel kábé minden el van magyarázva. Oké, Juli nem éppen egy hazugságkirálynő, ami viszont Aladdinnak eléggé megy, de az tuti, hogy az emberek hozzáállása alapján megvan a hasonlóság. Juli alapvetően amúgy nem biztos, hogy mindig annyira angyalka, mint azt a külseje sejteti, mégis mindenki imádja. Aladdint lehetetlen nem szeretni, de amúgy ha belegondolunk, ez eléggé érthetetlen, mert hazudik, mint a vízfolyás, lop, pénzre vágyik; ha nem lenne ilyen imádnivaló köntösbe csomagolva, akár gonosz is lehetne (jó, azért nem). Külsőre amúgy John Smith lett volna a helyes választás (kék szem + szőke haj), a naivitása miatt pedig akár Herkules is ide kerülhetett volna, de győzött a szerethetőség.

Gonosz: Nyálas Bari (Zootropolis - Állati nagy balhé): Erre többfajta magyarázattal is szolgálok. Az első az, hogy a bárány meglehetősen cuki és komolyan vehetetlen, és szerintem eléggé vicces lenne, ha Juli előállna valami velejéig gonosz tervvel - nagyon nem passzol hozzá. A másik pedig, hogy csakis úgy tudom elképzelni, hogy Juli megromlana, ha annak hátterében egy Nyálas Bariéhoz hasonló elnyomás lenne. Ugyanis Juli egy szerethető, de könnyen elnyomható személyiség. A gond az, hogy alapvetően a "gonosz" szerepkör egyáltalán nem az ő asztala.

MellékszereplőRay (A hercegnő és a béka): Ki másról tudnám elképzelni, hogy beleszeret az esthajnalcsillagba? Juli van olyan naiv, hogy beleessen ebbe a hibába. Ráadásul eléggé pozitív és bizakodó, hogy higgyen és bízzon is ebben. Plusz arra is van eléggé nyitott, hogy leálljon haverkodni két random békával. Oké, talán akkora probléma-megoldóképessége, mint Raynek, Julinak nincs, de mindegy is. Aztán gondoljuk csak arra, amikor Tiana kibárándul Naveenból, mert azt hiszi, hogy összeházasodik Charlotte- tal! Ray mindvégig pozitív maradt, igazi optimista a csávó. És igen, Júlia is az.

DalRingat a víz (A kis hableány): Egyrészt hihetetlenül pörgős és vidám ez a dal, még engem is felpörget, Juli pedig egy kis pozitivitás bomba. Plusz ha Zordon a number one Disney- politikus, akkor Sebastian a legjobb zenetanár és kórusvezető. A zene pedig eléggé Juli szíve csücske, azon túl, hogy sok zenét hallgat, őt az égiek tehetséggel is megáldották ezen a téren. A másik tippem egyébként a Jégvarázsból lenne a "Mától mindörökké", a pozitivitásáért, és mert Vágó Bernadett élettel teli hangját teljesen hozzá passzolónak érzem.

 

Barbi

HősnőHamupipőke (Hamupipőke): Oké, erre nagyon-nagyon gyenge magyarázatom van. Méghozzá az, hogy Hamupipőke eléggé házias, Barbara is az, és kábé itt kimerült a hasonlóság. Illetve... Barbara nekem egy óriási kérdőjel. Rengeteg mindent tudok róla, szeretem, imádom, de valamiért számomra az ő személyiségét a legnehezebb pontosan körülírni. Mármint tudom, hogy milyen, de azon túl, hogy idegesítő poénjai vannak és teljesen nem normális, egy idegen számára nehezen írom őt körül. És elsőre bizony, amikor még nem ismered meg, egy eléggé semmilyen valakinek tűnhet, pedig egybként egyáltalán nem az. De ez volt az, ami arra ösztökélt, hogy az első Disney- hercegnők egyikére essen a választásom, és akkor talán a hajszín miatt, nem tudom, Hamupipőke lett a befutó.

HősNaveen (A hercegnő és a béka): Ugyan Barbara és Naveen személyisége egyáltalán nem adják át teljesen a másikét, azért vannak hasonló pontok. Például a lustaság, de az első helyen. Tudjuk, tudjuk, Barbara, mégis ki választaná a munkát a kockulás plusz popcorn program helyett (Kira, ez egy hármas alliteráció volt!). Aztán ott van az, hogy valami megmagyarázhatatlan módon Naveen ellenállhatatlan és imádnivaló, és én magam sem értem, de valamiért Barbara is szerethető (na uppsz, ha ezt elolvassa... és el fogja...). De azért van valami fárasztó és kiakasztó mindkettőjükben. Amúgy kap még egy kósza említést a lököttségükben való hasonlóság miatt a Bűbáj Edward hercege, de azért Naveen mellett több érvem van.

GonoszHádész (Herkules): Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy Barbara, bármikor, akár a világ feletti uralom átvétele közben, elhagyja az idegesítő vicceit. És ki az a Disney- gonosz, aki kiakadásai közben is vicces? Hát természetesen Hádész. Aztán nem tudom, ki hogy van vele, de valamiért én Hádésznak szurkoltam a Herkulesben, és egyébként nem tartom kizártnak, hogy ha Barbara állna a rosszfiú szerepében, akkor is így lenne.

MellékszereplőTimon (Az oroszlánkirály): Na, Barbara esetében én itt látom leginkább a hasonlóságot. Timon iszonyat módon szerethető, de valljuk be, a Timon-Pumbaa kettősből ő volt az, akinek kínosabb, mégis idegesítő módon viccesebb beszólásai akadtak. Emellett Timon és Pumbaa közösen vallják a Hakuna matata elvét, evés, ivás, szórakozás, no teendők, de erről mindjárt részletesebben is beszélgetünk. Szóval egy humoros, kissé ütődött, idegtépő, de megmagyarázhatatlan okokból kedvelhető karakter, aki szeret enni, és szíve szerint egész életében tenne a nagybetűs Valóságra, a teendőkre, felnövésre, ilyesmikre - Barbara.

DalHakuna matata (Az oroszlánkirály): Az előbbiekben már tettem erre egy utalást, és igen. A semmittevés, és (elnézést, de) "szarjunk bele mindenbe" életérzés dala egyébként akár az én himnuszom is lehetne, de végül is tény, hogy Barbarához egy kicsit jobban passzol. Egyébként vicces, mert anno, amikor még csak kialakulóban volt az ötösünk barátsága, vagyis éppen megkezdődött, ez volt az amolyan "közös dalunk" (mára sok ilyen van...). Egyébként poénból szívesen ideírtam volna Barbarának az Aladdinból a "Prince Ali"- t, de végül türtőztettem magamat, és a zabálásról, és a semmivel nem törődésről szóló dal sokkal jobban jött ide, még akkor is, ha naponta legalább tízszer kikerget a világból azzal, hogy Ali Ababwa.

 

Noémi

HősnőMegara (Herkules): Egyébként Noémi volt, aki leginkább nyomta, hogy legyen róluk poszt. A hősnő szerepe sokáig fejtörést okozott, nemcsak nekem, hanem a többeiknek is, ugyanis ezt a szerepkört egymás között is megvitattuk. Végül is Megre esett a választásom, a (szinte) egyetlen olyan női Disney- karakterre, aki szokott eléggé bunkó lenni, ráadásul szarkasztikus és vicces, elsőre talán nem biztos, hogy szimpatikus, ha élőben találkozol vele, de jobban megismerve egy csodanő. Végül is ez az, amit Noémiről is elmondhatunk. (És valamiért érzem, hogy ez a csodanő kiverte a biztosítékot.) Plusz Meg nem az a tipikus Disney- hercegnő stílus,

HősJim Hawkins (A kincses bolygó): A legalulértékeltebb Disney- hős ever. Jim tizenéves lévén nem a legproblémamenteseb gyerek, sokat balhézik, ami mondjuk Noémira nem annyira jellemző, de azért Jim is képes néha bebunkulni, akárcsak Noémi. Plusz egy olyan srác, akiben sokkal töb lakozik, mint az látszik, a felszín alatt pedig mégis tele van komplexusokkal és elvárásokkal maga felé. Amit pedig nem árt tudni, hogy Noéminak nem kevés baja van önmagával. Jim talán egy kicsit magát okolja, amiért az apja ott hagyta őket, és ezért is él afféle bajkeverőként, miközben úgy gondolja, hogy sosem csinál semmit elég jól. De talán igazából Noéminak is csak kellene egy Silver, mint Jimnek, hogy felfogja a benne rejtőző értékeket és elfogadja őket. Kéne valaki, aki ráébreszti ezekre. Silver az apa szerepét vette át tulajdonképpen Jim életében, és talán Noéminak is egy olyan szerető kéz kéne csak, aki nem ráüt, hanem megsimogatja, amikor éppen önértékelési mélyponton van.

GonoszYzma (Eszeveszett birodalom): Na, akkor kicsit kevésbé komolyabb vizekre evezve... Noémi esetében Yzma az olyan karakter, mint például Barbaránál Timon. Tehát aki nekem elsőre eszembe jut róla. Először is, Noémi személyiségéből fakadóan, akárcsak hozzám, hozzá is a gonosz szerepkör áll legközelebb mind közül. Aztán pedig... Yzma egy klettyós nőszemély, és nem feltétlenül tudom ennek a szónak a jelentését elmagyarázni, valamint azt sem tudom, hogy ez egy létező szó- e, de Noémitől tanultam, és kábé az ütődött, furcsa, lökött szinonimájaként tudnám jellemezni. Emelett Yzma a vicces Disney- gonoszok egyike, és őszintén szólva, én el tudom képzelni az Yzma-Kronk párosítást Noémi és Barbara behelyettesítésével. Az már csak egy plusz, hogy a film klimaxában Yzma cica formát önt, Noémi pedig nagy macskarajongó hírében áll. 

MellékszereplőWilhelmina (Atlantisz: Az elveszett birodalom): Egyrészt az Atlantisz hírközlő szakembere egy hihetetlenül fanyar, bunkó nőszemély, de a barátaiért mindent megtesz (hiszen Atlantiszban maradt tkp.a majdnem biztos halálban a többiekkel), ráadásul amihez ért, ahhoz nagyon ért. A humora is a bunkóságából fakad, és őszintén szólva, a folyamatosan dohányzó és a vészriadó közben is a telefonján unottan trécselő idős hölgy valami megmagyarázhatatlan módon szerethető. Ráadásul Noémit csak a nagyinkként tartjuk számon, szóval a kissé korosabb nő még ebben is passzol (ő volt a legénység legidősebb tagja, láthatóan).

DalTükörkép (Mulan): Ugyan sokan az indetitáskereséshez kötik ezt a dalt, azért nem kicsit szól azokról a lányokról is, akik nem azok a tipikus kis pink hercegnők, amikre talán minden szülő vágyik. Valójába Noémi tökéletes jelemzésének Anna Blue Silent Screamjét tartom, de Disney berkekben annak a dalnak talán ez a megfelelője. Körülbelül. És azért szerintem az eredeti változat teljes verziójában a "They want a docile lamb, noone knows who I am" rész is eléggé passzol ide.

 

Nos, tulajdonképpen ennyi volt mára, engem is meglepett, milyen szinten élveztem ennek az írását, csak sajnos ebben nem igazán van benne a második rész lehetősége, tehát ez ennyi volt. Bár de, eszembe jutott, egy esetleges második rész, vagyis hát "átgondolás", de azt majd velük vitatom meg. Több szempontból is kifejezetten érdekes volt ez, egyrészt mert monstanság eléggé Disney- függő vagyok, a barátnőim meg tulajdonképpen a családom mellett a hozzám legközelebb álló emberek, sőt sok olyat tudnak rólam, amit a családom nem is. Szóval két szívem csücske dolog ötvöződött, ez pedig egy szuper elfoglaltság volt számomra, még ha azoknak, akik annyira, vagyis hát semennyire nem ismerik őket, nem lehetett annyra izgalmas. De én élveztem írni, és legalább ők remélhetőleg élvezni fogják olvasni.

Szóval igen, ennyi volt mára, kommetben szívesen hallok véleményeket arról, szerintetek ti/a ti barátaitok vagy bárki kik lennének, illetve a véleményeteket a bejegyzéssel kapcsolatban is. Legközelebb jövök valami egészen mással, addig ha extra tartalmakat szeretnél az unalmas kis életemről, illetve mindig tudni szeretnéd előre, mikor várható új bejegyzés, nyugodtan kövess be Instagramon @fashionandbooksblog néven, illetve ha kérdésed/kérésed van e-mail formájában a fashionandbooksbusiness@gmail.com tudod feltenni nekem. Legközelebb találkozunk, addig is szép napot!

