Lost in history

2018.aug.30.
Írta: Coco Chanel Eszterrrka 2 komment

Életemben először jártam az Operettszínházban

Egy álmom vált valóra - avagy ez az, amiért az Operettszínház az Operettszínház

 

logo_oldal.pngSziasztok! Már jó régen, egészen pontosan még akkor ígértem egy ilyen bejegyzést, amikor teljesen friss volt az emlék. Aztán akkoriban nem került ki semmilyen tartalom a blogra, ennek a bejegyzésnek is nekiültem, elkezdtem, mint sok másikat is, de a végéig, a közepéig sem jutottam, sőt a bevezetésnél leragadtam. Most mégis úgy gondoltam, hogy bár az élmény már pár hónapos, azért volt annyira meghatározó, hogy az élménybeszámolót követel, így nem hagyom szó nélkül.

Májusban voltam egy esti A Notre Dame- i toronyőr előadáson, mint azt már a Top 10 kedvenc Disney- mesém bejegyzésemben is írtam. (Önpromó helye: ha nem olvastad még, akkor csekkold az alábbi linken: https://fashionandbooks.blog.hu/2018/07/17/top_10_kedvenc_disney-_mesem) Azt mindenek előtt tudni kell, ha valaki esetleg nem tudná, hogy eléggé nagy fanatikusa vagyok ennek a csodálatos színháznak, mármint én azt gondoltam, hogy az vagyok, aztán azóta jöttem rá, hogy csak akkor lettem igazán az, amikor élőben ott ülhettem, átélhettem egy teljes előadást. Nekem ez afféle bakancslistás terv volt, és oké, pipa, de az biztos, hogy nem utoljára jártam ott. Vannak kinézett előadások, amikre mindenképpen szeretnék elmenni, mondjuk, azt sajnálom, de nagyon, hogy a Rómeo és Júliát már sosem láthatom élőben, de ez így alakult. Egyébként egy sulis kirándulás keretein belül vettünk részt ezen az előadáson, előtte a Westendben voltunk, de őszintén szólva, azt el is felejtettem, meg, hogy őszinte legyek, nem annyira tudtunk a húgommal együtt mit kezdeni magunkkal két és fél órán keresztül Budapest legnagyobb bevásárlóközpontjában, valószínűleg velünk van a baj, de egyikünknek sem stílusa ez random shoppingolgatás iskolai akció keretein belül. Teszem hozzá, nem az osztályommal voltunk, hanem az alattunk lévő évfolyammal, tehát a társaságot a buszban annyira nem élveztem, de ettől végül is eltekintünk, és most már rátérünk a lényegre. Tehát, A Notre Dame- i toronyőr, Operettszínház.

Rajtam már akkor úrrá lett valamiféle megmagyarázhatatlan izgalom, amikor a színház előtt álltunk, ami csak fokozódott, amikor már az előtérben álltunk. De mikor egyre beljebb jutottunk... Igen. Az Operettszínház az a színház, ahova már csak a hely hangulatáért is megéri elmenni, persze aztán jön az, hogy az előadások fantasztikusnál fantasztikusabbak. Szóval: már maga az, ahogyan kinéz is egy külön élmény, gyönyörű. Nem tudom, mi a neve a termeknek, szóval most megpróbálkozom egy körülírással, bár nem biztos, hogy pontos lesz. Van egy ilyen folyosószerűség, ahonnan bemész a nézőtérre. Ezen a folyosón, a falakon az Operettszínház egykori és jelenlegi (vagy csak jelenlegi? Nem tudom pontosan) színészeinek képei állnak. Nos. Azon a folyosón én egy olyan eksztázisba kerültem, hogy, mint egy korábbi bejegyzésben említettem is, majdnem el is sírtam magamat. Jó, végül nem, de azért hatással volt rám. Pontosan nem tudom megmondani, hogy mi, de valami nagyon hatott rám, a hangulat, a közeg, az, hogy nagyon régóta szerettem volna eljutni oda, és végre ott álltam, velem szemben pedig olyan színészek képe lógott a falon, akiket nagyon nagyra becsülök, és szeretek.

Egyébként magáról a teremről, ahol ugye az előadások folynak, tehát a színházteremről én azt gondoltam, hogy jóval nagyobb. Persze nem volt kicsi, de én valamiért nagyobbra számítottam. Mondjuk, őszintén szólva, teljesen mindegy, mert persze az is gyönyörű volt, csak megemlítettem, mert engem valamiért ez meglepett. A helyemet csak azért említem meg, mert kábé pont a közepe a színháznak, egész jó hely: földszint, bal oldal, 11.sor, 18.székében ültem én, szerintem kábé a közepe lehet, tök jó rálátás van onnan a színpadra.

op.jpg

Még mielőtt rátérek magára az előadásra, annyit szögeznék le, hogy ugyebár, mint már mondtam, iskolával voltunk, ráadásul nálam csak fiatalabb diákok voltak velünk, és bizony volt pár kisebb fiú, akik annyira nem értették a sztorit, a történéseket, őket annyira nem kápráztatta el az egész, mint például engem, és előttem ültek, tehát ez azért ronthatott volna az élményen, de az igazat megvallva én olyan állapotban voltam, annyira lenyűgözött az egész, hogy pont nem foglalkoztam vele, hogy ők azon versengtek, hogy ők legyen az elsők a teremben, akik elkezdenek tapsolni a dalok után. Nekem fel sem tűnt volna ez, ha a két kísérő tanárunk (anyukám és egy másik, fiatal tanárnő, akivel elég jó kapcsolatunk van szerintem) nem említi. Mindegy, szóval ja, előttem ment a show, de engem annyira nem érdekelt.

Oké, már csak egy említés, és aztán esküszöm, rátérek a lényegre: a színpadi feldolgozás egyébként nem a Disney- rajzfilm, hanem az eredeti történet alapján készült, tehát a vége az nem egy szivárványos boldogság. A dalok azonban a meséből kerültek ki (a szövegük más, de a lényegük nem változott, a zene ugyanaz), ami már eleve ad egy jó alapot, nem igaz?

Tehát elkezdjük azzal, hogy Veréb Tamás (ugyebár Quasimodo) 21. századi stílusban bevonul, és mintha neki mesélnék el a sztorit. A színpadon öltözik át a szerepébe, csajok, ha ez esetleg valamiféle pluszt ad valakinek. (A csoportunkból voltak, akiknek adott.) Aztán kezdődik a történet. Mint említettem, ez nem a Disney- sztori, tehát például az sem ugyanaz, hogy Quasimodo hogyan is került Frollóhoz (bár ahogyan utánaolvastam, ez még a Hugo- regénnyel sem egyezik), és ha jól emlékszem, de ebben most nem vagyok biztos, Frollo ebben, akárcsak az eredeti történetben, nem főbíró, hanem ő maga az esperes, tehát igen, ez az erkölcstelen szemétláda eredetileg tulajdonképpen egy pap. Ehhez tudnék mit hozzáfűzni, de nem teszem, legyen elég annyi, hogy ez szerintem teljesen oké.

A színészek teljesítményének véleményezése előtt még megdicsérem a díszletet, azt, hogy az a deszka tényleg képes egy világot jelenteni, ha éppen ez a feladat. Egy színház azt mondanánk, korlátozott lehetőségekkel rendelkezik, de amondó vagyok, hogy annyira nem is. Legalábbis az Operettben abszolút át tudják lépni a határokat, nem érzed úgy, hogy a színpad bármiféle korlátozás is volna a látványvilág, a színészek és a sztori kibontakozásának. És akkor kiemelném még a csodálatos tánckart, akik egyszerűen hihetetlenek voltak, lehet, hogy nem volt szövegük, de az is biztos, hogy ha nincsenek ott, jóval szürkébb lett volna az egész. Meg azért a kreatív csapat előtt is le a kalappal, hogy ezt így összehozták olyanra, amilyen végül is lett.

Főszereplővel kezdjük. Veréb Tamás. Igazából én annyira ellentmondásosnak gondoltam azt, hogy a tipikus szépfiú Veréb a torzszülött Quasimodót alakítsa, hogy amikor először megtudtam, hogy ő a főszereplő (nem az előadás előtt, hanem még akkor, amikor műsorra tűzték A Notre Dame- i toronyőrt), igazából nem bíztam annyira benne. Nem a tehetségében kételkedtem, mert azt tudom, hogy van hangja a srácnak, és hogy félelmetesen jó színész. Inkább a lelki részét nem néztem ki belőle, ha őszinte akarok lenni. De az egész talán éppen azért olyan jó, amilyen, és ő is azért tud olyan őszinte lenni ebben a szerepben, mert talán kevesen mondták volna az előadás előtt, hogy igen, Veréb Tamás egy kimondott Quasimodo. És ez neki művészként nyilván ad egy löketet. Így pedig végig látszott az előadásán, hogy szíve-lelke benne van ebben a darabban, ebben a karakterben. Elnézve a darabot, egyébként Quasimodót egy elég macerás szerepnek tartom, nehéz eljátszani, színészileg és talán inkább emberileg. De Veréb Tamás, bár azelőtt is nagyra becsültem, azért nőtt a szememben, nem is kicsit. Őszintén örülök, hogy ilyen fiatal színészek vannak ebben a szakmában, akik remélhetőleg még sokáig emelik az operettszínház színvonalát. (Ezek után megnézném a Rómeóját élőben, de erre sajnos már nem lesz lehetőségem soha.)

Esmeralda szerepében elsőre, bevallom, nem tetszett az őt játszó Gubik Petra. Én magam sem tudom megmondani, miért, de nem láttam benne Esmeraldát. Közben fokozatosan megbarátkoztam vele, a végére pedig kifejezetten meg is kedveltem, mert egyébként jól játszotta, csak nem tudom, miért, nekem elsőre nem illett bele a gyönyörű cigánylány szerepébe. (És nem azért, mert csúnya volna.) De az biztos, hogy az Imát gyönyörűen énekelte, egyébként jól játszott, az elején való "nem tudom, mi a bajom de valamiért ő nem annyira"- érzés után már teljesen rendben voltam vele, tetszett, amit csinált, előtte is emelem a kalapomat, hiszen ő is nagyban hozzátett ahhoz, hogy az egész olyan legyen, amilyen volt. A Phoebust alakító Kocsis Dénes anyukám tetszését nem annyira nyerte el, szerinte haloványabb volt, mint a többiek. Nem tudom, az biztos, hogy nem ő alakította a legemlékezetesebbet, de ez akár a karakternek is betudható, egyébként szerintem Dénes is egy nagyon ígéretes tehetség.

777.jpg

És akkor rá is térhetünk az Operettszínház nagyjaira, mert bár az előbb felsorolt három színész kétségkívül az új generáció legjobbjai között vannak, sőt a színház jelenlegi repertoárában is igen kiemelkedőek (bár tény, hogy az Operettszínháznak csak nagyon jó színészei vannak), de azért ott vannak a régi, vagy enyhébben szólva, régebbi nagyok. Claude Frollo utálatos szerepét Szabó P.Szilveszter vette magára, anyukám nem ismerte őt előtte, ezen eléggé meglepődtem, pedig nekem ő egy olyan alap színésze a színháznak... Mindegy, valószínűleg én jobban lelkesedem az Operettszínház iránt, mint ő. Szóval. Hideg fapofával, vagy éppen gonosz tekintettel annyi gyűlölet áradt belőle, hogy konkrétan tele volt vele nem csak a színpad, a közönség soraiban is ott lappangott. Leginkább így tudnám jellemezni azt, amilyen zsenialitással előadta a szerepét. Tybaltként is nagyon tetszett felvételről, de azért a Frollójával teljesen megvett magának, igaz, nagyobb teret ad a színészi véna megmutatásának ez a szerep, mármint szerintem. De hogy egy karaktert az ő előadásában is pontosan ugyanannyira gyűlöljek (ezt már megbeszéltük, Frollo számomra a leggyűlölhetőbb Disney- gonosz), mint előtte...!

20664860_10159158935745501_8575656985184298207_n.jpg

Anyukám személyes kedvence Mázs volt, nekem is azért ott van valahol nagyon az élvonalban (oké, Veréb Tamás nekem verte őt, de ezt tudjuk be annak, hogy ő főszerepet játszott). Clopin, a cigányok vezére valamiért annyira mázsos szerep volt, mintha kifejezetten neki készült volna. Nem tudom, miért, ez a bolondozás, de mégis csak egy vezér, de azért mégis bolond, de azért vezér, de azért bolond szerep valamiért nagyon-nagyon jól állt neki, és remekül működött benne. Az egész megjelenéséhez, színpadi létezéséhez tökéletesen passzolt, az összhatás egyszerűen csodálatos lett, nem véletlenül az egyik nagy kedvencem egyébként is. Az utolsó, akit név szerint kiemelnék, az egyértelműen Csuha Lajos, aki tudjuk, hogy egy zseni, most is bizonyította. Ugyan Szent Aphrodisius nem olyan nagy szerep, azért mégis képes volt arra a művész úr, hogy ezzel is maradandót alkosson, és megjegyezendő legyen az alakítása.

Az előadás végén, miután kábé mindenki meghalt a darabban, aki csak benne volt, Veréb visszaöltözött, a Notre Dame még mindig zeng, taps. Méghozzá állva, mert ezt nem lehetett végigülni, majdnem az egész terem állt. Nem is ok nélkül... Eddig egyébként összesen két előadáson voltam, ahol állva tapsolt a közönség, ez mindenképpen a jobb volt a kettő közül.

Hát ez volt az én kis élménybeszámolóm, persze ha vettem volna a fáradságot, és még akkor írtam volna, amikor az élmény még friss volt, akkor valószínűleg sokkal részletesebb lett volna, de ez most így jött össze. Azért remélem, tetszett, a véleményeitek természetesen most is várom kommentbe. Legközelebb próbálok megint valami teljesen mást hozni, addig is szép napot!

maxresdefault.jpg

Címkék: Kritika, Minden, Musical

Dalok, amik fontosak az életemben 2.

