If you can dream it, you can do it.

Divat, könyvek és a többi

Az összes eddig megjelent egész estés Pixar- animációs film - rangsorolva

Na, ennél hosszabb címet egy toplistának...

2019. június 21. - Coco Chanel Eszterrrka

Sziasztok! Mostanában került bemutatásra a Toy Story 4., a Pixar animációs cég legújabb filmje, ami persze, hogy nem eredeti (mostanság a Disneynél csak folytatások és remake- ek  jönnek szóba...), hanem a legnagyobb, kultikus klasszikusuk negyedik felvonása, de hát persze, amíg hozza a pénzt... Na, mindegy, az eddigi vélemények szerint jó film. Összességében úgy gondoltam, ennek örömére rangsoroljuk a cég minden eddigi egész estés alkotását, hiszen jelenleg összesen pontosan 20, már bemutatott darab van (a Toy Story 4- en kívül, amit sajnos még nem láttam), és én tavaly ősszel megnéztem mindegyiket, mivel nekem már csak ilyen értelmes hobbijaim vannak. Szóóval lássuk is.

Ez persze egy teljesen szubjektív lista, bla, bla, valószínűleg sok helyen eltér majd a te listádtól, és hé, ne sértődj meg, ha a te kedvenced esetleg hátul szerepel az én listámon vagy éppen én az egekben magasztalok egy általad utált filmet. Személyes ízlés kérdése. Mellesleg pedig, a Pixarnak nincs rossz filmje. Vannak jobbak, kevésbé jók és egészen kiválóak, de kifejezetten rosszak nem. Még akkor sem, ha egy két-alkotás egy picit gyengébb, mint a többi. Ó, igen, a leírások helyenként spoilereket tartalmazhatnak, úgyhogy ha valamelyik filmet még nem látttad, és nem akarod lelőni magadnak a poént, akkor azokat ugord át. Tehát jöjjön is az én, teljesen személyes listám!

 

20. Dínó tesó (The Good Dinosaur, 2015)

Az alap elgondolása ennek a filmnek, legalábbis a fülszövege alapján, az lenne, hogy bemutassa, mi történt volna, ha a dinoszauruszok és az emberek egy időben élnek. Ez egy tök érdekes gondolat, és jól el lehetett volna vele játszani. Lehetett volna, de én sajnos nem éreztem azt, hogy ezt a kifejezetten jó koncepciót kellően meglovagolták volna. Mármint igen, kaptunk egy (nem beszélő) kisfiút, illetve egy ügyetlenkedő dínót, de ez tualjdonképpen Arlo, a dínó fejlődéstörténete volt, azon túl, hogy az embergyerek is ott volt, semmit nem érzékelhettünk abból, amit amúgy alap kérdésként tett fel a rövid tartalom. Legalábbis az, amit olvastam, ezt vázolta, én meg ezt vártam. És csalódtam. Ezen túl sok ponton erősen hajazott Az oroszlánkirályra, nem tehetek róla, néha teljesen olyan érzetet keltett bennem, mintha a Disney sikeres filmjét másolnák egyes pontokon. Az apa halála, azért az önmagunkat okolás és ezért elmenekülni otthonról... Hm, csak nem hasonlít? A film amúgy főként Arlo monológjaiból állt ahogyan emlékszem, lévén a másik főszereplőnk, a Pötty névre hallgató emberkölyök nem beszélt. Ez adott hozzá valami plusz vontatottságot nekem. Amúgy persze voltak benne jó pillanatok, például a képen is látható t-rexeket kifejezetten bírtam, de talán ez volt az egyetlen Pixar- film, ami után valahogyan úgy éreztem, hogy ezt talán nem kellett volna.

dino-teso-lejatszas-filmesguru.jpg

 

 

19. Wall-E (Wall-E, 2008)

Esküszöm, kifejezetten úgy érzem magam, mintha most valami piszkos kis bűnön kapnának, de ám legyen. Engem nem fogott meg a Wall-E. Szerintem amúgy ez pont tipikusan az a film, ami vagy nagyon magával ragad, vagy nagyon nem. Talán majd az évek segítenek ezen, nem tudom. Amikor kicsi voltam, kész depi lettem tőle, az első pár percnél tovább nem is bírtam, apukám egyedül nézte végig. Mai fejjel persze vannak benne elgondolkodtató dolgok és kifejezetten érdekes mozdulatok, csakhogy nekem talán ez az egész űr-sztori annyira nem klappol. A kihalt Föld látványa máig szomorúvá tesz egy kicsit, bár az mindenképpen egy érdekes vonulat, ahogyan ábrázolja a gépek által már nemcsak irányított, hanem egyenesen uralt emberiséget, ugyanis ez akár egy elég valószínű jövőkép is lehet. Ez egyébként számomra a film legpozitívabb pontja. Illetve amúgy Wall-E és É.V.A kifejezetten cukik, csakhogy a hölgyike eleinte kifejezetten irritált. Amúgy egy picit Wall-E is, bár ezt kicsit fáj beismerni, mert pont olyanra lett alkotva, hogy rosszul érezd magad, ha utálod - olyan kis szerencsétlen fejet vág. Megint csak, a kevés beszéd nekem olyan vontatottá teszi, így meg nekem nem annyira élvezetes, hogy többször elővegyem... Bocsánat minden fantól, megértem a szeretet, csak éppen azonosulni nem tudok vele.

wall-e-1.jpg

 

 

18. Verdák 2. (Cars 2, 2011)

Kétségkívül ez a Verdák- filmek legviccesebbike, és én ahhoz képest, hogy eleinte fenntartásaim voltak vele kapcsolatban, kifejezetten csípem a Verdákat, de ez a film valahogy mégsem annyira wow... Pörgős, ezt nem tagadom. Viccesnek is vicces. Matukát bírom. De valahogy annyira talán mégsem, hogy egy egész film épüljön köré. Őszinte leszek, én jobban örültem volna, ha ő megmarad egy vicces, szertehető mellékfigurának, főszerepben valahogyan olyan... Sok volt. Na, nem mintha Villám nem tudna sok lenni, csakhogy ő eleve főszereplőnek lett írva, Matuka pedig nem. Nem is illett hozzá ez a szerepkör. A nyomozós sztori meg persze érdekes volt, pont az ellentéte a két előbbi, lassan mozgó filmnek, valahogy itt meg talán már az volt a bajom, hogy ez túlságosan pörgött. Nem volt egyensúlyban a komoly és komolytalan pillanatok száma. Meg amúgysem vagyok egy nagy akció- és detektívfilm rajongó. Az meg kifejezetten zavart az elején, hogy csak belecsaptunk az ügybe, azt sem tudjuk, ki kicsoda, de már üldözés van. Én meg csak ültem álmosan, hogy most ez akkor ki és mit akar, és most akkor ezek a jók vagy a rosszak? Nekem ezt kábé a film felére sikerült összeraknom, késő volt már, na. De akkor sem adott hozzá sok pozitívat az élményhez. Minden esetre a túl mozgalmas film még mindig élvezetesebb volt számomra, mint az erőletett menetűek. Bár azért kicsit kevesebb Matukát és többet a többi karakterből elbírt volna szerintem.

33235_66.jpg

 

 

17. Szörny Egyetem (Monster's University, 2013)

Szüksége volt a Szörny Rt- nek egy előzményfilmre? Nem hiszem. A Pixar mégis megadta nekünk azt. Ennek ellenére nem csináltak belőle rossz filmet. Sőt amúgy a Szörny Egyetem kifejezetten élvezhető kis mozi, az előzőekkel ellentétben nekem itt tökéletes egyensúlyban vannak a komoly és vicces pillanatok. Illetve a karakterek is szeretem, és kifejezetten örültem, hogy miután az első filmben inkább Sully volt a hangsúlyos karaker, itt Mike főszerepelt. Ja, igen, jobban tudok azonosulni a kissé lúzer stréberrel, mit tegyek. Az is tetszett, hogy láttuk Randallt nyomi, kedves srácból rosszfiúvá nőni, illetve amúgy Sully és Mike karakterfejlődése is kifejezetten érdekes volt. De valahogyan ez a film túlságosan a klisékre épített, olyan tipikus hollywoodi tinifilm, csak éppen a Szörny Rt hőseivel, hűha. Meg persze olyan pixaros stílussal, amire nincs egy rossz szavam sem. Szórakoztatónak szórakoztató, de hát a Mean Girls is az - pontosan ugyanezen a szinten. Mégis élveztem nézni, nem rossz film, éppen csak egy kicsit átlagoska és számomra indokolatlan a létezése, ezért nincs előrébb a listán. Nem volt erre feltétlenül szükségünk.

monsters-university-character-group_njub.jpg

 

 

16. Merida, a bátor (Brave, 2012)

Kicsit bánom, hogy a Pixar első női főszereplővel bíró filmje ilyen hátul van a listámon, de sajnos ez van. A Merida, a bátor ugyan számos jó vonással rendelkezik, ám ezekkel együtt hibái is vannak, legfőképpen az, hogy számomra egy kicsit unalmas. Sőt nem is annyira kicsit. Ez is inkább a lassú folyású filmek táborát erősíti, bár tény, hogy azért ez tudott pörögni, ha éppen akart. Valamiért mégsem lett elég jó ahhoz, hogy a Pixar igazi feminista gyöngyszemének mondjam, mert bár a női erő az uralkodik rajta, a film nem elég jó hozzá -  számomra. Pedig, mint említettem, vannak benne jó vonások. Például maga Merida. Igazán erős, független női karakter, annak pedig örülök, hogy hivatalosan is Disney- hercegnő. Annak ellenére, hogy nem tipikus hercegnő, még csak meg sem közelíti azt. Kifejezetten tetszett, hogy a saját kezéért harcolva lealázta minden kérőjét - bár, hölgyeim, ismerjük be, a felhozatal eléggé szegényes is volt. A másik nagyon értékelendő dolog, hogy kevés mese épít az anya-lány kapcsolatra - sajnos. A Merida, a bátor azonban ezt teszi. Szerettem Merida és Elinor kapcsolatát, néhol önkéntlenül is anyukámat juttatta eszembe, ahogyan ezzel szerintem nem vagyok egyedül. A zenéje is bejött, ha olvastátok a Disney- dal toplistám különkiadását, erről meg is győződhettetek. Tehát igen, van ebben jó pár olyan pont, amiért nem rossz. Egyszerűen csak valamiért ez a medvés sztori nekem még így sem volt az igazi, valami hiányzott, pedig tényleg kaptunk jó dolgokat is. Egyszerűen csak nem olyan átütően jó ez a film szerény véleményem szerint.

meridaa-bator05-r.jpg

 

 

15. Egy bogár élete (A Bug's Life, 1998)

A Pixar második animációs filmje korántsem sikerült rosszra, mindannak ellenére, hogy a legtöbb toplistán eléggé hátul szerepel. Igen, rosszab helyen, mint nálam. Még enyhén dereng, hogy anno kiskoromban is láttam ezt a filmet, de szerintem akkoriban a beszélő bogarak nem annyira fogtak meg. Most sem lett igazán egy óriási kedvencem, de azért kellemes élmény, és nem is untam. Persze, persze, az ügyetlen főhős és a nagy átverés kicsit amúgy klisés lehetne, de ezt ellensúlyozza, hogy nagyon jó karaktereket kapunk. Tényleg. A Pixar erős karaktergyártásban, valamiért azonban az Egy bogár életének cirkuszi mutatványosai az Atlantisz legénységét jutattja eszembe. Még a két főszerepelő között is találni (némi) hasonlóságot. És az egyetlen pont, ami a Pixarnál általában egy picit gyenge, az a főgonosz. Na, itt még az is rendben volt. Szökken Pixarhoz méltatlanul jó kis ellenlábas. Mármint szerintem. Mondjuk a menő női szereplő nekem itt egy picit hiányzott, Atta hercegnő minden volt, csak menő nem, ezt a szerepet adjuk át esetleg inkább az ifjabb hercegnőnek, Pöttynek. (Ugye, milyen zavaró, hogy a Dínó, tesó- s gyerek is Pötty magyarban?) Mindegy, szóval amúgy ez egy jó film, csak valamiért mégsem az az eksztázisba kerülök, olyan jó. De nézhető, szórakoztató, kikapcsoló, és tényleg vannak benne jó karakterek.

45535_10.jpg

 

 

14. Verdák (Cars, 2006)

Én mondtam, hogy csípem a Verdákat...! Tudom, hogy sokak számára unalmas, nem tetszik nekik stb. és többnyire a rajongói ötéves kisfiúk, de szívesen beállok a sorba. Ugyan még mindig nem ez viszi nálam a prímet Verdák- filmek terén, de szeretem a beszélő autók történetének első darabját. Még akkor is, ha Villám McQueen egy picit idegesítő, ahogyan egyébként a többi karakter is. Ez teszi olyan szerethetővé őket. Ez a film is inkább a pörgősségre szavaz, de ez nem is olyan meglepő, hiszen egy fiatal versenyautó a főszereplőnk, hahó! Ami kifejezetten érdekes ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy bár szerintem rajtam kívül tényleg szinte csak óvodás fiúk rajonganak érte, tele van felnőtt poénokkal és utalásokkal. Többel, mint amennyit én más mesében láttam. Hm. Na, mindegy. A főszereplőnk jellemfejlődése bejött, főként, mert sosem lett szent, csak egyszerűen kinormálisodott egy picit. A mellékkaraktereket nagyon szeretem, és jé, itt még Sally is kapott normális szerepet, aminek én örülök, mert ő egy jó női karakter. Az Egy bogár életéhez hasonlóan itt is sokféle és jól eltalált, még ha kissé egydimenziós karaktereket kapunk. És a film zenéje szerintem piszok jó, ez amúgy az előbb is említett dalos toplistás bejegyzésben is kiderülhetett, de nemcsak az ott említett Life is a Highway, hanem az akkor mellőzött Real Gone is remek darab.

te-vagy-a-legnagyobb-verdak-rajongo-akkor-jatssz-a-cinemaklubon_image_80d25665d4001a886252751db39a_16-9.jpg

 

 

13. Fel (Up, 2009)

Hááát. A Wall-E után ezért is ki fogok kapni. De szó sincs arról, hogy a Fel egy rossz film lenne, sőt elismerem, hogy egy igazi műalkotás, valahogyan mégsem az én ízlésem, engem annyira nem fogott meg. Az első pár perc, Carl és Ellie története az animációs filmek történetének egyik legnagyobb csúcspontja, az a pár perc igazi mestermű. Viszont Ellie halála után nekem a film kissé lapos és unalmas volt. Nem halálosan, abszolút nézhető formában, de mégis. Pedig szerettem Carlt, Russelt is, talán egy kicsit a madár meg a beszélő kutyák zavartak engem, nem tudom. Pedig amúgy még az a technológia is egy érdekes ötlet volt. Ahogyan a főgonoszunk sem annyira béna, a tetőponton meg még izgultam is (mondjuk lehet, hogy inkább azért, nehogy leessenek, mert akkor meghalnának, az meg aztán nem egy vidám sztori). Ennek ellenére volt, hogy untam, vontatottnak éreztem, és drukkoltam, legyen már vége. De az érzelmi töltete az elején, a végén, sőt néha közben is óriási, és ha csak az első pár percet kéne értékelni, akkor simán befért volna az első ötbe. De a film további pontjai nekem nem hozták azt az élvezetet, hogy ahhh, én ezt nézni akarom, akarok belőle még, még, még. Kifejezetten jó alapötlet, az Oscarját pedig semmiképpen nem tartom alaptalannak, az én ízlésemmel összevetve azonban csak a 13.helyre volt ez elegendő. Pedig amúgy a repülő ház elgondolása is zseniális.

737.jpg

 

 

12. Toy Story - Játékháború (Toy Story, 1995)

Klasszikus. Igen. Az. Ha nem lenne olyan jelentőségteljes ez a film a stúdió történetében (ezzel kezdődött minden), akkor bizony lehet, hogy egy picit hátrébb is lenne a listán. Na, nem azért, mert nem szeretem Woodyék első kalandját, egyszerűen a folytatások szerintem sokkal erősebbre sikeredtek, és bár a fontossága megkérdőjelezhetetlen, azért a cégnek vannak sokkal jobb alkotásai számomra. Gyerekként kifejezetten utáltam, fiús mese volt, ráadásul Sid játékai akkoriban a frászt hozták rám, persze most már tudom, hogy nem ők voltak a rosszfiúk. Aztán újranézve egy kissé untatott. Megint újranézve már kevésbé untatott. Mégis a folytatásokra szavazok Toy Story terén. Pedig amúgy nagyon szeretem a karaktereket, de valamiért ez a szökjünk ki Sid házából dolog nekem nem volt eléggé izgalmas ahhoz, hogy olyan különösképpen a szívembe férkőzzön, főleg megspékelve ez azzal, hogy a három film közül szerintem mind Woody, mind Buzz itt a legidegesítőbbek - persze még így is szeretem őket, de azért mégis. Valamiért nem szippantott be úgy, mint a második rész és nem hatolt a szívemig annyira, mint a harmadik, de ezekről majd később. Az viszont biztos, hogy sokat köszönhetünk ennek a filmnek, sokak a gyerekkorukat (én mondjuk pont nem), és minden Pixar- rajongó egy mesteri céget és renegeteg szuper animációs filmet. De amúgy is jó alkotás, csak nekem nem annyira a kedvencem, mint mások.