 

 

Top 10 kedvenc Disney- gonoszom

Újabb Disney- toplista

597c4b67-f158-420e-b438-29dd0a0a0a67-zlikovci-690x480.jpg
Sziasztok! Pár bejegyzéssel ezelőtt volt egy Disney- toplistám, akkor a Disney- meséket rangsoroltam, egészen pontosan az én 10 kedvencemet mutattam be, és mivel azt nagyon élveztem csinálni, egész sok másik Disney- toplista ötletem van már... Igen, valószínűleg egy kissé megszállott vagyok, de sebaj.

Tehát mint említettem, van pár ötletem ilyesfajta bejegyzésekre, azonban nem szeretném teljesen elárasztani ezekkel a blogot, meg kell találnom a helyes egyensúlyt, de azt hiszem, 5 bejegyzés kikerülése után nem baj, ha ismét egy toplista jön. Maximum, akinek ez nem tetszik, az nem olvassa el, és kész.

Sok az ötletem ilyen bejegyzésekre, de az egy percig sem volt kérdés számomra, hogy első körben az ellenlábasokat fogom rangsorolni. Hogy miért? A gonoszok pontosan ugyanannyit, néha még többet is tesznek hozzá egy adott rajzfilmhez, mint maga a főhős, ők tulajdonképpen negatív főszereplők, akik nélkül nem volna konfliktus, cselekmény, és ha ők nem áskálódnak, kedvenc hőseink sosem válnának hőssé. A fontosságuk tehát megkérdőjelezhetetlen, azt pedig talán említeni sem kell, hogy minden Disney- gonosz tökéletesen eltalált karakter, egyedi jellemvonásokkal, de persze a céljuk összességében mindig ugyanaz: a legnagyobb ásznak lenni, legyen ez az adott esetben bármi is. És ehhez bármilyen eszközt képesek bevetni. Egyébként én nagyon szeretem a negatív karaktereket, mert azon kívül, hogy ők szolgáltatják minden sztori alapját, a karakterükkel rengeteg minden pluszt tudnak szolgáltatni, a sötétségen és a hasonló gonosz dolgokon túl például akár humort is.

Akkor hát, jöjjön az én top 10 kedvenc Disney- gonoszom, avagy a legjobb negatív karakterek szerintem. A lista kiegészíthető, vannak még kedvenceim, akik sajnos nem kerültek fel, illetve ez a sorrend többnyire elég pillanatnyi, lehet, hogy holnapra már más lenne a 7. és más a 3., mivel ezek tényleg nagyon eltalált karakterek, de akkor lássuk is a listát:

 

10. Shan Yu (Mulan)

A 10 kedvenc Disney- mesém toplistán a Mulan az első helyen végzett, ami egyáltalán nem véletlen. Sok mindenben erős alkotás, ahogyan a főgonosza is egészen egyszerűen zseniális. Az egyetlen ok, amiért a hunok vezére nem került előrébb a listán, hogy nem túl hangsúlyos szereplő. Abból a szempontból, hogy keveset szerepel, és még kevesebbet beszél, mármint a többi gonoszunkhoz képest. Ettől függetlenül nagyon jó kis karakter, és az biztos, hogy nagyon hátborzongató, bár már alapból hó borítja a tájat van a filmben, a tekintetétől a környezet még fagyosabb lesz... Amondó vagyok, hogy ránézésre az egyik, ha nem legfélelmetesebb Disney- gonosz. Ráadásul, bár végül meghal, azért végeznek Li tábornokkal, és bár a tábornok szerepe nem volt valami nagy, azért máris egy okkal több, amiért Shan Yu nem éppen egy szimpatikus férfi. Meg aztán... Szerintem elég csak ránézni, és értjük, miért van a listán.

649655_1298617004919_full.jpg

 

9. Gonosz királynő (Hófehérke és a hét törpe)

A Gonosz királynő már csak azért is zseniális, mivel a célja valójában nem egy nagy dolog: egyszerűen csak a legszebb szeretne lenni a vidéken. Nem uralomra akar törni, hiszen már a trónon van. Ezáltal pedig talán az ő célja a legnevetségesebb, és ha hozzávesszük, hogy csupán azért, hogy ne legyen vetélytársa szépségében, még egy fiatal lányt is megöletne... Velejéig romlott a királynő, ráadásul szerintem gyönyörű is. Igazi vérfagyasztó szépség. De a célja eléréséért még ideiglenesen szépségét is eldobja, hogy megmérgezze Hófehérkét. Az meg csak egy kis plusz, hogy gyerekkoromban rettegtem tőle, amikor átváltozott banyává, attól a jelenettől pedig, amikor meghalt, mai napig a hideg is kiráz... Ikonikus gonosz az almájával, tükrével és szívládájával, minden idők 50 legjobb filmes gonosza közé is beválasztották, nem ok nélkül.

1049296_1339344280236_full.jpg

 

8. Gaston (A szépség és a szörnyeteg)

A szépség és a szörnyeteg gonosza igazi falubikája, szemrevaló, inkább erős, mintsem okos, de az biztos, hogy a bicepsze első helyet érdemel a listán. Minden lány a faluból elájul a láttán, egyedül Belle nem, ugyebár tudjuk, "nem is kétség, hogy mily furcsa lány a Belle". Gastonnak azonban ő kell, bármi áron, nem igazán izgatja, hogy az érzés nem kölcsönös. Képes elmegyógyintézetbe küldeni Belle apját, egy egész falut a szörnyeteg ellen buzdítani, betörni a kastélyba, és ismeretlenül is gyűlöli annyira a szörnyet (amiért Belle beleszeretett), hogy meg akarja ölni. Csak hát talán a többet ésszel, mint erővel nem éppen Gaston mondása... Amellett, hogy gonosz, cselszövő, még vicces is, na meg persze alátámasztja: nem a külső a lényeg.

1_1h8h6_agj8u13ouualgzxq_2x.jpg

 

7. Jafar (Aladdin)

Már a megjelenése is vészjósló, mellesleg nagyon eltalált. Jafar célja, hogy ő legyen a szultán, ehhez pedig több tervet is kieszel, első körben a dzsinnt szeretné megszerezni magának. Második terve szerint elveszi feleségül Jázmint, majd szépen végez vele és a szultánnal, hogy egyedül ő uralkodhasson. Igazi cselszövő, nem igaz? Terveit papagájával, Jágóval osztja meg, akivel szintén könyörtelenül bánik. Mikor úgy néz ki, terve sikerül, Aladdint száműzi a világ végére, Jázmint a rabszolgájává teszi... Mi ez, ha nem gonoszság? Ráadásul még egy hipnotizáló botja is van, ami elég rossz helyen van egy ilyen rosszfiú kezében.... A rajzfilm végén dzsinn lesz belőle, de persze tudjuk, mivel jár a dzsinn élet: fenomenális kozmikus erő - egy icipici kis helyen. Így jár Jafar is. Mit ne mondjak, nem hiszem, hogy bárki is sajnálta volna őt érte.

jafar_disney.jpg

 

6. Zira (Az oroszlánkirály II: Sima büszkesége)

Ugyan az igazi klasszikus az első rész, szerintem folyatáshoz képest Az oroszlánkirály második része is jóra sikerült (ez a kedvenc 10 Disney- rajzfilmemből is kiderülhetett), főgonosz terén is. Zirát egyetlen dolog teszi emberibbé a többi gonosznál, bár ő pont oroszlán: az érzelmek. Az ő gonoszsága eleve hűségből fakad, azok szerint, akik Zordon párjának tartják (bár állítólag nem volt az), pedig még azt is mondhatják, hogy szeretetből. Őt egyszerűen elvakította a hűség egy olyan király iránt, aki kegyetlenséggel uralkodott. Így pedig minden tettét a bosszúvágy vezérli. Közben pedig még szeret is: szereti a kölykeit, valamilyen elvakult módon mondhatjuk azt is, hogy Zordont is szerette. Persze ennek ellenére nem ülnék le vele egy kávéra. És hát mindennek dacára vagy éppen pont ezek miatt, teljesen elvakult és őrült a nő. Kovut Simba kivégzésére képezte egész életében, az egyetlen dolog, ami hajtja, hogy megbosszulja Zordon halálát. És a többiekkel ellentétben, ő nem hajlandó csatlakozni a másik oldalhoz. A halála pedig nem hiszem, hogy bárkinek is fájt volna, azért annyira nem volt szimpi csajszi. Leglább összekerül Zordonnal és Nukával. Végül is, egyébként valamennyire a terve is sikerült: ha majd Simba meghal, Kovu lesz Büszke Birtok királya. És azt még emeljük ki, hogy szerintem az összes gonosz közül Zira szinkronhangja (Kútvölgyi Erzsébet) a legzseniálisabb, egyszerűen imádom.

zira1.jpg

 

5. Ursula (A kis hableány)

Nem tudom, miért vagyok ennyire team férfiak így Disney- gonoszok terén, de valamiért a kedvenc női gonoszom, Ursula csak az ötödik helyig tudott feljönni. Ennek lehet, az is az oka, hogy elég régen láttam már A kis hableányt. Azt mégis tudom, hogy a polipasszonyság egész egyszerűen zseniális, félelmetes, manipulatív, igazi banya. Eleve nem egy bizalomgerjesztő látvány a fekete csápjaival, Ariel mégis bízik benne, a hangját is képes odaadni neki. Ursula persze leleményes cselszövő, nem csak elraktározza a kis hableány hangját, de fel is használja, ő maga is emberi formát ölt (méghozzá elég szépet), és hozzá akar menni a herceghez. A valódi célja persze nem ez, hanem az uralom Atlantika felett. Két hűséges társa is van, felemásszemű halai, akik nem restek kémkedni neki, az ő kezében pedig ott van a mágia. Azt pedig valószínűleg már tudjuk, hogy az nem éppen jó, ha a varázslat rossz kezekben van. Igazi manipulatív, vészjósló perszóna. Ezt pedig bocsánat, de muszáj kiemelnem: Schubert Éva egyszerűen fantasztikus.

ursula1.jpg

 

4. Dr.Facilier (A hercegnő és a béka)

A hercegnő és a béka vudu-doktora már megjelenésében is gonosz, és hát nem éppen pozitív dolog az, ha egy főgonosszal spanol a másvilág, ugyebár. Az egész rajzfilm erőteljesen mozog a pénz témakör körül, így talán nem meglepő, hogy Facilier- nek a LaBouffe- vagyonra fáj a foga, ahhoz pedig, hogy megszerezze, Lawrence- t bábnak használja, Naveent pedig békává változtatja. Az árnyembert körüllengi a fekete mágia, valamiféle sötét erő, amitől még hátborzongatóbb lesz. És akkor azt még nem is említettük, hogy az árnyéka külön életet él tőle. Ja, és persze a legnegtívabb pont a számláján egyértelműen Ray eltaposása, ami az egyik legszomorúbb Disney- halál, bár igaz, eléggé keserédes. Végül a spanjai nyelik őt el, mivel nem tudja törleszteni az adósságait. De azért mindenki egyértelműen tanuljon Naveen hibájából, és ne álljon le haverkodni valakivel, akinek túlvilági kapcsolatai vannak.

2wp5vs0.png

 

3. Hádész (Herkules)

Az biztos, hogy a státusza és ereje eleve top 10- be emeli Hádészt: hiszen mégiscsak az Alvilág ura, ezzel együtt pedig az összes Disney- gonosz közül ő rendelkezik a legnagyobb hatalommal. És csak aztán következik a személyisége, a létezése, a lángoló fejű nagyfiú zsenialitása. Célja, hogy ne csak az Alvilág felett uralkodhasson, ebben azonban csakis Herkules állhat az útjába, így el akarja őt tenni láb alól. Bárki életének véget vethet, közelében vannak a párkák, két csatlósa (Pech és Pánik) ugyan nem a legeszesebbek, de hűségesek hozzá és humorosak is. Igen, mert azt ne felejtsük el megemlíteni, hogy amellett, hogy gonosz és romlott, áskálódó egy isten ő, a leghumorosabb a főgonosz is egyben, a szövegei csak úgy pörögnek, ahogyan a cselszövései is, a karaktere egészen biztosan nagyon sokat dob az egész rajzfilmen. Ráadásul, amikor legutóbb néztem a Herkulest, óhatatlanul is azon kaptam magamat, hogy egy kicsikét inkább Hádésznak szurkolok, de negatív karakter ide, negatív karakter oda, Hádészt nem lehet nem szeretni.