Sziasztok! Régebben, talán 2017 elején, ha az emlékezetem nem csal, volt egy "Dalok, amik fontosak az életemben" című bejegyzésem, amit egyébként imádtam írni. Már egyszer nekiültem egy új rész megírásának, de aztán a bevezető szövegen, és egy-két dalon kívül tovább nem jutottam, egy idő után pedig már inkább hagytam az egészet. Most azonban mindenképpen szeretnék egy új részt csinálni belőle, hiszen jó ideje tervben van, és mint mondtam, nagyon szerettem az első részt, úgyhogy jó kedvvel vágok bele a másodikba!

Az első rész főleg azokat a dalokat ölelte fel, amik egész életem során fontosak voltak számomra, és bár valószínűleg még találnék ilyet, ha keresnék, most inkább azokról a dalokról lesz szó, amik a jelenlegi életemben fontosak, vagy legalábbis az előző ilyen poszttól eddig a második részig egyszer fontosak voltak. A lista a teljesség igénye nélkül készül el, ugyanis minden dalt felsorolni meglehetősen sokáig tartana, úgyhogy persze biztosan van még, ami fontos számomra, de végül is ezek azok, amik annyira meghatározóak voltak az utóbbi időben ilyen-olyan okokból kifolyólag, hogy felkerültek a listára.

Ahogyan az első részben, úgy ez most sem egy toplista, a dalok teljesen random sorrendben következnek egymás után, attól függően, hogy mi jutott éppen eszembe. Akkor jöjjön is a lista, avagy további dalok, amik fontosak az életemben:

Anna Blue - Silent Scream

Erre a dalra egy Youtube- os szörfölgetésem során bukkantam rá, és már nem is tudom, miért, valószínűleg az unalmam szülte kíváncsiságból rákattintottam. A számos fordítónak köszönhetően magyar felirat is van a dalhoz, ha valaki esetleg az angol szöveget nem értené. A dal szövegét alapjában véve magaménak érzem, bár egyébként van egy barátnőm, aki tudom, hogy el fogja olvasni ezt a posztot, és egyébként hozzá talán még jobban is illik a szám mondanivalója. A kedvenc sorom pedig, amivel abszolút tudok azonosulni: "...Be that pinky little perfect princess, but I'm not that type of child." Libabőrös dal számomra, kedvencek között a helye.

 

Bereczki Zoltán - Ott leszek én

Nyálas, annyira, hogy majd elázok tőle, de attól még a lényem aprócska romantikus része elolvad tőle, főleg Bereczki hangján... Van ennek eredeti változata is, Michael Bublé- szám, aki akarja, azt is meghallgathatja, de én kifejezetten Bereczkivel szeretem. Ez főként a tavaly nyári kedvencem volt, akkor rongyosra hallgattuk a húgommal, de igazából azt el kell ismerni, hogy nagyon szép dal. Aki nem szereti a túláradó romantikát és a lassú dalokat, annak nem ajánlott, aki viszont szívbeli romantikus lélek, vagy csak egyszerűen szereti BeZo hangját, az hallgassa egészséggel.

 

Nirvana - Smells Like Teen Spirit

Erőteljes váltás az előzőekhez képest, igazi klasszikus rockhimnusz. De mint tudjuk, eléggé mindenevő vagyok, a rocktól pedig megbolondulok, mi sem támasztja alá ezt jobban, mint hogy tavaly nyáron körülbelül 40 fokban ugráltunk, igen, szó szerint ugráltunk erre a húgommal, az anyukámmal, az anyukám legjobb barátnőjével, és még két kis barátnőnkkel. Ha nem ismered ezt a számot, bár akkor nem tudom, hol élsz, akkor nyomás meghallgatni, ha meg ismered, akkor is, mert ez... Ez Nirvana. Talán nem kell ezt jobban megmagyarázni.

 

Aerosmith - I Don't Want To Miss a Thing

Akkor most maradnék egy kicsit a rock vonalon. Azon túl, hogy ez is egy abszolút klasszikus, és remélem, mindenki ismeri (ha te nem, akkor éppen itt volt az ideje, hogy megismerd), rongyosra hallgattam, de szó szerint, ráadásul attól mindenkit szeretnék megkímélni, amikor én ezt üvöltöm, mert valószínűleg egy halálos dolog. Az egyik legmegunhatatlanabb dal számomra ever, sosem tudtam annyit hallgatni, hogy elmenjen tőle a kedvem, pedig hallgatom már egy ideje, ráadásul az itt felsoroltak közül eddig ez része legrégebb óta az életemnek. Végül, de nem utolsó sorban pedig: ez számomra a leggyönyörűbb szerelmes dal, ha valaki dalban mondaná el nekem az érzelmeit, akkor lécci, lécci, lécci, ezzel tegye meg...!

 

Boo York, Boo York - Search Inside

Igen, tudom, ez így nem tűnik valami komolynak, de csak hallgassátok meg! Gyönyörű ez a dal, anno a mesében ez nem annyira tűnt fel, ez talán betudható annak, hogy a teljes verzió sokkal, sokkal jobb a rövidítettnél. Aki valaha is próbált bármit írni vagy akár bármit csinálni, amihez ihlet kellett, ami valamiért nem szállta meg, az azt hiszem, átérezheti a szöveget. A dalhoz, bár igen, a mesében elhangzó verzióhoz készült magyar változat, én mégis írtam egy fordítást a teljes dalhoz (az eredetit "Csillagfény"- ként fordították, az én verziómban "Bennem él" a címe), ami csak emeli számomra a jelentőségét. Plusz egyébként ez a kedvenc Monster High- filmem, amit tavaly már leszögeztünk, de ez mellékes. Igaz, ez a videó nem a hivatalos klipje vagy dlaszöveges verziója, de arra, hogy megtanuljam a szövegét, én ezt alkalmaztam, egész jó kis dalszöveges videó, még ha a képek giccsesek is néha. Bár azért a lelkem világos oldala szerint elég cuki ez a videó, de ezt vegyük úgy, hogy nem mondtam.

 

 

Coolio - Gangsta's paradise

Mint azt tudni lehet, nem vagyok egy nagy raprajongó, sőt régen konkrétan a hideg kirázott ettől a műfajtól. Már azért sokkal megengedőbb vagyok ezzel kapcsolatban, és mint már párszor tisztáztuk, zene terén eléggé mindenevő vagyok. Ez dal, azon túl, hogy szintén rongyosra hallgattam, és szintén nem untam meg soha, százezredik meghallgatás után sem, plusz, hogy eléggé nagy klasszikus, csak éppen rap terén, még az is abszolút mellette szól, hogy tulajdonképpen ez volt az a szám, ami valamelyest megszerettette velem a rap műfaját, és az első olyan rapszám, amit agyonhallgattam. Mindenkinek ismernie kell, ha szereti a rapet, ha nem, úgyhogy ha véletlenül még nem hallottad, azonnal pótold!

 

Laura Marano - The Me That You Don't See

A dal az Austin & Ally című sorozatban csendült fel, de természetesen nem emiatt került fel a listámra. (És igen, én néztem, sőt szerettem is az ilyesféle disneys trash sorozatokat.) Évekkel azután, hogy a tévében hallottam, és nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, idén ismét rátaláltam erre a dalra, ezúttal a teljes verziójára, és nagyon mélyre hatolt. Nem tudom, miért, de az a srác jut róla eszembe, akiről a Szerelmi tanácsok kezdőknek - egy kezdőtől című bejegyzésem inspirálódott, pedig egyébként a szövegnek semmiféle kötődése nincs se hozzá, se a "kapcsolatunkhoz", mégis ahányszor ezt hallgatom, eszembe jut.

 

Anna Blue - Where Do I Go?

Igen, újabb Anna Blue- szám, de a kettő között képtelen voltam választani, egyszerűen mind a kettő libabőrös zenei élmény számomra. Arra konkrétan emlékszem, hogy egy nap ebben a tanévben ezt eléggé agyonhallgattam, és bizony, ez a napom elég erőteljesen a továbbtanulásról szólt. Amivel kapcsolatban egyébként tényleg elég komoly félelmeim, és gyomorgörcsöm van, ha szóba kerül. Egyszerűen csak nem akarom. Ez a dal pedig mintha tökéletesen nekem, és pont az én problémámról íródott volna, köszönöm szépen. Mondanivalóban talán az egyik legközelebb áll hozzám a felsoroltak közül.

 

Bon Jovi - Always

Nos, újabb kihagyhatatlan rockhimnusz, amit gyerekkorom óta hallgatunk a családdal (édesanyám plátói szerelme mindig is Jon Bon Jovi volt, és azt be kell ismerni, hogy azért egy bizonyos korszakában valóban elég jó pasi volt, még ha túl öreg is hozzám...). Az utóbbi időben pedig teljesen rákattantam, ezt is addig hallgatom, amíg meg nem unom, de egyelőre nem mutatkozik úgy, hogy megunnám... Ezért is klasszikus. Ráadásul Jon Bon Jovi fenomenális és megismételhetetlen hangján túl az Aerosmith- szám mellett egyértelműen ez a világ másik legjobb szerelmes száma szerintem, ezzel is elfogadom a szerelmi vallomást... Hidd el, ha azt hiszed, nem ismered, is rá fogsz jönni, hogy de, ismered ezt dalt, amint meghallod a zenét az elején.

 

Hooligans - Apám

Ugyebár említettem már párszor, hogy a Hooligansen nőttem fel, ráadásul pár hete koncertjükön is jártam. Ez a dal azonban viszonylag új, 2016- os, így ez már jócskán az életemre jelenleg hatással lévő dalok közé sorolható. A Hooliganstől persze sok kedvencet és számomra fontos dalt ki tudnék emelni, az előzőben is csak kettőt említettem, most pedig csak ezt fogom. Egyszerűen azért, mert az utóbbi időben ezt hallgatom rengeteget, s bár hála jó Istennek a szövegét még nem érezhetem magaménak, azért mindig édesapám jut eszembe róla, aki sajnos már igen. Ráadásul elég mély gondolkodásokat futtatok a fejemben minden egyes meghallgatásakor, szóval hadd szóljon!

 

Mecano - Hijo de la Luna

...Avagy a hold fia. Ezt lehet, hogy kevesebben ismerik, de egyébként nem a gyönyörű zenéje miatt jelentős számomra, bár tény, hogy nagyon szép ez a dal. Már kétszer tettem említést arról, hogy egy iskolai akció keretein belül került sor életem első báljára, amire több táncot is megtanultunk. A bécsi keringőre klasszikus választás, többször szokták ezt alkalmazni akár szalagavatók esetében. Mi is erre keringőztünk, és amellett, hogy ez volt az első tánc, amit megtanultunk, így ezt nyúztuk legtovább és legtöbbször, ezzel kezdtük a bemutatót is, és amint meghallom az első hangjait, elönt a déja vu. Visszamennék. Tényleg.

 

Demjén Ferenc - Jégszív

Megint csak életem első báljához kapcsolódik. Legalábbis részben biztosan. Tudom, hogy az egyik barátnőmmel táncoltunk rá (még mindig tudom, hogy valószínűleg ezt is olvassa), közben pedig torkunk szakadtából üvöltöttük a refrénjét. Körülbelül egy-másfél hónappal később egy kicsit összevesztünk (ez inspirálta egyébként a Szerelmi tanácsok kezdőknek - egy kezdőtől című bejegyzésemet), és pont akkoriban jártam egy Demjén- koncerten, amin természetesen felcsendült ez a szám is. Hát akkor ez elég szíven ütött... Ráadásul egyébként az első bálom vége jut róla eszembe, bár nem is teljesen a végén szólt ez, a hangulata és a hozzá fűződő emlékeim mégis a végével teszik párhuzamba. ,,Jégbőőől vagyoook. Talán fel sem olvadoook..."

 

Lea Salonga - Reflection

Zárásként muszáj volt ezt beraknom... (Szerintem) a Mulan és talán minden rajzfilm leggyönyörűbb dala. Ez a szám, amivel teljes mértékben azonosulni is tudok, ahogyan biztosan többen is, hiszen hányszor kell egy maszkot viselnünk, elrejtenünk, hogy kik is vagyunk valójában, azért, hogy az emberek elfogadjanak bennünket. A dalszöveg többféleképpen értelmezhető, így még szélesebb réteg számára lehet fontos, érezhetik úgy, hogy róluk szól. Mindenképpen libabőrös zenei élményt tud okozni ez a szám. Ezt a dalt egyszerűen imádom magyarul, angolul, Auth Csilla is gyönyörűen énekli, Lea Salonga pedig talán egy kicsit jobban is - bár őszintén, én mindkét verziót ugyanannyira szeretem. Ahogyan jó ez teljes, s rövidített verzióban is. Most a teljeset linkeltem be, mert azt talán kevesebben ismerik, mindenképpen megéri meghallgatni.

 

 

Talán sok volt a szentimentális gondolatom ebben a mai bejegyzésben, de számomra ez jelenti azt, hogy zene. Amikor valamiről vannak gondolataim. Más nehezen lesz fontos számomra.

Remélem elnyerte a tetszéseteket a listám, osszátok meg velem egy kommentben, hogy tetszett a bejegyzés, mit ismertetek, mit nem, mi milyen hatással volt rátok... Aztán meg legközelebb találkozunk. Addig is szép napot!

Én és a nyár

Bakancs, fekete ruhák, szétengedett haj... Problem?

Sziasztok! Mint ígértem, most egy komolyabb, összetettebb poszttal jövök, ezeket egyébként talán még jobban is szeretem írni, mint a szórakoztatóbb jellegűeket, amiket gyorsabb összehozni - de persze néha csak azokhoz van erőm, kedvem, affinitásom. Most azonban ismét egy szívem fájdalmát, vagy valami ilyesmit fogok kiírni magamból... Vagy mit tudom én.