684484-thumb.jpg

 

 

11. Toy Story - Játékháború 2. (Toy Story 2, 1999)

Mondtam én, hogy a folytatások jobbak lettek az eredetinél a Toy Story esetében. Amúgy sokáig ez volt a kedvenc Toy Story- filmem. Aztán ennek sikerült megváltoznia, mint láthatjátok, de így is csak éppen, hogy lecsúszott a top 10- ről. Ami egy ilyen erős mezőnyben elég jó teljesítmény. Első körben, itt megkapjuk Jessie- t és Szemenagyot, akik mára mára a Toy Story franchise ikonikus, kihagyhatatlan tagjai. És bár Al vagy ki egy kifejezetten béna, szerencsétlen gonosz, ezt némiképp tudja ellensúlyozni Aranyásó, bár már említettem, hogy a Pixar legelőbb főgonosz ügyében tud vérezni, de amúgy meg a Pixar- filmek nem is főként a főgonoszok legyőzéséről kell, hogy szóljanak, szóval ez nem is akkora probléma. A főszereplőink egyre közelebb kerülnek a szívünkhöz, persze Woody esetében minden filmben beüt egyszer az, hogy ő egy segg, ráadásul Buzz- zal is folyton történik valami (most éppen elcserélik egy másikkal, aki még azt hiszi, hogy ő bizony igazi csillagharcos vagy mi), mindennek ellenére ez a film kifejezetten érdekes, mozgalmas, de azért Jessie sztorijával már kezd ráhangolódni a harmadik film témájára... De erről később! Kétségkívül ez a legakciódúsabb film a háromból (a négyest majd meglátjuk), izgalmas, Pixarhoz méltó érzelmi töltettel (bár itt kevésbé hangsúlyosan van jelen), szóval jó kis film ez.

este-resumen-explica-toy-story-en-3-minutos-y-se-ha-vuelto-todo-un-exito-en-youtube.jpg

 

 

10. A Hihetetlen család (The Incredibles, 2004)

Nem vagyok egy szuperhősös ember, sosem láttam egy Marvel- filmet sem, és nem is érdekelnek. Ehhez képest A Hihetetlen családnak sikerült megfognia. Pixarhoz méltóan pörgős, szuperhős film lévén mondjuk ezt el is várhatjuk tőle, és itt még csak nem is zavar, hogy esetenként túlpörög, hiszen mégiscsak a világot mentjük meg, hahó! Nekem mondjuk persze a nem harcolós, sima hétköznapi (már amennyire egy szuperhőscsalád hétköznapi) jelenetek jöttek be jobban, mert nagyon tetszett, ahogyan nem egy tökéletes, idilli családot kaptunk, hanem egy teljesen reaálisat. Ahol ugyan vannak konfliktusok, veszekedések, nem is egy, de szertik egymást, és kiállnak egymásért. Nem volt benne cukormáz. Ráadásul, tudom, ez sokszor hangzik el, de egyszerűen ZSENIÁLIS karaktereket kapunk. Kezdve a Parr család fejével, az igazi királynő Elzán keresztül, a főgonoszunkat, Szilánkot is beleértve, egészen Fridzsiman (báh, már megint egy szörnyű magyar név, az Frozone, köszönöm) feleségéig, aki ugyan csak három mondatot mondott, de azok ikonikusak. Azért tud valamit ez a film, mert elérte, hogy legyen egy darab szuperhős film, amit szeretek, még ha az animációs is.

a-hihetetlen-csalad-the-incredibles1.jpg

 

9. Szörny Rt (Monsters, Inc., 2001)

A Szörny Rt egy igazi ikonikus nagyágyú, méghozzá nem is véletlenül. A Pixar remekül tudja, hogyan kell furcsa dolgokat átlagossá alakítani, beszélő játékok, autók, szörnyek... És még barátságossá is formálja őket. Igen, a szörnyeket is. Talán, sőt inkább biztosan a film legjobb jellemvonása bizony az, hogy a szörnyeket nem szörnyetegként, hanem barátként ábrázolja. Kivéve persze a főgonoszt, de hát azzal nem nagyon lehet mit kezdeni, rosszfiú kell, és rájöttem, hogy bár kritizáltam a Pixart főgonoszok terén, most Szökken és Szilánk után Randallt is az említésre méltó rosszfiúk közé sorolom. Mondjuk húsz filmnél három elmegy kategóriás gonosz annyira nem is rossz (irónia). Mindegy, a lényeg, hogy a Szörny Rt esetében még a főgonosz sem ront az összképen. Kíváncsi lennék Boo mostani megrajzolására, biztosan sokkal szebbre sikerdne (a fejlődő technika...), de ha ezt nem is fogom sosem látni, mindegy, mert nem is a megrajzolásán volt a lényeg. Hanem azon, hogy megmutassa, bizony a sötétben ha ólálkodna is egy szönry, azzal haverkodj inkább össze, ne parázz miatta. Ráadásul Sully és Boo kapcsolata tényleg szeretnivaló. Ahogyan a fordulatok is érdekesek, meg hát a végén a "félelem helyett nevetés" filozófia is bejön (én, minden alkalommal, amikor horrort nézek). Szórakoztató, na és ez számomra pont olyan, amiben a stílusához illően vannak egyensúlyban a komoly és komolytalan pillanatok.

szorny-rt-3.jpg

 

 

8. A Hihetetlen család 2. (The Incredibles 2, 2018)

Nos, igen. Lehet, hogy teljesen egyedül vagyok vele, de nekem egy leheletnyit jobban bejött a Parr család kalandjainak második felvonása. Az eléggé jogosan felmerülő miért?- re biztos választ nem tudok adni (azon kívül, hogy ilyen az ízlésem, cső). De például, bár csak tudat alatt, de közrejátszhat ebben a nem is kicsi feminista beütés. A Merida, a bátor után a második női főhőssel bíró film (hiszen az első rész után most inkább Nyúlányka körül forgott a történet) sokkal ütősebbre sikeredett, mint az előd. És talán az is hozzátesz, hogy megkaptunk az első női Pixar- főgonoszunkat (és most ilyen Darla Sherman- féle nem igazi főgonosz gyonoszokat persze nem számoltam bele), aki megint csak a jobb Pixar- ellenlábosok közé sorakozhat fel. Én legalábbis kifejezetten érdekesnek találtam ezt a démonitoros sztorit, bár azt nem mondanám, hogy Evelyn gonosz léte meglepett. A szuperhős film az előző részhez hasonlóan remekül működött, bár tudjuk, hogy nem vagyok oda az akciófilmkeért. Ahogyan az egész család ugyanolyan realisztikus, mégis animációs filmbe illő harmóniával létezett, ahogyan az első filmben, a főszereplőink pedig nem lettek kevésbé szertehetőek. Külön emeljük ki megint Elzát, lécci, az a nő egy királynő. Nekem valamiért izgalmasabb, élvezhetőbb volt az első résznél, nagyon jó alkotás.

159574_1531823331_2282_1.jpg

 

 

7. Verdák 3. (Cars 3, 2017)

Én mondtam, szeretem a Verdákat, még ha a többség nem is, és rajtam kívül csak kisfiúk szeretik. A harmadik része pedig kifejezetten olyan wow- effektus volt a számomra, tudjátok, az a fajta, amikor aztán napokig a filmen gondolkozol. És hogy ennek mi az oka? Nos, fogalmam sincs. Mert amúgy nem volt annyira extra nagy dobás ez a film. Az előző két részhez képest itt jóval több komoly jelenet, pillanat volt, de persze még mindig versenyautók vagyunk, úgyhogy azért száguldottunk is bőséggel. A Disney meg a 2010- es években céljául tűzte ki, hogy mindenkit ráébresszen a gyerekkora végére, ugyanis nem csupán ez, de bizony ez a film is az elmúlást dolgozza fel valamilyen formában, és nekem önkéntlenül is a gyerekkorom végét juttatta eszembe. Szóval azon túl, hogy amúgy baromira szórakoztatott és kikapcsolt, kicsit depresszióssá is tett. Mert belegondolok, hogy bizony voltak, akik a Verdákon nőttek fel (jó, én pont nem, tudjuk, fiús mese, nekem az akkoriban nem kellett), és azok mostanra már felnőhettek, és basszus, 11 évvel az első rész kiadása után ez pont nagyon is aktuális lehet. És szerintem ezt a Pixar pontosan jól tudta, amikor megalkotta. Igen, számomra ennél volt az a tipikus Pixar- effektus, vicces, szórakoztató, de egyben mély és lehoz az életről. És hogy a karakterekről is tegyek egy említést, Cruz szerintem egy igen jó ötlet volt, ahogyan Villám karakterfejlődése is bejött, na meg a tiszteletadás Doki előtt... Azt külön sajnálom, hogy Kristóf Tibor már nem szinkronizálhatta le őt megint (nyugodjék békében!). Mondjon bárki bármit, szerintem ez akkor is egy nagyon jó alkotás a stúdiótól.

maxresdefault_4.jpg

 

 

6. Szenilla nyomában (Finding Dory, 2016)

Egy újabb tökéletes darabja annak, hogy megmutassuk, mi is a Pixar valójában. Vicces, szórakoztató, könnyed, mégis mély és elgondolkodtató. A Szenilla nyomában tökéletesen egyensúlyoz a nevetős és a sírós pillanatok között, egyszerre van tele humorral és komolysággal. Ugyan azon kevés esetek egyike, amikor a folytatás nem szárnyalta túl az eredeti filmet, mindenképpen hibátlan, még akkor is, ha az én sötét lelkem jobb örült volna, ha Szenilla szülei nem tűnnek fel, hanem tényleg meghaltak. De azért ez mégis egy mese, szóval mit is várnék. Tökéletes arányban vannak a lassú, megahtó pillanatok és a szépen pörgő, szórakoztató percek, ami azt jelenti, hogy persze utóbbiak vannak előnyben, de bőven kapunk az előbbiekből is. Szenilla köré felépíteni egy filmet eleve egy nagyon jó ötlet, a régi kedvenceink semmit sem változtak, az új karakterek meg csak dobnak az egészen, Hank talán mindekét filmből összevetve a kedvencem, ez a szúrós, bunkó, de segítőkész stílus nekem nagyon tetszik, na. A film pedig... Igazi Pixar- remekmű. Ó, és a kicsi Szenilla olyan cuki, hogy awww. Igen, ezt muszáj volt leírnom, most már teljes az életem, haladhatunk.

findingdory1280jpg-c104fe_1280w-1024x576.jpg

 

 

5. Agymanók (Inside out, 2015)

Ennek a mesének tényleg és nagyon komolyan az egyetlen és egyben legnagyobb hibája a borzalmas magyar címe. A Pixar megint érdekes témához nyúlt, ezúttal szó szerint az érzelmekkel dolgoztak, ugyanis felépítettek egy univerzumot, ami tulajdonképpen az emberi agyban helyezkedik el, és a fejünkben uralkodó, irányító érzelmekről szól. Őszintén, ez már alap koncepciójában sem egy kifejezetten gyerek mese, bár persze a cég ezt is olyan profizmussal tálalja, hogy kicsi és nagy egyaránt élvezi. Az Inside out (nem, nem Agymanók) aktuális problémákkal küzd, új lakás, új iskola, épülő személyiség, kamaszkor, elfojtott érzelmek, hibák és ezek beismerése. Remekül mutatja be, miért is fontos a bánat, a megbánás, és hogy szomorúság és boldogság nem léteznek egymás nélkül. Mind e mellett a még talán Pixarhoz képest is nagyon mély elgondolást persze vicces és szórakoztató módon tárják elénk, a mellékkarakterek (Undor, Harag, Majré) viszik a humor vonalat, ahogyan persze Derű és Bánat is szórakoztatóak (még ha Derű az idegeimre is ment). Ez a film érzelmi hullámvasútra ültet fel érzelmekkel, és az a jelenet, amikor Derű és Bánat visszatérnek és Riley megbánja a tetteit és bocsánatot kér a szüleitől, a Pixar és talán az egész mesetörténelem legjobb három momentuma között biztosan ott van.

agymanok-slide-meselandia.jpg

 

 

4. Toy Story - Játékháború 3. (Toy Story 3, 2010)

És akkor a Toy Story franchise legerősebb darabja (mármint az első 3 filmből, a negyedikről még nem tudok nyilatkozni). Nagyon szorongó érzéssel néztem ezt a filmet, fájt belül a szívem, és mégis borzasztóan tetszett. Andy felnőtte és az, hogy a játékai már csak a dobozban porosodnak nekem egy eléggé aktuális téma, ahogyan mindenkinek az én koromban. A Pixar pedig így tűzte ki célul, hogy mindenkit, aki a Toy Story első részét kisgyerekként látta a moziban, majd Woodyékkal nőtt fel, 2010- ben teljes depresszióba taszítsa kimondva: nem vagy többé gyerek. De hogy keserédes legyen az egész, hozzáteszi, hogy amúgy persze az emlékét mindig megőrzöd, és a játékaid örökké a gyerekkorod lesznek, ami nem vész el, csak elmúlik. Nah, de jó. Azon túl, hogy érzelmileg taccsra vágott ez a film (köszi, Pixar, megint), közben nagyon érdekes volt, kaptunk egy jó főgonoszt, akit csak utálni lehet, jó börtönös-ovis-terroros-menekülős izgalmakat, a kedvenc karaktereinket, és persze nem utolsó sorban spanyol üzemmódos Buzzt. A Toy Story pontosan tudja, hogyan legyen részről részre nem csak frissebb, de jobb is. Azt meg azt hiszem, már nagyon említenem sem kell, hogy ha az Inside out csúcsjelente top 3- as, akkor a Toy Story vége a legjobb rajzfilmjelenet valaha. Libabőrös, fájó, sírós, egyben keserűen édes mosolyt csal az arcodra. Remekmű.

toy_story32_2610202b.jpg

 

 

3. L'ecsó (Ratatouille, 2007)

Most komolyan, főző patkányok? És igen! Őszinte leszek, ehhez a filmhez egy icipicit szekptikusan álltam hozzá, mármint gondoltam, hogy jó lesz, de nem azt, hogy ennyire. Csak néztem, néztem, és fel sem tűnt, hogy közben elrepült már egy egész óra, aztán csak néztem, néztem, és vége is lett. Őszinte leszek, ennél a filmnél egy kicsit mintha elmaradt volna nekem a nagy érzelmi bumm, az előző pár alkotáshoz képest ez olyan szinten egy kicsit lemaradt, de ezt a nézői élménnyel olyan mértékben kompenzálta, hogy ezzel kiérdemelte a 3.helyet a listámon. Ez ugyanis egy olyan könnyeden szórakoztató film, amit bármikor újranéznék, és közben kapunk egy nagyon jó kis tanulságot is. Remy az egyik legjobb Pixar- karakter, egy igazi ambiciózus álmodozó, sosem adja fel, pedig ami a célja, az szinte lehetetlen. Nem is csoda, hogy még a saját családja sem támogatja. A barátsága Linguinival pedig pont azért, mert szavak nélkül történik meg, az egyik legerősebb kapcsolat animációs filmben. Colette a Pixar történetének egyik, ha nem legjobb női karaktere, szóval igen, erősödik itt a girlpower vonal is valamelyest, de nem undorítóan femináci módon. A L'ecsóról (zseniális magyar cím, egyébként) nem tudok olyan mélységekben beszélni, mint mondjuk a Szenilláról vagy a Toy Story 3- ról, mégis a maga könnyedebb módján áll közel a szívemhez.

ratatouille540_wide-85569cd1284ee0f88e65a7b77a249ff043478254.jpg

 

 

2. Némó nyomában (Finding Nemo, 2003)

Az egyetlen Pixar- mese, amit már kiskoromban is szerettem. Gyerekként utáltam a legtöbb Pixar- kreálmányt, nem is néztem őket, a Némó nyomában valahogyan mégis kivételt képezett, még akkor is, ha a fogorvosos részek valamiért halálra rémítettek (egyébként nagyon jó választás pont a gyerekek nagy félelmét, a fogorvost beállítani negatív pontként), ahogyan Búb is, akit mostanra már talán a kedvencemnek is mondhatok, de na, gyerekként megijesztett. A Némó nyomában a Pixar igazi klasszikusa (szerintem a Toy Story után a második legnagyobb klasszikus, de szóljatok, ha tévedek), ráadásul tökéletesen bemutatja azt, mi is a stúdió alkotásainak alapelve: kalandos, szórakoztató, elkalauzol egy kitalált, mégis valós dimenzióba, ám mégis végtelenül mély és érzelmes. A Némó nyomában már az első öt percben végez az emberrel érzelmileg, aztán erre épít, humorral, izgalommal és megható jelentekkel. Kifejezetten jó, hogy ahogyan a Meridában az anya-lánya, így itt az apa-fia, de leginkább a túlféltő apa és az "ebből már elegem van" fia kapcsolat a kiindulópontja a történetnek, és ehhez jön érzelmi vonalon még az elveszetett gyerekek és feleség, valamint a barátság témája. Pizsi (angolban Merlin, az mennyivel jobb már) és Szenilla karaktereinek árnyaltsága, és ahogyan kiegészítik egymást, Némó kalandjai és a zseniálisan eltalált mellékszereplők nem is teszik kérdésessé, miért van ilyen előkelő helyen ez a film a listámon. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekkori emlékek is közrejátszanak ebben, ugyebár. Igazi remekmű ez is, és kész.

185.jpg

 

 

1. Coco (Coco, 2017)

És igen, rengeteg zseniális mestermű közül is kiemelkedik számomra ez az egy, ami nekem a királyok királya, az igazi szerelem. Már említettem egyszer, hogy a halottak napja szerintem a leggyönyörűb ünnep mind közül, és ahh, imádom, ahogyan Mexikóban ezt kifejezetten ünnep ünnepként kezelik. És a film egész témája... Ahh, most nem is találom a szavakat. A Coco ezúttal a Pixar varázslatos univerziumában a Halottak Födjére kalauzol el bennünket, ahol addig maradhatsz, amíg az emléked még él. Teszi mindezt egy pörgős, humoros, zenével enyhített, mégis valamilyen észrevehetetlen módon mély film keretein belül. A történetvezetés tökéletes, nagy fordulatokat tartalmaz, eközben pedig igazi érzelmi hullámvasútra ültet fel. Tökéletes karakterek és háttértörténetek, az álmok fontossága, de a család első helye a szívben művészi módon teljesen könnyed módon mászik a bőröd alá. Én személy szerint a film után bármit megtettem volna, hogy talákozzak az elhunyt felmenőimmel, hogy megismerjem a történetüket, és továbbadjam. Mert csak akkor halsz meg igazán, ha az emléked kihuny. Gyerekeknek tökéletesen tálalható módon foglalkozik az elmúlás témakörével, de úgy, hogy egy felnőttet is elkápráztasson. Közben pedig mexikói atmoszférában csendülnek fel a jobbnál jobb dalok, záporoznak a humoros beszólások, olyan karakterekkel, mint Hector és Imelda (akik a kedvenc Pixar- karaktereim nagyon őszintén). A Coco egy gyönyörű pontossággal komponált dallam családról, zenéről, álmokról, elmúlásról, reményről, árulásról és úgy általában: az életről. Ha mindez nem győzött még meg, öt napon belül háromszor néztem meg. Hátha ez többet mond minden elemzésnél.

coco-2017-hector-miguel-perform-review.jpg

 

 

Hát, mára ennyi volt, tudom, megint iszonyat sokat beszéltem, bocsánat érte. A te listádat szívesen olvasnám a kommentekben, oszd meg velem, mivel (nem) értesz egyet. Kövess be nyugodtan Instagramon a @fashionandbooksblog néven, bár az utóbbi időben eléggé inaktív vagyok ott is. Legközelebb találkozunk, addig is szép napot!

Kedvenc párosaim (OTP- k, ha úgy tetszik)

Filmek, mesék, sorzatok, könyvek, mindenféle

Sziasztok! Pár napja jutott az eszembe, hogy romantikázzunk egy poszt erejéig, és szedjük össze a kedvenc párosaimat úgy unblock a popkultúrából, mert... Mert ehhez van kedvem. Mondjuk ez azért nem lesz érdekes, mert tele lesz nem annyira népszerű sorozatokkal, könyvekkel, amiket nem biztos, hogy mindenki olvasott, filmekkel, amiket nem biztos, hogy mindenki látott, meg persze - hozzám hűen - mesékkel, amiket meg nem mindenki szeret. De sebaj. Én szerettem volna összeszedni néhány olyan kettőst, akik egyszerűen megérdemlik azt, hogy említést kapjanak, és nem mondanék nemet egy, az övékhez hasonló párkapcsolatra. 

Persze mindegyiknek más az oka, lehet, hogy egyeseknél csak a jó emlékek, de számomra ezek a párok kiemelkedőek és fontosak. És persze ma be fog ütni a tipikus "olyaaaan cukiiik"- effektus is, úgyhogy sajnálom, ez ma egy ilyen fangirlölős poszt lesz, akinek ez nem annyira jön be, attól most sajnos el kell, búcsúzzunk. De azért próbálom normál keretek között tartani a rajongásomat, és értelmes mondatokba összeszedni, miért is ideáljaim ezek mind. 

Akkor kezdjük is. Nem toplista, csak random sorrend, és persze megértem, ha te valakiket esetleg nem szívlelsz, van ilyen. Csapjunk is bele!

 

Hector Rivera & Imelda Rivera (Coco, 2017)

Életed szerelme vagyok?