1284989dbaf802b2c456032331b6a52c.jpg

 

2. Calude Frollo (A Notre Dame- i toronyőr)

A Notre Dame- i toronyőr Párizsának főbírója kétségkívül egy gyűlöletes, gerinctelen alak. Undorítóak a tettei, megölt egy ártatlan nőt, a Notre Dame előtt, és a gyermeket is sírba küldte volna, amiért szörnyszülött. Utálat ül a szívében, különösen a cigányok iránt, akiket a nép legaljának tart, és el akarja őket tüntetni a városból. Állítólag az igazság és hite nevében cselekszik, ám mind tudjuk, hogy Claude nem éppen egy igaz ember. Többnek érzi magát embertársainál, ezt ki is fejezi, Quasimodót egész életében azzal traktálja, hogy ő egy szörny, akit a világ nem volna képes befogadni. Elég ironikus ez egy hatalommal rendelkező szörnyeteg szájából, nem igaz? A rajzfilm közben mégis fellobban benne emberi gyarlóságának következménye, és többet érez Esmeralda iránt, mint az tanácsos volna. A lányt keresve egész Párizst felgyújtja, a cigányokat és Phoebust elfogja, Esmeraldát boszorkányság vádjával el akarja égetni, a valódi oka azonban csupán annyi, hogy a lány nem akar az övé lenni. Bűnős lélek egy romlott világban, végül is, nincs egyedül. De a kegyetlensége senkiéhez sem fogható. Frollót csak gyűlölni lehet, és hozzáteszem, hogy sajnos van egy ismerősöm, akiről valamiért mindig ő jut eszemebe. Az ő szempontjából ez nem biztos, hogy jó... Ami pedig még zseniálisabbá teszi, hogy a kegyetlen főbíró karaktere abszolút életszerű. Mellesleg pedig, talán a legjobb Disney- gonosz dal az övé, a Tűzörvény. Talán nem mindig az a szörny, aki elsőre annak látszik...

notre-characters-wallpaper-disney-male-top-hunchback.jpg

 

1. Zordon (Az oroszlánykirály)

Manipulatív, romlott, gonosz, áskálódó testvérgyilkos. A Disney- klasszikus sebhelyes arcú oroszlánja bármire, szó szerint bármire képes azért, hogy ő kerüljön Büszke Birtok trónjára. Zordon nyugodtan élhetne fényűzésben mint a király fivére, második a trónöröklési sorrendben (Simba után), de ő ezzel nem elégszik meg, gonoszunk teljes hatalomra vágyik, király akar lenni. A zseniális megrajzoláson, gesztusokon, cselszövéseken túl ami a legjobbá teszi Zordont, hogy míg a többiek olyanok után áskálódnak, akikhez tulajdonképpen nincs sok közük, legalábbis a vér nem köti össze őket (oké, Hádész kivételével), addig Zordon a saját testvérét öli meg, majd megkíséreli az unokaöccsét is a sírba küldeni, mindezt azért, mert ők Büszke Birtok törvényes uralkodói, Zordon csak utánuk következik. Miután megöli Mufasát, elüldözi Simbát (abban a hitben, hogy a hiénák végeztek vele), ő kerül a trónra, zsarnok módjára uralkodik, a pusztulás szélére löki a földjét. A hiénák a csatlósai, ám őket sem rest bajba sodorni, ha ezzel saját bőrét mentheti. Igazi megjátszós szélhámos, a hazugságok nagymestere, erkölcstelen, gátlástalan, emellett pedig roppant meggyőző színész, Simbát abba a hitbe ringatja, hogy ő tehet apja haláláról. Shakespeare- i drámakirály és hitleri diktátor, hatalomorientált, zord, rideg és szívtelen. Azt hiszem, értjük, miért a saját fivérét eltávolító oroszlán lett a listám első helyezettje.

the-lion-king-disney-19899451-1280-720.jpg

 

Nos, ez volt az én top 10 kedvenc Disney- gonoszom, persze a lista abszolút kiegészíthető lenne, vannak még kedvenceim, nem is kevés, úgyhogy így a végére még megemlítenék néhány kihagyhatatlan nevet: a Nyanya Banya az Aranyhajból, Clayton a Tarzanból, Lady Tremaine a Hamupipőkéből, Hans a Jégvarázsból, Hook kapitány a Pán Péterből, Yzma az Eszeveszett birodalomból, Szörnyella de Frász a 101 kiskutyából, tehát van még jó pár remek gonosz, de most ezek fértek fel a listára.

Kommentbe természetesen várom a ti véleményetek, ti kit szerettek (vagy utáltok, nézőpont kérdése) a legjobban, milyen lenne a ti listátok? Illetve arra is kíváncsi vagyok, tetszenek- e nektek az ilyesfajta bejegyzések, Disney- toplisták. A következőre egyébként egy ehhez kapcsolódó, ebből kiinduló bejegyzést hoznék, utána viszont egy darabig mindenképpen áttérünk teljesen más vizekre, ígérem!

Ha esetleg annyira lekötnének a random agymenéseim, és nem szeretnél lemaradni akkor nyugodtan köves be, esetleg Instagramon is a @fashionandbooksblog néven, ahol azon túl, hogy mindig előre szólok a bejegyzésekkel kapcsolatban, engem is egy kicsit jobban meg lehet ismerni, már ha ez bárkinek is bármiféle pluszt szolgál. Ha pedig esetleg kérdésed, kérésed van hozzám, amit kommentben nem szeretnél feltenni, akkor a fashionandbooksbusiness@gmail.com e-mail címen is el lehet érni. Na, most hogy a félórás önpromómmal is untattam a népet, elköszönök, remélem, a legközelebbi bejegyzésekben is velem tartotok, addig is szép napot!

 

giphy_1.gif

Életemben először jártam az Operettszínházban

Egy álmom vált valóra - avagy ez az, amiért az Operettszínház az Operettszínház

 

logo_oldal.pngSziasztok! Már jó régen, egészen pontosan még akkor ígértem egy ilyen bejegyzést, amikor teljesen friss volt az emlék. Aztán akkoriban nem került ki semmilyen tartalom a blogra, ennek a bejegyzésnek is nekiültem, elkezdtem, mint sok másikat is, de a végéig, a közepéig sem jutottam, sőt a bevezetésnél leragadtam. Most mégis úgy gondoltam, hogy bár az élmény már pár hónapos, azért volt annyira meghatározó, hogy az élménybeszámolót követel, így nem hagyom szó nélkül.

Májusban voltam egy esti A Notre Dame- i toronyőr előadáson, mint azt már a Top 10 kedvenc Disney- mesém bejegyzésemben is írtam. (Önpromó helye: ha nem olvastad még, akkor csekkold az alábbi linken: https://fashionandbooks.blog.hu/2018/07/17/top_10_kedvenc_disney-_mesem) Azt mindenek előtt tudni kell, ha valaki esetleg nem tudná, hogy eléggé nagy fanatikusa vagyok ennek a csodálatos színháznak, mármint én azt gondoltam, hogy az vagyok, aztán azóta jöttem rá, hogy csak akkor lettem igazán az, amikor élőben ott ülhettem, átélhettem egy teljes előadást. Nekem ez afféle bakancslistás terv volt, és oké, pipa, de az biztos, hogy nem utoljára jártam ott. Vannak kinézett előadások, amikre mindenképpen szeretnék elmenni, mondjuk, azt sajnálom, de nagyon, hogy a Rómeo és Júliát már sosem láthatom élőben, de ez így alakult. Egyébként egy sulis kirándulás keretein belül vettünk részt ezen az előadáson, előtte a Westendben voltunk, de őszintén szólva, azt el is felejtettem, meg, hogy őszinte legyek, nem annyira tudtunk a húgommal együtt mit kezdeni magunkkal két és fél órán keresztül Budapest legnagyobb bevásárlóközpontjában, valószínűleg velünk van a baj, de egyikünknek sem stílusa ez random shoppingolgatás iskolai akció keretein belül. Teszem hozzá, nem az osztályommal voltunk, hanem az alattunk lévő évfolyammal, tehát a társaságot a buszban annyira nem élveztem, de ettől végül is eltekintünk, és most már rátérünk a lényegre. Tehát, A Notre Dame- i toronyőr, Operettszínház.

Rajtam már akkor úrrá lett valamiféle megmagyarázhatatlan izgalom, amikor a színház előtt álltunk, ami csak fokozódott, amikor már az előtérben álltunk. De mikor egyre beljebb jutottunk... Igen. Az Operettszínház az a színház, ahova már csak a hely hangulatáért is megéri elmenni, persze aztán jön az, hogy az előadások fantasztikusnál fantasztikusabbak. Szóval: már maga az, ahogyan kinéz is egy külön élmény, gyönyörű. Nem tudom, mi a neve a termeknek, szóval most megpróbálkozom egy körülírással, bár nem biztos, hogy pontos lesz. Van egy ilyen folyosószerűség, ahonnan bemész a nézőtérre. Ezen a folyosón, a falakon az Operettszínház egykori és jelenlegi (vagy csak jelenlegi? Nem tudom pontosan) színészeinek képei állnak. Nos. Azon a folyosón én egy olyan eksztázisba kerültem, hogy, mint egy korábbi bejegyzésben említettem is, majdnem el is sírtam magamat. Jó, végül nem, de azért hatással volt rám. Pontosan nem tudom megmondani, hogy mi, de valami nagyon hatott rám, a hangulat, a közeg, az, hogy nagyon régóta szerettem volna eljutni oda, és végre ott álltam, velem szemben pedig olyan színészek képe lógott a falon, akiket nagyon nagyra becsülök, és szeretek.

Egyébként magáról a teremről, ahol ugye az előadások folynak, tehát a színházteremről én azt gondoltam, hogy jóval nagyobb. Persze nem volt kicsi, de én valamiért nagyobbra számítottam. Mondjuk, őszintén szólva, teljesen mindegy, mert persze az is gyönyörű volt, csak megemlítettem, mert engem valamiért ez meglepett. A helyemet csak azért említem meg, mert kábé pont a közepe a színháznak, egész jó hely: földszint, bal oldal, 11.sor, 18.székében ültem én, szerintem kábé a közepe lehet, tök jó rálátás van onnan a színpadra.

op.jpg

Még mielőtt rátérek magára az előadásra, annyit szögeznék le, hogy ugyebár, mint már mondtam, iskolával voltunk, ráadásul nálam csak fiatalabb diákok voltak velünk, és bizony volt pár kisebb fiú, akik annyira nem értették a sztorit, a történéseket, őket annyira nem kápráztatta el az egész, mint például engem, és előttem ültek, tehát ez azért ronthatott volna az élményen, de az igazat megvallva én olyan állapotban voltam, annyira lenyűgözött az egész, hogy pont nem foglalkoztam vele, hogy ők azon versengtek, hogy ők legyen az elsők a teremben, akik elkezdenek tapsolni a dalok után. Nekem fel sem tűnt volna ez, ha a két kísérő tanárunk (anyukám és egy másik, fiatal tanárnő, akivel elég jó kapcsolatunk van szerintem) nem említi. Mindegy, szóval ja, előttem ment a show, de engem annyira nem érdekelt.

Oké, már csak egy említés, és aztán esküszöm, rátérek a lényegre: a színpadi feldolgozás egyébként nem a Disney- rajzfilm, hanem az eredeti történet alapján készült, tehát a vége az nem egy szivárványos boldogság. A dalok azonban a meséből kerültek ki (a szövegük más, de a lényegük nem változott, a zene ugyanaz), ami már eleve ad egy jó alapot, nem igaz?

Tehát elkezdjük azzal, hogy Veréb Tamás (ugyebár Quasimodo) 21. századi stílusban bevonul, és mintha neki mesélnék el a sztorit. A színpadon öltözik át a szerepébe, csajok, ha ez esetleg valamiféle pluszt ad valakinek. (A csoportunkból voltak, akiknek adott.) Aztán kezdődik a történet. Mint említettem, ez nem a Disney- sztori, tehát például az sem ugyanaz, hogy Quasimodo hogyan is került Frollóhoz (bár ahogyan utánaolvastam, ez még a Hugo- regénnyel sem egyezik), és ha jól emlékszem, de ebben most nem vagyok biztos, Frollo ebben, akárcsak az eredeti történetben, nem főbíró, hanem ő maga az esperes, tehát igen, ez az erkölcstelen szemétláda eredetileg tulajdonképpen egy pap. Ehhez tudnék mit hozzáfűzni, de nem teszem, legyen elég annyi, hogy ez szerintem teljesen oké.