Tehát itt a nyár, vagy 75 fok van, vagy éppen nyárhoz képest megfagyunk, teljesen mindegy, a nyárról elterjedt cucc, hogy minden színes, vidám, mindenki tele van életkedvvel, mindenki pozitív, mindenki vidám. Aki követ egy ideje, az tudja, hogy én bizony nem vagyok személyiségileg és öltözködésileg sem egy szivárványos csajszi, aki, mondjuk, egy vidámabb napján a határba ugrál ki, hatalmas vigyorral a fején. Így talán nem olyan meglepő, hogy én teljes mértékben "tél-párti" vagyok, tehát a nyárért azért annyira nem rajongom... Több okból kifolyólag, a mindenhonnan áradó pozitivitás és szinte már ragályosan sok jókedvű ember csak egy része ennek. Megjegyzés: nem vagyok egyébként pesszimista, igazán bizakodó kis álmodozó tudok lenni, de olyan dolgokban nem vagyok pozitív, hogy várom, hadd süssön a nap, inkább drukkolok, hogy az esőfelhők takarják el végre, jöjjön egy jó kis nyári zápor, és akkor boldog vagyok. Na, mindegy.

Volt már egy hasonló posztom, amiben arról írtam, hogy feketét hordok, és igen, csak és kizárólag. Na, jó, azért talán nem, akad egy-két bordó, szürke, fekete-piros vagy fekete-fehér darabom, amit előszeretettel viselek, persze ezeket is feketével. De mondjuk az biztos, hogy jó pár éve nem lehet engem rózsaszínben vagy babakékben látni... (Régebben lehetett.) És talán felületesen ott is említettem, de ebben nem vagyok biztos, hogy nyáron is azt hordok, oh yeah. Sok ember legnagyobb megrökönyödésére.

Igazából vicces lehet egy kritikus emberkétől hallani, hogy mennyire idegesít, ha piszkálnak az öltözékemmel, de ezt azért gyorsan megmagyarázom: amit én adok, az egy építő jellegű kritika. Senkit nem ítélek el az öltözködéséért, stílusáért, én maximum tettek alapján ítélek meg egy embert. Ha felveszel egy darabot, amit én a Ruhák sorozatomban leszóltam, biztos, hogy téged nem foglak leszólni, hiszen az is egy vélemény, egy stílus, neked miért ne tetszhetne? Csak én éppen szórakozásból leírtam róla a véleményemet. Ettől még nem fogom a képedbe mondani, hogy rosszul öltözködsz, sőt kibeszélni sem foglak érte, mert nem tartom helyesnek azt, hogy ha valaki külső alapján ítélkezik bárkiről. Ráadásául ez annyira szubjektív… Mindenkinek teljesen más tetszik. Peace.

Egyébként sem arról beszélek, amikor leszólják, mert miért ne, semmi bajom azzal, ha valakinek nem tetszik. Unalmas is volna, ha mindenkinek ugyanaz tetszene. Itt inkább arról van szó, ha valaki bele szeretne beszélni abba, hogy nekem mi a jó, mit kéne hordanom, mit kezdjek magammal. Mert ahhoz aztán mégis mi közük van? Na, ugye.

Igen, talán a hozzáállásom az egész nyár témához meglátszik a nyári ruhatáramon, ami konkrétan ugyanaz, mint a téli, mínusz a hosszú ujjúk (azokból kevés van, mert nem szeretem őket annyira) és rétegezés nélkül. Igen, talán a fekete vonzza a napot, de engem pont nem érdekel, mivel feketében vagyok, úgysem tudom, milyen érzés lehet kevésbé sötét ruhákban a tűző napon állni, megszoktam, meg ennyi kis szenvedést igazán elviselek (bár őszintén, én nem szenvedek tőle, de mindegy) azért, hogy önmagam lehessek. Ugyanis tudom, van, aki talán nem így van vele, de én úgy érzem magamat jól a bőrömben, ha a ruháim leírnak engem. És nem azért, mert mások orra alá akarom dörgölni a stílusomat, hanem csak és kizárólag azért, mert ÉN jól akarom magamat érezni a bőrömben. Ahhoz pedig önmagamnak kell lennem.

Idén egyébként azokon a borzalmakon túl (mármint egyes emberek szerint borzalmakon), hogy feketét hordok és szét van engedve a hajam nyáron - megint csak azért, mert nekem sokkal kényelmesebb és komfortosabb, mint összefogva -, még az is megtörtént, hogy bakancsot hordok. Mármint rendes bakancsot, azt a darabot, amit télen is. Ezen egyébként nem tervezek változtatni, amíg nem találok valahol egy újat, de persze nyáron hiába keresgélek bakancs után, csakis nyitott lábbelik vannak a boltok kínálatában... Ami persze érthető, hisz az emberek nagyobbik része azokat veszi, hordja, szereti nyáron. Én meg egy ilyen elfajzott teremtés vagyok, bocsánatot kérek minden embertől, akit ez zavar. Persze néha látok sorstársakat, akik a zárt cipők, bokacsizmák, bakancsok hívei ebben az időben is, de akadnak olyan ismerősök, akik nem restellnek beleszólni abba, hogy miért is nem egy flip-flopban járod az utcát, elvégre is nyár van.

Teszem hozzá, mivel voltunk tengernél, beszereztem egy szandált, amit éppen annyit hordtam, amíg kimentük a partra, aztán esténként megint bakancsban jártam az utcákat. Nem azért, szép az a szandál, viszonylag a stílusomhoz is illik, én még csak meg is kíséreltem keresni egy hozzám illő szandált, de nem találtam sehol olyat, amire azt mondtam, hogy na, igen, erre leváltanám jó szolgálatot tett cipőmet. Mondjuk, az egészhez hozzájárul, hogy elég eldeformálódott lábfejem van, nem olyan, mint egy egészséges lábfej, tudom, ez furán hangzik, de így van. Állítólag nincs lúdtalpam, de akkor nem tudom, azzal van- e összefüggésben, hogy az egyik lábam rövidebb a másiknál - mondjuk ahhoz mégis mi köze volna? Mindegy, nem értek hozzá.

Ebből az egész posztból, ami tudom, hogy nagyon keszekusza lett, de egyszerűen nagyon sok a gondolatom, csak annyit szerettem volna kihozni, hogy hordj azt nyáron is, meg mindig, amit csak szeretnél, a drágaságok pedig, akik szeretnének beleszólni, akár jóindulatból, fogják vissza magukat egy picikét. Ha én esetleg meg szeretnék gyulladni, az is az én döntésem, teszem hozzá, egyébként meglehetősen jól viselem a meleget.

Tudom, tudom, ez nagyon összevissza agymenés volt, de néha ilyenek kellenek nekem az agyam kitisztítására. Remélem azért elfogadható volt, átjött a lényeg. Ha tetszett, nem tetszett, egyetértesz, nem értesz egyet, oszd meg velem a véleményedet egy komment formájában, és legközelebb igyekszem összeszedettebb gondolatokkal jönni. Addig is szép napot!

99 random kérdés TAG

Olyan kérdések, amikre nem hittem, hogy valaha válaszolni fogok

 Sziasztok! Tudjátok, hogy szeretem a tageket, de azért próbálom nem túltolni őket, mivel azért nem a legizgalmasabb műfaj így blogolás terén, de az biztos, hogy gyorsan elkészül, én szeretem is csinálni, úgyhogy most a 99 random kérdés taget készítem el, remélem, valakit érdekelni is fog.

Tehát, lássuk is a kérdéseket:

1: Nyitott vagy csukott szekrényajtóval szoktál aludni? - Csukott, idegesít, ha nyitva van. Nem félek tőle, vagy ilyesmi, csak egyszerűen zavar. Hülye hóbortjaim egyike.
2: El szoktad vinni a kis samponokat és balzsamokat a hotelekből? - Azok nem arra vannak ott...? Tehát igen, mindig elviszem.
3: Betűrt vagy betűretlen lepedővel szoktál aludni? - Wow, betűrt. Micsoda kérdés.
4: Loptál már el utcatáblát? - Ez ilyen átlagos dolog? Mert én még nem.
5: Szoktál post-iteket használni? - Nem, soha. Akartam, tettem rá kísérletet, hogy ezáltal rendszerezettebb legyen az iskolai létezésem, de nem jött össze.

6: Van, hogy kivágsz kuponokat és utána nem is használod őket? - Nem használok kuponokat, de régen anyukám minden kuponfüzetéből kivágtam őket, csak úgy, játékból.
7: Inkább egy nagy medve vagy egy méhraj támadjon meg téged? – Inkább egyik se.
8: Vannak szeplőid? - Vannak, most hogy a nap kihozta őket, elég jól látszanak is.
9: Mindig mosolyogsz, ha fotóznak? - Legtöbbször igen, de az esetek 99%- ában mű vigyorral. Akkor valamiért senki sem fotóz, ha őszintén jó kedvem van.
10: Mi az, ami a legjobban idegesít téged? - Annyi minden idegesít, hogy hihetetlen, így természetesen nincs number one.
11: Szoktad számolni a lépéseidet, amikor sétálsz? - Nem, azért ennyire nem unatkozom séta közben.
12: Pisiltél már erdőben? - Kiskoromban biztos.
13: Kakiltál is már ott? - Tudtommal nem.
14: Szoktál akkor is táncolni, ha nem megy semmi zene? - Táncnak nem igazán nevezném, de mondjuk, hogy igen.
15: Szoktad rágni a tolladat vagy ceruzádat? - Régen konkrétan kettérágtam a ceruzáimat... Manapság csak gondolkodás közben, de próbálok odafigyelni rá, több-kevesebb sikerrel.
16: Hány emberrel aludtál együtt ezen a héten? - Nulla, zéró, semennyi.
17: Mekkora ágyad van? - Egyszemélyes, de ha kihúzom, kétszemélyes. Ezt nagyon elmondtam.
18: Melyik a kedvenc zeneszámod ezen a héten? - Nekem nem váltakoznak hetente a kedvenceim, egy kedvenc attól kedvenc számomra, hogy emlékeket kötök hozzá. Ezért a kedvenceim: Tina Turner - Goldeneye, Anna Blue - Silent Scream, Boo York, Boo York - Search Inside, Lea Salonga - Reflection és Laura Murano - The me that you don't see Egyébkén zene terén mindenevő vagyok, szeretem a popot, a rockot, a jazzt, a klasszikus zenét, de néhány rapszámot is elhallgatok. Egyedül a technót nem kedvelem. A kedvenceim valamiért mind lassúak, ráadásul nagy részük ilyen „keresem magamat, a hangomat, fogadjatok el”- témájú, fogalmam sincs, miért. Ja, és én a magyar zenét is szeretem, de a kedvenceim között valamiért magyar sincs. Megint csak nem tudom, miért.
19: Szerinted nem gáz, ha egy fiú rózsaszínt hord? - Nem. Szerintem nincsenek "lányos" és "fiús" színek, hülyeség beskatulyázni egy színt, de ezt már egy régebbi bejegyzésben (Igen, feketét hordok, és?) leszögeztük.
20: Szoktál még meséket nézni? Ha legutóbbi bejegyzésemből nem derült volna ki: IGEN!
21: Melyik a legkevésbé kedvelt film, amit valaha láttál? - Fuh, nem tudom... Sok rossz filmet láttam már. A hype- jához képest most a Tűnj el! jutott eszembe, nekem valamiért nem tetszett, de lehet, hogy velem van a probléma, sőt a jelölései, díjai alapján valószínű.
22: Ha lenne kincsed, hol rejtenéd el? - Ha volna kincsem, nem rejteném el, hanem felhasználnám.
23: Mit szoktál vacsorához inni? - Víz, Zero Cola vagy multivitaminos gyümölcslé.
24: Mibe szoktad mártogatni a chicken nuggetseket? - Néha ketchupba, de amúgy semmibe, szósz nélkül eszem.
25: Mi a kedvenc ételed? - Nem tudom. Sablonosan a pizza, de amúgy talán a grillezett csirke ketchuppal.
26: Melyik filmet tudnád újra meg újra megnézni, mert annyira szereted? - Annyira nem vagyok filmes csaj. Én inkább meséket nézek, és az, amit sosem untam meg, ahogyan legutóbb is említettem, Az oroszlánkirály volt. Éjjel egyébként megint megnéztem, és igen, még mindig imádom. Amikor már kábé századjára nézem, és ugyanolyan libabőrös leszek tőle, ugyanúgy nevetek a poénokon, az tesz valamit igazán jóvá.
27: Utolsó ember, akit megcsókoltál vagy megcsókolt téged? - Nincs.
28: Voltál cserkész? - Nem. Az anyukám volt, és vannak olyan ismerősök, akik ajánlgatták nekem is, de ilyenkor anyukámmal mindig csak egy jót nevetünk, mert szégyen, nem szégyen, én nem tudnék cserkész lenni, és kész.
29: Hajlandó lennél vetkőzni egy újságnak? – Semmi bajom a művészi aktfotókkal, de nekem nincs olyan alkatom, és egyébként is túl szégyenlős vagyok hozzá.
30: Mikor volt utoljára, hogy levelet írtál valakinek? - Kézzel írott levelet nagyon régen írtam már, nem tudom.

