Sziasztok! Talán a címből már rájöttetek, milyen csodálatos ötlet fogalmazódott meg ma a fejemben, de ha esetleg nem, engedjétek meg, hogy elmagyarázzam. Még 2017 májusában volt egy Túl sok információ rólam TAG- bejegyzésem, ami így leírva nem volt annyira régen, de valahogyan visszaolvasva én is változtam óta, és a stílusom is. Mármint a blogolási stílusom. Így arra gondoltam, ma egy ilyen kötetlenebb posztban kibeszélem a régi válaszaimat (én szerintem még a fiatalabb énemnél senkit sem beszéltem ki többször - vele van problémám bőven), és összehasonlítom a másfél évvel ezelőtti önmagamat a mostani énemmel. Remélem, sikerült érthetően elmagyaráznom, és ha ez a roppant kreatív ötlet megfogott, akkor nyugodtan maradj csak. Meg akkor is, ha nem érted, mi van, hátha rájössz, és akkor tetszik meg az ötlet. Vagy ha akkor sem... Akkor ne olvasd el. Na, mindegy, már megint túl sokat pofáztam így elöljáróba, nézzük, akkoriban miket irkáltam.

So! (Na, olyan régen voltunk, hogy már magyarul sem tudok. Zseniális.) Marha régen nem volt bejegyzés vagy életjel rólam (jó, talán nem eléggé régen), így úgy gondoltam, egy gyors kis taggel jelentkezem most, mert a karácsonyi kellemes kis kikapcsolósdás volt, így készítek egyet most is, méghozzá, hogy kicsit személyesebb is legyen, a túl sok információs taget hoztam, márha ez bárkit is érdekel. (Kétlem.) De megvolt a három zárójel két mondaton belül, úgyhogy kezdjük is!

Mostanra annyira megszoktam, hogy a köszönésem "Sziasztok!" az elköszönésem pedig "addig is szép napot!", hogy kifejezetten furcsa azt olvasni, hogy nem olyan régen még összevissza irkáltam. Pláne, hogy ez a "so" azt se tudom, mégis honnan jöhetett, szerintem nagyon azt hittem, hogy ettől úgy tűnik, mintha menő lennék, és tudnék angolul. A marha kifejezést emlékszem, hogy egy időben sokat használtam, mondjuk ez inkább ilyen 2014 környékén volt, nem hiszem, hogy ma olyan sűrűn leírnám ezt a jelzőt. A szarkazmus csak úgy árad ezekből a sorokból, ami egyébként a mai beköszönésemben is fellelhető, csak talán nem ilyen mértékben. Régebben sokkal többet ironizáltam, tettem szarkasztikus megjegyzéseket (bár mint mondtam, ma is jellemző rám), és ha már zárójel, igen, egy időben tényleg nagyon túlzásba vittem a zárójelezést, egyébként monstanság is csak próbálom magamat visszafogni. A tageket azonban még ma is szeretem. Egyébként az utolsó mondat nekem még most is kifejezetten tetszik, ezt lehet, hogy még most is leírnám.

Mi van rajtad? Egy Marks & Spencer- pizsama.- Azóta sajnos a Marks & Spencer kivonult Szlovákiából, de még azelőtt felvásároltam a fél pizsamakészletüket, így jelenleg is egy Marks & Spencer pizsamanadrág van rajtam, csak ez esetben egy H&M- es pizsamafelsővel. Igen, én otthon képtelen vagyok nem pizsamában lenni.

Voltál már szerelmes? Talán. - Nem tudom, mit akartam elérni ezzel a nagyon titokzatosra vett talánozással, mert akkor még nem voltam. Biztos azt hittem, ez így menőbb. Vagy isten tudja.

Volt már borzalmas szakításban részed? Nem, még soha, de remélem nem is lesz. Mondjuk valószínűleg eme reményeim nem érnek sokat, de ki tudja. - Ezzel a válasszal mai napig tudok azonosulni, lépjünk.