A színészek teljesítményének véleményezése előtt még megdicsérem a díszletet, azt, hogy az a deszka tényleg képes egy világot jelenteni, ha éppen ez a feladat. Egy színház azt mondanánk, korlátozott lehetőségekkel rendelkezik, de amondó vagyok, hogy annyira nem is. Legalábbis az Operettben abszolút át tudják lépni a határokat, nem érzed úgy, hogy a színpad bármiféle korlátozás is volna a látványvilág, a színészek és a sztori kibontakozásának. És akkor kiemelném még a csodálatos tánckart, akik egyszerűen hihetetlenek voltak, lehet, hogy nem volt szövegük, de az is biztos, hogy ha nincsenek ott, jóval szürkébb lett volna az egész. Meg azért a kreatív csapat előtt is le a kalappal, hogy ezt így összehozták olyanra, amilyen végül is lett.

Főszereplővel kezdjük. Veréb Tamás. Igazából én annyira ellentmondásosnak gondoltam azt, hogy a tipikus szépfiú Veréb a torzszülött Quasimodót alakítsa, hogy amikor először megtudtam, hogy ő a főszereplő (nem az előadás előtt, hanem még akkor, amikor műsorra tűzték A Notre Dame- i toronyőrt), igazából nem bíztam annyira benne. Nem a tehetségében kételkedtem, mert azt tudom, hogy van hangja a srácnak, és hogy félelmetesen jó színész. Inkább a lelki részét nem néztem ki belőle, ha őszinte akarok lenni. De az egész talán éppen azért olyan jó, amilyen, és ő is azért tud olyan őszinte lenni ebben a szerepben, mert talán kevesen mondták volna az előadás előtt, hogy igen, Veréb Tamás egy kimondott Quasimodo. És ez neki művészként nyilván ad egy löketet. Így pedig végig látszott az előadásán, hogy szíve-lelke benne van ebben a darabban, ebben a karakterben. Elnézve a darabot, egyébként Quasimodót egy elég macerás szerepnek tartom, nehéz eljátszani, színészileg és talán inkább emberileg. De Veréb Tamás, bár azelőtt is nagyra becsültem, azért nőtt a szememben, nem is kicsit. Őszintén örülök, hogy ilyen fiatal színészek vannak ebben a szakmában, akik remélhetőleg még sokáig emelik az operettszínház színvonalát. (Ezek után megnézném a Rómeóját élőben, de erre sajnos már nem lesz lehetőségem soha.)

Esmeralda szerepében elsőre, bevallom, nem tetszett az őt játszó Gubik Petra. Én magam sem tudom megmondani, miért, de nem láttam benne Esmeraldát. Közben fokozatosan megbarátkoztam vele, a végére pedig kifejezetten meg is kedveltem, mert egyébként jól játszotta, csak nem tudom, miért, nekem elsőre nem illett bele a gyönyörű cigánylány szerepébe. (És nem azért, mert csúnya volna.) De az biztos, hogy az Imát gyönyörűen énekelte, egyébként jól játszott, az elején való "nem tudom, mi a bajom de valamiért ő nem annyira"- érzés után már teljesen rendben voltam vele, tetszett, amit csinált, előtte is emelem a kalapomat, hiszen ő is nagyban hozzátett ahhoz, hogy az egész olyan legyen, amilyen volt. A Phoebust alakító Kocsis Dénes anyukám tetszését nem annyira nyerte el, szerinte haloványabb volt, mint a többiek. Nem tudom, az biztos, hogy nem ő alakította a legemlékezetesebbet, de ez akár a karakternek is betudható, egyébként szerintem Dénes is egy nagyon ígéretes tehetség.

777.jpg

És akkor rá is térhetünk az Operettszínház nagyjaira, mert bár az előbb felsorolt három színész kétségkívül az új generáció legjobbjai között vannak, sőt a színház jelenlegi repertoárában is igen kiemelkedőek (bár tény, hogy az Operettszínháznak csak nagyon jó színészei vannak), de azért ott vannak a régi, vagy enyhébben szólva, régebbi nagyok. Claude Frollo utálatos szerepét Szabó P.Szilveszter vette magára, anyukám nem ismerte őt előtte, ezen eléggé meglepődtem, pedig nekem ő egy olyan alap színésze a színháznak... Mindegy, valószínűleg én jobban lelkesedem az Operettszínház iránt, mint ő. Szóval. Hideg fapofával, vagy éppen gonosz tekintettel annyi gyűlölet áradt belőle, hogy konkrétan tele volt vele nem csak a színpad, a közönség soraiban is ott lappangott. Leginkább így tudnám jellemezni azt, amilyen zsenialitással előadta a szerepét. Tybaltként is nagyon tetszett felvételről, de azért a Frollójával teljesen megvett magának, igaz, nagyobb teret ad a színészi véna megmutatásának ez a szerep, mármint szerintem. De hogy egy karaktert az ő előadásában is pontosan ugyanannyira gyűlöljek (ezt már megbeszéltük, Frollo számomra a leggyűlölhetőbb Disney- gonosz), mint előtte...!

20664860_10159158935745501_8575656985184298207_n.jpg

Anyukám személyes kedvence Mázs volt, nekem is azért ott van valahol nagyon az élvonalban (oké, Veréb Tamás nekem verte őt, de ezt tudjuk be annak, hogy ő főszerepet játszott). Clopin, a cigányok vezére valamiért annyira mázsos szerep volt, mintha kifejezetten neki készült volna. Nem tudom, miért, ez a bolondozás, de mégis csak egy vezér, de azért mégis bolond, de azért vezér, de azért bolond szerep valamiért nagyon-nagyon jól állt neki, és remekül működött benne. Az egész megjelenéséhez, színpadi létezéséhez tökéletesen passzolt, az összhatás egyszerűen csodálatos lett, nem véletlenül az egyik nagy kedvencem egyébként is. Az utolsó, akit név szerint kiemelnék, az egyértelműen Csuha Lajos, aki tudjuk, hogy egy zseni, most is bizonyította. Ugyan Szent Aphrodisius nem olyan nagy szerep, azért mégis képes volt arra a művész úr, hogy ezzel is maradandót alkosson, és megjegyezendő legyen az alakítása.

Az előadás végén, miután kábé mindenki meghalt a darabban, aki csak benne volt, Veréb visszaöltözött, a Notre Dame még mindig zeng, taps. Méghozzá állva, mert ezt nem lehetett végigülni, majdnem az egész terem állt. Nem is ok nélkül... Eddig egyébként összesen két előadáson voltam, ahol állva tapsolt a közönség, ez mindenképpen a jobb volt a kettő közül.

Hát ez volt az én kis élménybeszámolóm, persze ha vettem volna a fáradságot, és még akkor írtam volna, amikor az élmény még friss volt, akkor valószínűleg sokkal részletesebb lett volna, de ez most így jött össze. Azért remélem, tetszett, a véleményeitek természetesen most is várom kommentbe. Legközelebb próbálok megint valami teljesen mást hozni, addig is szép napot!

maxresdefault.jpg

Ruhák 5.

Fél évet megint kihagytunk, de csapassuk!

Sziasztok! Megint eltelt fél év a legutóbbi Ruhák bejegyzés óta, és komolyan, mai napig nem értem, mégis mitől ilyen népszerű ez a sorozatom (mondjuk, maradjon is így), de mivel elég erős számokat produkált a 3. és a 4. rész is, természetesen jön a folytatás.

Aki lemaradt volna, ennek a sorozatnak a lényege röviden, tömören: lehúzom a sárga földig vagy az egekig magasztalom az interneten random megtalált ruha összeállításokat, amikkel más emberek sokat dolgoztak. Ja, voltaképpen valami ilyesmi. Persze ez most egy kis túlzás volt, igyekszem mindenhol pozitív és negatív dolgokat keresni, kiemelni, meg persze próbálok nem elfogult lenni, tehát minden stílust egyenlő esélyekkel elindítani. Teszem hozzá, nem vagyok stylist, divattervező, semmilyen szakmai közöm nincs a divathoz, egyszerűen szeretem. Ezek csak és kizárólag az én meglátásaim, simán megeshet, hogy más ember vagy akár egy szakember másképp vélekedne az alábbi outfitekről. Az egész sorozat csak és kizárólag a szórakoztatás nevében jött létre, és nem stílusokat nullázok le, hanem egyes összeállításokban keressük az apró hibákat. Ha neked az adott outfit úgy tetszik, ahogyan van, természetesen semmi bajom vele, ahogyan azzal sem, ha neked nem jön be, hiszen mindenkinek van saját véleménye.

Most, hogy ezt tisztáztuk, csak hogy ne legyen ebből semmiféle kiakadás, szerintem el is kezdhetjük a kritizálást. Ezúttal igyekeztem nyári összeállításokat véleményezni:

 

3.jpg

Első összeállításunk valószínűleg szexi címszó alatt működő dolog, hasvillantós, laza pólóval és magas derekú rövid nadrággal. A valószínűleg csak a még szexibb hatás eléréséért odabiggyesztett párducmintás ajkakkal nem fogok foglalkozni, mivel nem az outfit része, de azért emelem kalapom az előtt, aki tud ilyet festeni magának, én valószínűleg képtelen volnék rá. Ha egyáltalán akad ilyen ember. A felsőnk is párducmintás egyébként, plusz "csak mert miért ne" indokkal egy Dance felirat is díszeleg rajta, őszintén nem értettem soha a random plázás, feliratos pólókat, amikre hasamra csapok módon rábiggyesztenek egy-egy szót vagy mondatot, hogy nesze, ezt majd veszi a nép. És veszik is, tudom, szerintem nekem is van egy-két ok nélkül feliratozott darabom. A póló szabása egyébként tetszik, még ha nem is hordok crop-topokat. (Nem az én alkatomhoz találták ki, még most sem, hogy kövérből átmentem átlagosba.) A nadrág sima fekete, szerintem a szabása kifejezetten szép, tetszenek ezek a magas derekú rövid nadrágok, amiket van pár gomb, kiegészítő gyanánt. A cipőkről csak annyit nyilatkozom, hogy feketék és nekem ezek a típusú lábbelik sosem tetszettek, de persze ízlések és pofonok, mivel minden tele van velük, biztos kényelmes viselet lehet. A gyűrű kis cuki hatást kelt, ám a nyaklánc felirata erősíti az elején is említett "szexi" (?) vonalat. A két kiegészítő ezüstje egyébként elég erőteljesen eltér egymástól, de ez tulajdonképpen mellékes, ugyanis valószínűleg akivel csak futólag beszélgetsz, úgysem figyel fel a kis masnira az ujjadon, ha meg fel is tűnik neki, kötve hiszem, hogy elkezdi összehasonlítgatni a nyakláncoddal. Minden sexy girlnek ajánlom, nekik biztos tetszik, vagy mit tudom én.

 

003.jpg

Wow, hogy találok én ennyire szexuális darabokat? Viccet félretéve, huh, ezzel több dolgom lesz, mint az előzővel. A felső színben, nyakrésznél éktelenkedő mintában meg úgy mindenben egyszerűen borzalmas, mármint az én ízlésemnek. Persze ebből is ki lehetne hozni valamit, mondjuk egy sima farmerrel, jó kis hétköznapi cucc lenne, de nem, az outfit készítője természetesen hozzáad egy ******** szoknyát, ami ráaádsul ráncolt, ami biztos nagyon szexi hatást kelt, nem tudom, nem értek hozzá. De azt mindenképpen eléri a hosszából kifolyólag, hogy két lépés után mindened kint legyen, úgyhogy, ha ez a cél, nagyban ajánlom, hogy keresd fel a késztőt, honnan is lehetne ilyet szerezni. A fülbevaló... Nos, te jó ég. Persze nem azt mondom, szép az a fülbevaló, egy hippis stílusú outfitben, mondjuk egy fehér blúzzal és rövid farmernadrággal nagyon jó lehetne, de ebbe ide sem színében, sem stílusában egyáltalán nem illik. A gyűrű már előbb, mondjuk annak meg szerintem nagyon undorító formája van, de ez persze már tényleg csak ízlés kérdése. A cipő színében passzol a felsőhöz, de maga a fazon nem az, amit én ehhez az összeállításhoz alapból elképzelnék. A táska színe nem éppen az igazi, ráadásul arany a lánca, míg a fülbevaló és a gyűrű elég erteljesen ezüstek. A fülbevaló alatt éktelenkedő valamiről pedig először azt gondoltam, öv, aztán jobban megnéztem, és rájöttem, hogy melltartó, mondjuk én minden outfit esetében evidensnek tartom, hogy jár hozzá alsónemű is, de lehet, hogy én vagyok a naiv...