31: Ki tudod cserélni az olajat egy autóban? - Baj, ha nem?
32: Bűntettek már meg gyorshajtásért? - Nincs jogosítványom.
33: Volt már, hogy kifogyott a benzined? - Még mindig nincs jogosítványom.
34: Melyik a kedvenc szendvicsed? - Nem tudom, nem vagyok ilyen "különleges szendvicsek"- fanatikus. Sőt egyáltalán nem vagyok egy szendvicses ember…
35: Kedvenc ételed reggelire? - Nem eszem reggelit. Tudom, kéne, de eleve, amikor felkelek, már közelebb járunk az ebédhez így nyáron, suli közben pedig nincs is rá időm... Így rendszerint elmarad.
36: Mikor szoktál aludni menni? - Változó. Suli időben 11 és éjjeli három között valamikor, nyáron pedig éjfél-fél egy és hajnali négy között.
37: Lusta vagy? - Meglehetősen. Erre bizonyíték a kevés poszt is például. Az iskolában is lusta vagyok, csak a jegyeimen nem látszik. Illetve az otthoni háztartásban sem vagyok egy minta gyerek...
38: Minek öltöztél be halloweenkor, amikor még gyerek voltál? - Tavaly öltöztem be életemben először, akkor valami vámpír nagyasszony - szerűség voltam, de nem tudom, pontosan mi. Sápadt arcom volt meg vércsík a számnál. Plusz brutál szép szemsmink. Köszi, csajok! Ja, mert persze nem én művészkedtem ki, én ilyenekhez rettentően béna vagyok…
39: Mi a kínai csillagjegyed? - Nem tudom.
40: Hány nyelven tudsz beszélni? - Beszélni rendesen magyarul és szlovákul, elvagyok angolul, nem adnak el németül, illetve megérteni megértem egy kicsit a franciát (egy évig tanultam is...), a csehet (hasonlít a szlovákhoz) és a spanyolt nagyon alap szinten.
41: Elő vagy fizetve valamilyen újságra? - Nem.
42:A legó vagy a kis farönkből építhető ház a jobb? - Mit tudom én.
43: Makacs vagy? - Nagyon.
44: Ki a jobb... Kiss Ádám vagy Kőhalmi Zoltál? - Egyik sem. Kőhalmit nem ismerem, Kiss Ádám csodálatos produkciójához egyszer volt szerencsém, amikor valamilyen okból kifolyólag anyukámmal belenéztem a Showder Klubba (azóta sem értem, miért tettem ezt), és éppen egy enyhén homofób sztoriját adta elő, szerinte viccesen, azóta őt sem igazán kedvelem.
45: Néztél szappanoperákat? - Régen persze. Ciki, nem ciki, igaz. A Marinának fanatikusa voltam, a TV2- n ment. Az Árva angyalt is úgy, ahogy néztem, meg eleinte még a Teresát is figyelemmel kísértem. Gyerek szappanoperák közül pedig Violetta, oh yeah. Annyira trash, hogy hihetetlen, de a húgommal néztem.
46: Félsz a magasságtól? - Eléggé.
47: Szoktál a kocsiban énekelni? - Mindig vagy énekelek, vagy zenét hallgatok. Szóval igen.
48: Szoktál a zuhany alatt énekelni? - Nem.
49: Szoktál táncolni az autóban? - Azt hogyan kell?
50: Használtál már valaha pisztolyt? - Nem.
51: Mikor készítettek rólad utoljára portré képet? - Nagyon régen, de az sem olyan ott ülök és csinálják, hanem egy fénykép alapján elkészített rajz volt. Nagyon szép egyébként, a mamámnál van kirakva, ugyanis neki készült.
52: Szerinted a zenészek túl erőltetettek, túlságosan erőlködnek? - Némelyek biztos, de általában egy zenész csak éli a szenvedélyét, tehát legtöbb esetben nem.
53: Szerinted a karácsony feszültséggel teli ünnep? - Próbálom nem ezt az oldalát nézni. (Úristen, én az életben egyszer pozitív vagyok?)
54: Ettél már pierogit? - Azt sem tudom, mi az.
55: Melyik a kedvenc gyümölcsös pitéd? – Almás pite. Azt imádom. De csakis, amit a mamám készít.
56: Mi szerettél volna lenni még gyerekként? - Az első elképzelésem fodrász volt, aztán énekesnő, színésznő, majd nagyon-nagyon sokáig divattervező akartam lenni, amibe beleékelődött egy rövidke üzletasszonyos korszak (nyolcévesen…), aztán visszatértem a divattervezőhöz. Azóta volt író, most talán az újságíró, író (bár erre kevés esély van, de álmodozni szabad), tanár hármasból az egyik. Aztán meglátjuk.
57: Hiszel a szellemekben? - Nem abban, hogy ártani akarnak nekünk, de a lelkek Földön maradásában hiszek.
58: Volt már déja-vu érzésed? - Persze, kinek nem?
59: Szoktál rendszeresen szedni valamilyen vitamint? - Nem.
60: Hordasz papucsot? - Nem.
61: Hordasz köntöst vagy fürdőköpenyt? - Azt sem.
62: Mit szoktál hordani az ágyban? - Pizsamát, amit általában kábé addig hordok, amíg le nem esik rólam, tehát teljesen tönkre nem megy.
63: Első koncerted? - Wolf Kati- koncert tavaly júniusban. Régebbire nem emlékszem, de a szüleim állítása szerint voltam Republicon, meg még Isten tudja, mi mindenen, szóval igazából nem az volt az első, de én annak számítom.
64: Auchan, Tesco vagy Interspar? - Tesco.
65:Nike vagy Adidas? - Nem vagyok egyiknek sem elhatározott rajongója.
66:Cheetos vagy Nachos? - Lay's.
67: Mogyoró vagy napraforgómag? - Mogyoró.
68: Hallottál már a Tres Bien együttesről? - Nem, még soha.
69: Jártál valaha táncórákra? - Óvodás koromban jártam egy évet néptáncra (utáltam), idén pedig vettem táncleckéket egy iskolai program keretein belül, 2 hónap alatt 10 táncot gyakoroltunk be, a bevezető és a záró táncon kívül konkrétan bécsi és angol keringő, csacsacsa, tangó, salsa, csárdás, cigánytánc, polka.
70: Milyen állást képzelsz el a jövendőbelidnek? - Nekem mindegy, mivel foglalkozik, a lényeg, hogy valamit dolgozzon, és lehetőleg jól is érezze magát a munkahelyén.
71: Meg tudod tekerni a nyelvedet? - Nem. Gondolom.
72: Nyertél már valaha betűző versenyt? - Nem, helyesírásit már igen, de betűzőt nem.
73: Sírtál már valaha boldogságodban? - Életemben háromszor majdnem, de végül nem. Az egyik tavaly vagy tavalyelőtt volt, már nem emlékszem, az egy dicséret hatására volt, egy hónapja ugyanebből az okból, illetve valamiért az Operettszínházban is majdnem sírtam a hely atmoszférájától, és attól, hogy egy álmom vált valóra azzal, hogy eljutottam oda. De végül egyiken sem sírtam.
74: Van bakelit lemezed? - Nincs.
75: Van bakelit lejátszód? - Az sincs, bár a papáméknál van.
76: Szoktál füstölőt égetni? - Nem.
77: Voltál már szerelmes? - Azt hiszem, igen. Igen, mivel poszt is van róla, így muszáj ezt mondanom... Nem, egyébként tényleg.
78: Kinek a koncertjére mennél el szívesen? - TINA TURNER!!! De mivel már nem koncertezik... Illetve Bon Jovi.
79: Milyen koncerten voltál utoljára? - Hooligans. Tetszett, a zenéjükön nőttem fel, elvileg szeptemberben megint megyünk.
80: Forró tea vagy hideg tea? - Hideg, bár teszem hozzá, régen nem tudom, hogy ittam meg a jegesteát, kábé egy éve nem iszok azt, de egyszer megkóstoltam kb. fél éve, és hogy milyen rossz! Bocsánat, ha te szereted, de én már nem értem, hogy tudtam literszámra inni.
81: Tea vagy kávé? - Tea. Nem szeretem a kávét. Ez lehet, hogy fura, de így van. Minden barátnőm szereti, anyukám fanatikus, de én nem.
82: Cukor vagy teasütemény? - Méz. Egyébként mindegy.
83: Jól úszol? - Szerintem elég jól, sokáig jártam úszásra, de tény, hogy mostanában keveset úszom.
84: Vissza tudod úgy tartani a levegőt, hogy nem fogod be az orrod? - Igen.
85: Türelmes vagy? - Hm. Attól függ. Az biztos, hogy velem türelmesnek kell lenni, de hogy én az vagyok- e? Nem hinném.
86: DJ vagy együttes a jobb egy esküvőn? - Együttes, ez nem kérdés.
87: Nyertél már valaha versenyt? - Igen, háromszor.
88: Volt már plasztikai műtéted? - Nem, és nem is tervezem. De aztán ki tudja, az élet mit hoz.
89: A fekete vagy zöld olívabogyó a jobb? - Egyiket sem szeretem.
90: Tudsz kötni vagy horgolni? - Nem. Varrni szívesen megtanulnék, egyébként kötni meg horgolni is, csak jó kérdés, ez valaha össze fog- e jönni.
91: Melyik a legjobb helység egy kandallónak? - Nálunk a nappaliban van, és alapból is a nappalit mondanám.
92: Szeretnél megházasodni? - Nem biztos, híve vagyok egyébként az együttélés papírok nélkül kapcsolatnak, de ha a párom szeretné, akkor hozzámennék. Egyelőre nem igazán tartom valószínűnek, hogy bárki is képes volna engem egy életen keresztül elviselni, de mint egy másik posztban írtam: soha nem mondd, hogy soha.
93: Ha házas vagy, mióta? - Nyilván nem vagyok az.
94: Kibe voltál belezúgva gimiben? - Senkibe.
95: Szoktál sírni és addig dühöngeni, amíg meg nem kapod, amit akarsz? - Öhm. Az aktuális kedvemtől függ, de szégyenkezve vallom be, hogy igen, volt már ilyen.
96: Vannak gyerekeid? - Nem, nincsenek.
97: Akarsz gyerekeket? - Nem tudom. Nagyon korai ezt eldönteni, valószínűleg ha lesz egy olyan biztos hátterem és egy párom, akivel szeretnék közös családot, akkor igen. De azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy nem lesznek gyerekeim. Az idő eldönti. Nem élek úgy, mióta az eszemet tudom, hogy nekem lesz 3 gyerekem, de nem is zárom ki ezt a lehetőséget.
98: Mi a kedvenc színed? - Gondolom, nem nehéz rájönni, hogy a fekete.
99: Hiányzik neked most valaki? - Pár osztálytársam. Meg a barátnőim is, bár tudom, hogy velük sokat fogunk találkozni nyáron, meg már találkoztunk is párszor, de azért jó enne, ha most is itt volnának velem.

 

Hát ez volt a mi kis 99 kérdésünk, tudom, nem a legkreatívabb bejegyzésem, de néha ilyen is kell, és ígérem, legközelebb valami sokkal érdekesebbel jövök. Ha tetszett/nem tetszett vagy bármilyen véleményed van, azt oszd meg velem egy komment formájában, és várlak legközelebb is. Addig is szép napot!

Miért nincs karácsonyi hangulatom?

Hangolódjunk az ünnepekre

Sziasztok! Igen, igen, tudom, (megint) nagyon sok időre tűntem el. De mentségemre szóljon, nagyon beindult a suli, azt vettem csak észre, hogy legelőbb négykor érek haza hétköznaponként, akkor még tanulnom kell (na, nem mintha ezt a műveletet minden nap elvégezném, de védésnek jó, nem?), aztán már lusta vagyok nekiülni blogolni is... Szóval csak a szokásos mellébeszélés, az igazság pedig az, hogy nagyban közrejátszott abban, hogy nem volt bejegyzés az is, hogy nem szállt meg az ihlet. Egyszerűen nem volt ötletem. Már mindenképpen egy karácsonyi bejegyzést akartam hozni, azonban fogalmam sem volt, hogyan tudnék valami viszonylag egyedit hozni úgy, hogy azért ne legyen túl elvont. Tavaly ellőttem már egy aránylag kreatív ötletet, vagyis negatív szemszögből szemléltem az ünnepet, de persze ezt nem ismételhettem meg. Azonban a stílus úgy gondoltam, ismét átveszem, szóval végül ma délelőtt döntöttem el, hogy végül ezt fogom megcsinálni.

Igazából gondolkodtam egy ajándékötletes bejegyzésen, de ha bepötyögitek a Youtube keresőjébe, hogy karácsonyi ajándékötletek, annyi DIY, illetve vásárolható ötletet találtok, hogy én újat már aligha tudnék mondani, így ezt elvettem, plusz ki akarná ezeket a tippeket tőlem olvasni, ha megnézheti a kedvenc videósától is, nem igaz? Így inkább az én legnagyobb problémámat dolgozom fel. Vagyis azt, hogy idén valahogyan nem sikerült karácsonyi hangulatba jönnöm.

Általában már októberben el kezdek hangolódni az ünnepre, tervezgetek, ilyesmi. Pontosan tudom, melyik az az érzésem, amikor bennem ég a karácsony tüze, és nem alszik ki. Csakhogy idén ez a tűz nem tudott huzamosabb ideig fennmaradni. Igen, voltak pillanatok, amikor fellobbant, pislákolt egyet, majd elaludt, de sosem maradt meg sokáig. Ami nekem egyrészt hihetetlen, másrészt szomorú. Ezért úgy döntöttem, hogy egy bejegyzésben összeszedem azokat a dolgokat, amikkel esetleg ünnepi hangulatba tudnám/tudom magamat hozni, hátha más is küszködik idén ezzel a problémával, és valamelyik pont segítségére lesz. (Zárójelesen megjegyzem, hogy igen, tele leszünk klisékkel, de még mindig jobb, mint azt ajánlgatni, hogy parfümöt vegyél ajándékba, nem igaz?)

 

Karácsonyi zene: Nos, ez pont az a dolog, ami engem annyira nem tud lázba hozni, mivel egy olyan hölgyeménnyel (a húgommal) élek együtt, aki képes beállítani a nyári hatvan fokban is az All I Want For Christmas Is You- t, szóval az általam ismert karácsonyi számok nagy része nem hoz nagyon ünnepi hangulatba, most már talán érthető okokból kifolyólag. Egy darab azonban van, amitől még így is megjön a hangulatom (talán azért, mert ezt nem kell az év bármelyik napján hallgatnom), ez pedig Lola Ünnepelj ma velünk című száma, illetve annak eredeti verziója, a Wonderful Dream (Holidays Are Coming). Amikor meghallottam idén, akkor, ha kis időre ugyan, de meglett a karácsonyi hangulatom.

Áruházak: Nem tudom, ki szereti közületek a nagy tömeget meg ilyesmit, mert én alapból nem vagyok elájulva attól, ha be vagyok préselve sok száz ember közé, és csak egy vagyok közülük. Nekem ez nem kicsit vesz el az önbizalmamból. De valahogyan egy bevásárlóközpontban, pláne karácsony közeledtével, amikor minden tömve van, nem izgat, hogy konkrétan érzem a nyakamon idegenek leheletét, inkább élvezem. (Ez most milyen kétértelmű volt, te szentséges!) A karácsonyi zene, mindenkin látható stressz és izgalom (fura egy ember vagyok, hogy számomra ez pozitív, nem?), díszítés, minden, minden, ami csak létezik és egy kicsit is az ünnephez kapcsolódik. Ahányszor betévedek egy áruházba karácsony felé, legalább addig fellobban benne a karácsony tüzének lángja, amíg ki nem térek onnan.