Igen, és akkor kezdjük is egy mesebeli párosítással, merthogy nem lennék én, ha Disney/Pixar- szerelmespárból nem lenne több is a listán. (Mentségemre szóljon, tényleg csak a kihagyhatatlan kedvencek kaptak rajta helyet!) Na, de miért is vannak itt? Ők azok, akiknek a szerelme mindent átélt. Szenvedélyt, boldogságot, haragot, csalódottságot, fájdalmat, újra egymásra találást. Elveszítették egymást, mégpedig nagyon úgy tűnt, hogy örökre. Imelda mérges volt Hectorra, mert azt hitte, elhagyta a családját, Hector pedig szomorú volt, amiért elveszítette a családját. Az, hogy Imelda új életet kezdett, azért történt, mert Hectort akarta feledni. De ahogyan azt ő is kimondta, a zenész mindig is élete szerelme volt. És bár sok mindenen mentek keresztül, a szerelmük mindent túl élt, és szó szerint a haláluk után (még hozzá nem is kevéssel) találtak újra egymásra. Mindent átvészelő, lobogó szerelem, ami egyszerre nyugodt és zakatoló. Tökéletes.

maxresdefault_3.jpg

 

 

Carl Fredricksen & Ellie Fredricksen (Fel, 2009)

Nem beszélsz valami sokat... Kedvellek

Tudom, tudom, sablon, de hát akkor is örök klasszikus. A gyerekkori barátságból szövődő, sírig kitartó szerelem az, amit úgy igazán akar mindenki magának, és ami csak nagyon keveseknek adatik meg. Ugyan ez így túl idealisztikusan hangzik, és nem reálisan, azért azt se vegyük el, hogy nem csak azt láthattuk, hogy az ő életükben minden csupa cukormáz. Két ember, akik ilyen hűen, kitartóan és meginoghatatlanul szerették egymást, gyerekük azonban sosem lehetett. Majd persze a másik elvesztése, ami egy ilyen kapcsolat esetében - gondolom én - a világ legmegpróbáltatóbb dolga lehet. A Fel első pár perce tulajdonképpen bemutatta azt a tökéletes, de nem hibátlan kapcsolatot, amit mindenki a magáénak akar, amiben barátság, tisztelet, egymás iránt való rajongás, érdeklődés, és közös megöregedés is helyet kap. Nem igazán van ennél szebben megrajzolt szerelmi történet, animációk világában meg aztán igazán.

552501463_1280x720.jpg

 

Maxon Schreave & America Schreave (Párválasztó- sorozat, 2012-2016)

America, én veled mindent akarok. Akarom az ünnepeket és a születésnapokat, a szorgos időszakokat és a lusta hétvégéket. Szeretném mogyoróvajas ujjacskák nyomát látni az íróasztalomon. Kellenek nekem a családi viccek, a viták, minden. Azt akarom, hogy közös életünk legyen.

Na, már a fenti idézet sok mindent elmond. Én kifejezetten szeretem a romantikus regényeket, és a koromból kifolyólag persze ifjúságiakat olvastam főként, és hát kortárs, romantikus, ifjúsági irodalomban szerelmespárok terén a Maxon-America páros mindenképpen kiemelkedő. A könyvsorozat első három részében szépen végigkövethetjük kettejük rögös útját, ahogyan kétségek közt őrlődve egymásra találnak, miközben amúgy végig tudják, hogy szeretik a másikat. Majd az utolsó két részben, ha csak a háttérben ugyan, de láthatjuk, milyenek lettek ők, amikor végre megnyugodtak, családot alapítottak, és egymást támogatva vezetnek egy országot. Maxon tipikusan az a srác, akit mindenki akarna (nem csak, mert herceg), valódi rajongással van America iránt. America pedig másképpen, de rengeteg módon bizonyítja az ő elkötelezett szerelmét. Egészen biztosan sírig tartó szerelem, négy gyerekkel, és az egész azzal kezdődött, hogy America a Párválasztó első éjszakáján jól leszólta Maxont, pár nappal később pedig ágyékon rúgta. Khm. Romantika.

large.jpg

 

 

Gomez Addams & Morticia Addams (Addams family, 1991)

Egy nap nélküled, az volna csak a szenvedés.

Hát... IGEN! Valószínűleg sokat elmond rólam, de sebaj, bevallom: ha ez egy toplista volna, egészen biztosan Morticia és Gomez állnának a listám élén. Mondjuk a sorozatot nem láttam, szóval csak a filmbeli verziójukról nyilatkozom, de az egyszerűen... Aww. És igen, itt jön a rajongás. Jó, persze, mindketten pszichopaták és teljesen lököttek, meg alapvetően karikatúrák, de akkor is egyszerűen tökéletesek. Lábjegyzet magamnak: ha találsz egy Gomezhez hasonló agyamentet, menj hozzá, és mindenképpen legyen három gyereketek, akik folyamatosan kinyírják egymást, mármint szó szerint. Három gyerek, jó sok együtt töltött év, a szenvedélyük mégsem csökkent, a kapcsolatuk tulajdonképpen forr a tűztől. Az egyik legimádnivalóbb dolog a világon az, ahogyan Gomez pont akként az istennőként bánik Morticiával, aki ő valójában. Szerelem első látásra, házasság, három gyerek, végtelen szenvedély, határtalan rajongás, végül pedig a haláluk után az élettelen testük egymás mellett rothad majd el és rohad egy örökkévalóságig... És ez utóbbit nem én mondtam, hanem ők.

12-reasons-gomez-and-morticia-addams-have-the-lov-2-22428-1439482857-8_dblbig.jpg

 

 

Tiana & Naveen (A hercegnő és a béka, 2009)

Az álmom nem volna teljes, ha te nem lennél velem.

Visszakanyarodtunk a mesékhez. Tianáékat azonban semmiképpen sem hagyhattam ki. Nem az a "meglátlak, beléd szeretek, szipcsi-szupcsi" tipikus mesepár, mert bár persze a másfél órás filmben viszonylag hamar egymásba szeretnek, azért előtte még utálják egy kicsit egymást, ami nem meglepő, hiszen meglehetősen ellentétes személyiségek. De az, amiért nekem kiemelkednek a többi Disney- hercegnős párocska közül, az két ok egészen pontosan. Az első, hogy mindketten tanultak a másiktól, és valamilyen szinten jobb emberré tették egymást. Tiana kevésbé volt már görcsös, és rájött arra is, hogy talán nem is az a valódi álma, amit egész életében kergetett, és amiért egész életében dolgozott, időt és energiát nem kímélve. Ami persze egy szuper dolog, és nem véletlenül ő az egyik kedvenc Disney- hősnőm, viszont élet az ilyen? Na, ugye. Naveen pedig félretette korábbi léha életmódját, és azon kívül, hogy a szoknyavadászatot befejezte, még a henyélést is abba hagyta, és elkezdett dolgozni. Tiana hőn vágyott étterméért közösen tettek végül. A másik ok pedig, hogy egymásért mindent feladtak. Bármilyen hülyén is hangzik, amúgy az nagyooon romantikus, hogy inkább békák maradtak, csak együtt lehessenek. Fontosabbak voltak egymásnak, mint bármilyen pénz és kényelmes élet vagy álmaik étterme. Mert az igaz szerelem áladozat.

tiana-naveen-s-wedding-naveen-and-tiana-18354992-896-504.jpg

 

 

Zörgőfürge & Belle (Egyszer volt, hol nem volt, 2011-2018)

És néha a legjobb csésze csorba.

Na, most. Tudom, tudom, tudom, hogy ezt a kapcsolatot sokak toxikusnak látják, és kábé Belle- ék a legkevésbé kedvelt OUAT- párosuk. Tudom. Szerintem akkor is rajta van a helyük ezen a listán. Hogy miért? Mert bár a kapcsolatuk valóban nem indult könnyen, végül mindenen túllendültek, és egy idő után már nemcsak Belle látta az embert a szörny mögött, hanem az elő is bújt, és boldogan éltek, míg Belle meg nem halt. És aztán újra, amikor Zörgő is meghalt. A szerelmük eleje szerintem gyönyörű volt, mondjuk ezt egy Szépség és a szörnyeteg- rajongótól halljátok, szóval talán annyira nem meglepő. Aztán mondjuk az évadok során egy picit engem is kezdtek idegesíteni, például a szelencés esetnél vagy amikor Zörgőfürge foglyul ejtette Belle- t a Jolly Rogeren... Szóval, igaz,  hogy voltak érthetetlen pillanataik, meg persze volt olyan, hogy legszívesebben megfojtottam volna a Zordont, de végül is, nem is igazán ő tehetett róla, hogy fogalma sem volt, hogyan kell jól szeretni. Mert persze mindent szeretetből csinált, csak néha a dolgok... Na, mindegy, szóval néha inkább ne tett volna semmit! De végül is, a sok dráma után csak révbe értek, közösen utaztak, rengeteg élményt gyűjtöttek, Zörgőfürge végre elszakadt a sötét mágiától, és a szerelmet választotta, felnevelték a fiukat, és pár évig valóban boldgok voltak. Afféle ideális pár lettek a végére, még ha nem is úgy indult. És talán a fejlődés az, ami ide juttatta őket, bár amúgy csak a második kedvenc párosom a sorozatból (Regina és Robin már csak a Királynőnk miatt is nyertek). De a szerelmi sztorijuk mindenképpen kiemelkedő, utálja felőlem a rajongók nagy része.

emilie-de-ravin-robert-carlyle-once-upon-a-time-abc.png

 

 

Adam Wilde & Mia Hall (Ha maradnék, 2009)

 Adammel lenni olyan volt, mint repülni tanulni.

Egy újabb könyves párosítás, bár ezúttal a mű filmes verziót is kapott. A Ha maradnék életem egyig legjobb olvasmányélménye (egyben Gayle Forman pedig a kedvenc írónőm, ő egy csoda, akinek minden műve egy gyönyörűen komponált, egyszerre drámaian megrázó, de mégis kikapcsolóan szórakoztató élmény), és ebben, bár nem első sorban, de azért az igen hangsúlyos szerelmi szál is szerepet játszik. Adam és Mia a lehető összes dolgoban eltérnek egymástól; Adam lázadó rockzenész, Mia összeszedett csellós. És talán pont azért annyira szép a történetük. Ők tipikusan az a páros, akik képesek lennének egymásért BÁRMIT feladni. Nos, nem akarom elspoilerezni a törétnetet, de minden, még a legfontosabb döntések meghozatalában is egymást helyezték előtérbe. Mia a végső döntését is elég nagy részben Adamért tette meg. A második részben ugyan látjuk a szétválásukat, de ők együtt alkotnak tökéletes szimfóniát, őket nem lehet örökre elválasztani. A filmes verzió egyébként nem annyira jó, ha érdekel a történetük, mindenképpen a könyvet olvasd el. Ha nem, akkor marad a vászon... Ott nem olyan drámai, de ők ketten természetesen ott is nagyon jól működnek, és mondjuk ha olyantól kérdeztem, aki csak a filmet látta, annak tetszett az is.

mia-and-adam-mia-hall-and-adam-wilde-37672107-636-382.jpg

 

 

Megara & Herkules (Herkules, 1997)

Tudod, milyen őrült az ember, ha szerelmes.

 Újabb mesés párosítás, esküszöm, utoljára. De megint csak, ezt a nevetségesen alulértékelt párost nekem mindenképpen ki kellett emelnem. Disneyhez képest ők sem két perc aatt szerettek egymásba, na jó, Herkules Megbe talán igen, de a kisasszony nem igazán akart szerelembe esni, próbált is ellenkezni, de a szív az bizony nem így működik. Azon túl, hogy Herkules naivitása és Meg szúróssága remekül kiegészíti egymást és nagyon cuki együtt, de ez még mindig a kevésbé fontos pontja a kapcsolatuknak. Mármint abból a szempontból, hogy miért is vannak a listámon. Gyeremekeim, ők ketten... Mindketten feláldozták az életüket a másikért. Szó szerint. Meg meghalt, Herkules meg alámerült a Holtak folyójába vagy mibe, az igaz, végül emiatt lett isten, de hát ő ezt előre ugye nem tudhatta. Végül pedig lemondott az egész istenségről, hogy a hölggyel maradhasson, aki pedig beletörődött volna, ha a szerelme az Olümposzt választja helyette. Áldozatok a szerelmért? Hát nem is kicsik.

966250_1330780015464_full.jpg

 

Pár egyéb említés, akiket nem fogok körülírni...

... Mert lusta vagyok, meg a fentiek fontosabbak, de azért annyit megérdemelnek, hogy szót ejtsek róluk: Anne Shirley & Gilbert Blythe (Anne a Zöld Oromból- sorozat), Alec King & Janet King (Váratlan utazás), Hófehérke & Bájos/David (Egyszer volt, hol nem volt), Budai Rebeka/Bexi & Nagy Márk (Bexi- sorozat), Brian Oliver/Cinder & Ellamara (Cinder és Ella), Tarzan & Jane (Tarzan), Johnny & Baby (Dirty Dancing), Esmeralda & Phoebus (A Notre Dame- i toronyőr), Regina Mills & Robin Hood (Egyszer volt, hol nem volt), Alice/Tilly & Robin/Margot (Egyszer volt, hol nem volt), Aranyhaj & Nyálas Eugén (Aranyhaj és a nagy gubanc).

 

Nos, már tulajdonképpen ennyi lett volna, ezek a párosok jutottak eszembe, akiket MINDENKÉPPEN meg kellett osztanom veletek, mert egyszerűen olyan elolvadósan imádom őket, bár persze az ezekhez hasonló kapcsolatok (meg úgy általánosságban a párkapcsolatok, hehe) nekem örökké elérhetetlenek lesznek, de sebaj. Ha tetszett, nem tetszett, egyetértesz, nem értesz, azt oszd meg velem egy komment formájában. Vagy írhatsz e-mailt is a fashionandbooksbusiness@gmail.com címre, illetve bár haldoklik, de Instagram- oldalam is van @fashionandbooksblog néven. Legközelebb találkozunk, addig is szép napot!

Bárcsak normális lennék...

Sziasztok! Egyrészt ősidők óta nem volt poszt már megint... Eltűnésemért bocsánat, mostanában stresszes voltam és elfoglalt. Ennek elvileg vége, és mostantól lesz időm bőségesen ahhoz, hogy árasszalak titeket az agymenéseimmal, már ha az időm mellett kedvem és ihletem is lesz. A mai nap kapcsán viszont két okból kifolyólag is elgondolkodtam, úgyhogy gyorsan megpróbálom összedobni ezt a posztot, mert úgy érzem, ez az, amit csak úgy írni kell, nem különösebben átgondolni, és hetekig farigcsálni rajta.

Ma találkoztam viszonylag sok emberrel, amit tudjuk, hogy utálok, és azt vettem észre, hogy bár én tényleg próbáltam kedves lenni (hiszitek vagy sem, az is voltam) és mutatni a legjobb arcomat, az emberek már azelőtt pálcát törtek felettem, hogy egyáltalán megszólaltam volna. De komolyan. És nem, ezt most nem sajnálkozásból vagy túlzásból mondom, de míg a többiekhez voltak kedves szavai az embereknek, én bárkihez csak odamentem, már eleve mástól akartak segítséget, nem tőlem. Most ezen próbálok nem sírni és önmagamat sajnáltatni, de még csak nem is az okokat keresni, amikkel én nyilvánvalóan nem szolgáltam, ugyanis udvariasságon kívül, én tényleg semmit az égadta világon nem tettem. A másik oka ennek a posztnak, hogy amúgy április 11.van, a költészet napja, ennek kapcsán pedig ma kicsit elvontabb leszek, mint szoktam lenni. Elég a rizsából, jöjjék költői énem.

Szóval, bárcsak normális lennék, ugye nem csak én kívánom néha ezt?

Bárcsak sosem lennék bunkó. Bárcsak ne lennék hirtelen haragú. Bárcsak ne lennék realista. Na, pesszimista meg aztán pláne. Bárcsak mindenhez tudnék pozitívan állni. Bárcsak ne utálnék annyi mindent és mindenkit. Bárcsak ne lennék intorvertált. Bárcsak ne lennék antiszociális. Bárcsak könnyebben nyílnék meg és barátkoznék. Bárcsak ne beszélnék túl sokat, máskor meg túl keveset. Bárcsak vicces lennék. Bárcsak ne élvezném a fekete és a morbid humort. Bárcsak ne érezném úgy, hogy viccet bármiből lehet csinálni. Igen, a halálból is - sőt abból a leginkább. Bárcsak ne lennék máskor túl komoly. Bárcsak ne tűnnék merevnek. Bárcsak tudnék az emberekre egyből őszintén mosolyogni. Bárcsak ne a szarkazmus és az irónia lenne a mindenem.

Bárcsak ne feketében járnék. Bárcsak ne úgy érezném a tükörbe nézve azt, hogy na, igen, ez vagyok én, amikor tele vagyok csipkével, bőrrel és szegecsekkel. Bárcsak ne sötéten sminkelnék. Bárcsak ne a fekete lenne a kedvenc színem. Bárcsak ne feketében álmodnék világot. Bárcsak lenne más szín is a ruhatáramban. De nem, tényleg nincs. Bárcsak ne hordanék nyáron is bakancsot. Bárcsak érdekelne, mik az aktuális trendek. Bárcsak értékelni tudnám a fast fashion üzletek kínálatát. Bárcsak ne hordanék csipkekesztyűket, mint régen a prostituáltak. Bárcsak ne néznék ki néha úgy, mintha magam is az lennék. Bárcsak ne hordanék földig érő szoknyákat, máskor meg olyanokat, amikből csak a vastag harisnya miatt nem villan ki semmi... Bárcsak ne akarnám lilára festeni a hajamat. Bárcsak ne akarnám birtokolni az Addams family teljes ruhatárát.

Ó, igen, bárcsak ne imádnám annyira az Addams familyt, és bárcsak ne akarnék annak a családnak a tagja lenni. Mondjuk szerencsémre - anyukámmal való megegyezés alapján - a családom maga az Addams család. Bárcsak ne lennék Disney- rajongó. De ha már az vagyok, bárcsak ne a gonoszokkal szimpatizálnék. Bárcsak ne akarnék boszorkány vagy gonosz királynő lenni. Bárcsak ne lennék már így is az. Bárcsak normális zenei ízlésem lenne, és nem mesebetétdalokat hallgatnék. Bárcsak ne utálnám a populáris dolgokat. Bárcsak ne rontana el nekem valamit, ha túl sokan imádják. 

Bárcsak a napfényt szeretném. Bárcsak ne a sötétségre várnék. Bárcsak nem az esőt szeretném. Bárcsak szeretném a napsütést. Bárcsak ne a tél és az ősz lennének a kedvenc hónapjaim, hanem a tavasz és a nyár. Bárcsak ne gyűlölném tiszta szívből a nyarat. Bárcsak szeretnék távol lenni otthonról. Bárcsak ne imádnám a temetőket. Bárcsak ne a tipikus tabuk lennének a kedvenc beszélgetéstémáim, élükön a halállal. Bárcsak ne lennék minimális mértékben sem mazochista vagy szadista. Bárcsak ne lennék önző. Bárcsak ne az éjjeleket, hanem a nappalokat preferálnám. Bárcsak ne a borult ég és az eső tenne boldoggá. Bárcsak ne lennék ilyen fura. 

Bárcsak normális lennék.

Na, várjunk csak. És mi van, ha ez mind csak az, amit a társadalom kíván tőlem? Ha én igazából szeretek önmagam lenni. És ha engem mindez tesz önmagammá? Na, most akkor mi legyen? Természetesen mindezt elfelejthetjük. Számomra ugyanis egy a legfontosabb: hogy ÉN lehessek. Bárcsak önmagam lehetnék! Ó, várjunk csak... Hát az vagyok. Szép napot!

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb Disney- dal

3ca1b4411f538e9189b4755ac784fce6.jpg

Sziasztok! Hát igen, ez is elérkezett: befejezzük a top 50 Disney- dalos sorozatunkat. Hogy őszinte legyek, nagyon élveztem ezt írni, sajnálom is, hogy vége. Persze eltekintve attól, hogy ez egy baromi nehéz meló volt, és minden dal esetében a pillanatnyi kedvem döntött, igazából át volt ez gondolva, sok volt variálva a listán, de végül is ezek a dalok, ebben a sorrendben kerültek fel. Ami korántsem jelenti azt, hogy nem fájt a szívem egy-egy kihagyott darab miatt, és persze ezekről a mai lista elkezdése előtt esik majd szó. De előtte, mint afféle finálénál, most is kell egy kis rizsázás.