 

download_1.jpg

Kettős bomba robban! Az első a kettő közül egy csajosabb, a másik egy lazább, sportosabb outfit. Szerintem ezek egész jók, egyszerűek, és egyszerre képviseltetnek két stílust is, mégis megállja a helyét ugyanannak a személynek a ruhatárjában mindkét összeállítás. Az első kék ruhájának ugyan nekem nem igazán jön be a színe, ez nekem olyan "túl kék", de kék-rajongók (wtf), hajrá! Egyik vállat szabadon hagyja, a másikat takarja, tetszik ez a szabás, plusz én elég erőteljese vállvillantás-párti vagyok, tehát ha valaminek kint kell lennie, az legyen a váll. Jár hozzá egy vékony kis barna öv, színben egész jól passzoló magas sarkúval, ami mondjuk nekem nem tetszik, de simán el tudom képzelni, hogy akad, akinek ez a kettő így együtt bejön. A karkötők és a napszemüveg pedig meglepően korrektül passzolnak a ruhához és a cipőhöz, végre!

A sportos kiadás egy egyszerű, fekete-fehér csíkos póló plusz rövid farmernadrág kombóra épít. A póló az tényleg szó szerint semmi extra, fekete meg fehér, főleg fehér, csíkos is, felül meg sima, tehát igen, látjátok. A nadrág ez a laza fajta farmer, nem tudom, erre van- e valami specifikus kifejezés, ha van, azt kommentben szívesen látom, bocsássátok meg nekem, nem vagyok jó szakkifejezésekben. Minden esetre gondolom ez egy kényelmes viselet, nem tudom, sosem volt ilyenem. Ehhez is jár egy vékony, barna öv, barna, pántos szandál és egy számomra indokolatlan, hatalmas, csíkos táska. Persze nem csúnya ez a táska, de én nem feltétlenül tenném hozzá ehhez az outfithez, persze amúgy nem teljesen zavaró, és nem rontja azért az összképet. A szandál helyett én egy sima tornacipőt (Converse- félét) tudnék hozzá elképzelni, de a szandálos megoldással sincs bajom. Sima kis semmilyen, tipikus nyári outfit a hétköznapokra.

 

f02fe7ac7890548a2aaf383600915cb4.jpg

Feket és pink kombó, az a színkombináció, amitől nekem személy szerint a szemem is kiugrik, főleg, ha ilyen rikítós pinkről beszélünk, de persze ahány ember, annyi ízlés. Minden esetre nekem nem igazán pozitív pont, hogy ez adja az outfit alapját. A top egyébként egy csinos, ujjatlan, csipkebetéttel feldobott, hétköznapi fekete darab, ami nekem kifejezetten tetszik, persze, tele vagyok egész hasonló darabokkal, így ez nem meglepő. A nadrágról kábé annyit tudok mondani, hogy pink és rövid, mert pon ennyi róla a véleményem: nekem túl pink és túl rövid. A cipő esetében ismét felhozom, hogy én egy tornacipővel szívesebben látnám, de ez csak én vagyok, egyébként semmi hiba nincs ebben a szandálban, talán az indokolatlan rózsáktól eltekintve, de valószínűleg azok, akik kedvelik a fekete-pink összeállítást, azok a virágos szandálokat sem vetik meg. Legalábbis gondolom én. Kapunk egy nekem túlságosan hivalkodó, kicsit riccs biccses ezüst órát, nekem nem tetszik, másoknak biztos fog. A fülbevalót egy kissé indokolatlannak érzem, de ebben az esetben is lehet, hogy csak szimplán velem van a baj. A napszemüveg pedig számomra teljesen 2000- es évek feeling, ami mondjuk nálam annyira nem pozitív.

 

flowers.png

Igazából jó, hogy előbb leszögeztem, hogy nem szeretem a pink-fekete kombinációt, mert ebben az outfitben pont nem zavar, igaz, ez a pink nem olyan rikító, feltűnő, ráadásul nincs is olyan nagy mértékben, mint az előző ruhánál. A fekete, rózsákkal díszített crop-topunk szerintem egész csinos, a fekete szoknyánk semmi extra. A nyakláncot és meglehetősen feleslegesnek ítélem ehhez az outfithez, de persze ízlések és pofonok, felvéve meg lehet, hogy fel sem tűnne. Végre, egyszer az életben a gyűrű és a nyaklánc ezüstje viszonylag egyezik, bár tény és való, hogy ezt én sem tudom, minek véleményezem mindig, mert aki ilyen apróságokat észrevesz, amikor szemtől szembe állsz vele, azt küldjük el orvoshoz, mert valószínűleg valami baj van vele - vagy csak engem zavar, hogy valaki figyelmesebb, mint én. Így jobban megnézve amúgy mégsem passzol telejsen a két ezüst, de erről beszélek, ez mégis kinek tűnik fel egy bogaras, saját élettel nem rendelkező, az olvasatlan blogján kritizálgató hülyén kívül? Na, ugye. A cipő kapcsán pedig: végre teljesültek álmaim, hiszen mindenhez tornacipőt képzeltem el, végre összejött! Egyébként is illik az összeállításhoz. Nekem ez bejött, és ezt még talán fel is venném.

 

large.png

Na, te jó ég. Azt sem tudom, hol kezdhetném... A szoknya csinos. Megfelelő cuccokkal párosítva kifejezetten jó lehetne, én kedvelem ezeket a hátul hosszabb szoknyákat (van is egy, csak persze fekete). Egyébként a póló plusz zakó kombónk sem lenne rossz, mondjuk egy csinosabb nadrággal, de akár farmerrel, stílustól függően. De a kettő egyben nekem valamiért nagyon nem akar összeállni. Olyan csajos, romantikus stílus vegyítve elegánssal, amiből persze kisülhetne valami jó is akár (vagy legalább próbáljuk meg elképzelni, hogy ez lehetséges), de ez a két darab nekem valahogyan nagyon nem. Akkor a tetejébe jön egy indokolatlanul giccses magas sarkú, amit egyébként én el nem tudok képzelni, hogy bármihez is jól nézzen ki, de persze ez megint csak személyenként változó, biztosan van, akinek ez nagyon bejön. A nyaklánc az egyszerűen egy hányadék, erről nem szeretnék bővebben nyilatkozni, talán ez is éppen elég buta volt. Az óra csinos, de ebben az eleve elcseszett outfitben már nem tud min javítani. A karkötők között fellelhető szegecses darabok egy újabb stílust kevernek bele ebbe az egyébként is színes kavalkádba, ez egyre jobb, emberek. És akkor koronázzuk meg az egészet egy Michael Kors táskával, ami persze szuper, ha van eredetid, de mondjuk nem tudom, én ha már vennék egy márkás táskát, nem olyat, ami tele van aggatva márkajelzéssel, de lehet, hogy megint velem van a baj. Mondjuk kíváncsi volnék, ezt az összeállítást mégis hova venné fel a kedves készítője.

 

outfit-fashion-summer-perfect-match-navy.jpg

Kék-krémszínű, matrózos, igazi nyári outfit. Egyszer még az előző Ruhák részben volt egy oufitünk, ami nagyban hasonlított ehhez, vagyis nem is nagyban, de abban biztosan, hogy ahhoz is két pár cipő járt. Szóval valószínűleg ez tényleg valami új trend lehet. Persze, most nyilván csak viccelek, megértem, a tökéletes nadrághoz járt egy cipellő, nem akarta levágni, de mégsem ezt a cipőt képzelte el hozzá. Érthető. A pólónk egy csíkos, laza, ejtett vállú nyári felső, aminek így kép alapján valami rémes lehet az anyaga, de lehet, hogy csak én látom rosszul, meg a kép persze hazudhat is. Sima, háromnegyedes farmernadrág jár hozzá, a lazábbik, ilyen "boyfriend" típusból. (Ugye ez a boyfriend stílusú nadrág?). A fülbevaló semmi extra, de teljesen oké, a nyaklánc számomra megint indokolatlan, de felvéve persze lehet, hogy tök jól mutat ezekkel a darabokkal. A táskánk egyszerű, igaz, nekem ez a típus sosem jött be igazán, de legyen. Cipők terén viszont a magas sarkú, nude cipellő jobb lett volna a platformos szandálnál, mind színben, mind stílusban, mármint szerintem.

 

sarga-tavasz2.jpg

Ez az outfit olyan... Sárga. Persze, csak, hogy legyen mibe belekötnöm, minden egyes darab teljesen más sárga színben pompázik (különösen feltűnő a különbség a táska és a cipő között). A felsőnk, ami leginkább egy tunikához hasonlít, egész csinos, lenge, laza, természetesen sárga, nyári kis darab, szerintem teljesen oké, egy csomó boltban lehet hasonlókat találni. Kapunk hozzá egy farmert, ami valamiért enyhén trapéz szabású, jaj nekem. A cipő meg ehhez valamiért hosszú szárú, de valaki árulja el nekem, egy alul táguló farmerhez hogyan veszek fel hosszú szárú cipőt? Na, ugye. A cipő típusa nekem egyébként sem tetszik, nyitott orrú, lapos talpú csizma, se a nyitott orrot, se a lapos talpat, de még a sárga színt sem szeretem. De ez megint csakis az én bajom. A nyaklánc ugyan csak az én ízlésem szerint, de ocsmány, sok, nem tetszik, ráadásul a hozzá párosított fülbevaló alapja arany, a nyaklánc ezüst, és egymás mellé rakva eléggé feltűnő, hogy mennyire nem passzolnak. A táska nekem megint 2000- es évek, nem tetszik a típusa, de persze lehet, hogy annak, aki trapéznadrágot hord hosszú szárú csizmával, annak ilyesmi táskák is bejönnek.

 

 25_146095_613764_1a522188380accdf768af6083a5056a3_2509c2_301.jpg

Zárásként pedig egy teljesen átlagos outfitre gondoltam, hogy lazán levezessem az előbbiekben engem ért sokkokat, amik annak köszönhetőek, hogy a készítők nem tehetségtelenek szükségszerűen, egyszerűen csak nem gondolkodnak. Egyszerű, fekete, feliratos, sportos stílusú rövid ujjú pólónk van, semmi extra, hétköznapi, szerintem olyan darab, ami teljesen jól kihasználható, hordható nyáron, ősszel, tavasszal, én mondjuk télen is hordanám simán, de ez persze annak tudható be, hogy én egy jegesmedve vagyok. Kapunk hozzá egy szürkésfekete, koptatott rövid nadrágot, nekem megint egy picit már túl rövid, de persze csak a kényelem szempontjából, és én már csak ilyen bogaras vagyok, egyébként nem "mindenvillantós" darab. Mintás full cap, én sosem hordtam sapkákat, egyébként tetszenek, de nem az én stílusom igazán, annyira nem is állnak rosszul, csak szerintem elég fura vagyok bennük, mert tényleg nem az én stílusom. Inkább kalapos vagyok, a kalapokat mondjuk szeretem. Mindegy. A cipő pedig egyszerű, fekete-fehér tornacipő, egyik barátnőmnek azt hiszem, teljesen ugyanilyen, csak tudnám, ezt minek kellett megemlíteni, ugyanis ez teljesen mellékes. Összességében ez egy nagyon egyszerű, laza kis cucc, de szerintem semmi baj nincs vele, nyári hétköznapokra tökéletes.

 

Azt még egyszer megjegyezném, hogy az egész cikk csakis szórakoztatás céljából készült, senkit sem akartam megbántani vele, legtöbbször igyekeztem nem sértő hangnemben írni, és hangsúlyozni, hogy ez csakis az én véleményem. Az ezüst-arany kombóval kapcsoltban pedig: vannak esetek, amikor jól néz ki a két szín együtt, de ezeknek az outfiteknek az esetében én nem éreztem így, és valószínűleg a készítőjük sem direkt így alkotta meg őket. A készítőket pedig semmiképpen sem szerettem volna megbántani, emelem kalapomat, hogy ennyit dolgoznak ezekkel az összeállításokkal.

Most, hogy ezt tisztáztuk, természetesen várom a véleményeteket kommentbe, nektek melyik outfit hogy tetszett? Mivel értetek egyet, mivel nem? Minden választ nagyon várok, addig is szép napot!

Dalok, amik fontosak az életemben 2.

Sziasztok! Régebben, talán 2017 elején, ha az emlékezetem nem csal, volt egy "Dalok, amik fontosak az életemben" című bejegyzésem, amit egyébként imádtam írni. Már egyszer nekiültem egy új rész megírásának, de aztán a bevezető szövegen, és egy-két dalon kívül tovább nem jutottam, egy idő után pedig már inkább hagytam az egészet. Most azonban mindenképpen szeretnék egy új részt csinálni belőle, hiszen jó ideje tervben van, és mint mondtam, nagyon szerettem az első részt, úgyhogy jó kedvvel vágok bele a másodikba!