Hó: Igen, igen, teljesen tipikus, mindenkinek az alap, én úgy gondolom, de azért a hó rendesen lázba tudja hozni az embert. Nekem legalábbis idén a leghosszabb idő, amíg folyamatosan karácsonyi hangulatom volt, az az a pár nap volt, amikor a hófelhők vették a fáradságot, hogy errefelé boldogítsanak minket. Igen, amikor már minden locs-pocs talán nem olyan szép látvány, de az iskolapadból kinézve az ablakon mindenképpen győnyőrű és szívmelengető a hófödte tájra nyíló kilátás.

Gyertyák minden mennyiségben: Van olyan szerencsém, hogy a világ egyik legnagyobb gyertyafanatikusával (anyukámmal) is együtt élhetek, így az év minden napján vagy húsz gyertya ég a lakásunkban, de ezzel kapcsolatban valahogyan a mai napig nem vagyok olyan közömbös, mint a dalokkal. Éppen ellenkezőleg, néha, ha már besötétedett, függetlenül attól, hogy éppen belefulladok a kánikulába, nyár közepén is képes elfogni a karácsonyi hangulat egy-egy égő gyertyától. Ez meg már lehet, hogy egy kissé beteg dolog...

Séta a városban: Idén rengetegszer caplattam végig a városon (szerencsére teljesen praktikus méretű kis városka ez, minden van benne, ami kell, de bárhonnan el tudsz jutni bárhova egy kis sétával), de kiemelném azt az esetet, ami kábé egy hete történt, amikor anyukámmal elindultunk kettesben a városba, hogy ajándékokat vegyünk a nagyszüleimnek, illetve a nagynénimnek. Már sötétedett, rengeteg karácsonyi bevásárlást végző ember az utcákon, mindenhol karácsonyi zene, leárazások, a karácsony illatai... Miután bevásároltunk, egy kávézóba is beültünk, ő egy kávét, én pedig forró csokit ittam, a helyiségben félhomály volt, halkan karácsonyi dalok szóltak... Na, csak visszagondolva is elfogott az ünnepi hangulat.

Díszítés: Vagy hát nem is maga a díszítés, hanem amikor már minden készen áll, és csak ültök a kandalló mellett a családdal, miközben gyertyák égnek és mindenhol karácsonyi díszek színesítik a lakásodat... A mi házunk abszolút vintage stílusban van berendezve, így persze nekem könnyebben lesz ettől karácsonyi hangulatom, mint egy üres, minimalista dekorációtól, de ez persze abszolút személyfüggő. Az biztos, hogy amikor pár napja csupán pár kis lámpa és egy égősor világított, anyukám, én és a húgom pedig a nappaliban beszélgettünk, sikeresen elkapott ismét a karácsonyi hangulat.

 

Nos, talán mondhatom, hogy a lista abszolút a teljesség igénye nélkül készült, de az biztos, hogy engem ebben az évben ezeknek sikerült kisebb-nagyobb időre karácsonyi hangulatba hozniuk. Remélem, legalább minimálisan sikerült meghoznom a hangulatát ezzel a poszttal azoknak is, akiknek eddig nem jött meg, és azoknak is, akik már hetek óta karácsonyi lázban égnek. Karácsonyig egy poszt még lehet, hogy lesz, ez nagyban függ az időmtől is, de mivel holnap és szombaton elvileg szabad vagyok, még az is előfordulhat, hogy 24- ig jön majd még egy, az ünneppel kapcsolatos bejegyzés, ötletem is van már. Addig is szép napot, és jó hangolódást!

Halloween TAG

Először is kezdeném egy nem mindennapi módon, de ez csak azért nem mindennapi, mert eddig ilyen nem volt: a Ruhák- Kritika tőlem 3.része 2136 kattintást ért el, ami nem csak magamhoz képest sok. Szóval ezt szeretném megköszönni, amikor megláttam ezt a brutális számot, nem akartam hinni a szememnek. Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Kemény két év próbálkozás után ezt is sikerült elérnem, ezért pedig végtelenül hálás vagyok Nektek, akik rákattintottatok a cikkemre! Na, de mielőtt az egész átmegy abba, hogy azt fogom hinni, Oscar- díjat kaptam, és azért mondok köszönőbeszédet, inkább belekezdenék a mai cikk valódi témájába.

Esküszöm, és most már igyekszem betartani, hogy a későbbiekben csökkenjen majd a tagek száma, ám én vagyok elég anti-kreatív, hogy minden témához inkább egy taget töltsek ki, mintsem előrukkoljak valami újjal. Pedig szerettem volna valami egyedit most halloween alkalmából, de mivel az egyetlen egyéb ötletem a sminkes bejegyzés volt, az elő-halloween bulinkra pedig még a saját sminkemet sem én, hanem egy barátnőm készítette (említettem már, ennyire nem tudok bánni a sminkcuccokkal?), ezért nem igazán lett volna hiteles, így végül sablonosabb lettem. Mindegy, kezdjünk is bele.

 A kérdéseket a http://tipegozombi.blogspot.sk blogoról szedtem, úgyhogy csekkoljátok ezt is!

Mi a kedvenc halloweeni filmed? Én nem kifejezetten azt veszem, hogy amit halloweenkor nézünk, mert idén konkrétan nagy filmezést terveztünk, amiből végül annyi lett, hogy egy darab 45 perces 11.22.63.- részt néztünk meg, aztán meg inkább már nem filmeztünk. De ha horrorok közül valamit ki kell emelnem, akkor nekem egyértelműen az Insidious első két része győzedelmeskedne. A harmadik már gagyi lett, de szerintem ez azon kevés filmek egyike, ahol a folytatás jobb, mint az eredeti, ugyanis az egymáshoz szorosan kapcsolódó első két rész közül nekem egyértelműen a 2. tetszett jobban, ami jóval fordulatosabb is volt. Mostanában egyébként viszonylag sok horrort és krimit nézünk a barátnőimmel, újabban a Stephen King- adaptációkra vagyunk rákattanva, de igazából tőle még csak krimiket láttunk, horrort nem. Mindegy, maradjunk az Insidiousben.

Mennyire élvezed/várod a halloweent? Miért? Idén nagyon vártam, mert bár naptárilag csak holnap lesz halloween, azaz október 31., de mi a barátnőimmel pénteken tartottuk, amit egyébként már hetekkel előtte nagyban terveztünk, szóval ezt most nagy várakozás előzte meg. De alapjában véve nem szoktam tartani ezt az ünnepet, pedig a hangulata nagyon bejön. Mégis merem azt állítani, ha jövőre is szervezünk egy ilyen bulit erre a napra, akkor már most várom!

Válassz három valakit, akinek beöltöznél! Nos, ebben az évben nem voltam a legkreatívabb (a barátnőimmel ellentétben, egyébként), kaptam egy fekete szemhéjpúdert tusvonallal, vörös rúzst, fehér púderrel lesápasztottuk az arcomat, és ennyi, a külsőm meg egy arisztokratikus, középkorú vámpírnagyasszonyra emlékeztetett, úgyhogy végül vámpír lettem, utólagosan kaptam egy művér csíkot a szám alá. Igazából a cikk eredetijében a szerző kiemelte Morticia Adamst, az Addams Family pedig nagy kedvencem, bár igaz, én a labda alakú fejemmel sosem leszek Morticia, de azért kipróbálnám. Másik, akire alkatban és arcra sosem hasonlítanék, de beöltöznék neki, az Szörnyella de Frász, karakteres gonosztevő, mindenképpen megéri megidézni őt. Vannak még tippjeim, de egyik sem ez a "wow, de nagyon be akarok ennek öltözni"- típusú. Talán még egy babás stílusú valami jöhetne, Anabelle például, de ez sem biztos. Mivel az eredeti cikk írója is megengedte magának, hogy Monster High- karaktereket kiemeljen, nekem pedig van egy fura elferdülésem, és mai napig szeretem ezt a mesét (erről árulkodik a blogon lévő 2 bejegyzés a témával kapcsolatosan), ezért közülük is kiemelném Draculaurát, akit meg is lehetne belőlem formálni, illetve Cleót, aki csak egyszerűen nagyon szívesen lennék. Ja, és ne felejtsük ki Operettát sem, ők hárman, akiknek szívesen belebújnék a bőrébe egy halloween alkalmával.

Mi a kedvenc halloweeni dekorációd? Az a nagy igazság, hogy a családom nem a legnagyobb halloween-fan, így nálunk ilyen sosincs, de azért kiemelem, hogy a gyönyörű mintákkal díszített töklámpások nagyon szép dekorációk tudnak lenni.

Mi a kedvenc édességed? Igaz, mostanában nem eszek annyi édességet, mióta életmódot váltottam (egyébként szerintem erről is lesz majd a későbbiekben egy bejegyzés), de igazából az édességek 90%- át imádom. A legnagyobb kedvenceim talán (most egy kis nem fizetett promóció) a Milka csoki, sokfajta ízben, valamint a Skittles cukorka.

Melyik a kedvenc fantázialényed? Bár én, ha tehetném, egyértelműen szellemmé változnék, de egyébként a kedvenceim a vámpírok. Tekintsünk el a fénytől való félelemtől, ahogyan a fokhagyma-undortól is, ugyanis ezek csak kitalált hülyeségek, szerintem a vámpírok ennél sokkal "bedeszebbek". Kifinomultak, elegánsak, kegyetlenek és előkelőek- abszolút illenek hozzám.

Mitől irtózol/félsz? Irtózni irtózom a bogarak bármely fajtájától (igen, a pillangóktól és a katicáktól is), az egerektől és hasonlóktól. Félni a magasságtól és a bezártságtól félek nagyon, plusz nagyon félek a kutyáktól is. Igen, tudom, ez az emberek legnagyobb részének totál érthetetlen, pláne, ha hozzáteszem azt is, hogy soha életemben egy kutya sem harapott meg vagy hasonló. Tehát nekem magyarázhatják, hogy nem harap az adott kutya, attól még nem fogok kevésbé félni. Ennek ellenére semmi bajom ezekkel az állatokkal, azzal sem, ha valaki szereti őket, amíg a gazdája pórázon fogva sétáltatja, felőlem nyugodtan, hiszen senkire sem kényszeríthetem rám, hogy féljen tőlük, de ugyanígy rám sem erőltethetik azt, hogy ne. Nem hiszem, hogy furcsább nem létező vagy legalábbis nem látható dolgoktól rettegni, mint a kutyáktól, amik nap mint nap átsétálnak mellettem az utcán.

Hiszel a szellemekben? Nem a gonosz, megszállós, horrorokban látott szellemekben, de abban biztos vagyok, hogy miután meghaltunk, a lelkünk vissza tud térni, körül tud nézni a Földön. Tehát igen, egészséges módon hiszek bennük.

Ha egy töklámpás fényében találkozhatnál valakivel (akárkivel, élő, halott, kitalált, igazi, mindegy) ki lenne az? Miért? Húha. Hát ez egy jó kérdés. Stephen Kinggel nagyon szívesen beszélgetnék, a műveiből kikövetkeztethető, hogy igen csak érdekes figura. Más most hirtelen nem jut eszembe, de az biztos, hogy szívesen cseverésznék egy töklámpás fényében több híres fantázialénnyel, például Drakula gróffal. Igazán hangulatos volna.

Faragtál már valaha töklámpást? Nem, bár az iskolánkban már második éve volt töklámpásfaragó-verseny, én nem neveztem be rá, nem is fogok. Igazából idén terveztünk a barátnőimmel, de ezt a programot végül lefújtuk.

 

Na, hát ma ennyire futotta a kreativitásomból, remélem, azért annyira nem lett unalmas. Köszönöm, ha végigolvastad, további szép napot!

 

 

 

 

Címkék: Minden, Tag

Igen, feketét hordok, és?

Sziasztok! Ma újra egy véleménykifejtősebb bejegyzést hoztam, remélem tetszeni fog. Ajánlom mindenkinek, akinek az öltözködése legalább egy kicsit nevezhető szélsőségesnek, sőt annak is, akié nem. Meg hát, főként azoknak, akik feketét hordanak.

Kezdjük talán egy kis én-történelemmel: egy éve március körül egy sötétkék (majdnem fekete) leggingsben és egy ejtett vállú, egyszínű fekete felsőben voltam, feldodva egy szürke bőrkarkötővel és fekete bakanccsal. Mindig hordtam fekete ruhákat, legalábbis már előtte is évek óta. De voltak világos, pasztell színű cuccaim is, jelképezve a lelkem két oldalát: a sötét realistát, illetve az álmodozó művészlányt. Azon a napon azonban úgy döntöttem, milyen poén volna, ha egy ideig csak feketét hordanék. Spontán döntés volt, azt hittem, ilyen pár hónapig tart majd. Francokat, már elnézést. Másfél év telt el azóta, és ez még mindig így van. Hiába vannak ott a polcomon a színes, világos holmik, hiába megyek vásárolni: csakis a feketékért nyúlok. Feleslegesen papolnak nekem arról, hogy nyáron az vonzza a napot, hogy bírom ki... Mit tudom én. Nem viselem jól a meleget, mégis egész nyáron egy ujjatlan- igaz, krémszínű (egy-két alkalommal veszek fel fehér, krémszínű, szürke, bordó vagy sötétzöld darabokat, de összességében a feket uralkodik a ruhatáramban)- felsőben vagy egy fekete rövid ujjú pólóban, hosszú, fekete legginsgben és kiengedett hajjal járkáltam. (Mellékesen: a hajam kb.a fenekemig ér.) De egyszerűen utálom, amikor azt kérdezik, hogy lehet, hogy nincs melegem stb. Mintha a sok rég nem látott rokonnak vagy idegennek olyan marha sok köze volna hozzá, hogy nekem éppen kedvem támadt megsülni. Pedig amúgy nincs bennük melegem, sőt. Ha melegem volna, van farmer rövidnadrágom, meg hajgumim is. Ha meg nem volna, vehetnék. Ezzel nincs probléma.