Milyen magas vagy? Alacsony vagyok, 158 cm. - Haha, azóta is alacsony vagyok, de két centit sikerült nőnöm, már 160 vagyok. Nem annyira a kedvencem a magasságom, de kezdek vele megbarátkozni, inkább legyek kicsi, mint 162-163 centisen teljesen semmilyenül átlagos.

Hány kg vagy? Sok, legyen elég ennyi. De tényleg sok, tehát nem csak annyi, hogy 55 kg vagyok, sokkal több. (És itt a okkal nem 1-2, 3-4, 5-6 kg- ra utal.) - Nagyon nem akartam bevallani, bár benne van, hogy akkoriban nem is igazán tudtam, mennyit nyomok, de akkor körülbelül 73 kg körül lehettem. Most legjobb tudomásom szerint 58 vagyok.

Vannak tetoválásaid? Nincsenek, nem is lesznek, bár amúgy tetszenek, de... Nem tudom. Ha tisztában volnék azzal, hogy kb.40 éves koromban meghalok, akkor televarratnám a testemet. De így, hogy iyen információ nincs a birtokomba, és valószínűleg nem is lesz, túl racionális a gondolkodásmódom ahhoz, hogy valaha is rám kerüljön egy. - Jó, ez azért megváltozott, most már mindenképpen szeretnék egy tetoválást a csuklómra, de csak legelőbb huszonöt éves korom körül, akkor már talán leszek elég érett ahhoz, hogy meg tudjam ítélni, mi az, amit életem végéig magamon szeretnék viselni.

Vannak piercingjeid? Nincsenek, de ez nem is tetszik. Maximum a több füllyuk, ami szerintem nem számít piercingnek. - A nem tetszikhez annyit teszek hozzá, hogy továbbra sem igazán, bár pasikon a szemöldökpiercing kifejezetten szexi. A füllyukakkal még mindig úgy vagyok, hogy szeretnék, szülinapomon lesz is két plusz füllyukam a jobb fülemben, de később többet is szeretnék még.

OTP? (kedvenc párod) Sorozatra gondolva Felicity és Gus a Váratlan utazásból. (Ide képzeljetek egy cukcsicsajszisszívecskécskét.) - Jej, ez a nagyon Váratlan utazás- korszakom volt. Mármint az egyik, abból volt már kettő-három. Ha most kérdeznétek, akkor a válaszom a Fel!- ből Carl és Ellie. Gyerekkori barátságból sírig tartó szerelem. Ennél nincs gyönyörűbb. De amúgy Felicityt és Gust is nagyon szeretem mai napig. A "cukcsicsajszisszívescskécskét" meg inkább nem kommentálnám.

Kedvenc sorozatod? A feljebb is említett Váratlan utazás. - Ez mai napig így van, mivel nem nézek sorozatokat.

Kedvenc márkád? Attól függ, milyen termékekben. - Változatlan.

Van valami ami hiányzik? Több idő jól jönne. - Igen! Már akkor sem volt életem, és persze most sincs, de akkor is több idő kéne. Hogy ez hogy lehet...

Kedvenc dalod? Tina Turner- Goldeneye (Igen, megint visszaváltottam.) - Na, mondjuk ez változott. Most number one kedvencemnek Anna Blue- tól a Silent Screamet mondanám, de amúgy Anna Blue dalain kívül mostanság főleg Disney- betétdalokat hallgatok (érett vagyok, na).

Mennyi idős vagy? Nem vagyok idős, inkább fiatal, avagy kitérek a kérdés elől- time. - A koromnak, nevemnek, nememnek és lakhelyemnek még mindig semmi köze a blogomhoz, bár aki ügyes, kábé ki tud mindent következtetni.

Mi a horoszkópod? Bak. - Ez valahogy nem változott meg.

Mi az amit keresel a párodban? Humor, józan ész, és könyörgöm, tudom, hogy nehéz, de viseljen el minden marhaságommal együtt! - Ez mai napig így van, nekem azért kilométeres listám nincs arról, milyen az ideális, azért persze van még egy-két plusz pont, de összességében én csak azt tudnám nagyon nehezen vagy talán sehogyan sem elfogadni, ha a srác IQ- hiányos, nincs humora, és persze első sorban, ha nem tud elviselni és elfogadni úgy, ahogy vagyok. Ezeken túl nekem nem kell egy herceg fehér lovon.