Az első rész főleg azokat a dalokat ölelte fel, amik egész életem során fontosak voltak számomra, és bár valószínűleg még találnék ilyet, ha keresnék, most inkább azokról a dalokról lesz szó, amik a jelenlegi életemben fontosak, vagy legalábbis az előző ilyen poszttól eddig a második részig egyszer fontosak voltak. A lista a teljesség igénye nélkül készül el, ugyanis minden dalt felsorolni meglehetősen sokáig tartana, úgyhogy persze biztosan van még, ami fontos számomra, de végül is ezek azok, amik annyira meghatározóak voltak az utóbbi időben ilyen-olyan okokból kifolyólag, hogy felkerültek a listára.

Ahogyan az első részben, úgy ez most sem egy toplista, a dalok teljesen random sorrendben következnek egymás után, attól függően, hogy mi jutott éppen eszembe. Akkor jöjjön is a lista, avagy további dalok, amik fontosak az életemben:

Anna Blue - Silent Scream

Erre a dalra egy Youtube- os szörfölgetésem során bukkantam rá, és már nem is tudom, miért, valószínűleg az unalmam szülte kíváncsiságból rákattintottam. A számos fordítónak köszönhetően magyar felirat is van a dalhoz, ha valaki esetleg az angol szöveget nem értené. A dal szövegét alapjában véve magaménak érzem, bár egyébként van egy barátnőm, aki tudom, hogy el fogja olvasni ezt a posztot, és egyébként hozzá talán még jobban is illik a szám mondanivalója. A kedvenc sorom pedig, amivel abszolút tudok azonosulni: "...Be that pinky little perfect princess, but I'm not that type of child." Libabőrös dal számomra, kedvencek között a helye.

 

Bereczki Zoltán - Ott leszek én

Nyálas, annyira, hogy majd elázok tőle, de attól még a lényem aprócska romantikus része elolvad tőle, főleg Bereczki hangján... Van ennek eredeti változata is, Michael Bublé- szám, aki akarja, azt is meghallgathatja, de én kifejezetten Bereczkivel szeretem. Ez főként a tavaly nyári kedvencem volt, akkor rongyosra hallgattuk a húgommal, de igazából azt el kell ismerni, hogy nagyon szép dal. Aki nem szereti a túláradó romantikát és a lassú dalokat, annak nem ajánlott, aki viszont szívbeli romantikus lélek, vagy csak egyszerűen szereti BeZo hangját, az hallgassa egészséggel.

 

Nirvana - Smells Like Teen Spirit

Erőteljes váltás az előzőekhez képest, igazi klasszikus rockhimnusz. De mint tudjuk, eléggé mindenevő vagyok, a rocktól pedig megbolondulok, mi sem támasztja alá ezt jobban, mint hogy tavaly nyáron körülbelül 40 fokban ugráltunk, igen, szó szerint ugráltunk erre a húgommal, az anyukámmal, az anyukám legjobb barátnőjével, és még két kis barátnőnkkel. Ha nem ismered ezt a számot, bár akkor nem tudom, hol élsz, akkor nyomás meghallgatni, ha meg ismered, akkor is, mert ez... Ez Nirvana. Talán nem kell ezt jobban megmagyarázni.

 

Aerosmith - I Don't Want To Miss a Thing

Akkor most maradnék egy kicsit a rock vonalon. Azon túl, hogy ez is egy abszolút klasszikus, és remélem, mindenki ismeri (ha te nem, akkor éppen itt volt az ideje, hogy megismerd), rongyosra hallgattam, de szó szerint, ráadásul attól mindenkit szeretnék megkímélni, amikor én ezt üvöltöm, mert valószínűleg egy halálos dolog. Az egyik legmegunhatatlanabb dal számomra ever, sosem tudtam annyit hallgatni, hogy elmenjen tőle a kedvem, pedig hallgatom már egy ideje, ráadásul az itt felsoroltak közül eddig ez része legrégebb óta az életemnek. Végül, de nem utolsó sorban pedig: ez számomra a leggyönyörűbb szerelmes dal, ha valaki dalban mondaná el nekem az érzelmeit, akkor lécci, lécci, lécci, ezzel tegye meg...!

 

Boo York, Boo York - Search Inside

Igen, tudom, ez így nem tűnik valami komolynak, de csak hallgassátok meg! Gyönyörű ez a dal, anno a mesében ez nem annyira tűnt fel, ez talán betudható annak, hogy a teljes verzió sokkal, sokkal jobb a rövidítettnél. Aki valaha is próbált bármit írni vagy akár bármit csinálni, amihez ihlet kellett, ami valamiért nem szállta meg, az azt hiszem, átérezheti a szöveget. A dalhoz, bár igen, a mesében elhangzó verzióhoz készült magyar változat, én mégis írtam egy fordítást a teljes dalhoz (az eredetit "Csillagfény"- ként fordították, az én verziómban "Bennem él" a címe), ami csak emeli számomra a jelentőségét. Plusz egyébként ez a kedvenc Monster High- filmem, amit tavaly már leszögeztünk, de ez mellékes. Igaz, ez a videó nem a hivatalos klipje vagy dlaszöveges verziója, de arra, hogy megtanuljam a szövegét, én ezt alkalmaztam, egész jó kis dalszöveges videó, még ha a képek giccsesek is néha. Bár azért a lelkem világos oldala szerint elég cuki ez a videó, de ezt vegyük úgy, hogy nem mondtam.

 

 

Coolio - Gangsta's paradise

Mint azt tudni lehet, nem vagyok egy nagy raprajongó, sőt régen konkrétan a hideg kirázott ettől a műfajtól. Már azért sokkal megengedőbb vagyok ezzel kapcsolatban, és mint már párszor tisztáztuk, zene terén eléggé mindenevő vagyok. Ez dal, azon túl, hogy szintén rongyosra hallgattam, és szintén nem untam meg soha, százezredik meghallgatás után sem, plusz, hogy eléggé nagy klasszikus, csak éppen rap terén, még az is abszolút mellette szól, hogy tulajdonképpen ez volt az a szám, ami valamelyest megszerettette velem a rap műfaját, és az első olyan rapszám, amit agyonhallgattam. Mindenkinek ismernie kell, ha szereti a rapet, ha nem, úgyhogy ha véletlenül még nem hallottad, azonnal pótold!

 

Laura Marano - The Me That You Don't See

A dal az Austin & Ally című sorozatban csendült fel, de természetesen nem emiatt került fel a listámra. (És igen, én néztem, sőt szerettem is az ilyesféle disneys trash sorozatokat.) Évekkel azután, hogy a tévében hallottam, és nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, idén ismét rátaláltam erre a dalra, ezúttal a teljes verziójára, és nagyon mélyre hatolt. Nem tudom, miért, de az a srác jut róla eszembe, akiről a Szerelmi tanácsok kezdőknek - egy kezdőtől című bejegyzésem inspirálódott, pedig egyébként a szövegnek semmiféle kötődése nincs se hozzá, se a "kapcsolatunkhoz", mégis ahányszor ezt hallgatom, eszembe jut.

 

Anna Blue - Where Do I Go?

Igen, újabb Anna Blue- szám, de a kettő között képtelen voltam választani, egyszerűen mind a kettő libabőrös zenei élmény számomra. Arra konkrétan emlékszem, hogy egy nap ebben a tanévben ezt eléggé agyonhallgattam, és bizony, ez a napom elég erőteljesen a továbbtanulásról szólt. Amivel kapcsolatban egyébként tényleg elég komoly félelmeim, és gyomorgörcsöm van, ha szóba kerül. Egyszerűen csak nem akarom. Ez a dal pedig mintha tökéletesen nekem, és pont az én problémámról íródott volna, köszönöm szépen. Mondanivalóban talán az egyik legközelebb áll hozzám a felsoroltak közül.

 

Bon Jovi - Always

Nos, újabb kihagyhatatlan rockhimnusz, amit gyerekkorom óta hallgatunk a családdal (édesanyám plátói szerelme mindig is Jon Bon Jovi volt, és azt be kell ismerni, hogy azért egy bizonyos korszakában valóban elég jó pasi volt, még ha túl öreg is hozzám...). Az utóbbi időben pedig teljesen rákattantam, ezt is addig hallgatom, amíg meg nem unom, de egyelőre nem mutatkozik úgy, hogy megunnám... Ezért is klasszikus. Ráadásul Jon Bon Jovi fenomenális és megismételhetetlen hangján túl az Aerosmith- szám mellett egyértelműen ez a világ másik legjobb szerelmes száma szerintem, ezzel is elfogadom a szerelmi vallomást... Hidd el, ha azt hiszed, nem ismered, is rá fogsz jönni, hogy de, ismered ezt dalt, amint meghallod a zenét az elején.

 

Hooligans - Apám

Ugyebár említettem már párszor, hogy a Hooligansen nőttem fel, ráadásul pár hete koncertjükön is jártam. Ez a dal azonban viszonylag új, 2016- os, így ez már jócskán az életemre jelenleg hatással lévő dalok közé sorolható. A Hooliganstől persze sok kedvencet és számomra fontos dalt ki tudnék emelni, az előzőben is csak kettőt említettem, most pedig csak ezt fogom. Egyszerűen azért, mert az utóbbi időben ezt hallgatom rengeteget, s bár hála jó Istennek a szövegét még nem érezhetem magaménak, azért mindig édesapám jut eszembe róla, aki sajnos már igen. Ráadásul elég mély gondolkodásokat futtatok a fejemben minden egyes meghallgatásakor, szóval hadd szóljon!

 

Mecano - Hijo de la Luna

...Avagy a hold fia. Ezt lehet, hogy kevesebben ismerik, de egyébként nem a gyönyörű zenéje miatt jelentős számomra, bár tény, hogy nagyon szép ez a dal. Már kétszer tettem említést arról, hogy egy iskolai akció keretein belül került sor életem első báljára, amire több táncot is megtanultunk. A bécsi keringőre klasszikus választás, többször szokták ezt alkalmazni akár szalagavatók esetében. Mi is erre keringőztünk, és amellett, hogy ez volt az első tánc, amit megtanultunk, így ezt nyúztuk legtovább és legtöbbször, ezzel kezdtük a bemutatót is, és amint meghallom az első hangjait, elönt a déja vu. Visszamennék. Tényleg.

 

Demjén Ferenc - Jégszív

Megint csak életem első báljához kapcsolódik. Legalábbis részben biztosan. Tudom, hogy az egyik barátnőmmel táncoltunk rá (még mindig tudom, hogy valószínűleg ezt is olvassa), közben pedig torkunk szakadtából üvöltöttük a refrénjét. Körülbelül egy-másfél hónappal később egy kicsit összevesztünk (ez inspirálta egyébként a Szerelmi tanácsok kezdőknek - egy kezdőtől című bejegyzésemet), és pont akkoriban jártam egy Demjén- koncerten, amin természetesen felcsendült ez a szám is. Hát akkor ez elég szíven ütött... Ráadásul egyébként az első bálom vége jut róla eszembe, bár nem is teljesen a végén szólt ez, a hangulata és a hozzá fűződő emlékeim mégis a végével teszik párhuzamba. ,,Jégbőőől vagyoook. Talán fel sem olvadoook..."

 

Lea Salonga - Reflection

Zárásként muszáj volt ezt beraknom... (Szerintem) a Mulan és talán minden rajzfilm leggyönyörűbb dala. Ez a szám, amivel teljes mértékben azonosulni is tudok, ahogyan biztosan többen is, hiszen hányszor kell egy maszkot viselnünk, elrejtenünk, hogy kik is vagyunk valójában, azért, hogy az emberek elfogadjanak bennünket. A dalszöveg többféleképpen értelmezhető, így még szélesebb réteg számára lehet fontos, érezhetik úgy, hogy róluk szól. Mindenképpen libabőrös zenei élményt tud okozni ez a szám. Ezt a dalt egyszerűen imádom magyarul, angolul, Auth Csilla is gyönyörűen énekli, Lea Salonga pedig talán egy kicsit jobban is - bár őszintén, én mindkét verziót ugyanannyira szeretem. Ahogyan jó ez teljes, s rövidített verzióban is. Most a teljeset linkeltem be, mert azt talán kevesebben ismerik, mindenképpen megéri meghallgatni.

 

 

Talán sok volt a szentimentális gondolatom ebben a mai bejegyzésben, de számomra ez jelenti azt, hogy zene. Amikor valamiről vannak gondolataim. Más nehezen lesz fontos számomra.