Kissé kellemetlen, amikor suliból megyek haza, tetőtől talpig fekete ruhában, a takarítónő pedig egyszer csak megállít, hogy ne haragudjak, de azért vagyok feketében, mert gyászolok? Biztosítottam róla, hogy nem, nem gyászolok, de mondjuk sem a gyászomhoz nincs semmi köze, sem a ruhámhoz, csak úgy mellékesen. Ezt mondjuk nem mondtam meg neki, mert ehhez már túl udvarias vagyok a való életben, de azért egy kissé kiakasztott. Mert nekem eszemben sincs még csak elgondolkozni sem rajta, hogy vajon a szembe jövő ismeretlen azért van- e feketében, mert gyászol. A gyász egyébként is egy személyes dolog, szerintem enyhén szólva tolakodó rákérdezni. Oké, igaz, nem teljesen vadidegen, hiszen minden takarítónőt ismerek, egyébként ő takarította még régeben az osztályunkat, meg anyukámmal is szokott néha beszélni. (Anyukám tanárnő az iskolánkban, ha ezt még nem említettem.) De én sosem beszéltem vele, az első párbeszédünk pedig pont ilyen lett. Hát, nem tudom....

A mamám például, még akkor, amikor a papám meghalt, mondta nekem, hogy ha esetleg kérdeznék, amikor éppen feketében vagyok (akkoriban még nem voltam mindig feketében, de már akkor is sűrűn viseltem ezt a színt- ami szerintem igenis szín), hogy gyászolok- e, válaszoljam, hogy igen, a papámat gyászolom. Sosem tudtam volna ezt mondani senkinek. Túl személyes volt. (Most meg egy internetnyi emberrel közlöm, de jó. Oké, nekem az volt személyes, hogy éppen lélekben milyen állapotban vagyok. Nem a tény, hogy gyászoltam. Mert ez tényként még mindig létezik, de már nem lelkiállapot. Remélem, érthető.) Valahogyan az érzelmeimet sosem tudtam kimutatni- a papám temetésén nem sírtam, sőt a halálának sem ejtettem könnyet. Ez egyébként betudhatják annak, hogy érzéketlen vagyok (amit meg is szoktam kapni, gondolhatjátok, milyen - elnézést- kurva jól esik), csakhogy ez nem igaz. Nekem valahogyan át van programozva a rendszerem, és én szomorúságomban nem sírok. Én akkor sírok, ha ideges, feszült vagy reményveszett vagyok. Ha szomorú, akkor soha. Belül őrlődöm, ami ne tudják meg, milyen vacak egy érzés. Inkább bőgnék, de komolyan. De egy jó oldala van: a szomorúság egy teljesen személyes érzés. Egy intim dolog. Annak azért örülök, hogy legalább a szomorúság az köztem és a szívem, a lelkem között marad. Na, de egy picit már elkanyarodtunk, vissza az eredeti témához.

Másik dolog pedig: én amondó vagyok, hogy a gyász sokkal mélyebb és személyesebb, ha az ember nem húz hozzá fekete ruhát. Biztos vagyok benne, hogy ha még gyászolnék is a lelkemben, ugyanúgy a szokásos fekete ruháimban, és rákérdezne valaki, az volna a válaszom, hogy nem. Nem azért vagyok feketében, mert gyászolok. Szerintem egyébként sem jó dolog skatulyázni a dolgokat: a gyász színe, a szerelem színe, a remény színe... Ahogyan az embereket sem lehet beskatulyázni, úgy a színeket sem. Vicces, de Japánban például pont a fehér a gyász színe.

Aztán ott van az is, hogy mindneki rögtön valami stílushoz akar besorolni, csak mert fekete ruhákban jársz. Gót? Emós? Rocker? Punk? Pedig egyik sem vagyok. Nem képviselek egyetlen stílust sem, csak önmagam vagyok. Régebben mondjuk hittem abban, hogy a ruha igenis fontos. Hogy sokat elárul az emberről. Most már nem vagyok ebben olyannyira biztos. Persze, vannak, akiknek a személyiségük kiül a ruhatárukra, de nekem nem igazán. Míg belül egy maximalista emberke vagyok, addig kívül egy nemtörődöm csajnak tűnhetek mostanában; nem azért, mert ápolatlan volnék, hanem mert kizárólag kényelmes, bő fazonú, nem feszülős, egyszerű, letisztult dolgokat hordok. Régebben egy ilyen mini-tanárnő voltam (blúzok, gallérok, zakók, ceruzaszoknyák, elegáns nadrágok), ezzel pedig sajnos úgy tűnik, egy életre beskatulyáztam saját magamat: még a barátnőim is azt mondják, hogy úgy öltözködöm, mint egy tanárnő, holott mára ezt a stílust eléggé eldobtam, mindössze azért, mert már nem éreztem őszintének. Már nem szerettem galléros blúzokban és gyöngy karkötőben járni- ez nem hiszem, hogy gond volna. De körülbelül két-három évig így öltözködtem, ezzel pedig valószínűleg úgy maradok meg majd az osztálytársaimnak, mint a mini-tanárnő. Vagy az is lehet, hogy nem. Ki tudja.

Van egy tanárom, aki egyszer megdicsérte a fekete nyári kesztyűmet (ami inkább tavaszi vagy őszi kesztyű, nyáron nagyon beleizzad a kéz), és megkérdezte, hogy rocker vagyok- e. Végül is, igaza van: ha jól emlékszem, egy piros-fekete kockás ing, fekete ceruzaszonya (ehhez a blúzhoz hordom, de máshoz nem igazán), fekete bakancs és harisnya, halálfejes gyűrű és fekete nyári kesztyű, evidens, hogy rocker vagyok, nem? Csakhogy nem talált, mert sem öltözködési stílusban, sem zenei ízlésem szerint nem vagyok rocker. (Oké, van benne mindkét téren egy enyhe beütés, de nem vagyok egyértelműen az.) Szóval újabb skatulya.

Mielőtt egyébként bárki rosszul gondolná: én igenis szeretnék ezen változtatni, de ha az ember pár hónapig csak feketét hord, nehéz visszaszokni a színekre. Erről anyukám is tudna mesélni, bár ő egyre több színt hord évről évre, de azért neki is vannak fekete-fehér problémái. Ismerős érzés, hogy azzal megy vásárolni, hogy vesz valami színeset, ezzel egy pár fekete cipővel, egy fekete nadrággal és egy fekete-fehér karkötővel tér vissza- kis túlzással. De amíg jól érzem magamat ezekben a ruhákban, ebben a színben, addig nem is szeretnék ezen változtatni.

Biztosan vannak egy csomóan, akik átérzik ezt a gyötrelmet. Hát igen, ez is egy nem kicsit személyes bejegyzés lett, de legalább jobban meg lehet engem ismerni. További szép napot!

Vissza a suliba/Back to school TAG

Sziasztok! Nagyon kreatívan ismét itt egy tag, amiből aztán most már lehet, hogy elég lesz, de nem jutott eszembe kreatívabb a Vissza a suliba/Back to school- időszakra. Merthogy ez sajnos már javában elkezdődött. Sőt a Youtube- ot elnézve már augusztus eleje óta tart- mindegy, nekem most vette ténylegesen kezdetét. Szóval, ha nem várod az iskolát, olvasd el, meg akkor is, ha várod. Egyszerűen csak muszáj volt írnom egy ilyen bejegyzést.

A kérdések egy részét egyébként a Pretty Happines (https://prettyhappiness.wordpress.com/2015/08/25/vissza-a-suliba-tag-back-to-school-tag/) blogon találtam, egy részét pedig én találtam ki. Tehát jöjjön is a lényeg:

Szereted az iskolát? Ki az a barom, aki szereti az iskolát, de komolyan? Jó, mondjuk vicces, mert elsős és másodikos koromban alig vártam, hogy véget érjen a nyár, mivel vártam a sulit. Igazából mostanra kezdek eljutni arra a szintre, hogy magát az épületet, a benne tanuló barátaimat, osztálytársaimat és tanáraimat kezdem megszeretni, de legalábbis elviselni. Valójában a tavalyi év volt eddig a legjobb, (talán) osztályközösség szempontjából is, a barátságaimat, kapcsolataimat, jegyeimet és eredményeimet elnézve pedig biztosan. Csak pozitívan nézek elébe, hogy idén is legyen legalább ilyen jó.

Mi az, ami miatt izgatott vagy ideges vagy? Nyílt titok, hogy az eddigi matek- és fizikatanárnőnk lesz szeptembertől az igazgatóhelyettes, ergo csak 10 órát taníthat le. Imádom a tanárnőt, remek humora van, igazságos, a suliban az egyik legjobb tanár, ráadásul még nekem is úgy számba tudja rágni a matekot és a fizikát, hogy ihaj, pedig semmi közöm ehhez a két tantárgyhoz, az általános iszonyatomon kívül. Remélem, elvállalja a mi osztályunkban legalább a heti 4 órás matekot. A másik dolog pedig, hogy ebben az évben lesz egy ún. koszorúcskánk, ami egy ilyen táncos rendezvény, ahol az évfolyamunk párokban táncikál egy estét. Egyik félelmem, hogy elrontom, másik, hogy nem sikerül lefogynom addig legalább elfogadhatóra, illetve a párom. Mert bár megbeszéltem egy sráccal, hogy táncol velem, korántsem biztos, hogy a tánctanárunk is hagyja majd, ugyanis egy kb.175-180 cm magas fiúról van szó, én pedig 160 cm vagyok, vegyünk hozzá egy mondjuk 3 cm- es magas sarkút, az még mindig csak 163 centi. Ahj. Meg persze érdekel, vajon ez az év is olyan jól sikerül- e, mint a tavalyi.

Milyen tantárgyaid lesznek? Nyelvek: magyar, angol, szlovák, német (idén nem fogok franciára járni különóraként, mert bár előző évben bepróbálkoztam vele, nem nyerte el a tetszésemet), reál/természettudományi tárgyak: biológia, kémia, fizika, matek, informatika (ez ide számít?), humán tárgyak: történelem, földrajz, polgári, nevelési tantárgyak: torna, rajz, zene, hittan. Azt hiszem, ez minden.

Mi a kedvenc tantárgyad? Abszolút humán beállítottságú vagyok, a kedvenc tantárgyam a magyar (főként az irodalom), illetve csak egy kicsit szeretem kevésbé a törit.

Mi a legkevésbé kedvelt tantárgyad? Fizika. Meg kiborulok a némettől és a kémiától is, arról nem is beszélve, hogy mivel idén kőzettanunk lesz biológiából, nem az általam imádott, kissé furcsa biosztanárnőnk tanít majd, mint az eddigi években, hanem az igazgató. Na, majd meglátjuk.

Tippek, hogyan élj túl egy unalmas órát? Nem igazán tudok mit tanácsolni. 45 perc. Hol lassan, hol gyorsan, de csak eltelik majd. Még akkor is, ha úgy tűnik, az óramutató visszafelé jár. (Erre szlovákon van egy jó megoldás, a teremben, ahova járunk szlovákon, nincs óra. Ami néha marha jó tud lenni.)

Hova szeretsz menni vásárolni sulis cuccokat? Táskát és tolltartót netről szoktunk rendelni, az egyéb cuccokat pedig a városunkban található papírboltokban szerezzük be. Nincs benne semmi extra.

Mi az a 3 nem smink cucc amit magadnál kell tartani a hátizsákban? Smink cuccokat alapból nem hordok magamnál, csak a sulis cuccaimat: tankönyvek, füzetek, tolltartó. Mivel 3 cucc, ezért nem mondhatom hozzá a számológépet, pedig hasznos dolog, ráadásul mi matekon használhatjuk is.

Hogyan tudsz egyensúlyt tartani barátok, család, iskola és az internetes életed között? Délelőtt és kora délután a sulié, ahol a barátoké is, a késő délutánt és az estét pedig felosztom a családi és a virtuális életem között, természetesen többnyire a családom javára.

Mi volt az eddigi legrosszabb jegyed? Elégtelen, karó, itt ötös, Magyarországon egyes. Vicces sztori volt így utólag, hatodikos voltam, hiányoztam egy hetet, a barátnőm készségesen el is küldte a leckét. Mindent bepótoltam. Mármint a hét elején. Törink pénteken volt, csütörtök este meg már elegem lett a folyamatos pótolásból, szóval inkább nem írtam bele a füzetembe. (Megjegyezném, hogy olyan mintadiák vagyok, hogy sosem tanulok, legalábbis törit és földrajzot, mindig óra előtt olvasgatom csak át.) Óra előtt így nem tudtam átnézni és kb. megtanulni, hogy ha kihív a tanár, lefeleljek egyesre. (Magyarországon ötös. Ja, elég jó fejem van, pár perc alatt megtanulok ilyen dolgokat, igaz, másnapra elfelejtem.) Bíztam benne, hogy lesz akkora szerencsém, hogy nem pont most hív ki. Nos. Nem tudom, ismerős- e valakinek az a módszer, amikor  tanárnak kis cetlin vannak számai, amikből a felelő kihúz egyet, és az megy ki felelni, akinek a húzott szám a "sorszáma" az osztálykönyvben. Ezt nagyon elmagyaráztam. A kedves éppen felelő osztálytársam volt olyan tehetséges, hogy a 18- as számot húzza ki, kösz szépen, marha jó, hogy pont én voltam a 18.számű versenyző, ahogyan a tanárunk szokta mondani. Hehe, azt sem tudtam, mit vettünk, nem hogy elmondtam volna, basszus. Kaptam egy ötöst, a szépsége a dolognak, hogy anyukám történelem szakos tanár. Csak úgy mellékesen. Végül mondjuk sikerült kijavítanom, és kitűnő lettem töriből, na de akkor is. Bizonyítványban egyébként eddig csak egyetlen alkalommal volt kettesem (dicséretes/négyes), matekból, ráadásul csak félévkor. I'm a fuckin' zseni. Ez mondjuk nem igaz, csak egész gyors felfogásom van.