Azt már leszögeztük, hogy nem azért van csak egy-két klasszikus darab a listán, mert azok ne lennének jók, és nem tudom őket elismerni, egyszerűen a szívemhez nem nőttek hozzá annyira, mint az újabbak, és bizony az én világomnak a Hófehérke zenéje irritáló, az Alice Csodaországban- dalok unalmasak, a Dumbóban felcsendülőkre meg nem is emlékszem. Egyedüli, amire igen, az a Kisbabám (Baby Mine), de én ahhoz túl érzéketlen köcsög vagyok. Szóval igen, akad velem egy-két gond. Pár nagy cím pedig csak azért maradt ki, mert sajnos nem maradt rá hely, mert ilyen vagy olyan okból kifolyólag a másik 50 számomra fontosabb volt, jobban szeretem, így tisztább szívvel írtam őket a listára.

Ilyenkor 10 pluszt kéne írni, de ezt most bevallom, annyira nem gondoltam át, így biztos, hogy több lesz ezen a plusz listán, de sajnálom, Disney- berkekben zenéből nehéz nem jót mondani. De akkor lássuk is, kik azok, akik ugyan a listára nem kerültek fel, de fáj értük a szívem rendesen.

A Hamupipőke (1950) gyerekkorom kedvence volt, viszont egyetlen dal van csak, ami akkor is megragadt, és máig szeretem, ez pedig a Tündér keresztanya Abrakadabrája (Bibbidi-Bobbidi-Boo). A Pán Péter (1953) máig ikonikus Szállj, csak szállj (You can fly) című betétdala magam sem tudom, hogyan maradt le a listáról, de végül leszorult róla, bár amúgy alulértékeltnek tartom. A dzsungel könyve (1967) is tartalmazott nagyon jó kis dalokat, főként Balu vicces énekét, az Egy-két jó falatot (Bear naccesities) szeretném kiemelni, nagyon jó kis dal, egyedül azért maradt le, mert nekem az mindig "fiús" mese volt, és valahogyan mára sem nőtt annyira a szívmhez, pedig kifejezetten jó. Az Olivér és társai (1988) Why should I worry?- je egy egészen kivételesen jó kis nóta, nagyon sokáig benne volt az ötvenben, aztán jött valami, ami letaszította, de csakis azért, mert magával a mesével nincsenek emlékeim, és a dalt sem igazán ismerem magyarul, még csak azt sem tudom, mi a címe.

A szépség és a szörnyetegben (1991) is voltak még jó kis betétdalok, bármelyiket kiemelhetném, de őszintén szólva nekem csak az említett 3 volt igazán emlékezetes - még akkor is, ha az Őrá vártunk rég egy darabig listán volt. De valamiért nekem túlságosan Belle- effektus. Utólag hozzáteném, hogy a Vesszen a szörny is egy keserűen jó kis nóta, de nekem sosem volt emlékezetes, pedig tényleg dallamos, és jó is. Az Aladdinból (1992) lehagytam a Jóbarát (Friend like me) c.betétdalt, mivel a Prince Ali hozzám közelebb áll, és nem akartam más dalokat lehagyni Dzsini kétszeri szerepléséért. A Notre Dame- i toronyőr (1996) Quasimodója is dalra fakadt, méghozzá egy jó kis dalocskában az Ott járnék (Out there) címen, végül ezt is lehagytam, pedig volt olyan időszakom, amikor szerintem ez a top 20- ra is elegendő lett volna. És az a szám valóban egy remekmű. Csak éppen, amikor a lista készült, nem igazán éreztem úgy, hogy helyet kellene neki szorítanom.

A Herkules (1997) bármely dala feljöhetett volna, eredetileg az Erről mítosz szól (Gospel Truth) nagyon sokáig benne is volt, végül döntenem kellett, hogy a múzsák melyik darabja maradjon, és inkább a kicsit prögősebb Ő a sztárra esett a választásom, de egyébként a kezdő dalra sem panaszkodhatunk. (Eredetileg a hádészos repríz miatt ez maradt volna, de végül nem így lett.) A Mulanban (1998) nagy volt a harc a Hozzon örömet e nap és a Katonák dala (A girl worth fighting for) között, végül előbbi nyert, de az utóbbi is jó kis nóta. A Tarzan (1999) legszebb dala A szívem vigyáz rád (You'll be in my heart), de megint csak, nekem ez nem annyira hatolt a szívemig. Pedig tényleg szép dal, a gyorsabb verziója tetszik is, de a mesében felcsendülő nekem már sok, és mégsem elég. A Mackótestvérben (2003) is kivétel nélkül jó dalok voltak, hála Phil Collinsnak, magyarban Szolnoki Péternek, de végül engem csak a kezdő vett meg annyira hogy a listán is helyet kapjon, pedig kétségtelen, hogy a Repül a léptem (On my way) is nagyon jó dal. A hercegnő és a béka (2009) Evangline- je hihetetleül nyálas, de pont ettől olyan jó, végül azonban Ray danolászása kimaradt, ahogyan a Van egy város (Down in New Orleans) című kezdő track is, pedig az sokáig benne volt az ötvenben. Az Aranyhaj és a nagy gubanc (2010) záródala is igen ütős, végül azért maradt le, mert sokáig nem tudtam a létezéséről, mert nem szoktam megvárni a film végén (uppsz). 

Az előző részeket az alábbi linkeken tudod megtekinteni, ha eddig nem láttad őket:

Top 50 kedvenc Disney dalom - 10 jó Disney- dal

Top 50 kedvencem Disney- dalom - 10 jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még annál is jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb NEM Disney- dal

Na, és most, hogy az önpromó is megvolt, a mesetörténelem szinte minden Disney- dalát is felsoroltam egy ötrészes sorozatban, jöjjön is a nagy tízes, az elit, az én kedvenceim, avagy a 10 kedvenc (számomra legjobb) Disney- dalom.

 

10. Egy új élmény/A whole new world
(Aladdin, 1992)

Az egyik legikonikusabb Disney- szerelmes dal evör, ráadásul jó sok pici élményem kapcsolódik hozzá, előszeretettel énekelgetjük ezt a barátnőimmel suliban. Igazi kötelező darab, ráadásul pont attól olyan jó, hogy cuki és nyálas, és olyan szinten romantikus, hogy bah. Egyszerűen ezt a párost és a dalukat pont ezért lehetetlen nem szeretni. Miközben a dal is eléggé varázslatos hangulatot áraszt, egy varázszőnyegen repüljük körbe a világot, közben meg én szerelmes lehetek Miller Zoltán hangjába. És ezt még az sem tudja elrontani, hogy ebben a dalban Janza Kata valamiért idegesítő fejhangon énekel, bár ha ezt nem tette volna, lehet, hogy még egy magasabb pozícióba is befér ez a dal... Mondjuk azért még mindig a Lea Salongá- s eredetit ajánlom, de csss, a magyar is jó.

 

9. Tűzörvény/Hellfire
(A Notre Dame- i toronyőr, 1996)

Brutális, sötét, gonosz, romlott, és IMÁDOM! A Notre Dame- i toronyőr eleve olyan szinten sötét, ami gyerekmesébe nem igazán a legajánlatosabb (és még így is a lightos verziója Victor Hugo regényének), és ez a dal okozza a leginkább sötét pillanatokat. Frollo éneke kiemelkedik a főgonoszok dalai közül, még ha alapvetően szerintem a többi is jó. Párizs főbírója tudja magáról, hogy igaz ember (khm...), és nem érti, hogy az benne, ismétlem, benne, a mindenkinél csodálatosabb, igazabb, tisztességesebb emberben (khm 2...) hogyan gyúlhatott szenvedély egy szemérmetlen cigánylány iránt. Egy egész mozi van ráépítve arra, hogy Frollót beindította Esmeralda, aminek a kimondója ez az ének, amiben Máriához imádkozik bűntelen emberünk (khm 3...). Az egész magában hordozza az egyházi énekek hangulatát, és ez vegyíti a Disney- gonoszok dalainak stílusával, igazi kincs ez a dal. A Disneytől pedig kifejezetten merész vállalás, ahogyan az egész film az. Remekmű. És akkor ajánlom Peter Hollens nemrégi feldolgozását is, talán még jobb is, mint az eredeti.

 

8. Az élet az úr/Circle of Life
(Az oroszlánkirály, 1994)

Az élet az úúúúr!!! Na, most, nem tudom, ez kinél hogy van, de mivel nálunk valamiért van egy ismerősömben egy olyan berögződés, hogy ő tud énekelni, méghozzá ezt nagyon jól tudja énekelni (nincs rossz hangja, de jó meg pláne nem), ezért hallottam én ezt már elég rosszul előadva is, ezek után meg még jobban tudom értékelni Szulák Andrea munkáját. Ami egyébként olyan szinte jobb Elton John Circle of Life- jánál, hogy amikor anyukám életében először hallott belőle egy részletet angolul, megkérdezte, hogy ez ilyen rossz angolul? Igen, ehhez, hogy igazi remekmű legyen, bizony magyar szinkronra volt szükség. De egyébként hihetetlenül hangulatos, átadja az egész mesét, az elején az afrikai szöveg zseniális alap, az egésznek van egy olyan jó kis "magasztos" hangulata... Ennek a dalnak az esetben inkább ne is én beszéljek, a dal majd beszél magáért.

 

7. Ahogy csillan a távoli fény/How far I'll go
(Vaiana, 2016)

Ez a dal eredetileg az ötvenben sem volt benne (ismertem, de ennyi), aztán miután megnéztem a Vaianát, ami amúgy sokkal rosszabbul hangzik a Moanánál, de mindegy, szóval miután megnéztem, rájöttem, hogy szerelmes vagyok ebbe a számba, olyan szinten, hogy első tízben a helye, sőt végül régi kedvenceket is hátrébb szorított. Fuh, ez egy jó hosszú mondat lett. Szóval sok mindent mondhatunk az új Disneyre, szerintem a Vaianára vagy éppen a Zootopiára minőségben nem igazán érkezhet panasz, és ez előbbi esetében igaz a zenére is, annak ellenére, hogy az én top 50- be csak az ügyeletes főszereplőnk "vágy" dala fért fel. Vaiana messzire vágyik, unja a szigetet, hívja őt a végtelen. Ezt pedig egy csodálatos dalban énekli meg nekünk.

 

6. Erős légy/I'll make a man out of you
(Mulan, 1998)

Mondtam már, hogy ez a lista egy köcsögség? Egy kicsit sajnálom, hogy "csak" hatodik lett ez a szám, de mindegy. Az egyik valaha volt leginspirálóbb Disney- dal, amit egyébként szerintem minden egyes edzőteremben bátran játszhatnának. A szöveg inspirál és tanít, közben a képsorok... Emberek, a képsorok! Ezt videó nélkül szerintem nem érdemes hallgatni, hiába van ott Stohl András hangja (említettem már? Igen, miatta egy voks a magyar verzióra), ez a kiképzéses klipekkel együtt üt igazán. A katonák sorai viccessé teszik, közben amúgy ez egy komoly szám, az a rész pedig, amikor Shang elküldi Mulant, végül pedig Mulan magmássza az oszlopot... Na, az a személyes kedvenc jelentem az egész filmből, és egyébként a Disney- történelemből is az egyik kedvencem. Valamiért mindig izgulok Mulanért, hiába tudom, hogy sikerül neki. Igazi frenetikus élmény nekem ez minden egyes hallgatáskor, libabőr, borzongás, inspiráció, zsenális, amit tud, imádom. (És amúgy teljesen mellékesen ott van Shang felsőteste, de na, ez már tényleg teljesen mellékes.)

 

5. Ima/God help the outcasts
(A Notre Dame- i toronyőr)

Az egyik, ha nem leggyönyörűbb, egyben pedig a legönzetlenebb Disney- dal, amit csak ismerek. Sőt a legönzetlenebb dal, amit csak ismerek. Kizárólag angolul, ugyan Koós Réka hangja jó, de ide egyáltalán nem passzol, meg a szöveg is valahogyan jobb angolul... Miközben rejtetten van benne egy kis kritika az egyházzal és a hívőkkel kapcsolatosan, Esmeralda lelkét tulajdonképpen kirajzolódni látjuk a dalban. Nem hiszem, hogy ez után amúgy kérdéses, miért tartom Esmeraldát a Disney egyik legjobb hősnőjének... Megható, szívhez szóló, gyönyörű dal ez, lassú és melankólikus, az egyik legszebb dal a mesetörténelemben. Sokáig nem tudtam, hogy ennyire szeretem, régebben el is feledkeztem ennek a számnak a létezéséről, de ehhez a dalhoz talán meg kell érni, hogy értékelni tudjuk, micsoda szépen csiszolt gyöngyöt kapunk a kitaszított cigánylány népéért szóló imájába foglalva.

 

4. Végre látom már/I see the light
(Aranyhaj és a nagy gubanc, 2010)

A legszuperebb szerelmetes dal! Mármint az ilyen lassú, cuki fajtából. Azon túl, hogy Aranyhaj és Eugén eleve az egyik kedvenc Disney- párosom, és a daluk is nagyon rendben van. Több, mint rendben van. Azon kívül, hogy átadja a két karakter ellentétes személyiségét, a látványában egyszerűen varázslatos és gyönyörű, a zenéje meg hiába lassú, fülbemászó és nagyon szép. Mit nagyon szép? Gyönyörű. Az egyik leggyönyörűbb, amit a Disneytől kaptunk. Ugyan magyarul is szuper, ez is inkább angolul hallgatandó szerintem. És most komolyan? Lampionokkal kivilágított háttér, egy csónakban ülünk, Aranyhaj néz a nagy szemeivel, Eugénnak számomra elég csak lennie, énekelnek, méghozzá egy ilyen csodát... Kell ennél több? Oké, talán a végén, ha elcsattant volna az a csók, még egy kicsit jobb lenne, de ettől már igazán el tudok tekinteni.

 

3. Mi vár még rám/I'm still here (A kincses bolygó)

Mi? A kincses bolygó? Na, az mégis micsoda? Bizony, van egy ilyen című, borzasztóan és érthetetlenül alulértékelt Disney- mese, és ráadásul még egy igen csak jó betétdala is van. Amit kizárólag angolul ajánlok, olyan szinten, hogy kivételesen az angol verziót linkeltem be. Ez nem a magyar előadó, Bebe hibája, egyszerűen a magyar szöveg nem adja át annyira, ráadásul azért a hang is jobban passzol eredetiben. Ez a dal nem kifejezetten áraszt magából tipikus Disney- hangulatot, ahogyan egyébkétn a film sem feltétlenül (lévén, hogy sci-fi), ennek ellenére egész egyszerűen zseniális, annyira, hogy nekem a dobogóra is sikerült felkerülnie. A dal remekül átadja Jim lelkét és a bajait, emellett bemutatja, hogyan változik az antagonistánk egy apai figurává - amúgy talán pont ez az, ami A kincses bolygót olyan különleges remekművé teszi. Plusz Jimmel remekül lehet azonsoulni, a dalban is. A film és a dal nekem akkor is sikeres, csak mert megérint. És kész. Mindegy a pénzbeli bukás. Azt meg még hadd emeljen ki hogy a könnycsatornáim ugyan cserben hagytak (mint mindig), de mélyen legbelül elég jól zokogtam zon a részen, amikor Jim arra ébred, hogy az apja elhagyta őket. Volt egy olyan időszakom, nem is olyan régen, amikor rongyosra hallgattam, mert egy-két sorba borzasztóan bele tudtam élni magamat, a "And how can they say I'll never change? They're the ones that stay the same" tualjdonképpen egyféle mottóm volt egy időben. Ahh. Ilyen szinten már lehet bármit mondani egy dalra? Szerintem nem. Beszéljen magáért.

 

2. Ez nem lehet szerelem/I won't say (I'm in love)
(Herkules, 1997)

Na, kinek nem voltak még szerelmi gondjai? Nem kell nagyokra gondolni, az én "nagy sztorim" is csak annyi, hogy egy láthatatlan senki vagyok, oszt' soha senkinek nem fogok kelleni, a múltkori szerelmetes bejegyzés ihletője is nagyon tett rám mindig, úgyhogy ahj. És ilyenkor bizony azt mondja az embert, hogy ahh, ez nem szerelem, nem lehet szerelem, bla, bla, bla. Nyilván tagadjuk, de nyilván nem igaz. Megara problémájával éppen ezért könnyű azonosulni, ráadásul nagyon jól át is adja, ez a csaj komolyan, mint egy élő ember, úgy együtt tudsz vele érezni, pedig csak mesefigura. Amúgy igen, Megara pont azért az egyik legszuperebb Disney- csaj, mert hibázott, mint mi, megbántották, mint minket, pont ezért már nem is feltétlenül teljesen optimista, akárcsak mi sem. Úgyhogy valóban, kevés azonosulhatóbb dal van Disney- berkekben ennél, amiben talán mindneki megtalálja egy kicsit saját magát. Ezen túl meg amúgy a zenéje szuper, fülbemászó, nagyon rendben van. A szövege ugyan angolul jobb, jobban passzol, de Nyári Szilvia hangja miatt én a magyar verzióra voksolok, hiába jó egyébként az angol szinkron is. A múzsák részei pedig feldobják a szerelmi bánatos lány danolászását, mi ez, ha nem mestermű?

 

1. Tükörkép/Reflection
(Mulan, 1998)

Igen, nekem Mulan "vágy" dalocskája elegendő volt az első helyhez. Igazából, aki ismer, annak ez szerintem nem igazán volt meglepő. Mulannál jobban egy Disney- hős/hősnő sem vívódik, ő egy igazi királynője ennek, meg nálam amúgy mindennek, de mindegy. A Tükörkép látszólag csak egyfajta identitáskeresés, de szerintem ebbe annyi mindent bele lehet magyarázni, hogy ihajj. Az egész libabőrt okoz nekem, valahol nagyon mélyen a szívemen érint meg. "Ez a lány nem lesz jó feleség, s engedelmes gyermek" - haha, mintha csak rólam írták volna; kiálthat fel még sok mindenki más, nem csak én. Ugyan imádom Auth Csilla hangját, és tényleg nagyon jó a magyar változat, csaki sazért ajánlom a Lea Salonga- féle eredetit, mert annak van teljes verziója, ami szintén zseniális, Lea Salongáról meg szerintem elég annyit mondanom, hogy Mulanon kívül Jázmin énekhangját is ő adta, óriási tehetség. És amúgy tényleg. Magyarban Auth Csilla a kedvenc melakólikus hangom, külföldön meg Lea Salonga. Úgy játssza a lelki vívódást a dalban, olyan átéléssel, hogy wow. Ahogyan egyébként Auth Csillára sem panaszkodhatunk e téren. Na, mindegy, elmondhatatlan az a sok minden, amit én ezzel a dallal kapcsolatban érzek...

 

Nos, most kicsit szomorú vagyok, de a top 50- es listánk végére értünk. Kicsit szomorú vagyok, ami nevetséges lehet, de ez van. Ez nyilván mind csak a személyes véleményem, lécci, ne kövezz meg, ha a te kedvenced nincs a listámon, vagy éppen egy általad nem szeretett nótát én jó helyre soroltam. Az ízlésben a legszebb dolog, hogy emberenként változó.

De ennek vége, megvolt a finálé, kíváncsi vagyok a véleményekre, kommentben várom őket. Illetve az e-mail címem is működik, fashionandbooksbusiness@gmail.com. Instagramon is követhetsz, ha mindenről első körben akarsz értesülni, és előre tudni akarod, mikor várható poszt. Közben a szánalmas életemről is kaphatsz egy-két infót, de tényleg szánalmasakat. Ehhez a @fashionandbooksblog néven kell bekövetned. Ha gondolod, végezd el ezeket a műveleteket, ha meg nem, akkor csak annyit mondhatok, hogy ugyan ennek félig-meddig vége,  még nem áll meg az élet, szóval legközelebb találkozunk, addig is szép napot!