Remélem elnyerte a tetszéseteket a listám, osszátok meg velem egy kommentben, hogy tetszett a bejegyzés, mit ismertetek, mit nem, mi milyen hatással volt rátok... Aztán meg legközelebb találkozunk. Addig is szép napot!

Én és a nyár

Bakancs, fekete ruhák, szétengedett haj... Problem?

Sziasztok! Mint ígértem, most egy komolyabb, összetettebb poszttal jövök, ezeket egyébként talán még jobban is szeretem írni, mint a szórakoztatóbb jellegűeket, amiket gyorsabb összehozni - de persze néha csak azokhoz van erőm, kedvem, affinitásom. Most azonban ismét egy szívem fájdalmát, vagy valami ilyesmit fogok kiírni magamból... Vagy mit tudom én.

Tehát itt a nyár, vagy 75 fok van, vagy éppen nyárhoz képest megfagyunk, teljesen mindegy, a nyárról elterjedt cucc, hogy minden színes, vidám, mindenki tele van életkedvvel, mindenki pozitív, mindenki vidám. Aki követ egy ideje, az tudja, hogy én bizony nem vagyok személyiségileg és öltözködésileg sem egy szivárványos csajszi, aki, mondjuk, egy vidámabb napján a határba ugrál ki, hatalmas vigyorral a fején. Így talán nem olyan meglepő, hogy én teljes mértékben "tél-párti" vagyok, tehát a nyárért azért annyira nem rajongom... Több okból kifolyólag, a mindenhonnan áradó pozitivitás és szinte már ragályosan sok jókedvű ember csak egy része ennek. Megjegyzés: nem vagyok egyébként pesszimista, igazán bizakodó kis álmodozó tudok lenni, de olyan dolgokban nem vagyok pozitív, hogy várom, hadd süssön a nap, inkább drukkolok, hogy az esőfelhők takarják el végre, jöjjön egy jó kis nyári zápor, és akkor boldog vagyok. Na, mindegy.

Volt már egy hasonló posztom, amiben arról írtam, hogy feketét hordok, és igen, csak és kizárólag. Na, jó, azért talán nem, akad egy-két bordó, szürke, fekete-piros vagy fekete-fehér darabom, amit előszeretettel viselek, persze ezeket is feketével. De mondjuk az biztos, hogy jó pár éve nem lehet engem rózsaszínben vagy babakékben látni... (Régebben lehetett.) És talán felületesen ott is említettem, de ebben nem vagyok biztos, hogy nyáron is azt hordok, oh yeah. Sok ember legnagyobb megrökönyödésére.

Igazából vicces lehet egy kritikus emberkétől hallani, hogy mennyire idegesít, ha piszkálnak az öltözékemmel, de ezt azért gyorsan megmagyarázom: amit én adok, az egy építő jellegű kritika. Senkit nem ítélek el az öltözködéséért, stílusáért, én maximum tettek alapján ítélek meg egy embert. Ha felveszel egy darabot, amit én a Ruhák sorozatomban leszóltam, biztos, hogy téged nem foglak leszólni, hiszen az is egy vélemény, egy stílus, neked miért ne tetszhetne? Csak én éppen szórakozásból leírtam róla a véleményemet. Ettől még nem fogom a képedbe mondani, hogy rosszul öltözködsz, sőt kibeszélni sem foglak érte, mert nem tartom helyesnek azt, hogy ha valaki külső alapján ítélkezik bárkiről. Ráadásául ez annyira szubjektív… Mindenkinek teljesen más tetszik. Peace.

Egyébként sem arról beszélek, amikor leszólják, mert miért ne, semmi bajom azzal, ha valakinek nem tetszik. Unalmas is volna, ha mindenkinek ugyanaz tetszene. Itt inkább arról van szó, ha valaki bele szeretne beszélni abba, hogy nekem mi a jó, mit kéne hordanom, mit kezdjek magammal. Mert ahhoz aztán mégis mi közük van? Na, ugye.

Igen, talán a hozzáállásom az egész nyár témához meglátszik a nyári ruhatáramon, ami konkrétan ugyanaz, mint a téli, mínusz a hosszú ujjúk (azokból kevés van, mert nem szeretem őket annyira) és rétegezés nélkül. Igen, talán a fekete vonzza a napot, de engem pont nem érdekel, mivel feketében vagyok, úgysem tudom, milyen érzés lehet kevésbé sötét ruhákban a tűző napon állni, megszoktam, meg ennyi kis szenvedést igazán elviselek (bár őszintén, én nem szenvedek tőle, de mindegy) azért, hogy önmagam lehessek. Ugyanis tudom, van, aki talán nem így van vele, de én úgy érzem magamat jól a bőrömben, ha a ruháim leírnak engem. És nem azért, mert mások orra alá akarom dörgölni a stílusomat, hanem csak és kizárólag azért, mert ÉN jól akarom magamat érezni a bőrömben. Ahhoz pedig önmagamnak kell lennem.

Idén egyébként azokon a borzalmakon túl (mármint egyes emberek szerint borzalmakon), hogy feketét hordok és szét van engedve a hajam nyáron - megint csak azért, mert nekem sokkal kényelmesebb és komfortosabb, mint összefogva -, még az is megtörtént, hogy bakancsot hordok. Mármint rendes bakancsot, azt a darabot, amit télen is. Ezen egyébként nem tervezek változtatni, amíg nem találok valahol egy újat, de persze nyáron hiába keresgélek bakancs után, csakis nyitott lábbelik vannak a boltok kínálatában... Ami persze érthető, hisz az emberek nagyobbik része azokat veszi, hordja, szereti nyáron. Én meg egy ilyen elfajzott teremtés vagyok, bocsánatot kérek minden embertől, akit ez zavar. Persze néha látok sorstársakat, akik a zárt cipők, bokacsizmák, bakancsok hívei ebben az időben is, de akadnak olyan ismerősök, akik nem restellnek beleszólni abba, hogy miért is nem egy flip-flopban járod az utcát, elvégre is nyár van.

Teszem hozzá, mivel voltunk tengernél, beszereztem egy szandált, amit éppen annyit hordtam, amíg kimentük a partra, aztán esténként megint bakancsban jártam az utcákat. Nem azért, szép az a szandál, viszonylag a stílusomhoz is illik, én még csak meg is kíséreltem keresni egy hozzám illő szandált, de nem találtam sehol olyat, amire azt mondtam, hogy na, igen, erre leváltanám jó szolgálatot tett cipőmet. Mondjuk, az egészhez hozzájárul, hogy elég eldeformálódott lábfejem van, nem olyan, mint egy egészséges lábfej, tudom, ez furán hangzik, de így van. Állítólag nincs lúdtalpam, de akkor nem tudom, azzal van- e összefüggésben, hogy az egyik lábam rövidebb a másiknál - mondjuk ahhoz mégis mi köze volna? Mindegy, nem értek hozzá.

Ebből az egész posztból, ami tudom, hogy nagyon keszekusza lett, de egyszerűen nagyon sok a gondolatom, csak annyit szerettem volna kihozni, hogy hordj azt nyáron is, meg mindig, amit csak szeretnél, a drágaságok pedig, akik szeretnének beleszólni, akár jóindulatból, fogják vissza magukat egy picikét. Ha én esetleg meg szeretnék gyulladni, az is az én döntésem, teszem hozzá, egyébként meglehetősen jól viselem a meleget.

Tudom, tudom, ez nagyon összevissza agymenés volt, de néha ilyenek kellenek nekem az agyam kitisztítására. Remélem azért elfogadható volt, átjött a lényeg. Ha tetszett, nem tetszett, egyetértesz, nem értesz egyet, oszd meg velem a véleményedet egy komment formájában, és legközelebb igyekszem összeszedettebb gondolatokkal jönni. Addig is szép napot!

99 random kérdés TAG

Olyan kérdések, amikre nem hittem, hogy valaha válaszolni fogok

 Sziasztok! Tudjátok, hogy szeretem a tageket, de azért próbálom nem túltolni őket, mivel azért nem a legizgalmasabb műfaj így blogolás terén, de az biztos, hogy gyorsan elkészül, én szeretem is csinálni, úgyhogy most a 99 random kérdés taget készítem el, remélem, valakit érdekelni is fog.

Tehát, lássuk is a kérdéseket:

1: Nyitott vagy csukott szekrényajtóval szoktál aludni? - Csukott, idegesít, ha nyitva van. Nem félek tőle, vagy ilyesmi, csak egyszerűen zavar. Hülye hóbortjaim egyike.
2: El szoktad vinni a kis samponokat és balzsamokat a hotelekből? - Azok nem arra vannak ott...? Tehát igen, mindig elviszem.
3: Betűrt vagy betűretlen lepedővel szoktál aludni? - Wow, betűrt. Micsoda kérdés.
4: Loptál már el utcatáblát? - Ez ilyen átlagos dolog? Mert én még nem.
5: Szoktál post-iteket használni? - Nem, soha. Akartam, tettem rá kísérletet, hogy ezáltal rendszerezettebb legyen az iskolai létezésem, de nem jött össze.

6: Van, hogy kivágsz kuponokat és utána nem is használod őket? - Nem használok kuponokat, de régen anyukám minden kuponfüzetéből kivágtam őket, csak úgy, játékból.
7: Inkább egy nagy medve vagy egy méhraj támadjon meg téged? – Inkább egyik se.
8: Vannak szeplőid? - Vannak, most hogy a nap kihozta őket, elég jól látszanak is.
9: Mindig mosolyogsz, ha fotóznak? - Legtöbbször igen, de az esetek 99%- ában mű vigyorral. Akkor valamiért senki sem fotóz, ha őszintén jó kedvem van.
10: Mi az, ami a legjobban idegesít téged? - Annyi minden idegesít, hogy hihetetlen, így természetesen nincs number one.
11: Szoktad számolni a lépéseidet, amikor sétálsz? - Nem, azért ennyire nem unatkozom séta közben.
12: Pisiltél már erdőben? - Kiskoromban biztos.
13: Kakiltál is már ott? - Tudtommal nem.
14: Szoktál akkor is táncolni, ha nem megy semmi zene? - Táncnak nem igazán nevezném, de mondjuk, hogy igen.
15: Szoktad rágni a tolladat vagy ceruzádat? - Régen konkrétan kettérágtam a ceruzáimat... Manapság csak gondolkodás közben, de próbálok odafigyelni rá, több-kevesebb sikerrel.
16: Hány emberrel aludtál együtt ezen a héten? - Nulla, zéró, semennyi.
17: Mekkora ágyad van? - Egyszemélyes, de ha kihúzom, kétszemélyes. Ezt nagyon elmondtam.
18: Melyik a kedvenc zeneszámod ezen a héten? - Nekem nem váltakoznak hetente a kedvenceim, egy kedvenc attól kedvenc számomra, hogy emlékeket kötök hozzá. Ezért a kedvenceim: Tina Turner - Goldeneye, Anna Blue - Silent Scream, Boo York, Boo York - Search Inside, Lea Salonga - Reflection és Laura Murano - The me that you don't see Egyébkén zene terén mindenevő vagyok, szeretem a popot, a rockot, a jazzt, a klasszikus zenét, de néhány rapszámot is elhallgatok. Egyedül a technót nem kedvelem. A kedvenceim valamiért mind lassúak, ráadásul nagy részük ilyen „keresem magamat, a hangomat, fogadjatok el”- témájú, fogalmam sincs, miért. Ja, és én a magyar zenét is szeretem, de a kedvenceim között valamiért magyar sincs. Megint csak nem tudom, miért.
19: Szerinted nem gáz, ha egy fiú rózsaszínt hord? - Nem. Szerintem nincsenek "lányos" és "fiús" színek, hülyeség beskatulyázni egy színt, de ezt már egy régebbi bejegyzésben (Igen, feketét hordok, és?) leszögeztük.
20: Szoktál még meséket nézni? Ha legutóbbi bejegyzésemből nem derült volna ki: IGEN!
21: Melyik a legkevésbé kedvelt film, amit valaha láttál? - Fuh, nem tudom... Sok rossz filmet láttam már. A hype- jához képest most a Tűnj el! jutott eszembe, nekem valamiért nem tetszett, de lehet, hogy velem van a probléma, sőt a jelölései, díjai alapján valószínű.
22: Ha lenne kincsed, hol rejtenéd el? - Ha volna kincsem, nem rejteném el, hanem felhasználnám.
23: Mit szoktál vacsorához inni? - Víz, Zero Cola vagy multivitaminos gyümölcslé.
24: Mibe szoktad mártogatni a chicken nuggetseket? - Néha ketchupba, de amúgy semmibe, szósz nélkül eszem.
25: Mi a kedvenc ételed? - Nem tudom. Sablonosan a pizza, de amúgy talán a grillezett csirke ketchuppal.
26: Melyik filmet tudnád újra meg újra megnézni, mert annyira szereted? - Annyira nem vagyok filmes csaj. Én inkább meséket nézek, és az, amit sosem untam meg, ahogyan legutóbb is említettem, Az oroszlánkirály volt. Éjjel egyébként megint megnéztem, és igen, még mindig imádom. Amikor már kábé századjára nézem, és ugyanolyan libabőrös leszek tőle, ugyanúgy nevetek a poénokon, az tesz valamit igazán jóvá.
27: Utolsó ember, akit megcsókoltál vagy megcsókolt téged? - Nincs.
28: Voltál cserkész? - Nem. Az anyukám volt, és vannak olyan ismerősök, akik ajánlgatták nekem is, de ilyenkor anyukámmal mindig csak egy jót nevetünk, mert szégyen, nem szégyen, én nem tudnék cserkész lenni, és kész.
29: Hajlandó lennél vetkőzni egy újságnak? – Semmi bajom a művészi aktfotókkal, de nekem nincs olyan alkatom, és egyébként is túl szégyenlős vagyok hozzá.
30: Mikor volt utoljára, hogy levelet írtál valakinek? - Kézzel írott levelet nagyon régen írtam már, nem tudom.