Mennyit tanulsz egy nap? Mint ez leszűrhettétek, nem sokat. Van olyan, hogy le sem ülök, mert "erre csak házi van, majd lemásolom, erre nem kell semmit, azt majd átfutom nagyszünetben, ebből úgyis csak jövő héten lesz dolgozat, azon meg úgysem vettünk semmit". Törire és földrajzra rendszeresen nem készülök (csak nehogy egy tanár kezébe jusson ez a bejegyzés), ahogyan bioszra sem, magyarra, szlovákra és angolra szerintem egész évben összesen egy tízszer futhattam át a tanulnivalót (plusz magyaron a versek, de azok annyira hidegen hagynak egyébként... Mármint elemzés szintjén még oké, de kinek van kedve megtanulni egy ómagyar nyelven írt blablát.... Na, ugye?). Egyedül tantárgy, amire rendszeresen készültem, az a fizika volt, bár néha még azt is ellógtam. Nagy szerencsém, hogy jó a fejem, bár kíváncsi vagyok, meddig húzom ezt még így. Mert én el nem tudom képzelni, hogy leüljek tanulni. Pedig ez előbb-utóbb be fog következni, hiszen az anyagok évről évre nehezednek.

Jól kijössz az osztálytársaiddal? Nem vagyunk háborúban, maradjunk ennyiben. Van 4 barátnőm, egy lány, akivel kijövök, 4 srác, akik szerintem a haverjaimnak mondhatók (?), vagy legalábbis elvagyunk egymás táraságában, ami talán pontosabb, a többiekkel pedig békésen megvagyok. Mármint általában. Eddig összesen 3- szor szólakoztam össze osztálytárssal, mindhárom esetben ugyanazzal az egy lánnyal, szóval szuper. Igaz, valójában ezzel a lánnyal nincsenek is alapvető bajaim; összességében annyi, hogy néha szörnyen provokatív tud lenni, belőlem meg könnyű előhozni a szörnyet. Nem mennék bele bővebben, legyen elég annyi, hogy alapból kit tudunk mi jönni egymással, és én nem is tudok rá igazán rosszat mondani. Csak volt éppen 3 olyan szituációnk, amikor pont úgy jött ki a lépés, hogy az nézeteltérést kezdeményezett közöttünk. De igazából nem szeretném őt mocskolni, mivel valójában semmit sem ártott nekem, ráadásul ezek nem voltak valami komoly veszekedések, emellett pedig közös hibából került rájuk sor. Vannak sokkal elviselhetetlenebb ismerőseim, igazából én sem tudom, miért pont vele vesztem össze már háromszor is.

Szereted a tanáraidat? Összesítve? Senkinek se mondjátok el, de egyértelműen igen. Sőt. Szinte már majdnem azon kapom magamat, hogy nem tudom eldönteni, melyik tanárt nem szeretem. Lehet, hogy szörnyen naiv és pozitív vagyok, nem tudom. De én kedvelem a tanáraimat, ami igen csak fontos. A matek- fizikatanárnő a kedvencem, őt követi a töri- és földrajztanár, nagyon szerettem az eddigi biosztanárnőnket, hiába a heti egy óra, a kedvenc tanáraim között van a zenetanárnőnk, aki egyébként a március 15- ei műsorra is felkészített bennünket eddig minden éven, így talán ezért áll hozzánk, akik szerepeltünk egy kicsit közelebb. (Plusz tőle kértünk tampont sítúrán, cssss, erről nem kell mindenkinek mesélni. De jó fej volt akkor is.) Az osztályfőnökömmel (magyar-német szak) annyi bajom van, hogy iszonyat hangulatember. Ha jó kedve van, az az óráján meglátszik, de sajnos az is, ha bal lábbal kelt. Pedig amúgy jól tanít (kissé talán túlságosan szigorúan, ha azoknak a szemszögéből nézem, akik kevésbé jók magyarból), de amondó vagyok, hogy különórán, amikor helyesírásozunk, sokkal jobb, mint a teremben órán. Összességében vele sincs problémám, a hangulatingadozásain kívül. A szlováktanáromtól eleinte féltem, utáltam őt. Azonban úgy tűnik, kezdem megszokni, ugyanis mostanra nincsen gyomorgörcsöm szlovák előtt, a tanárt pedig szinte megkedveltem- de ezt sem kell továbbadni. Emellett ő a sulitévénk (suliújság helyett) főszerkesztője, amiben én is részt szoktam venni, szóval egy újabb közös pont. Az angoltanárnőm jól tanít, nekem kissé affektív a lénye, kissé irritál, de úgy érzem, hogy nem utál engem, úgyhogy igyekezem én sem utálni őt. A tornatanárom egy hihetetlenül jó szakember, de nem hiszem, hogy neki egy ilyen suliban kéne tanítania, inkább versenyre kéne felkészítenie olyanokat, akik valóban érdeklődnek az atlétika iránt. Ja, és jó volna, ha nem járkálna ki óra közben. Tornaórán ez dupla veszély, de mindegy. Az informatikatanáromat idén szinte nem is láttam, hittanra csak a 2016/17- es tanévben 4- tanárunk volt, egytől egyig borzalmasak, bár az egyik mindhármat felülmúlta, vele nem is felhőtlen a kapcsolatom, őszintén remélem, hogy kirúgják. Vagy ne legyünk gonoszak, csak ne kapjuk meg őt tanárnak jövőre. A rajztanárnőnkre leghamarabb a szerencsétlen szót tudnám használni, egyébként Parkinson- kóros, mint kiderült, szegény, ami eléggé vészes amúgy is, de vegyük hozzá, hogy egy rajztanárról van szó, ráadásul olyanról, aki emellett mandalákat fest(ett). Plusz nem veszi be a gyógyszereit, csak növényi eredetű táplálékot fogyaszt- ami mondjuk meg is látszik, maximum 40 kiló lehet. Minden túlzás nélkül. (Mivel az osztályfőnököm is vékony, ő pedig 46-48 kiló körül van, így következtetek arra, hogy ő ilyen 40, legjobb esetben 42 lehet, mert ő még az ofőnkhöz képest is sovány- nem, nem karcsú, nem vékony, hanem sovány.) Neki igazából, ha egészséges volna, egy művész suliban lenne a helye, mert igazi művészlélek. A rajzhoz igenis ért, csak éppen nagyon rossz pályán van. Tinédzsereket okítani nem tud, legalábbis olyanokat, akiknek semmi vonzalmuk a művészetekhez, biztosan. Asszem' ennyien vannak ők.

Mi az, amit vársz a suliban? A rendszeresség az életemben, a barátaimmal töltött rengeteg idő és már alig várom, hogy bevásárolhassak. Egyébként ilyen október végére már belerázódok majd, akkor a lehető legnagyobb élvezettel járok majd arra a helyre, amit szerethetnék is, ha nem volnának dolgozatok meg jegyek (amikre mindenki nagyon rá van izgulva, oszt' igazából az életben mit sem tesznek), illetve mondjuk 9- kor kezdődne, esetleg fél tízkor. Akkor nem is volna rossz hely.

 

Hát, ez lett volna az én kis vissza a suliba- bejegyzésem, további szép napot!

Címkék: Minden, Tag

Túl sok információ rólam- TAG

Amikre egyébként senki sem kíváncsi

 

So! (Na, olyan régen voltunk, hogy már magyarul sem tudok. Zseniális.) Marha régen nem volt bejegyzés vagy életjel rólam (jó, talán nem eléggé régen), így úgy gondoltam, egy gyors kis taggel jelentkezem most, mert a karácsonyi kellemes kis kikapcsolósdás volt, így készítek egyet ost is, még hozzá, hogy kicsit személyesebb is legyen, a túl sok információs taget hoztam, márha ez bárkit is érdekel. (Kétlem.) De megvolt a három zásójel két mondaton belül, úgyhogy kezdjük is!

Mi van rajtad? Egy Marks & Spencer- pizsama.
Voltál már szerelmes? Talán.
Volt már borzalmas szakításban részed? Nem, még soha, de remélem nem is lesz. Mondjuk valószínűleg eme reményeim nem érnek sokat, de ki tudja. 
 Milyen magas vagy? Alacsony vagyok, 158 cm.
 Hány kg vagy? Sok, legyne elég ennyi. De tényleg sok, tehát nem csak annyi, hogy 55 kg vagyok, sokkal több. (És itt a okkal nem 1-2, 3-4, 5-6 kg- ra utal.)
 Vannak tetoválásaid? Nincsenek, nem is lesznek, bár amúgy tetszenek, de... Nem tudom. Ha tizstában volnék azzal, hogy kb.40 éves koromban meghalok, akkor televarratnám a testemet. De így, hogy iyen információ nincs a birtokomba, és valószínűleg nem is lesz, túl racionális a gondolkodásmódom ahhoz, hog valah is rám kerüljön egy.
 Vannak piercingjeid? Nincsenek, de ez nem is tetszik. Maximum a több füllyuk, ami szerintem nem számít piercingnek.
 OTP? (kedvenc párod) Sorozatra gondolva Felicity és Gus a Váratlan utazásból. (Ide képzeljetek egy cukcsicsajsziszívecskécskét.)
 Kedvenc sorozatod? A feljebb is említett Váratlan utazás.
 Kedvenc márkád? Attól függ, milyen termékekben.
 Van valami ami hiányzik? Több idő jól jönne.
 Kedvenc dalod? Tina Turner- Goldeneye (Igen, megint visszaváltottam.)
 Mennyi idős vagy? Nem vagyok idős, inkább fiatal, avagy kitérek a kérdés elől- time.
 Mi a horoszkópod? Bak.
 Mi az amit keresel a párodban? Humor, józan ész, és könyörgöm, tudom, hogy nehéz, de viseljen el minden marhaságommal együtt!
 Ki a kedvenc színészed? Audrey Hepburn.
 Mi a kedvenc színed? Fekete. És a fekete. Meg egy kicsit a fekete is.
 Hangos vagy halk zene? Fülhallgató minden mennyiségben, de ha valami érzést akarok nagyon kiadni, akkor hadd ordítson.
 Hova mész ha szomorú vagy? A szobámba, ledőlök az ágyra, és pszichopatáskodom egy sort. És ne, ezt inkább ne kelljen bővebben kifejtenem.
 Mennyi ideig zuhanyzol? Fürödni szoktam.
 Mennyi ideig tart elkészülni reggelente? 15 perc. Igényesség reload. (Amúgy igényes vagyok, csak gyors.)
 Verekedtél már valaha? Nem hiszem, hogy pár ártatlan testvéri hajhúzás számít, így pedig  válaszom nem.
 Mi vonzó számodra egy emberben? Az első jó pont, hogy ha már olyan mély a kapcsoltaom valakivel, hogy megmutatom neki a valódi énemet, azt is elviseli. Aztán humor és intelligencia, természtesen.
 Mi visszataszító számodra egy emberben? Hm. Jó kérdés. Ha az illető egy idióta, akkor semmiképpen se reméljen semmit, a humor hiánya is gond, a túlzott önimádat (a minimális még csak kedvemre való is) és a bunkóság.
 Miért kezdtél el blogolni? Nem emlékszem, valószínűleg csak jött az ihlet. 
 Mitől félsz? A magasságtól NAGYON.
 Min sírtál utoljára? Úgy igazán a szüleim majdnem-válásán. (Jelentem, mégsem válnak.)
 Mikor mondtad utoljára valakinek hogy szereted? Ma, anyukámnak.
 Honnan jött a blogger neved? A CocoChanelEszterrrka mindenhol a nevem, az eleje az első számú példaképem, Coco Chanel, a vége pedig a nevem, Eszter, amit utálok, ha becéznek, de valahogyan amikor kitaláltam kisebb koromban "oan naon menciii ötlet volt a három r". De egyébként ez érdekes módon mai napig tetszik, tehát ennyi. A blog neve pedig (Divat, könyvek és a többi) az életem akkori- vagyis, amikor a blogot létrehoztam, annak idején- legfontosabb dolgaim a divat és az olvasás, az és a többi pedig csupán annyira akart utalni, hogy bár ez a két téma foglalkoztat(ott) legjobban, másról is szándékoztam írni.
 Mi az utolsó könyv amit olvastál? Kiera Cass- Párválasztó történetek 2.
 Most mit olvasol? Jelenleg semmit, kéne néznem valamit.
 Mi volt az utolsó film amit megnéztél? Ez is jó kérdés, elég régen néztem filmet. Nem emlékszem.
 Kivel beszéltél utoljára? Anyukámmal, aki megzavart blogolás közben. (Szeretlek, anyu!)
 Mi a kapcsolat közted és aközött akivel utoljára sms-eztél? A testvérem. Ilyen kapcsolatra gondoltatok?
 Kedvenc kajád? Sablonosan a pizza. Bár most konkrétan rosszul vagyok, ha rágondolok.
 Hova szeretnél elutazni? London, Párizs, Los Angeles (bár régebben nem akartam kijutni Amerikába, egy újonnan jött oknál fogva már volna kedvem menni), Madrid, Róma és Milánó az első számúak.
 Hova utaztál utoljára? Ha hosszabb útra gondoltok, Svájcba.
 Van valaki aki tetszik? Nem kifejezetten.
 Kit csókoltál/pusziltál meg utoljára? Nem adok senkinek sem puszit, de apukám adot nekem utoljára.
 Mikor szóltak be utoljára? Közvetlenül nekem pár hónapja.
 Kedvenc édességed? Skittles minden mennyiségben, gyümölcsös (multivitaminos) Mentos, süteményekben pedig a képviselő fánk.
 Milyen hangszeren játszol? Zongorázom, legaábis tanulok rajta játszani.
Kedvenc ékszered? A gyöngyfülbevalóm.
Sportolsz? Öhm. Szép napunk van. Jó, néha igen, de nem űzök semmilyen sportot rendszeresen.
Mit énekeltél utoljára? Azta, jó kérdés. Talán a Bár mindenki láthatná című dalt a Mulanból. (Újabban az egyik kedvencem.)
Kedvenc csajozós szöveg amit neked mondtak? Még nem volt részem ilyen élményben.
Használtál már pasizós szöveget? Ha igen mi volt az? Nem, soha, és nincs is tervben, hogy szövegeket használjak, egyszerűen önmagam szeretnék lenni.
Mikor lógtál valakivel utoljára? Hétfőn az egyik barátnőmmel.
Kik készítsék el ezt a bejegyzést? Mit érdekel az engem?