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb NEM Disney- dal

nondisneylovecollage-4872.jpg

Sziasztok! Igen, ide is elértünk. Ezután már csak egy dalos-toplistás poszt lesz, ez meg csak afféle ráadás a nagy finálé előtt, aminek annyi a lényege, hogy húzom vele még az időt, én élvezem, ti meg vagy velem vagytok ebben, vagy nem. A cím meg hihetetlenül idiótán van megfogalmazva, de hát ez a Disney- toplistám ráadás bejegyzése, arról ő nem tehet, hogy éppen arról szól, hogy nem Disney... Ellentmondások forever.Amúgy lehet, hogy ez egy kicsit kusza poszt lesz, mert kissé fáradt vagyok, de ezt ma még meg akarom írni. Szóóóval. Először lett volna egy tizenötös Barbie- toplista, ami végül el is készült, de úgy döntöttem, hogy nem fogom publikálni. Eredetileg ez a lista is 15 dalt tartalmazott volna, amivel eleinte meggyűlt a bajom, aztán meg már éppen azért gyűlt meg vele a bajom, mert túl sok jó dalt találtam. Meg túl sok meséről akartam említést tenni. Túl sok volt a különleges hangzásvilág. Satöbbi, satöbbi. De végül csak összeállítottam egy épkézláb 10- es listát, ami amúgy simán lehetne hosszabb, komolyan fáj a szívem egy-egy darabért, ami sajnos lemaradt, de igyekeztem egy mesét csak egyszer említeni, és innen-onnan szemezgetni.

Az Universaltól jöhetett volna egy-két Barbie- dal simán (Tudnom kell, Rám ragyog a fény, Keep on dancing, A hercegnő és a koldus bármelyik darabja stb.) és ha akartam volna, akár a top 3- ba befért volna a Monster High Boo York Boo Yorjának Csillagfény/Search Inside című dala, de ezeket kihagytam, és végül inkább csak a Pixar és a Dreamworks alkotásaiból kerültek ide dalok. Egy-két kivétellel, mint például az ilyen listákról teljesen kihagyhatatlan Anasztázia. Amúgy egy ilyen lista sokkal macerásabb, mint egy Disney- toplista, mert itt azt sem tudod, hol kezdj hozzá... Egyszerűen annyi rajzfilm van, ami nem a Disneynél látott napvilágot, hogy ihaj. Az mondjuk már egy másik kérdés, hogy az egeres cég tudja leginkább, zene terén mi is kell egy jó filmhez (mármint szerény véleményem szerint), de más stúdiók is adtak ki a kezük közül igen csak jó betétdalokat, a mesékről már nem is beszélve.

A Pixart alavetően nem a zenéért szeretjük (nem véletlen az, hogy csak egy musicaljük van), én legalábbis biztos nem, és legtöbb esetben a Dreamworksnek sem sikerült felérnie a Disneyhez - de persze akadnak kivételek, aminek az alátámasztására ez a lista is szolgálhat. De mint mondtam, akadtak kimaradt dalok, amiket azért így mellékesen lejegyzek, ahogyan már kitalálhattátok, hogy a 10 legjobb Disney- dalnál is teszem majd.

Az Anasztáziából kábé minden lemaradt dalért fáj a szívem, az egy olyan mese, amiben kivétel nélkül minden szám jó. Komolyan, vetekszik a Disney alkotásaival. Aztán az Egyiptom hercegéből lemaradt a Hatalmad itt nem nagy szám című antagonista ének, ami eredetileg nagyon harcolt az Anasztáziából Raszputyin dalával, de végül egyik sem fért fel a tízbe. Pedig komolyan csípem a többisten hitről szóló dal stílusát és zenei világát. Abból a meséből amúgy az egész soundtrackért rajongok (néha előfordul, hogy elalvás előtt csak úgy meghallgatom, mert miért ne), de szigorúnak kellett lennem vele. Aztán ott van a Toy Story Jóbarátja/You've got a friend in me. Nem jó szám, inkább afféle erős, fülbemászó közepes, de olyan módon ikonikus, hogy a 12- ben még benne volt, aztán kiszórtam. Pedig még csak nem is szeretem, na mindegy. Az Irány Eldorádó!- val is bajban voltam, mert a daloknak nagyon hasonló a hangzása, és van egy nagyon érdekes, szerethető világuk, de nagyon nehéz volt egyet-kettőt szétválasztani. Először a tízbe bele is nyomtam egy számot onnan, de végül most átjavítottam, mert egyszerűen... Ott hallgassátok simán csak a teljes soundtracket. Aztán vérzett a szívem a Coco miatt is. A Pixar egyetlen musicaljének a dalai elsőre annyira nem fogtak meg, de aztán valahogyan mindegyik beférkőzött a szívembe, vicces, hogy talán az ikonikus Emlékezz rám/Remember me a legkevésbé. Az Un poco loco az, ami éppenhogy lecsúszott a listámról, nagyon sokáig bérelt helye volt rajta.

Ha érdekel a Disney- dalok listája, akkor csekkold itt:

Top 50 kedvenc Disney dalom - 10 jó Disney- dal

Top 50 kedvencem Disney- dalom - 10 jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még annál is jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb Disney- dal

A lista megint teljesen szubejktív, bla, bla, és akkor jöjjön az, ami valóban érdekes, vagyis a top 10:

10. It is you
(Shrek, 2001)

Öhm, eredetileg ez nem volt benne a tízben. Nem azért, mert nem szeretem, sőt. Inkább volt bennem egy afféle csakazértis érzés, végül inkább mégis ideszúrtam. Hogy miért? Egyszerű. Gyönyörű ez a dal. Meg persze alapvetően a Shreket is szeretem, nagyon is. És ahogyan a mese, úgy a dal is kultikussá nőtte ki magát. A Shrek alapvetően újított a meseiparon (vagy legalábbis a mesék felfogásán biztosan), valami olyan színfolt, ami nem véletlenül annyira közkedvelt, ráadásul a mai napig egyedülálló. Ez a dal alapvetően nem igazán ezt a vonalat erősíti, inkább csak egy szép, mesébe illő szerelmes dal, de annak eléggé őszinte. Olyan mesékre nem jellemzőmódon őszinte. Nehéz ezt megfogalmazni. Mindegy, beszél ez magáért.

 

9. Hűvös szél szárnyán/Touch the sky
(Merida, a bátor, 2012)

Alapvetően a Merida, a bátor nem tartozik a kedvenc meséim közé, Pixar- berkekben meg aztán biztos, hogy gyengécske alkotás, de magát Meridát és az anyjával való kapcsolatának bemutatását szerettem, ahogyan a zenei világát is. Imádom a skótos beütést, mondjuk én kábé mindent szeretek, ami szorosan kapcsolódik egy adott nép kultúrájához. Ez a dal igazán angolul szól jól (Touch the sky), ugyan Lola cuki kislányos hangja sem szólaltatja meg rosszul, illetve passzol Merida magyar hangjához, aki valamilyen általam érthetetlen oknál fogva Lamboni Anna lett (szerintem Meridához ennél egy mélyebb, határozottabb, tökösebb hang illett volna, de mindegy), nála azért Lola és ez a dal jobb párosításnak bizonyultak. De ebből akkor is az eredeti az igazi, amúgy van benne valami tipikus disneys beütés, de aztán ott a skótos hangzás... Ehh, jó ez a dal.

 

8. Légy hát útmutatóm/Better than I (József, az álmok királya, 2000)

Ugyan a legtöbbek elfeledték ezt a filmet, aminek az oka valószínűleg az, hogy elhomályosult a nagy előd, az Egyiptom hercege mellett (ennek ellenére én mind gyerekként, mind mai fejjel ezt a filmet preferálom), illetve ez nem mozifilm volt, csak DVD- n jelent meg, ami nagy kár, mert ez bizony jóval többet érdemelt volna ennél. Egy említést ezekért is megérdemelt a listán, és bár a szívem mindig is inkább errefelé húzott, azlrt azt el kell ismernem, hogy az Egyiptom hercege jobb zenével rendelkezik. Még ha engem a sztori ebben az esetben jobban meg is értinetett. De a Légy hát útmutatóm akkor is egy gyönyörű szép dal, magyarban Miller Zoltán hangjával, akiről már megbeszéltük, hogy a másodlagos hang-szerelmem. Ez a dal meg hittől és nem hittől függetlenül szép, sőt gyönyörű, ahogy van. Egyszerű, de nagyszerű.

 

7. Sose törik be a vadló/You can't take me
(Szilaj, a vad völgy paripája, 2002)

Na most, a Szilajjal is voltak gondjaim, ugyanis, bár elfelejtettem említeni az előbb, de ebben is kivétel nélkül csak jó számok vannak, ami amúgy nem meglepő, ha tudjuk, hogy Hans Zimmer keze van a dologban. Ráadásul a dalokat Bryan Adams énekelte fel, akivel nem hiszem, hogy lehet vetekedni, de azért nem panaszkodhatunk Szolnoki Péterre sem, az az ember is nagyon tud énekelni (nagy kár érte, hogy a BonBonban gagyikat énekel, amiket a meseiparban leművelt, az káprázatos). Ugyan a film nagy slágere a Vártak rám lett, nekem jobban bejön a Sose törik be a vadló, ami egyszerre fülbemászó és szívszaggatóan érzelmes, ráadásul az animációk és az egész, ahogyan van egyszerűen gyönyörű. Gyerekként meg a Sziljatól mindig szomorú lettem, ettől a jelenettől különösképpen, azóta régen is láttam már. De ez a dal csodálatos.

 

6. Mert ő küld száz csodát/When you believe
(Egyiptom hercege, 1998)

Ahogyan a legtöbben ismerik, When you believe, méghozzá Whitney Houston és Mariah Carey előadásában. Talán ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ez a dal akkora sláger lett, amekkora, ennek ellenére tényleg jó szám. Sőt őszintén szólva, én kicsit túlzásnak tartom Houston és Carey ajnározását ebben az esetben, mert igen, tényleg aranytorkú nők, de azért nem véletlen az, hogy ez a szám minden előadásban gyönyörű: ugyanis itt nem az előadók, hanem a dal önmagában is egy csoda. Én a magyart is kifejezetten szeretem, Auth Csilla hangja kifejezetten nagy kedvencem (biztos van, akinek túl nyávogós és magas, nekem tetszik), ami jól működik Kovács Nóráéval, de nem is ez a lényeg. Egyszerűen van ebben valami varázslatos... Ez a dal szerintem bárkit képes megfogni, higgyen ebben, abban, vagy akár semmiben. Mert fogalmam sincs, hogy csinálták, de az Egyiptom hercege nem csak hívők számára megfogó egy film. Amikor pedig a kislányok héberül énekelnek... Ahh, libabőr.

 

5. Apám szárnyain/On my father's wings
(A bűvös kard - Camelot nyomában, 1998)

A bűvös kard az egyik leginkább elfeledett mese, ami csak létezik, és igen, én is eléggé elfelejtettem. Így kellett egy kis kutakodás, de rájöttem, hogy kifejezetten jó számokat tartalmaz a soundtrackje (a mese is jó, megnéztem azóta), mindegyik darabban van valami igen csak jó, az Apám szárnyain pedig ezek közül is kiemelkedik számomra. Kayley egy teljesen alulértékelt hősnő, ez a dal pedig egyszerűen gyönyörű. Amikor először, angolul meghallgattam, nem volt rám valami nagy hatással, aztán egyszer, pár nappal később elkezdett járni a fejemben. Akkor még egyszer meghallgattam, és azóta... Ahj. Nem sok mindent tudok rá mondani azon túl, hogy ennél kevés szebb dal létezik a világon. Ráadásul valami olyan finom, szép módon dolgozza fel az apa hiányát, hogy szavak nincsenek rá, az előzőhöz hasonlóan libabőrös, könnyfakasztó nóta, csak valamiért méltatlanul elfeledett. Magyarban megint Auth Csilla énekel, számomra hihetetlen, ahogyan ő a lassú, lélekmelengető dalokat előadja.

 

4. Vár a múlt/Journey to Past
(Anasztázia, 1997)

Ugyan próbáltam a lehető legminimálisabra csökkentei az Anasztázia- dalok számát, de ez kihagyhatatlan. Sok itt a lassú dal, de egyszerűen mi van, ha ezek az igazán jók? Bár persze a nagyobb hype- ot a Volt egy régi december kapja, azért sajnálom, hogy amellett a Vár a múlt fénye kicsit elhomályosul - merthogy ez nem rosszabb szám annál. Ugyan nekem nincs bajom Pápai Erikával Anasztáziaként (biztos van, akinek nem annyira jön be), azért ebben az esetben a Journey to past című angol verzió a jobb, több szempontól is, bár azért meghajolok persze megint a magyar fordítás előtt. Anasztázia vágy dalocskája simán vetekszik a Disney- hercegnőkével (és nem, attól, hogy a Disney felvásárolta a Foxot, Anasztázia nekem nem Disney- hercegnő, és pont), gyönyörűen fejezi ki, hogy mire is vágyik: egy szerető családra, meg akarja ismerni a múltját. Őszintén szólva, ahogyan Kayleyt nem irigylem az apja elvesztéséért, úgy Anasztáziát sem az egész családjának, múltjának elfeledéséért. Nem igazán tudok mást írni, mint amit az eddigiekben, gyönyörű szép ez a szám.

 

3. Life is a highway
(Verdák, 2006)

Na most lehet nézni, hogy nekem meg mi bajom van, és igen, ez egy elég éles váltás az előbbiek után, de mit tegyek? Szabályosan imádom ezt a számot. Nem mondanám, hogy a Verdákon nőttem fel, mert tkp.kiskoromban nem is láttam, azóta viszont megnéztem, és beleszerelmesdtem, bárki mondhat rá bármi rosszat (mert nem a legkedveltebb Pixar- film). Azt meg leszögezném, hogy szerintem mocskosul jó zenéje van, az első részben még egy szám hangzik el, a Real gone, és nekem az is nagyon tetszik, bár azért a Life is a highway- t preferálom ez esetben. Nem egy tipikus mesedal, pörgős, szerintem simán rádiós hangázsa van, közben meg nagyon beleillik a sztoriba. Az igaz, hogy a mesében kaphatott volna valami prögősebb klipet (csak néztem, hogy ezt a lassú menetet most komolyan gondolják?), de ezt kompenzálja a hivatalos videoklipje, meg a szám maga. Nagyon más, mint a többi a listán, és talán ez is az oka annak, hogy annyira szeretem, ráadásul mostanság kicsit rá is vagyok kattanva. De szerintem ez egy jó dal, és kész.

 

2. Volt egy régi december/Once upon a December
(Anasztázia, 1997)

Ezt szerintem kábé mindenki egy ilyesmi helyre várta, és ebben az esetben nem okoztam csalódást, ugyanis klisés, nem klisés, ez a dal gyönyörű, és megvan az oka annak, hogy miért lett akkora sláger, amekkora. Van benne valami titkozatos, gyönyörű, megható, varázslatos, elkápráztató. És ezzel valahogyan sikerült körülírnom szerintem az egészet. Kiskoromtól fogva ez volt a kedvenc Anasztázia- jelenetem (mert szép volt benne a ruhája, haha), már akkor éreztem azt a varázslatos légkört, ami ezt körüllengi, vagy nem tudom. Először amúgy hezitáltam, hogy a Vár a múlt kerüljön előrébb, és bizonyos szempontból logikusnak is gondoltam volna a döntést, de aztán eszembe jutott, hogy anyukámmal ezt hányszor hallgattuk és énekeltük, sőt tesszük ezt a mai napig, amikor eszünkbe jut, neki ugyanis ez minden idők kedvenc mesedala. Disneyt, mindent számítva. Egyszer ez még talán sok könnyet fog okozni, jelenleg annyit tesz, hogy a Volt egy régi december kifejezetten különleges helyen van a szívemben.

 

1. La llorona
(Coco, 2017)

Bár a többbi helyezett kérdéses volt sokáig, a La llorona sosem mozdult el a helyéről. Fogalmam sincs, minek köszönheti, hogy ennyire megszerettem, de egyszerűen imádom. Először is, ennek a számnak csak spanyol verziója létezik, nincs se angol, se magyar, ami egy kicsit még szebbé teszi, és őszintén szólva, imádom a spanyol nyelv hangzását. És nem hiszem, hogy ez lefordítva lehetne olyan jó, mint így. Az Imelda hangját adó Alanna Ubach valami olyan módon énekel drámaian, hogy azt én nem igazán tudom leírni, és azért ismerjük el, bár Ernesto nem a legjobb arc, Antonio Solra egy rossz szavunk sem lehet - Tehetség, nagy betűvel. Ha megnézzük a fordítást (magyar fordítást nem tudok hozzá, csak angolt, úgyhogy elnézést attól, aki angolul nem tud), akkor még mélyebb az összhatás, a dal tökéletesen Hectornak szól Imeldától. (Na, hogy ebben a kis szövegben mennyi spoiler hangzott el.) Valahogy az egészben a spanyol, a mexikói hangzás és a drámai ének olyan szépséggel keverednek, hogy én sikeresen beleszerettem ebbe a dalba. Úgyhogy nehezen írom ezt jobban körül, egyszerűen jó, ahogy van, és kész.

 

Szóval, ez volt a mi kis ráadás bejegyzésünk, ami a megszokottól eltérően most nem az utolsó rész után, hanem előtte került ki. Milyen kis cseles vagyok, haha. Nagyon kíváncsi vagyok, mi a ti véleményetek, egy ilyen téme esetében aztán jó sok helyről lehet csemegézni a jobbnál jobb dalokból. Az egyetértéseteket, egyet nem értéseteket nyugodtan osszátok meg velem egy komment formájában, illetve kérdésetek, kérésetek van, e-mailben is bátran írjatok a fashionandbooksbusiness@gmail.com címre, he gondoljátok, akkor Instagramon is követhettek, @fashionandbooksblog néven vagyok elérhető. Ha azonban úgy gondoljátok, hogy köszi, elég belőled a blogon is, akkor legközelebb talákozunk, akkor már a disneys lista nagy fináléjában. Addig is szép napot!

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még annál is jobb Disney- dal

il_570xn_1121082225_pgfu.jpg

Sziasztok! Itt is van a Disney- dal toplistánk következő része, és bizony, már nagyban közelítünk a vége felé. Aztán persze lesz még egy ráadás bejegyzés, úgyhogy tkp.a felén vagyunk túl, és most kanyarodunk az érdekesebb feléhez a dolgonak.

Egyébkként annak az oka, hogy nagyooon kevés a klasszikus darab csupán annyi, hogy nekem azok a régi filmek annyira nem állnak közel a szívemhez - láttam, és gyerekként szerettem is a Hófehérkét, Hamupipőkét, Csipkerózsikát, Pinokkiót, Bambit, Dumbót, meg sok-sok mindent, de ma már szívesebben nyúlok a Disney- reneszánsz (1989-1999) és a későbbi darabokhoz, de amúgy főként a reneszánszhoz - nem azért ,mert a klasszikusok nem jók vagy nem szeretem őket. Bizony számomra zenében is akkor éltük fénykorunkat, és ezt nagy részben köszönhetjük Alan Menken zsenialitásának, aki amúgy a kedvenc kortárs zeneszerzőm. És mivel többször láttam őket, közelebb állnak a szívemhez, és persze abban, hogy egy filmet szeretek, nagyban közrejátszik, hogy a zenéjét sem vetem meg. És őszintén szólva, a Hófehérke zenéje nekem kifejezetten idegesítő (kivétel persze a Hejhó), ahogyan a többi nagy klasszikus zenéjével sem annyira sikerül megbarátkoznom - nem rossz, nem rossz, értékelni is tudom, vannak gyönyörű darabok, de nem állnak hozzám olyan közel, mint Az oroszlánkirály vagy A szépség és a szörnyeteg zenéje. Aztán vannak olyan filmek, mint A dzsnugel könyve, amit már régen láttam, pedig a zenéjéből van pár jó kis momentum, de mivel maga a sztori nem nőtt a szívemhez, így a dalok sem, ezért csúsztak le a listámról. Pedig tényleg pofás kis dalok. De erről majd a záró bejegyzésben részletesebben.