31: Ki tudod cserélni az olajat egy autóban? - Baj, ha nem?
32: Bűntettek már meg gyorshajtásért? - Nincs jogosítványom.
33: Volt már, hogy kifogyott a benzined? - Még mindig nincs jogosítványom.
34: Melyik a kedvenc szendvicsed? - Nem tudom, nem vagyok ilyen "különleges szendvicsek"- fanatikus. Sőt egyáltalán nem vagyok egy szendvicses ember…
35: Kedvenc ételed reggelire? - Nem eszem reggelit. Tudom, kéne, de eleve, amikor felkelek, már közelebb járunk az ebédhez így nyáron, suli közben pedig nincs is rá időm... Így rendszerint elmarad.
36: Mikor szoktál aludni menni? - Változó. Suli időben 11 és éjjeli három között valamikor, nyáron pedig éjfél-fél egy és hajnali négy között.
37: Lusta vagy? - Meglehetősen. Erre bizonyíték a kevés poszt is például. Az iskolában is lusta vagyok, csak a jegyeimen nem látszik. Illetve az otthoni háztartásban sem vagyok egy minta gyerek...
38: Minek öltöztél be halloweenkor, amikor még gyerek voltál? - Tavaly öltöztem be életemben először, akkor valami vámpír nagyasszony - szerűség voltam, de nem tudom, pontosan mi. Sápadt arcom volt meg vércsík a számnál. Plusz brutál szép szemsmink. Köszi, csajok! Ja, mert persze nem én művészkedtem ki, én ilyenekhez rettentően béna vagyok…
39: Mi a kínai csillagjegyed? - Nem tudom.
40: Hány nyelven tudsz beszélni? - Beszélni rendesen magyarul és szlovákul, elvagyok angolul, nem adnak el németül, illetve megérteni megértem egy kicsit a franciát (egy évig tanultam is...), a csehet (hasonlít a szlovákhoz) és a spanyolt nagyon alap szinten.
41: Elő vagy fizetve valamilyen újságra? - Nem.
42:A legó vagy a kis farönkből építhető ház a jobb? - Mit tudom én.
43: Makacs vagy? - Nagyon.
44: Ki a jobb... Kiss Ádám vagy Kőhalmi Zoltál? - Egyik sem. Kőhalmit nem ismerem, Kiss Ádám csodálatos produkciójához egyszer volt szerencsém, amikor valamilyen okból kifolyólag anyukámmal belenéztem a Showder Klubba (azóta sem értem, miért tettem ezt), és éppen egy enyhén homofób sztoriját adta elő, szerinte viccesen, azóta őt sem igazán kedvelem.
45: Néztél szappanoperákat? - Régen persze. Ciki, nem ciki, igaz. A Marinának fanatikusa voltam, a TV2- n ment. Az Árva angyalt is úgy, ahogy néztem, meg eleinte még a Teresát is figyelemmel kísértem. Gyerek szappanoperák közül pedig Violetta, oh yeah. Annyira trash, hogy hihetetlen, de a húgommal néztem.
46: Félsz a magasságtól? - Eléggé.
47: Szoktál a kocsiban énekelni? - Mindig vagy énekelek, vagy zenét hallgatok. Szóval igen.
48: Szoktál a zuhany alatt énekelni? - Nem.
49: Szoktál táncolni az autóban? - Azt hogyan kell?
50: Használtál már valaha pisztolyt? - Nem.
51: Mikor készítettek rólad utoljára portré képet? - Nagyon régen, de az sem olyan ott ülök és csinálják, hanem egy fénykép alapján elkészített rajz volt. Nagyon szép egyébként, a mamámnál van kirakva, ugyanis neki készült.
52: Szerinted a zenészek túl erőltetettek, túlságosan erőlködnek? - Némelyek biztos, de általában egy zenész csak éli a szenvedélyét, tehát legtöbb esetben nem.
53: Szerinted a karácsony feszültséggel teli ünnep? - Próbálom nem ezt az oldalát nézni. (Úristen, én az életben egyszer pozitív vagyok?)
54: Ettél már pierogit? - Azt sem tudom, mi az.
55: Melyik a kedvenc gyümölcsös pitéd? – Almás pite. Azt imádom. De csakis, amit a mamám készít.
56: Mi szerettél volna lenni még gyerekként? - Az első elképzelésem fodrász volt, aztán énekesnő, színésznő, majd nagyon-nagyon sokáig divattervező akartam lenni, amibe beleékelődött egy rövidke üzletasszonyos korszak (nyolcévesen…), aztán visszatértem a divattervezőhöz. Azóta volt író, most talán az újságíró, író (bár erre kevés esély van, de álmodozni szabad), tanár hármasból az egyik. Aztán meglátjuk.
57: Hiszel a szellemekben? - Nem abban, hogy ártani akarnak nekünk, de a lelkek Földön maradásában hiszek.
58: Volt már déja-vu érzésed? - Persze, kinek nem?
59: Szoktál rendszeresen szedni valamilyen vitamint? - Nem.
60: Hordasz papucsot? - Nem.
61: Hordasz köntöst vagy fürdőköpenyt? - Azt sem.
62: Mit szoktál hordani az ágyban? - Pizsamát, amit általában kábé addig hordok, amíg le nem esik rólam, tehát teljesen tönkre nem megy.
63: Első koncerted? - Wolf Kati- koncert tavaly júniusban. Régebbire nem emlékszem, de a szüleim állítása szerint voltam Republicon, meg még Isten tudja, mi mindenen, szóval igazából nem az volt az első, de én annak számítom.
64: Auchan, Tesco vagy Interspar? - Tesco.
65:Nike vagy Adidas? - Nem vagyok egyiknek sem elhatározott rajongója.
66:Cheetos vagy Nachos? - Lay's.
67: Mogyoró vagy napraforgómag? - Mogyoró.
68: Hallottál már a Tres Bien együttesről? - Nem, még soha.
69: Jártál valaha táncórákra? - Óvodás koromban jártam egy évet néptáncra (utáltam), idén pedig vettem táncleckéket egy iskolai program keretein belül, 2 hónap alatt 10 táncot gyakoroltunk be, a bevezető és a záró táncon kívül konkrétan bécsi és angol keringő, csacsacsa, tangó, salsa, csárdás, cigánytánc, polka.
70: Milyen állást képzelsz el a jövendőbelidnek? - Nekem mindegy, mivel foglalkozik, a lényeg, hogy valamit dolgozzon, és lehetőleg jól is érezze magát a munkahelyén.
71: Meg tudod tekerni a nyelvedet? - Nem. Gondolom.
72: Nyertél már valaha betűző versenyt? - Nem, helyesírásit már igen, de betűzőt nem.
73: Sírtál már valaha boldogságodban? - Életemben háromszor majdnem, de végül nem. Az egyik tavaly vagy tavalyelőtt volt, már nem emlékszem, az egy dicséret hatására volt, egy hónapja ugyanebből az okból, illetve valamiért az Operettszínházban is majdnem sírtam a hely atmoszférájától, és attól, hogy egy álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam oda. De végül egyiken sem sírtam.
74: Van bakelit lemezed? - Nincs.
75: Van bakelit lejátszód? - Az sincs, bár a papáméknál van.
76: Szoktál füstölőt égetni? - Nem.
77: Voltál már szerelmes? - Azt hiszem, igen. Igen, mivel poszt is van róla, így muszáj ezt mondanom... Nem, egyébként tényleg.
78: Kinek a koncertjére mennél el szívesen? - TINA TURNER!!! De mivel már nem koncertezik... Illetve Bon Jovi.
79: Milyen koncerten voltál utoljára? - Hooligans. Tetszett, a zenéjükön nőttem fel, elvileg szeptemberben megint megyünk.
80: Forró tea vagy hideg tea? - Hideg, bár teszem hozzá, régen nem tudom, hogy ittam meg a jegesteát, kábé egy éve nem iszok azt, de egyszer megkóstoltam kb. fél éve, és hogy milyen rossz! Bocsánat, ha te szereted, de én már nem értem, hogy tudtam literszámra inni.
81: Tea vagy kávé? - Tea. Nem szeretem a kávét. Ez lehet, hogy fura, de így van. Minden barátnőm szereti, anyukám fanatikus, de én nem.
82: Cukor vagy teasütemény? - Méz. Egyébként mindegy.
83: Jól úszol? - Szerintem elég jól, sokáig jártam úszásra, de tény, hogy mostanában keveset úszom.
84: Vissza tudod úgy tartani a levegőt, hogy nem fogod be az orrod? - Igen.
85: Türelmes vagy? - Hm. Attól függ. Az biztos, hogy velem türelmesnek kell lenni, de hogy én az vagyok- e? Nem hinném.
86: DJ vagy együttes a jobb egy esküvőn? - Együttes, ez nem kérdés.
87: Nyertél már valaha versenyt? - Igen, háromszor.
88: Volt már plasztikai műtéted? - Nem, és nem is tervezem. De aztán ki tudja, az élet mit hoz.
89: A fekete vagy zöld olívabogyó a jobb? - Egyiket sem szeretem.
90: Tudsz kötni vagy horgolni? - Nem. Varrni szívesen megtanulnék, egyébként kötni meg horgolni is, csak jó kérdés, ez valaha össze fog- e jönni.
91: Melyik a legjobb helység egy kandallónak? - Nálunk a nappaliban van, és alapból is a nappalit mondanám.
92: Szeretnél megházasodni? - Nem biztos, híve vagyok egyébként az együttélés papírok nélkül kapcsolatnak, de ha a párom szeretné, akkor hozzámennék. Egyelőre nem igazán tartom valószínűnek, hogy bárki is képes volna engem egy életen keresztül elviselni, de mint egy másik posztban írtam: soha nem mondd, hogy soha.
93: Ha házas vagy, mióta? - Nyilván nem vagyok az.
94: Kibe voltál belezúgva gimiben? - Senkibe.
95: Szoktál sírni és addig dühöngeni, amíg meg nem kapod, amit akarsz? - Öhm. Az aktuális kedvemtől függ, de szégyenkezve vallom be, hogy igen, volt már ilyen.
96: Vannak gyerekeid? - Nem, nincsenek.
97: Akarsz gyerekeket? - Nem tudom. Nagyon korai ezt eldönteni, valószínűleg ha lesz egy olyan biztos hátterem és egy párom, akivel szeretnék közös családot, akkor igen. De azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy nem lesznek gyerekeim. Az idő eldönti. Nem élek úgy, mióta az eszemet tudom, hogy nekem lesz 3 gyerekem, de nem is zárom ki ezt a lehetőséget.
98: Mi a kedvenc színed? - Gondolom, nem nehéz rájönni, hogy a fekete.
99: Hiányzik neked most valaki? - Pár osztálytársam. Meg a barátnőim is, bár tudom, hogy velük sokat fogunk találkozni nyáron, meg már találkoztunk is párszor, de azért jó enne, ha most is itt volnának velem.

 

Hát ez volt a mi kis 99 kérdésünk, tudom, nem a legkreatívabb bejegyzésem, de néha ilyen is kell, és ígérem, legközelebb valami sokkal érdekesebbel jövök. Ha tetszett/nem tetszett vagy bármilyen véleményed van, azt oszd meg velem egy komment formájában, és várlak legközelebb is. Addig is szép napot!