 

Szóval, köszönöm a kis figyelmet, ez a bejegyzés senkit em érdekelt, sziasztok.

Dalok, amik fontosak az életemben

Legfontosabb dalok rövid életem során

Sziasztok! Ez most egy fokkal személyesebb témájú bejegyzés lesz, mint a többi. Felefogahtjuk ezt egy zeneajánlónak is, minden estre, életem legfontosabb dalairól lesz majd itt egy-két mondat. Van, amelyik megváltoztatta az életemet, van, amelyiket csak szeretem, de mind fontos a számomra.

(Ez nem toplista, a dalok totál random sorrendben jönnek majd, nem kedvencezs alapján, vagy hogy melyik fontosabb nekem.)

 

Cserháti Zsuzsa- Egy elfelejtett dal

 

Nos, igen. Többször is esett már szó arról, hogy Cserháti a kedvenc magyar előadóm, ez pedig (nem túl eredeti módon) a kedvenc dalom tőle. Igazából ennek nagy oka lehet az is, hogy ez az a dal, ami lelkileg a leginkább meg tud érinteni. Ezen sem sírok, de e dal hallgatása közben kerültem ehhez eddigi életem során a legközelebb... Ennél nem tudok ironikus, szarkasztikus lenni. Túl szép ahhoz.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=4hb4_ES_MG0)

 

Republic- Szeretni valakit valamiért

 

Megint más okból, de van olyan fontos nekem, mint az Egy elfelejtett dal. Nem tudom, azt hiszem, esett már szó arról, hogy a Republicon nevelkedtem, hát igen. Természtesen még Cipő (Isten nyugosztalja!) előadásában. Aztán jöttek ehhez egy évvel ezelőtt másfajta emlékek is, amiket valakihez (ha már ilyen nyílt vagyok, egy baromira reménytelen szerelemhez) kötök. Mára erről mindig az jut eszembe, de ez a szám talán ezért is emelkedik ki a többi Repubic- nóta közül.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=NfYCG0PjiF4)

 

Whitney Houston- One moment in time

 

Rohadtul nem köthető ez még nekem semmiféle Olimpiához, egyszerű, mezei, nyáron Whitney- t hallgató emberkeként lett ez számomra fontos. Valahogyan annyit (próbáltam) énekelni, meg tud értinteni, és emellet, most látom, hogy ez egy nyálas, túlontúl érzelmes bejegyzés lesz. Na, mindegy. Számomra kérdés nélkül ez a legjobb Whitney- dal.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=Wx4v6cO1GMk)

 

Ismerős Arcok- Nélküled

 

Nos, mifelénk ezt csak DAC- himnusznak nevezik, de ez a dal jóval több annál. Tegyük hozzá, hogy a legtöbb DAC- szurkoló még nem is tudta, hogy létezik ez a szám, én már kívülről fújtam, a húgommal együtt. Minden túlzás nélkül. Persze, akkor még nem nagyon értettem, mára nagyobb jelentőséggel bír számomra ez a dal. Pláne szlovákiai magyarként.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=72imE2lMx5Y)

 

Cserháti Zsuzsa- Boldogság, gyere haza

 

Nos. Cserháti más másodszor megemlítve, yeah. Ez nekem abszolút az alsótagozatos koromat hozza vissza, amikor miután megtanultam (olyan elsős-másodikos koromban), a húgommal együtt rendszeresen énekeltük, véhetően még nem a legnagyobb átéléssel vagy tehetséggel. De anyukám türelemesen indította újre és újra, körbe és körbe, ugyanazokat a dalokat, köztük ezt is, unalomig.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=D6eUdMYzL3k)

 

Koncz Zsuzsa- Valahol egy lány

 

Ahogyan a Boldogság, gyere haza, ez is ugyanezekhez az estékhez köthető annyi különbséggel, hogy ehhez még társul az, hogy a legjobb barátnőmmel (aki egyébként azóta is az egyik legjobb) folytonosan énekeltük (kornyikáltuk) iskolában ahogyan az azóta mér sajnos megboldogult (Isten nyugosztalja!) nagypapámmal is.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=-LPsegzhgBc)

 

Csík zenekar- Most múlik pontosan

 

Tudom, tudom, eredtileg Quimby, de én mindig a Csík zenekar- feldolgozást hallgattam. Ja, de szerintem sokkal többször hallottam a feljebb is említett barátnőmtől, akinek, velem ellentétben, igenis van hangja, és úgy másodikos koromban renegeteget nyaggattam, hogy naaaa, énekelje már.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI)

 

Tina Turner- Goldeneye

 

Egy éve lett ez a kedvenc dalom (igaz, azóta leváltottam a What's love got to do with it- re), így pedig számos emlék kapcsolódik ehhez, ezt már ez is elárulhatja, hogy ez az egyetlen dal a telefonom, tehát bárhol egy kis zenére lett kedvem, ha nálam volt a telefonom, ez indult el. Rengeteg út, otthon ücsörgés, blogírás alá csak úgy bekapcsolás, kertben olvasgatva hallgatni... Annyi helyet bejárt velem ez a szám, hogy azt sorolni is sok lenne. Pedig ezt csak elig egy éve hallgatom huzamosabban.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=bkBYVNrjjIs)

 

Yuri on ice!!- History maker

 

Kicsit ez furán nézhet ki a többi szám között, meg sokkal újabb is, de... De. Annyit próbáltam énekelgetni, hogy végre megtanuljam a szöveget, annyit kornyikáltam a barátnőimmel az iskolai szünetekben, hogy úgy érzem, van hozzá kellő mennyiségű emlékem, így ideírhattam.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=NcDa4USaKyA)

 

Hooligans- Királylány

 

Kérlek szépen, nagyon becsületes Hooligans- hallgató vagyok, a legtöbb daluk megy fejből, de van egy-kettő, amely kiemelkedik ezek közül. Ilyen a Királylány. (Persze, még az eredeti, hallgatható formában, nem a Király Lindá- sban- hiába jó énekesnő, ezt a dalt kellően elcseszte.) Kifejezetten az a dal, amihez renegeteg ország, út, sztráda (mert ugye, nekem kiskoromban a zene az utazással állt összefüggésben- ha mentünk valahova, ment a Hooligans, Republic vagy Ismerős Arcok, esetenként retro összeállítások) fűződik, meg persze az otthoni énekelések... De mai napig nem untam meg.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=0FhOORAwzV0)

 

Rómeó és Júlia- Lehetsz király

 

Nos, ezt konkrétan annyira rongyosra hallgattam, hogy az elején való beszéd a minimum, amit tudnom kell... Hát, ezt a számot is már illettem itt minden szép szóval, ami csak létezik, ezt nem szapoírtanám tovább. Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb dala, amit mai napig ugyanúgy hallgatok. Legyen elég most ennyi.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=cVWzQoYeg-A)

 

Varga Viktor- Lehet zöld az ég...

 

És most lehet nézni, hogy mégis mi a franc, ez hogyan tud mélyebb benyomást tenni bárkire, és valamennyire meg is értem. Ha most kezdtem volna hallgatni, akkor talán nem is tesz rám semmiféle benyomást, de így, hogy már elég régóta a lejátszási listám állandó részét képezi, így telejesen biztos voltam benne, hogy ennek a listán van a helye.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=3Jv-BEPF18o)

 

Craig David ft. Sting- Rise and Fall

 

Nos, igen, igen, ezt a dalt csak a Sztárban sztár +1 kicsi adásai alatt ismertem meg (szégyellem is magamat érte), de ennek ellenére, ilyen rövid idő alatt is az életem nagyhatású dalai közé sorolnám. Kezdjük ott, hogy pár napig úgy unalomra hallgattam, úgy szételemeztem, hogy az már szinte fájdalmas. Ugyanis lefordítottam a dalszöveget magyarra, úgy, hogy kijöjjön rímben is. Kétszer. Nem, kicsit sem fárasztó egy dolog. De a dal azóta nagyon mélyen érint, mert bár valamelyest nehéz átérezni, pláne, hogy az én ,,rise''- om még nem igazán történt meg, de azt hiszem, egy nagy, ehhez köthető elutasítás révén csak még közelebb kerültem a dalhoz.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=vSZ5VGlqPQo)

 

Hooligans- Paradicsom

 

És itt is az eredeti, a Loft Begi- s szerint eléggé elcseszerintett lett. Bár, amúgy eltartott egy darabig megtaláni ennek az eredeti verzióját, de végül is meglett. Nos, csakugyan az otthon rendezett show- jaim nagy része volt ez a dal, meg persze a reneteg utazás... Igazából, ez a dal mostanában már nem hallgatom annyit, de teljesen bennem él, mikor, hol hallgattam, hogyan nem tudtam, értettem a szöveget. De üvöltöttem, szinte megsüketítve mindenkit körülöttem.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=LsHxnON4B-Y)

 

One Direction- What makes you beautiful

 

Az az igazság, hogy eddig mindenki egy nagy hazugságban élt, aki azt hitte, én nem az a fajta lány vagyok aki One Dierctiont hallgat, de... Nem. Amúgy a szőr is feláll a hátamon ettől a bandától, de mindegy. Csak és kizárólag a Sztárban sztár +1 kicsi első adásának legelején felhengzó változatot szeretem, ami bár tényleg elég friss, de már azóta kellően rongyosra hallgattam a húgommal. Egyszerűen... Jó. Nem ez volt ugyan ezek közül a legfontosabb, de képtelen lettem volna nem megemlíteni.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=w_X1Re3uuv0)

 

Neoton Família- Nyár van

 

Nem tudom, mióta része az életemnek ez a dal, de minden esetre, nem ma csöppent bele, az biztos. Feljebb kihagytam a bandák felsorolásából a Neotont, pedig azt is kellően agyonhallgattuk kisebb koromban. Aztán most kb.egy hónapja, nem tudom, hogyan, előjött megint, mint amikor random előkaparunk valamit a a garázs, pince vagy padlás legaljáról és aztán nem akarjuk elengedni. Így mostanában nagyon mást nem hallani a szánkból, csak ezt, ha éppen random daloláshoz támad kedvünk a húgommal.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=l_Q41x3Om18)

 

Magna Cum Laude- Vidéki sanzon

 

Az a nagy helyzet, hogy arra nem emlékszem, mikor ismertem meg a dalt, de totálisan bennem vannak a további emlékek. Otthon kornyikálás. Pozsonyba tartó út alatt való énekelgetés, random nananananananazgastás, ilyesmik. Mondjuk nekem ez a dal nagyon hosszú ideig a S.O.S. szerelemben elhangzó változatában (link: https://www.youtube.com/watch?v=N-FrwaeVq68) volt meg, nem tudtam, kik az eredti előadók. Ja, meg az is megvan, hogy anyukám olyannyira szerette ezt a dalt, hogy ez volt a csengőhangja. (Azóta leváltotta az Addams Family főcímdalára.)

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=yeFpCi_bXsg)

 

Máté Péter- Egy darabot a szívemből

 

Tulajdonképpen eltartott egy darbig, míg eldöntöttem, Máté Péter melyik dalát is írjam ide, hiszen a legtöbbet imádom és fűződnek hozzá emlékeim, de végül emellett döntöttem. Valahogyan vannak mélyebb dalai, talán értékesebbek (bár mindegyik egy kincs), de számomra mégis ez éri a legtöbbet. Hogy miért? Nem tudom pontosan. Valahogyan, ha ezt meghallom, sokkal több emlék rohan le hirtelenjében, azt pedig hozzá kell tenni, hogy ez a szerzemény egy időben a kedvenceim listáján eléggé előkelő helyet foglalt el. Van hozzá emlékem a rég- és a közelmúltból, ez pedig egyértelművé teszi számomra a listán való szereplését, még ha eleinte mérlegeltem is.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=T-nZY1GTlZU)

 

Oasis- Wonderwall

 

Igen, bevallom, mint a legtöbben, sajnálatos és szégyellendő módon és is csak a SzJg elolvasása után ismertem fel erre a számra- ismertem, de nem hallgattam huzamosabb ideig. Ez a szám valahogyan mindig azt az átmenetet fogja jelképezni számomra, amikor Disney, és Leiner Laura- imádó, Taylor Swift- dalokat hallgató, általam most már értelmezhetetlen ízlésű kislányból ezzé a nem tudom mivé (ami most is vagyok) értem. Ez volt az első olyan régebbi szám, mit kifejezetten imádtam és kedvencemnek neveztem, majd ezt egy csomó másik követte. De azt senki sem veheti el, hogy ez volt az első.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=bx1Bh8ZvH84)

 

AJ McLean- Mr.A

 

És ha a SzJg, akkor Bexi- sorozat, amit én személy szerint egy fokkal jobban szeretek, bár nem vagyok az írónőnek a legnagyobb fanatikusa. De ezt a (szerintem) kevéssé ismert, azonban baromira jó dalt úgy említette meg, hogy kb.mindenkiben bennemaradt, már tisztelet a kivételnek. Abszolút egoista, önimádó, de hihetetlenül jó szám, nekem a nyár végét juttatja az eszembe, amikor elkezdtem hallgatni- azóta nem nyúlok olyan sokszor hozzá, azonban valamiért mégis annyira bennem maradt, hogy valami késztetést éreztem arra, hogy beleírjam ebbe a cikkbe.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=7d_G6vjsv-w)

 

Tina Turner- What's love got to do with it

 

Nos, ha már az életem legfontosabb dalairól van szó, a végére csak ide kellett, kerüljön a jelenlegi kedvencem, amit minden feltétel nélkül, bárhol képes vagyok meghallgatni- ehhez mondjuk kapcsolódik egy olyan, idegenek (vagy akár ismerősök) számára értelmetlen és kivétel nélkül mindenki számára fájdalmas mellékhatás, hogy éneklem is mellé, de ez már csak a dal (én ízlésem szerint) tökéletességének köszönhető. Igaz, nem jön fel bennem még így sem annyi emlék ezzel kapcsolatban, mint a Goldeneye- jal, de ki tudja, pár év múlva még le is körözheti.

(Youtube link: https://www.youtube.com/watch?v=oGpFcHTxjZs)

 

Tehát ez lett volna az én kis listám, további szép napot mindenkinek!

süti beállítások módosítása