Most pedig a mentegetőzés után jöjjék is a majdnem-finálénk, avagy további 10 hiper-szuper Disney- dal! Ha előtte lecsekkolnád a további részeket, persze azt is megteheted az alábbi linkekre kattintva:

Top 50 kedvenc Disney dalom - 10 jó Disney- dal

Top 50 kedvencem Disney- dalom - 10 jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb NEM Disney- dal

 

20. Ezer színnel száll a szél/Colors of the wind
(Pocahontas, 1995)

Tudom, tudom, tudom... Takaroggyá' innen magadnak, ennek minimum top 10- ben a helye, mit képzelsz te magadról? Én legalábbis úgy gondolom, hogy a véleményem nem a legpopulárisabb, ennek ellenére megosztom veletek; nekem Pocahontas másik danolászása sokkal inkább a szívemhez szól, amiben messze hívja őt a nagy folyó. És egyébként még az sem a kedvenc Disney- dalom. De erről később. Az Ezer színnel száll a szél kétségkívül gyönyörű, idealista dalocska, tetszik a mondanivalója, a zenéje, a szövege, tehát úgy minden egyben van benne, csak talán azért, mert eleve a beszélő fával haverkodó indiánlány sztorija sosem volt a number one kedvencem, így a dalok sem tudtak olyan szinten hatni rám, mint a kedvenceim esetében. Arról nem is beszélve, hogy engem John Szőkerherceg Smith igazából irritál, és szerepet kap ebben a dalban, még ha hál' istennek dalra nem is fakad. Fuh, milyen problémáim nekem vannak, biztos irigykedtek, hogy nekem ilyenkre jut időm, hogy foglalkozzak. Na, mindegy. Ez a szám ettől még kétségkívül gyönyörű, és most mérges vagyok magamra, amiért a negatív dolgokra koncentráltam rá.

 

19. Álmom vár/Almost there
(A hercegnő és a béka, 2009)

Oké, ezzel pedig lehet, hogy pont az előzővel ellentétes módon vagyok elfogult; egyszerűen imádom a mesét, és Tiana Mulan után a kedvenc Disney- hercegnőm. És akkor ez még vegyüljön Vágó Bernadett hangjával, akit ugyan lehet becsmérelni, hogy nem annyira passzol hozzá a dzsessz, szerintem akkor is. Bizony, a tipikus "vágy" dalba nem kevés életet visz a dzsesszes hangzás, arról nem is beszélve, hogy a klasszikus stílusú megrajzolásra való váltás is feldobja az egészet. És azért nem mennék el szó nélkül amellett sem, hogy Tianának legalább normális álma volt, ráadásul tett is azért, hogy megvalósuljon. Nem véletlenül azonosulhatóbb a 21.század lánykáinak, mint Hófehérke, aki a hercegére vágyik. Na, ne kezdek megint valami teljesen mást kritizálni. Ez a dal úgy jó, ahogy van, átadja Tiana vágyát, létezését, személyét, mellette pedig pörgős és vidám.

 

18. Érzed már a szív szavát /Can you feel the love tonight
(Az oroszlánkirály, 1994)

Tudom, tudom, ezt is valószínűleg legtöbben top 10- be várták, de mégsem. Tudom, fura egy ember vagyok, mit lehet velem kezdeni. Alapvetően ez egy csodálatos nóta, egyedül azért nem top 10- es, mert nekem túl tipikus, talán az Ezer színnel száll a szélhez hasonlóan túlságosan elvártan imádott és túlajnározott, közben én meg valószínűleg beleuntam. De azt is garantálhatom, hogy egy éve még talán az első ötbe is belefért volna, netán a dobogóra is felállhatott volna. Különleges szerelmes dal ez, Timonék nyitánya és zárása ad neki egyfajta különlegesebb (értsd: szerelmes daltól nem megszokottan vicces) hangulatot, közben pedig megszólal a két főszereplőnk (az itt még nem annyira Stohl András- os Stohl András is - just sayin', igen, nekem ő valami berögződésem), meg van háttérben éneklés is Janza Kata jóvoltából, szóval az egész szép, a képi világa is, gyönyörű szerelmes dal, amit én egyébként Elton John szólójában is kifejezetten szeretek.

 

17. Messze hív a nagy folyó/Just around the riverbend
(Pocahontas, 1995)

Na hát, mondtam én. Ez a dal nálam talán inkább a mondanivalója, mintsem a zenéje miatt kedvenc. Valamiért én ilyen "vágy" dal beállítotságú vagyok. Egyszerűen zseniális, ahogyan Pocahontas problémáját és kérdéseit ötvözik a víz, a folyó szinonimájával, ugyan apa választott nekem férjet, engem a folyó más útra hív, messze hív a nagy folyó, az élet nagy folyója... Arról már nem is beszélek, hogy ugyan a magyarban Udvarias Anna hangja jobban passzol szerintem ehhez a dalhoz, azért ebben a dalban szerintem az eredeti is egy picit jobban összeáll, mint a másik Pocahontas- dalban. Éles zenei váltások vannak benne, de számomra így is élvezhető, plusz nekem ez a szinonima mindent elvitt. Arról nem is beszélve, hogy a vízben evezős jelenet is nagyon bejön. Talán ha a Pocahontas úgy összességében közelebb állna a szívemhez, akkor előrébb is kerülhetett volna, mert amúgy a különleges hangzását nagyon szeretem.

 

16. Mától mindörökké/For the first time in forever
(Jégvarázs, 2013)

Na most, a Jégvarázsra sokan mondanak rosszakat, tény, a hype- ját én sem értem, meg sosem volt a legnagyobb kedvencem, de jó mese. Kifejezetten jó. Ennek elleénre, őszintén szólva, nekem a karakterek, meg igazából a sztori sem olyan emlékezetes, mint a kedvenc Disney- filmjeimé. Ellenben a zenéje... Na, az nagyon ott van. Valamiért a Disney csak a Let it gót nyomta meg, ami tényleg zseniális szám, de igazán őszintén, nekem Anna játékos éneklése viszi a prímet, amiben Vágó Bernadett hangja a lehető legjobban működik, rendesen élővé varázsolja a mi kis naiv hercegnőnket. Azok a részek pedig, amikben Elza is énekel, tökéletesen kifejezik a két lány ellentétes személyiségét. Illetve ennek is van amúgy egy elmondhatatlanul jó repríze, arra is érdemes rákeresni. Bírom ennek a számnak az aranyos, játkos naivitását, a fülbemászó dallamát és úgy Anna lényét benne. Igazán jó kis dal, na.

 

15. Két vágy/Two worlds
(Tarzan, 1999)

Ugyan az eddig látott/olvasott Disney- toplisták szerint kábé egyedül vagyok ezzel, de nekem a Tarzan betétdalai közül a nyitószám viszi a prímet. Nemcsak azért, mert amúgy a szövege és a zenéje nagyon egyben van, mind Ákos, mind Phil Collins hangjával (ebben nem tudok dönteni, más mindkét verzió, egyben egyeznek csak, hogy indkettő zseniális), hanem azért is, mert abból a szempontból elég megrázó és egyedi, hogy egy betétdal közben leég egy hajónk, kikötünk egy dzsnugelben, új életet kezdünk, majd hárman is meghalnak; Tarzan szülei, illetve Kaláék kölyke. Mindez egy pörgős, fülbemászó betétdal alatt. Hm. Ó, és a film végén fellelhető repríze pedig olyan módon fejezi be a filmet, ahogyan az elején a dal megalapozta a hangulatot.

 

14. Hős Ali + Hamis Ali/Prince Ali
(Aladdin, 1992)

Egy igazi kis játékos, pörgős, vidám nóta. Dzsini a Disney egyik legjobb kreációja, részben ez köszönhető amúgy Robin Williamsnek, persze, de magyarban legkevésbé sem panaszkodhatunk Mikó Istvánra, olyan szinten nem, hogy ez a szám jobb is az ő előadsában. Igazi díszmenet, csak kapkodod a fejedet, a dallam pedig megragad az agyadban. És akkor ez még nem minden... Mert muszáj kiemelem a dal reprízét, ami ugyan magyarul Hamis Ali címre hallgat. Ugyanis hiába imádom Dzsini vicces éneklését, talán azért, mert valamilyen beteg vonzódásom van Jafarhoz, meg amúgy is egy team gonoszok ember vagyok, ezért nálam az ő változata nyert. Annak ellenére is, hogy azért Jafar megérdemelt volna egy teljes dalt, amit amúgy Alan Menken körülbelül hármat is írt neki, de végül csak egy egyperces reprízt adott elő. Gyalázat rá, a családra, a szamára... De attól még a hős dalának ellopása kétségkívül egy kreatív és jó kis dolog. A személyes véleményem ellenére az eredetit linkelem be, mert nem szeretném, hogy az én beteg elmém miatt ti lemaradjatok egy pörgős, humoros parádéról. Meg amúgy is, furán fog hangzani, de próbáljátok ki, és énekeljétek el azt a sort magatoknak (hangosan), hogy "Herceg jő, nagyszerű hős, Ali Ababwa!", ebben a formában rohadt jó kiénekelni, hogy Ali Ababwa. Na jó, én kétsékívül beteg vagyok, és teljesen nem normális. Na, rohadt sokat beszéltem erről. Következő.

 

13. Ringat a víz/Under the sea
(A ki hableány, 1989)

És ha vidám dalolászásnál tartunk, kétségkívül a legvidámabb, leggondtalanabbul pörgős közös vernyákolás A kis hableány kultikus dala, amiben Sebastian próbálja meggyőzni Arielt arról, hogy bizony tökéletesen jó neki itt a víz alatt, a szárazföldön csak szépnek tűnik, de egy száraz, sivár hely, itt meg minden olyan szipcsi szupcsi, folyton úszunk, jó kedvünk van. Na, most, azt muszáj kiemelnem, hogy amikor legutóbb volt olyan dal a listán, amiben Vass Gábor énekel, akkor éppen Dr.Facilierként elég sötét dolgokat művelt, úgyhogy mindenképpen jár egy említés annak, hogy itt ettől teljesen eltérő módon egy vidám valamit csinált - méghozzá zseniálisan, el nem tudom képzelni ezt nélküle. A Kiss the girl óta már rájöttem, hogy ő jobban műveli a sebastiankodást, mint az eredeti színész. Nagyon ritmusos, igazi zenei csemege, emellett klasszikus és kötelező darab, ráadásul Sebastian a kedvenc karakterem A kis hableányból, szóval ez talán részben neki is köszönhető.

 

12. Ha szeretet él a szívedben/Great spirits
(Mackótestvér, 2003)

Bizonyára sokan nem nagyon ismeritek a Mackótestvér nyitódalát, pedig amondó vagyok, hogy az egyik legjobb Disney- nyitányt kapjuk meg vele. Gyönyörű szám, gyors, pörgős. A Mackótestvér zenéjét a Tarzanhoz hasonlóan Phil Collins szerezte, és ugyan legtöbbek kedvence a Repül a léptem (On my way), ami valóban zseniális, engem a Tarzannal együtt véve is ez a darabja vett meg leginkább a nagy zseninek, és borzasztó alulértékeltnek tartom ezt a számot. Komolyna mondom, az egész Disney- történelem egyik, ha nem legérthetetlenebbül és leginkább alulértékelt darabja. Komolyan, ahányszor idejutottam, újra és újra meghallgattam, hogy ez tényleg olyan jó, amilyenre emlékszem, vagy csak egyszer berögződött ez nekem? Vagy mégis miért nem kap kellő figyelmet és szeretetet? Magyarban Szulák Andrea énekli Az élet az úrhoz hasonlóan, de őszintén szólva, azért egy kis elfogultságot lehet, ad nekem az, hogy az eredetiben Tina Turner énekli ezt a csodát, abban a nőben pedig benne van az az őserő, ami ehhez a dalhoz kell, és tudjuk, hogy eleve nagy kedvencem. Bár amúgy a mi verziónk is csodálatos, ebben az igazi erő angolul van meg.

 

11. A csaló/Not one of us
(Az oroszlánkirály II.: Simba büszkesége, 1998)

Bizonyára sokan csak néztek, hogy ez mégis mi a fenét keres itt, de én egyszerűen imádom Az oroszlánkirály folytatásában felcsendülő dalt, amiben Kovut útjára engedik. Azon túl, hogy például a Pocahontas Harci dobok- betédalához hasonlóan keserűen jellemző az emeberekre, zeneileg is zseniális, imádom ezt a kánonos éneklési formát. Az Egyek vagyunkban Simba tanulságot farag abból, hogy mind ugyanolyanok vagyunk, egy nagy család, a film másik legjobb betétdalában pedig száműzi Kovut, nem bízik benne. Azon túl, hogy a hangok nagyon jól összeálltak, a zenének zseniális "elűzős" hangulata van, az egész borzasztó szomorú, dühítő, és mégis jó értelemben ráz a hideg a zenétől. Plusz azért folytatáshoz képest elég komoly témákat boncolgatunk, mondom én, hogy jellemző ez az emberekre. Az pedig, ahogyan Simba egyre távolabbról és távolabbról, de még mindig figyeli Kovut, ugyanazzal a szigorú, rezzenéstelen, megvető tekintettel, egyszerűen az egyik legjobb Disney- momentum. Ahogyan az egész jelenet az.

 

Na, hát mára ennyi lett volna. Ha valamivel egyetértesz/nem értesz, azt ne félj megosztani velem egy komment formájában. Ha kérdésed/kérésed van, a kommentszekción kívül még e-mailben oszthatod meg velem, a fashionandbooksbusiness@gmail.com címen, illetve Instagramon is be lehet követni, és akár rám is lehet írni, ott @fashionandbooksblog néven vagyok fellelhető, akkor is jó, ha mindig előre szeretnél tudni a posztokról, és egyből értesülni róla, hogy kint vannak, meg amúgy a teljesen érdektelen, és igazából nem is létező életem semmi történései is néha megosztásra kerülnek, már ha ez inspiráció bárkinek is. Ha viszont maradnál csak a blog mellett, akkor legközelebb a ráadás posztban találkozunk még a nagy finálé előtt, addig is szép napot!

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még jobb Disney- dal

141a0f1ae3e811ffb12860e1278634aeaa4d3e53_00.jpg

Sziasztok! Nos, elérkeztünk a harmadik részünkhöz is, még mindig Disney- dalokat rangsorolunk, és ti még mindig kitartotok mellettem, igazán minden elismerésem annak, aki még bírja. (Ha akad egyáltalán ilyen.) Ma tényleg nem akarok rizsázni, inkább egyből belecsapnék, mert a végén megint elkalandozom. Szóval előzzük ezt meg!

Ha esetleg még nem láttad az előző részeket vagy csak foltyatni akarod a sorozatot, itt tudod csekkolni a további bejegyzéseket:

Top 50 kedvenc Disney dalom - 10 jó Disney- dal

Top 50 kedvencem Disney- dalom - 10 jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még annál is jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb NEM Disney- dal

Tehát jöjjön a lényeg, tőlem szokatlanul gyorsan! Előre szólok, ez most kicsit gonoszabb lesz, mint eddig... És akkor! Top 50 Disney- dal, harmadik felvonás, go!

 

30. Idegen érzés/Strangers like me
(Tarzan, 1999)

Ákosra még mindig sok mindent tudok mondani, azt nem, hogy szimpatikus, de bizony az van, hogy azt sem, hogy ne tudna énekelni, és a Tarzanban ne végzett volna zseniális munkát. Kétségkívül a sok fantasztikus dal egyik legjobbja az Idegen érzés (Phil Collins tolmácsolásában Strangers like me), amiben Tarzan az emberi létét fedezi fel kicsit jobban, és nem feltétlenül a tudományos dolgokra gondolok - a hirtelen feltűnő Jane ugyanis egy egészen más tanulmányt indít el benne. Azon túl, hogy alapvetően ez nem csak egy szerelmes dal (annak meg a megszokottól elég eltérő), szerintem a romantikus része nagyon aranyos, egyszerűen imádom azt, ahogyan Tarzan Jane- re néz, és maga sem tudja, mi ez az idegen érzés, csak nézi őt, és nem akar mással foglalkozni, csak vele... Ahh, a romantikus énem most kicsit felszínre került, és el is olvadt. A szám alapvetően talán angolul most jobb, bár én az Ákos- verziót is szeretem, mint feljebb említettem.

 

29. Gaston/Gaston
(A szépség és a szörnyeteg, 1991)

A gonosz dalok legviccesebbike, az, ami számunkra túlárad a humortól, és nem tudom, hogy az viccesebbé vagy szomorúbbá teszi, hogy amúgy Gaston ezt a sok csodát magáról komolyan gondolja. LeFou vezetésével a mennyekbe magasztaljuk a nem túl eszes ellenlábasunkat, arra mondjuk van gógyija, hogy eszébe jusson egy ötlet, meg hogy önmagát bálványozza, de hát ez Gaston, mit kezdjünk vele. Aztán már az elég árulkodó, ha a dalod címe a saját neved, ugyebár. (Jó kis fejtörő, kommentben olvastam a dal alatt: Gaston, a Gonosz királynő vagy Kuzco az egoistább? Az én megfejtésem amúgy a Gaston, Kuzco, királynő sorrend.) Vicces kis társadalomkritika ez egyébként, ha komolyan vesszük, ha meg nem, akkor ragadjunk le annál a sornál, hogy mindenben vastag Gaston, és szerintem ez sokat elárul.

 

28. Száll egy sötét dal/My lullaby
(Az oroszlánkirály II.: Simba büszkesége, 1998)

Hm, milyen vidám kis nótákat válogattam össze erre a tízesünkre, nem? Zira eleve az egyik legalulértékeltebb Disney- gonosz, csak mert folytatásban szerepel, és akkor a dalról már ne is beszéljünk. Egyszerűen zseniális gonosz dalt kapunk ebben a második részben, pedig csak egy DVD- s második rész. Én nem tudom, szerintem nem tudnék elaludni emellett a vernyákolás mellett, vagy ha igen, is rémálmaim volnának később, de ki tudja, lehet, Kovu mindig kapott egy ehhez haosnló aranyos kis altatót. A dal vége egyébként picit hozza a Készülj hát végének a hangulatát. Említettem már, szerintem nem is egyszer, Kútvölgyi Erzsébet a legnagyobb telitalálat Disney- szinkronhangok terén, az angol verzió szerintem siralmasan rossz, a magyar viszont az ő hangjával fenomenális. Ez a dal tényleg sötét, szép álmokat!

 

27. Bírnom kell a célig/I can go the distance
(Herkules, 1997)

Na, hát az ókori görög korba elkalauzoló mesénk is jó kis dalokat tartalmaz, ezeknek egyike a címszereplőnk szólója, amiben arról énekel, hogy bármi is a cél, eléri, miután ráébred, hogy nem oda való, ahol él. Hihetetlenül inspiráló egy dal ez, a kitartásról, hitről, reményről. A mondanivalóján és motiváló szövegén túl pedig egyébként a zenéje is nagyon redben van. Én szeretem az ilyen inspirációs cuccokat, és kész, ez a dal meg szép, ahogy van. (És kövezzenek meg, de nekem a még nem kigyúrt, ügyetlen Herkules sokkal szimpatikusabb.) Ez a szám szerintem angolul és magyarul egyaránt jól szól, talán az angolra voksolok, de amúgy nem lehet panaszunk a fordításra sem. Amúgy van egy olyan érzésem, hogy a Herkules fordítására kifejezetten sok időt szántak, vagy csak serencséjük volt, mert valami fenomálisak a fordítások és a szinkron.