Ki a kedvenc színészed? Audrey Hepburn. - Nagyon régen nem láttam egy Hepburn- filmet sem, mondjuk igaz, filmet úgy általánosságban véve sem, de attól még Audrey Hepburn helye a szívemben ami napig változatlan.

Mi a kedvenc színed? Fekete. És a fekete. Meg egy kicsit a fekete is. - Ez még mindig tart, továbbra sem lettem színesebb, sőt inkább csak még feketébb.

Hangos vagy halk zene? Fülhallgató minden mennyiségben, de ha valami érzést akarok nagyon kiadni, akkor hadd ordítson. - Ez sem változott, világból kifutok mindenféle hangos zenétől, ami nem fülhallgatón keresztül szól.

Hova mész ha szomorú vagy? A szobámba, ledőlök az ágyra, és pszichopatáskodom egy sort. És ne, ezt inkább ne kelljen bővebben kifejtenem. - "Pszichopatáskodni" (ha érdekel, csapkodni, mindent összevissza dobálni, karmolni a tárgyakat és magamat, keresni valamit, amit széttéphetek, közben meg sírok - és remélem, nem lesz, aki ezek után felkeres nekem egy pszichológust vagy letiltat az internetről, amiért beteg emberként osztom az észt) már rég nem pszichopatáskodtam, illetve ez így nem teljesen igaz, mert amúgy két hete, de az sem volt annyira vészes, és azon túl már tényleg régen fordult elő. De egyébként még mindig a szobám a kis rejtekem.

Mennyi ideig zuhanyzol? Fürödni szoktam. - Még mindig vízpazarló vagyok. Mentségemre szóljon, nincs zuhanyzónk. Kádban zuhanyozni meg nem szeretek.

Mennyi ideig tart elkészülni reggelente? 15 perc. Igényesség reload. (Amúgy igényes vagyok, csak gyors.) - Akárhogy is kalkulálom, mai napig nem jön ki több 15 percnél.

Verekedtél már valaha? Nem hiszem, hogy pár ártatlan testvéri hajhúzás számít, így pedig  válaszom nem. - Amikor ezt írtam, teljesen elfeledkeztem életem első és utolsó verekedéséről, amikor nagyon menci óvodásként első nap összeverekedtem egy másik lánnyal. Aztán valahogyan azóta ezt a nagyon balhés múltat magam mögött hagytam, és egy kis nyugodt lányka lettem. Meg egyébként ennek ellenére is az óvónők kedvenckéje voltam abban a három évben, ki érti ezt.

Mi vonzó számodra egy emberben? Az első jó pont, hogy ha már olyan mély a kapcsolatom valakivel, hogy megmutatom neki a valódi énemet, azt is elviseli. Aztán humor és intelligencia, természtesen. - Ezt ma már kitárgyaltuk, és a véleményem változatlan.

Mi visszataszító számodra egy emberben? Hm. Jó kérdés. Ha az illető egy idióta, akkor semmiképpen se reméljen semmit, a humor hiánya is gond, a túlzott önimádat (a minimális még csak kedvemre való is) és a bunkóság. - Ugyanezt tudom mondani, látszik, hogy nagyon nem bírom az unintelligens embereket, akik humorérzékhiányban szenvednek. Mondjuk mára rájöttem, hogy van az a fajta bunkóság, ami kifejezetten bejön.

Miért kezdtél el blogolni? Nem emlékszem, valószínűleg csak jött az ihlet. - Azóta már eszembe jutott, A Szent Johanna gimi Kingája adta az ötletet, mivel őt nagyon szerettem, és blogolt, ezért én is elkezdtem. Micsoda komoly indok.

Mitől félsz? A magasságtól NAGYON. - Ez azért vicces, mert azóta rájöttem, hogy nem félek a magasságtól. Az egyetlen fóbiás félelmem így a kutyáktól van, ami biztos furcsa a legtöbbek számára, de ez van.