 

26. Harci dobok/Savages
(Pocahontas, 1995)

Azért van egy-két igazán társadalombíráló, nagyon komoly, ezáltal kissé sötét dal a Disney- történelemben. Ezeknek egyik kiemelkedő darabja a Pocahontas klimaxában felcsendülő Harci dobok című dal. Nagyban zajlanak az események, az indiánok John Smith- t akarják megölni, az angolok meg az indiánokat, közben Pocahontas meg akarja őket állítani. A rasszizmust valami fenomenális módon közelíti meg, ráadásul két oldalról, kifejezetten örülök neki, hogy ezt a készítők bevállalták. Ugyan a mondanivalója gyerekként nem jön át, zeneileg akkor is élvezhető darab, idősebb fejjel pedig... Sokat elmond már a refrén is, söpredék, söpredék, talán nem is ember. Ne keverjünk most ide semmiféle elfoogadásügyi meg ilyesféle kérdéseket, de ez a szám akkor is egy bátor, erős vállalás volt a Disney részéről, ami ebben az esetben igen csak jól sült el.

 

25. Szegény mélabús lélek/Poor unfortunate souls
(A kis hableány, 1989)

Akkor megint egy gonosz dal (ebben a részben viszonylag sok van), ez egy igazi sötét, komoly, lassabb nóta. Ursula manipulatív, nem is kicsit, ez a lényege, ebben a dalban pedig ez remekül kiteljesedik. Erős váltások vannak benne, de alapvetően ez szerintem elviselhető. Kicsit a lelkekkel ez egy sötét, talán félelmetesebb atomoszférát jelenít meg, amitől kiskoromban azért kirázott a hideg - amúgy néha most is, csak ez már egy jó értelmében vett libabőr. Zeneileg talán az eredeti hanggal jobban tetszik, bár amúgy talán mégsem, az viszont biztos, hogy színészileg mindenképpen a mi zseniális Schubert Évánk adja át jobban a dalt, úgyhogy team magyar, nem csak azért, mert imádom Schubert Évát... na, jó, de, ez is közrejátszik benne. De hát azt, aki zseniális, megbocsátjuk, ha imádom, nem?

 

 

24. Másvilág/Friends on the Other Side 
(A hercegnő és a béka, 2009)

Oké, ez a rész hivatalosan is a "gonosz dalok" címet kaphatná, na mindegy. A hercegnő és a béka vudu doktora eleve a Disney egyik, ha nem legkarizmatikusabb főgonosza, a dala hihetetlenül élvezhető és sokoldalú. Az elejére anyukám azt mondta, hogy olyan "Aladdin- hangulata van", és egyébként van benne valami (és akkor már csak érdekesség, hogy Dr.Facilier egyik ihletője Jafar volt az Aladdinból). Ez a dal tényleg egy más világba kalauzol el, egy sötét, kicsit félelmetes világba. Manipuláció, gonoszság, varázslat, de még humor is akad ebben. Az meg csak egy mellékes megjegyzés, hogy Naveen milyen jól néz ki úgy az egész film alatt... Dr.Facilier a barátnőimmel nálunk egyfajta... hát mém lett, vagyis, akarom mondani, ő a mis istenünk. És az meg már csak puszta tény, hogy ebben a dalban kábé minden megvan, ami jó kis gonosz dalhoz szükséges. Mellesleg nagyon bírom, amikor a dal elején Facilier lepacsizik az árnyékával. Jó, ezt már tényleg csak úgy megemlítettem.

 

 

23. Szépség és a szörny (A szépség és a szörnyeteg, 1991)

Olyan szinten klisés, hogy hihetetlen, ez kábé minden Disney- dal toplista kötelezője, de hát mit tegyünk vele, ha egyszerűen és kalasszikusan jó, nem igaz? Kanna mama danolászik a kétszemélyes bál alatt Belle- nek és a szörnyetegnek (akit amúgy Adamnek hívnak, legalábbis állítólag, ma is tanultatok valamit). Romantikus, lassú, cuki, de kötelező, örök és ikonikus darab. A képi világról már ne is beszéljünk... Érdekes fordulat, hogy nem a főszereplőink búgnak egymásnak romantikusan, de talán ez az egyik oka a szám népszerűségének. Gyönyörű szép szerelmes szám, Pápai Erzsi hangjával gyönyörű, igazi érzelmes darab, az angol eredeti is nagyon szép, de egyébként a 2017- es változathoz készült Ariana Grande x John Legend változat is rendben van, de azért mindenképpen az eredetiket ajánlom, még akkor is, ha a 2017- es élőszereplős film egyetlen elviselhető pontja Luke Evanson kívül ez a dal.

 

22. Egyek vagyunk (Az oroszlánkirály II.: Simba büszkesége, 1998)

Na most, tudom, sokan utálják Stohl Andrást, de mondhat bárki bármit, én a hangjával még mindig szerelemben vagyok. Ahogy egyébként beteg dolog így, beteg dolog úgy, Simbával is (és alapjáraton nem gerjedek állatokra, nyugalom, alapból teljesen normális vagyok - mármint ezen a téren... na, mindegy). Ebben a dalban Kiarának tanít arról, hogy mind egy nagy család vagyunk, egyek, szeressük egymást, szép dolgok. Kicsit idealista, de szép. Persze később nagyban ellent mond a mi kedvenc oroszlánunk saját magának, ami amúgy realisztikusabbá teszi ezt az elsőre túl jónak tűnő kis álomvilágot. Ráadásul Kiara és Simba apa-lánya kapcsolata is szuperül tapintható a dalban. Igazi szép dal, szívderítő. (És tudjuk, én egy picit idealista vagyok, bízom benne, hogy egyszer mind egyenragúak leszünk mindentől függetlenül - még akkor is, ha a realista részen nem ért egyet, és tudja, hogy ez nem fog bekövetkezni.) Ezt mindenképpen magyarul ajánlom, nekem valamiért Simba eredeti hangjával ez nem ül. Pedig érdekes, sokan szeretik úgy is. Nekem viszont angolul kifejezetten nem tetszik. Meg hát Stohl András.

 

21. Készülj hát/Be prepared

Újabb gonoszunk fakad dalra, ezúttal Zordon személyében. A sebhelyes arcú oroszlán dalától gyerekként kifejezetten féltem (csakúgy, mint Ursuláétól), és ez is az egyik oka a zsenialitásának. Maga a látvány hátborzongató, elég hatásos a ránézésre is gonosz ellenlábasunk, amint zöld fényben állítja a saját oldalára a hiénákat (spoiler, aztán jól ki is nyírják őt), amikor menetelnek, az egyébként náci felvonulást idéz, és igen. Zordon a Disney legnagyobb politikusa, ez ebből a dalból csak úgy árad. Én tényleg nem akarok itt politikáról beszélni, de az oroszlánpolitika lehet kivétek, nem...? Ahhoz, hogy ez igazán jól szólaljon meg, mindenképpen szükséges Kristóf Tibor hangja, például az angol változat más hanggal szerintem kicsit kiherélt a magyarhoz képest. És most ígérem meg, hogy egy darabig leállok a gonsoz dalokkal ez után a rész után. Ámen.

 

Nos, ez volt a harmadik tízesünk, kezdünk elérni a vége felé. Most egy kicsit túl voltak tolva a gonosz dalok, tudom, de látszik, hogy ezt a listát csak úgy, az akkori érzéseim alapján dobtam össze, nem számolgattam, hogy egy poszton belül hogyan oszlanak meg majd a dalok műfajilag és meseileg (?) sem. Nos, remélem azért tetszett ez a darkos verziónk, ha igen, azt nyugodtan oszd meg velem egy komment formájában, meg persze azt is, ha nem. Nemsokára jön a negyedik rész, addig ha gondolod, kövess be Instagramon @fashionandbooksblog néven, ott mindig mindenről előre fogsz értesülni (meg megismerhestz egy picit engem, meg a nyomorult életemet), ha pedig kérdésed/kérésed van, e-mail formájában a fashionandbooksbusiness@gmail.com címen tudod felvenni velem a kapcsolatot. Legközelebb találkozunk, addig is szép napot!

Top 50 kedvencem Disney- dalom - 10 jobb Disney- dal

82744a41e6e4e8cd48ed5c6c2649d5ad.jpg

Sziasztok! Most az előzőtől eltérően nem szeretnék rizsázni, tudom, ez tőlem igen csak szokatlan, de hogy őszinte legyek, annyira élvezek a dalokról véleményt írni, hogy inkább gyorsan túl vagyok a kezdésen, és jöhet az a rész, amit igazán szeretek ebben. Haha, önös érdekek. (Oké, valószínűleg ti is jobban örültök, hogy nem pofázok feleslegesen, bár azt szerintem úgyse olvassa el szinte senki - csak az olyan mániákusok, mint én, én mindig az ilyen feleslges cuccokat is elolvasom. Egy mérges kecske rajzolásáról álmodtam. Na, ezt vajon hányan olvasták el? Oké, megígértem, hogy nem pofázok, aztán most ennek semmi értelme.) Térjünk a lényegre, mert a végén az imádkozó sáskák szaporodása lesz a téma. (Na, hogy ez megint hogy jutott az eszembe...) Ha érdekel, az előző és a következő részeket itt tudod elolvasni:

Top 50 kedvenc Disney dalom - 10 jó Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még annál is jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb NEM Disney- dal

Most pedig jöjjön is a következő tíz dal, amit érdemes hallgatni és én is szívesen dúdolgatok Disney- berkekből!

 

40. Csillagfény/When you wish upon a star
(Pinokkió, 1940)

Ezután már nem is lesz klasszikus dal, ez sokat elmond, és lehet, hogy engem minősít, de mindegy. A Pinokkió első dalát Tücsök Tihamér dalolja el nekünk, megalapozva azt a valódi mesebeli, mesés hangulatot, amit az egész mese áraszt. Ez mégis mennyi mese volt egy mondaton belül? Mindegy, ezt másképpen nehezen tudom kifejezni. Kicsit fekete bárány itt, ugyanis bár a Pinokkió nem a kedvencem, ezt a dalt mégis szeretem, vagy legalábbis mélyen elismerem. Meg szerintem ez egy olyan darab, ami nékül nem is toplista a toplista, egyszerűen olyan alapkőként szolgál a Disneynél, amit mi sem bizonyít jobban, hogy azóta is ezt a nótát hallhatjuk felcsendülni minden Disney- mese nyitánynál. Igen, az az ismerős dallam, ami a kastély megjelenésekor zeng, az bizony ez. A dal Oscart is nyert, egyáltalán nem érdemtelenül. Gyönyörű darab, igazi kötelező klasszikus, egyedül a személyes ízlésem az oka annak, hogy nincs előbbre a listán, ez az én szegénységi bizonyítványom, de az biztos, hogy a jelentőségét tekintve ez a number one Disney- dal.

 

39. Nyitom a szívem/Love is an Open Door
(Jégvarázs, 2013)

Nyálas, szentimentális, túlromcsizott, de pont ettől az együgyű érzelmességétől olyan szerethető. Anna naivitása és Hans leleményessége ügyesen dolgozik együtt, sokadjára hallgatva vannak benne el(r)ejtett utalások a herceg tervére. Ilyen eltúlzott dal kevés van a Disney- történelemben, gonosz dalként kifejezetten furcsa gondolni rá, de esküszöm, tetszik a szerelmes és a gonosz dal műfajának szürreálisan csöpögős egyesülése. Ahogyan egyébként Vágó Bernadett és Pál Tamás hangja is igen jól dolgozik együtt, és talán az elfogultságom miatt (egyszerűen imádom Vágó Bernadettet), de a magyar verziót preferálom, még akkor is, ha szövegben az angol jobban ott van.

 

38. A trón úgy csábít, nagyon hív/I just can't wait to be king
(Az oroszlánkirály, 1994)

Az oroszlánkirály sok téren zseniális, a zenéjén is meghallatszik, hogy olyan nagyágyúk keze van benne, mint Elton John, Tim Rice és Hans Zimmer. Ez a darab Simba játékos dala, amiben Zazunak énekel arról, mi lesz, ha "nagy király" válik belőle, amitől kelekótya madarunk szíve szerint falra... repülne? Mászna? Ah, mindegy. Pörgős kedves, szerethető, játékos kis nóta ez, ami igazán jól átadja a gyerek Simba karakterét, ráadásul a látványvilága is elkápráztató és magával ragadó. Igen, erről összességében ennyit, beszél ez magáról eleget.

 

37. Áss egy kicsit mélyre/Dig a little deeper
(A hercegnő és a béka, 2009)

Bizony, A hercegnő és a béka zenéjét is igen csak bírom. Ez az a szám, amitől mindig instant jókedvem lesz, és teljesen felpörget. Az egész meséhez hűen van benne némi dzsesszes beütés, és ezzel együtt az egész hihetetlenül pörgős és színes. Odie mama karaktere alapból zseniális, ez pedig a dalon keresztül nagyon is jól átjön. Ugyan nagyon nem vagyok egy urgálós, táncolós csajszi, de ennek a dalnak a hatására mindig felpattanok (aztán ezt jobb esetben senki sem látja). Közben a megfogó, pörgős zene mellett fontos mondanivalója is van a dalnak, ami mellett megint csak nem mehetünk el szó nélkül. Szerintem, ha egyetlen vidám dalt hallgathanék csak Disney- berkekből ezentúl, az ez lenne. És hát mint előbb is mondtam; Odie mama for president!

 

36. Ő benned él/He lives in you
(Az oroszlánkirály II.: Simba büszkesége)

Ugyan az első rész kezdő dalához nem sikerült felérni, de azért elég korrekt kis számot hoztak össze a zeneszerezők Az oroszlánkirály folytatásához is. Az egésznek van egyfajta megfogó hangulata, a látványnak, a képeknek, a zenének, de azért azt ismerjük el, hogy nem a legváltozatosabb ez a szám. A magyar változatot ugyan legtöbben egy női előadónak tulajdonítanák, valójában Bereczki Zoltán adja elő, aki tudjuk, hogy nekem nagy kedvencem, de azért pályakezdő volt itt még. Monjduk végül is nem ez az oka annak, hogy ebből szerintem jobb az angol verzió, bár persze ez is közrejátszhat benne. Bár amúgy én a magyarra sem panaszkodnék. Talán a dalt átitató, megmagyarázhatatlan "őserő" az, ami ezt igazán szerethetővé teszi ezt a hangulatos kis nyitányt. Mellesleg pont a mai napon jött ki Peter Hollens feldolgozása erre a számra, és annyit mondok, hogy ha szereted az eredetit, akkor azt hallgasd meg, mert azt még jobban fogod szeretni. Velem legalábbis ez volt. Úgyhogy most leszek olyan kedves, hogy a magyar videó alá azt is belinkelem.

 

 

35. Mikor kezdhetnék élni már/When will my life begin
(Aranyhaj és a nagy gubanc, 2010)

Aranyhaj egy pörgős, életvidám csajszi, ami ebből a számból tökéletesen átivódik. A dal elején vidáman veszi élete körbe-körbe ismétlődő lemezét, a dal végén aztán ő is rájön, hogy ez nem kicsit unalmas. A zene ettől még nem válik azzá, sőt. Játkos, aranyos kis dal ez, Aranyhaj karakterét tökéletesen megalapozza, a repríze meg... Ahh. Ajánlom ezt magyarul meg angolul is, magyarul azért, mert én csípem Csifó Dorinát, még ha sokan nem is, angolul meg azért, mert Mandy Moore azért még mindig tehetségesebb. Felpörgetős dalnak tökéletes, spotán energialöketet ad, annak ellenére, hogy pont a monotonitásról szól.

 

34. Hakuna matata/Hakuna matata
(Az oroszlánkirály, 1994)

Az oroszlánkirály örök slágere, egy igazi himnusz, ami 1994 óta tanít arra, hogy csak légy laza, egyél, légy vidám, és szarj bele mindenbe, a világba, a kötelességekbe. És a hakuna matata konkrétan egy teljes életérzéssé, kultúrává nőtte ki magát. Imádom az ifjú Simba karakterét, illetve a Timon-Pumbaa kettősről ne is beszéljünk. Ugyan a refrén legendás, az egész szuper és ikonikus, azért került kicsit hátrébb a listán, mert például a Pumbaa előéletéről szóló rész vicces ugyan, de zeneileg nem a legértékelhetőbb - számomra. Így is örök kedvenc, klasszikus, kötelező darab. És persze amellett se menjük el szó nélkül, hogy SImba ebben a dalban nő fel, és hát... Értem én, hogy egy rajzolt oroszlán, de egyszerűen helyes, és kész. Ez meg még kiegészül Stohl András hangjával, és... Ah, mindegy, fangirlölés out.

 

33. Belle/Belle
(A szépség és a szörnyeteg, 1991)

Anyukám nagy kedvence, és A szépség és a szörnyeteg hangulatát is remekül megalapozza az azt nyitó, Belle című soundtrack. Megismerjük a falut, méghozzá elég jól, a lakosság nagy része dalra fakad, a reggel szokásos módon zajlik, mint mindig, kivétel nélkül, Belle nagyon szép, ezt ők is alátámasztják, csak hát ugyebár kicsit furcsa, vagy tán lökött? Gaston feleségnek akarja, hiszen legalább oly szép, mint ő, ikonikus sorok hangazank el ebben a számban is. Belle meg csak unja az egyhangúságot, és szeret olvasni. Kész, pont. Haha, asszem', bennem tényleg elveszett egy Belle.

 

32. Ő a sztár/Zero to hero
(Herkules, 1997)

Akkor megint prögjünk fel, nem is kicsit. A múzsák ezzel a dallal elég komolyan életet leheltek a filmbe, az ő szerepük szerintem hihetetlenül szerethető. Pont azért, mert úgy kifejezetten nincs is szerepük. Ebben a dalban megéneklik azt, hogyan vált Herkules igazi sztárrá, egyszerű srácból főhőssé, akit mindenki ünnepel, szörnyeket győz le, lányokat szédít el és saját merch termékei vannak. Bizony, bizony, Herk minden Hádész által elé görbített akadályt ügyesen vesz (pedig team Hádész), közben hatalmas rajongói tábort épít ki magának, igazi hős a srác... Kár, hogy kicsit naiv hősszerelmes, amúgy végül ez a veszte, de ne ugorjuk előre, hanem ünnepeljük, mindig fitt, meg bombajó, meg hát ő a sztár. Pörgős, fülbemászó, és bizony ha már bemászott, ott is marad - szuper kis dal ez, hiába ókori sztori a Herkules, teljesen modern, ahogyan ezt a két világot ez a dal is remekül ötvözi. Magyarul-angolul egyaránt zseniális, tipikus példája annak, hogy a nem szó szerinti fordítások milyen jók is. Na, mindegy.

 

31. Anyád a tét/Mother knows best
(Aranyhaj és a nagy gubanc, 2010)

Aranyhaj megint. Vagyis Aranyhaj, de mégsem, mert ez a mese zenei világának egy teljesen másik megközelítése, avagy a gonosz dalunk. Ugyan valamilyen szinten én Gothelt (nincs az az isten, hogy a magyar nevén hívjam, mert az egyszerűen bah) nem tartom annyira gonosznak - hát felnevelte azt a lányt, aki elég korrekt fiatal hölgy lett, azon túl, hogy háztartásban otthon van, kedves és aranyos, valamilyen szinten szerintem meg is szerethette -, azért a dalban is Aranyhaj hajával játszik, azt ölelgeti, ami jelzi a tetteit. Imádom egyébként ezt a nőt, a stílusát, a szám zenei és képi világát. A dal túljátszott drámázása pedig tökéletesen passzol Náray Erika zseniális hangjához, úgyhogy abszolút a magyar változat rajongója vagyok, azon túl, hogy a szöveg remekül összállt, magyarul a színészi rész - szerintem - jobban lett teljesítve, mint angolul. Szeretem a zenei világát ennek a dalnak, amiben a banyánk arról énekel, hogy a nagyvilág milyen sötét, kegyetlen és önző.

 

Nos, ez volt a második tízesünk, egyébként olyan nehéz ez a listázás, szívem szerint mindent az első tízbe raknék bele, de hát ez van, én találtam ki, hogy most ezzel fogok cseszekedni. Remélem, tetszett, ha igen, azt kommentben jelezheted, meg persze az ellenvéleményedet is, illetve ha bármi kérdésed/kérésed van, amit privátban szeretnél feltenni, a fashionandbooksbusiness@gmail.com címen tudsz elérni, Instagramon pedig a @fashionandbooksblog néven találsz meg, ne fél bekövetni, hogy mindig előre értesülj az új posztokról. Az önpromó után pedig tényleg berekesztem ezt a bejegyzést, hamarosan jön a folytatás, addig is szép napot!

 

Top 50 kedvenc Disney dalom - 10 jó Disney- dal

1bddf78f0cb47532c3a73a119fbc231d402f6cab_hq.jpg

 

Sziasztok! Nos, a Disney- toplisták nem ismeretlenek a házam táján, akad belőlük már kettő, de most egy komplett, 5+1 (az hat, köszönjük) részes Disney- toplista sorozattal készülök, amely során eljutunk az 50.kedvenc dalomtól az elsőig.

Maga az, ahogyan ezt megteszem, tehát külön bejegyzésekben, tízesével haladva előre egyébként a https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu blogtól jött, úgyhogy csekkoljátok az ő listáját, ugyan már több mint hároméves bejegyzések, de szerintem így is szórakoztatóak, és én valamiért kifejezetten szeretem az ilyesféle toplistákat. Youtube-on konkrétan számát nem tudom, mennyit néztem végig. Azt pedig szintén nem tudom, mióta tervezem ezt a posztot, de jóóóó régóta. Hát most belekezdek, és meginvitállak egy kis zenehallgatásos gyerekkoridézésre.

A lista persze szubjektív, meg minden ilyen, borzasztó sok kedvencem kimaradt, kegyetlenül kevés ez az 50 dal, még ha elsőre soknak is hangzik. Csakis Disney- dalokról lesz szó, a Pixar most kimarad. Egyébként még abba lehet belekötni, hogy nagyooon kevés a klasszkus darab, és inkább a Disney- reneszánsz (1989-1999) és az ún."revival" (2009-napjainkig - ennek a magyar nevét meg nem mondom, valami újjáéledés szerű) darabjai sorakoznak fel, de mit ne mondjak, nekem ezek állnak közelebb a szívemhez.

Amúgy a hosszú eltűnésért bocsánat, egyszerűen semmi kedvem nem volt a bloggal foglalkozni, és ezt csak akkor van értelme csinálni - szerintem -, ha szívem-lelkem benne van. Most már benne lesz, megpróbálom megígérni, hogy visszatérek.

A sorozat további részeit az alábbi linkekre kattintva olvashatod:

Top 50 kedvencem Disney- dalom - 10 jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - 10 még annál is jobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb Disney- dal

Top 50 kedvenc Disney- dalom - a 10 legjobb NEM Disney- dal

Akkor elég a rizsázásból, kezdjünk is bele a lényegbe!

50+1: Try Everything
(Zootropolis - Állati nagy balhé, 2016)

Persze minden rendes toplistába kell egy plusz egy... És nem, nem feltétlenül lenne ez az ötvenegyedik, sőt... Viszont! Ez azért nincs benne az alap ötvenben, mert alapvetően egy kissé irritál ez a dal, nem a kedvencem úgy magában, bár Shakirával amúgy semmi bajom, de ez a szám azért idegtépő tud lenni. Viszont a mesét magát annyira szeretem, hogy muszáj volt említést tennem róla, plusz az a jelenet, amikor Judy megékrezik Zootropolisba, és megy a dal, eléggé király lett. Plusz azért mióta láttam a filmet (amivel kapcsolatban eléggé szkeptikus voltam, aztán hatalmas pozitív csalódás lett), a dal is közelebb áll a szívemhez, mint előtte.

 

50. Hejhó!/Heigh-ho!
(Hófehérke és a hét törpe, 1938)

Igazából manapság nem nevezném a Hófehérkét kedvencemnek, bár tény, hogy klasszikus, és gyönyörű mese. De a zenéjét eléggé irritálónak találom, ennek ellenére is azért persze le a kalappal az egész cucc előtt, óriási dolgot indított el anno. A soundtrackről mégis ez az egyetlen dal, amit valaha is igazán meg tudtam kedvelni, mondjuk ebben közrejátszhat, hogy az egész rajzfilmből a törpék voltak a kedvenceim (meg a királynő, de ez most mellékes). Humoros, vidám kis klasszikus dal ez, gyerekkoromban is sokat dúdolgattam, mai napig kedves emlékeket idéz, fülbemászó dalocska.

 

49. A szív úgyis rátalál/Love will find a way
(Az oroszlánkirály II.: Simba büszkesége, 1998)

DVD- s folytatás ide, DVD- s folytatás oda, Az oroszlánkirály második része szerintem zseniális, és bizony zeneileg sem panaszkodhatunk rá, a soundtrackjét én összességében jobban szeretem az elsőjénél. Ugyan ez a dal hihetetlenül nyálas, cuki és alapvetően azt mondanám, hogy bah, de eleve imádom Kiara és Kovu párosát, és ez kiegészül két általam imádott énekes (Auth Csilla és Miller Zoltán) hangjával. Nem a legerősebb zenei alkotás, a belőle kicsepegő nyállal egy medencét ki lehetne tölteni, de mindezzel együtt imádnivaló, és nem tudom, miért, de nekem nagyon sikerült belopnia magát a szívembe.

 

 

48. Hol volt, hol nem/Once upon a dream
(Csipkerózsika, 1959)

Bár amúgy Hajnal hercegnő korántsem a kedvencem, ahogyan a kis hercegét is csak egy töketlen szépfiúnak tartom, attól még a daluk kifejezetten szép, kedves kis romantikus danolászgatás, nem véletlenül annyira ismert. Mondjuk tény, hogy én nagy köszönetet mondok azért annak, aki kitalálta, hogy a Demóna c.filmhez változatassál meg a hangzást - bár nekem maga a film nem volt a kedvencem (sosem fogom megérteni a főgonoszt változtassuk jóvá logikát), ennek a dalnak kifejezetten jót tett szerintem a darkosított verzió Lana Del Rey előadásában, én inkább azt preferálom, de persze ide az eredetit rakom be (mármint a magyar eredetit), mert ha esetleg valaki nem ismerné (kétlem, hogy van ilyen), akkor az hallgathassa már meg.

 

 

47. Vár rám a föld/Part of Your World 
(A kis hableány, 1989)

Ariel álmodozó danolászgatása nagyon sokáig nem fért fel a listára, már megírtam a cikkeket, amikor végül úgy döntöttem, hogy ez mégis kell ide. Hogy miért? Bár tipikus tini p...izé, plázacica dal, amiben konkrétan kimondja, hogy mindene megvan, de ez nem elég, attól még Arielt pont egy ilyen hisztis, elkényezetett(nek tűnő), de kimondhatatlanul édes és aranyos lánynak szeretjük. Ez a dal meg kifejezetten szépen áll össze zeneileg, egyébként eredetiben jobb, annak ellenére, hogy a cím magyarban jogosabb - azt ugyanis sosem fogom megérteni, az erdeti változat címe miért Part of your world, miközben mikor ezt énekli, még nem is találkozott Erikkel. Micsoda problémáim nekem vannak. Szóval ennek ellenére is jobb ez Jodi Benson hangjával, bár nekem Oszvald Marika ellen sincs semmi kifogásom, hiába nem szeretik sokan Arielként.

 

 46. Gyermekember/Son of Man
(Tarzan, 1999)

Valljuk be, Phil Collins elég rendes, tisztességes munkát végzett a Tarzan zenéjével (majd pár évvel később a Mackótestvérével is). És sajnos azt kell mondanom, hogy Ákos is. Nem kedvelem azt az embert, sőt. A zenéje sem a kedvencem, sőt. De az tény, hogy van hangja és tehetséges, arról nem is beszélve, hogy a munkásságának ezt a részét eléggé tudom értékelni. Ez a dal például talán jobb is az ő előadásában. Igazi pörgős, hangulatos kis betét ez, amiben végigkövethetjük Tarzan növekedését, és hogy hogyan válik ő a "legügyesebb majommá". Szerethő kis fülbemászó dalocska.

 

 

45. Csókra vár/Kiss the girl
(A kis hableány, 1989)

Nos, őszintén, ez eleinte nagyon sokáig nem volt benne a végleges 50- ben, de azóta lett valami velem meg A kis hableánnyal, nem tudom, megszerettem, úgyhogy felkerült ez is. Hangulatos, dallamos, fülbemászó, ikonikus kis nóta. Azt nehezen tudom eldönteni, hogy ez eredetiben vagy Vass Gábor sebastianossá formált hangjával élvezhetőbb, én talán a magyarra voksolok, de amúgy valami jót találok mindkettőben. De hát szeretem Vass Gábort. Meg amúgy Sebastiant is. Nagyon. Az meg kifejezetten vicces, amikor az elején Hablaty hamisan megszólal, Sebastian meg fogja a fejét. A halak meg persze muzikálisabbak, mint a madarak, kivéve a falmingókat, mert ők is érzik a ritmust... Vagy mi. Na, mindegy, a lényeg, hogy tetszik ennek a dalnak a hangulata és a zenei világa.

 

 

44. Legyen hó/Let it go
(Jégvarázs, 2013)

Ugyan nekem a Jégvarázs már akkor sem lett a kedvencem, amikor először láttam, azóta pedig nem igazán értem ezt a hatalmas hype- ot és felhajtást, ami körülötte van, azért jó kis mese, és a zenéje igazán ott van. Ugyan a nagy sláger ez lett, eleinte még a top 50- ben sem volt benne, talán pont a népszerűsége miatt voltam vele egy kicsit szigorúbb. Végül azért be kellett ismernem, hogy jó kis dal ez, még ha nem is feltétlenül gondolom, hogy az az óriási népszerűsége teljesen indokolt. Ugyan magyarul fogom belinkelni, ahogyan mindent ezen a listán, mégis azt mondom, hogy ennek a dalnak inkább az eredeti verziója a kifejező, és az is Indina Menzellel. Nem azért, mert a magyar nem jó, csak angolul azért elég más a jelentése.

 

 

43. Szívem mélyén álmok hada él/I've got a dream
(Aranyhaj és a nagy gubanc, 2010)

Az Aranyhajban is hihetetlenül szerethető dalok csendülnek fel, a legszürreálisabban aranyos pedig kétségkívül ez a darab, amiben a haramiák hatását keltő, rosszfiúknek tűnő kocsmázók énekelik meg legnagyobb álmukat, Aranyhajjal és Eugénnal egyetemben. Eleve az egyik kedvenc jelenetem a filmből, zeneileg is nagyon rendben van, ráadásul Csifó Dorina játékos hangjához eléggé passzol ez a dal (Mandy Moore- ról már nem is beszélve.) Plusz a furcsaságából adódóan nagyon humoros is.

 

 

42. Ha zeng a Notre Dame/The Bells of Notre Dame
(A Notre Dame- i toronyőr, 1996)

Na, most, A Notre Dame- i toronyőr az sok szinten a Disney egyik legmegosztóbb darabja, nem is egy gyerekmese, az igaz, de tudjuk, hogy én imádom. Igazából minden egyes soundtrackje jó valamiért (oké, talán a "Guy like you"- ra nem tudok indokot találni, miért is volna jó, bár talán, mert vicces), ez a darab pedig jól megalapozza az egész mű hangulatát. Nagyon tetszik, ahogyan a dalok hozzák az egyházi énekek stílusát, lévén egy templomban játszódunk, hahó! Az Operettszínházban amúgy elég rendesen hosszabb, a linkelt verzióban meg a kórus részek sjanos kimaradtak, agyon van vagdosva, de még így is zseniális, nem is kicsit, az egyik leghangulatosabb filmkezdést mindenképpen megadja.

 

 

41. Hozzon örömet e nap/Honor to us all
(Mulan, 1998)

Nagy volt a dilemma, hogy a Mulan filmkezdő trackje vagy a katonák később felcsendülő dalja kapjon helyet ezen a listán, de az én szívem végül efelé húzott, talán azért is, mert a többségé a másikhoz húzna. Igazából ez csak egy hangulatalapozó darab, amiben megismerkedünk a háttérrel, a társadalom állásával (a férfi harcol, a nő nem is simán gyerekeket, de egyből fiúkat szül - egyenjogúság, please), Mulan karakteréről kapunk egy kis átfogó képet. Átadja a hangulatot, szerethető, és az kifejezetten tetszik, hogy sok embert énekeltet, ahogyan a hangzásvilágát is nagyon csípem.

 

Szóval ez volt az első tízesünk, még négy darab ilyen vár ránk. Nemsokára hozom a folytatást, addig ha gondoljátok, kövessetek be Instagramon @fashionandbooksblog néven, ha mindig előre akarjátok tudni, mikor lesz poszt, vagy a szánalmas életemről akartok többet tudni. Ha kérdésed/kérésed van, akkor azt akár kommentben is nyugodtan tudathatod velem, de akár e-mailben is felkereshetsz a fashionandbooksbusiness@gmail.com címen. Legközelebb jön a következő rész, addig is szép napot!

Karácsonyi álom

December 25. Karácsony reggel.

Cathrine éppen szemeit dörzsölve egyenesedett fel puha ágyában. Gyönyörű égszínkék szemei drágakövekként csillogtak pirospozsgás, fehér arcán. Szőke, hullámos haja kicsit kócosan omlott a vállait takaró, márkás selyempizsamájára.

Nagyon szép lány volt, ezt pedig pontosan tudta is magáról. Ennek ellenére sem gondolta úgy, hogy a külső bármiben is előre valóbb a belső értékeknél. Éppen azért, mert rengetegszer találta magát szemben azzal a támadással, miszerint nem több egy szép, elkényeztetett fruskánál. Ő pedig csak remélni merte, hogy ezek a vádak nem igazak. Hogy a valódi értékei nem a külsejéből, a szülei pénzéből fakadnak.

Mindent megkapott, amit csak szeretett volna. Nem volt számára lehetetlen. Régebben ezt nem is igazán fogta fel; hiszen gyerekként az ember nem gondolkozik azon, hogy miért kapja meg a legújabb babát, amit az üzletben látott, egyszerűen csak örül neki, hogy megkapja. Aztán ahogyan ér az ember, idősödik, ezek a dolgok egyre jelentőségteljesebbek lesznek. Mikor már érti a pénz, a vagyon fogalmát. Sajnos pontosan látta, hogy vannak emberek, akik mintha társaikat csak futkározó pénzdarabokként látnák; azt, aki márkás, drága ruhákban, nagy kocsival és sofőrrel jár haza, azt egy nagyobb címletűként, a szegényesebb ruházatú, gyaloglókat pedig kisebb értékekként. Mintha tényleg az számítana, hogy milyen családból jöttél, hogy öltözködsz, mennyi pénzed van.

És saját bőrén tapasztalhatta, hogy ezek a dolgok mégis mennyire mellékesek is. Hogy nem az a lényeges, hogy a szüleid mennyiért vesznek neked kabátot, hanem az, hogy szívből teszik- e. Nem a biciklid márkája a fontos, hanem az, hogy vajon apukád tanít- e téged biciklizni. Hogy nem a fényűző utazások a lényegesek, hanem az, hogy az út folyamán mennyi időt töltünk együtt. Hogy nem az a lényeg, mi kerül az asztalra esténként, hanem az, hogy a család szeretetben, együtt üljön le vacsorázni. Hogy karácsonykor sem az ajándékokon, a meghívott vendégek számán van a hangsúly, hanem a békén, szereteten, a családon.

Visszagondolt eddigi életére. Csupán 15 éves volt, nem élhetett még meg olyan sok mindent. Mégis tisztán láthatta, hogy bár szülei biztosan szerették őt, erről viszonylag kevésszer volt alakalmuk tanúbizonyságot tenni.  Hiába készültek hozzájuk aznap estére rokonok a világ minden tájáról, ha őket sem ismerhette, ezáltal pedig nem is szerethette igazán. Hiába várták a fa alatt ragyogó, pompás ajándékok, ha tudta, hogy egyik sem az örömről, inkább a pénzükkel való villogásról szól. Hiába volt karácsony reggel, ha nem lehetett biztos abban, hogy a szülei este hazaérnek üzleti útjukról, amire még két hete indultak.

Ott, akkor, december 25- én, reggel kilenc órakor egyetlen karácsonyi kívánsága volt: hogy teljesüljön az az álma, hogy egyszer valóban szeretetet kaphasson az életben.

 

Theresa arra ébredt fel, hogy már egyedül volt otthon. Édesanyja még karácsony napján is munkába indult, hogy teljen nekik áramra és némi élelmiszerre, ne kelljen az ünnepnapon sötétben, étlen ülniük.

Az aprócska, inkább viskónak, mint háznak nevezhető otthonuk egyetlen szobájában karácsonyfa nem állott, ugyanis idén nem mentek túl jól az anyagi dolgaik, így lemondhattak az hagyományos karácsonyról. Volt már erre példa pár éve, akkoriban, mikor a lány apja elhagyta családját. Azokban az időkben kellett a legtöbbet nélkülözniük, de Theresa még nem igazán fogta ezt fel, csak azt tudta, hogy korgott a gyomra, de nem volt mivel enyhítenie kínzó éhségét. Hogy míg a legtöbb lány az iskolában hétvégi vásárolgatásaikról beszélgettek, ő szombat-vasárnap minimálbéres munkát végzett egy gazdaságnál, ruhaként pedig unokatestvérei kihordott darabjait viselte.

Mégsem tudta volna sajnálni magát. Akkor sírt, és fájt neki, amikor apukája egy fiatal nőért ott hagyta édesanyját és őt, soha többet nem hallatott magáról. Igen, ez szenvedés volt a számára. Ezek után nem tudta fájdalomként kezelni az éhséget, a hideget, a fáradtságot. Azt pedig egy szóval sem mondta volna soha, hogy rossz élete volna.

Igen, talán anyagi, megfogható dolgokból sosem jutott ki neki annyi, mint az átlagos, normális lett volna, ennek ellenére nem cserélt volna senkivel. Számára ugyanis édesanyja határtalan szeretete, büszkesége sokkal többet ért, mint akármennyi étel és pénz. Persze néha kedve lett volna sírni így is, ha elébe tettek volna egy tál ételt csak úgy, megette volna, örült volna egy új ruhának, de nem cserélte volna el édesanyjára egyiket sem.

Ahogyan egyre ért, idősödött, egyre több munkát vállalt. Nem csak azért, mert többet bírt. Azért is, mert egyre inkább érezte, hogy anyukáján fog az idő vasfoga. Napról napra kimerültebb, betegebb lett, félő volt, hogy akármilyen kisebb megbetegedés elviheti őt. De hősként küzdött, bírta, amit a sors kívánt tőle. Theresa pedig példaképként tekintett a nőre.

Akkor, 25- én reggel, az ágyában ülve sem a sok ajándékra gondolt, amit nem kaphat meg. Hanem arra az egyre, ami az övé volt fa, gyertyák és pulyka nélkül is: a szeretetre.

Csupán egyetlen karácsonyi kívánsága akadt: hogy álma, miszerint mindenki ugyanúgy érzi majd a szeretetet, teljesülhet. Majd, valamikor. Egyszer.

 

--------------------------------------------------------

Sziasztok! Én most ezzel a bejegyzéssel szerettem volna boldog karácsonyt kívánni, ugyanis semmiféle kreatívabb ötletem nem támadt. Ráadásul ezt a novellát is már tavaly írtam (az eredeti változatot még 2014- ben, de amit most olvastatok, az szóról szóra tavalyról van), de visszaolvasva nekem tetszett, még ha mondjuk klisés is meg minden. De egy ilyen kis karácsonyi kikakpcsolódásnak szerintem elment, és remélem, nektek is tetszett. Ráadásul utoljára még akkor volt novella publikálva a blogomon, amikor elkezdtem az egészet, az első bejegyzésem ugyanis az volt, de azóta semmi. Így gondoltam, most ezt az évekig tartó csöndet megtörhetnénk.

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket, és az ünnepek után, esküszöm, találkozunk. Addig is szép napot!