Min sírtál utoljára? Úgy igazán a szüleim majdnem-válásán. (Jelentem, mégsem válnak.) - Múlt hét pénteken anyukám mérges volt rám (fura oka volt rá, de én minden ilyen alkalommal még az eszembe juttatok ezer indokot, hogy még jobban bőgjek). A szüleim meg egy időben folyton majdnem váltak, mostanra szerencsére erről a szokásukról lemondtak.

Mikor mondtad utoljára valakinek hogy szereted? Ma, anyukámnak. - Tegnap, anyukámnak. Még ha nem is mondanám szívesen, a húgom dobálózik ezzel a szóval, és mióta egyszer anyukám azt mondta, hogy én valahogy sosem fejezem ki, hogy szeretem őket, sosem megyek oda, satöbbi, satöbbi, próbálok picit nyíltabb lenni e téren. Csakhogy én más vagyok, mint a húgom.

Honnan jött a blogger neved? A CocoChanelEszterrrka mindenhol a nevem, az eleje az első számú példaképem, Coco Chanel, a vége pedig a nevem, Eszter, amit utálok, ha becéznek, de valahogyan amikor kitaláltam kisebb koromban "oan naon menciii ötlet volt a három r". De egyébként ez érdekes módon mai napig tetszik, tehát ennyi. A blog neve pedig (Divat, könyvek és a többi) az életem akkori- vagyis, amikor a blogot létrehoztam, annak idején- legfontosabb dolgaim a divat és az olvasás, az és a többi pedig csupán annyira akart utalni, hogy bár ez a két téma foglalkoztat(ott) legjobban, másról is szándékoztam írni. - A CocoChanelEszterrrka amúgy mai fejjel hihetetlenül vicces, és talán ezért szeretem annyira. Egyszerűen hozzám nőtt. Az meg egy vicc, hogy a blogom azóta is foglalkozik majdnem mindennel, de divattal és könyvekkel valahogyan nem igazán.

Mi az utolsó könyv amit olvastál? Kiera Cass- Párválasztó történetek 2. - Ez kifejeztten vicces, ugyanis a mostani válaszom pedig Kiera Cass - Az igazi. A héten elolvastam újra a teljes Párválasztó- sorozatot, unatkoztam, napi egy könyv, aztán kész. Ennyi. Szeretem azt a sorozatot.

Most mit olvasol? Jelenleg semmit, kéne néznem valamit. - Ez így van, talán bele kéne kezdenem Böszörményi Gyulától a Leányrablás Budapesten című könyvbe, mert már hónapok óta a polcomon csücsül.

Mi volt az utolsó film amit megnéztél? Ez is jó kérdés, elég régen néztem filmet. Nem emlékszem. - Szó szoros értelmében vett film az új Johnny English- film volt, nem igazán tetszett, de azért kibírtam, sulival voltunk rajta, úgyhogy azért elmentem, de eleve nem érdekelt. Egyébként pedig éjjel néztem meg az Egy bogár életét, ha mese is számít (éppen Pixar- maratont tartok, már csak két mese, és végignéztem mindet). Update: mikor korrektúrázom a bejegyzést már minden Pixar- film pipa, és a legutóbb látott filmem (azaz mesém) az Irány Eldorádó! (És ez most egy fontos közölnivaló volt.)

Kivel beszéltél utoljára? Anyukámmal, aki megzavart blogolás közben. (Szeretlek, anyu!) - A takarítónőnkkel.

Mi a kapcsolat közted és aközött akivel utoljára sms-eztél? A testvérem. Ilyen kapcsolatra gondoltatok? - Mert milyen kapcsolatra gondoltak volna, múlt-én? Amúgy az egyik barátnőmmel.

Kedvenc kajád? Sablonosan a pizza. Bár most konkrétan rosszul vagyok, ha rágondolok. - Hehe, ha itt rosszul voltam, akkor ne is beszéljünk arról, hogy idén nyáron betoltam egy egész olasz pizzát, na, ezt a témát inkább hagyjuk... Amúgy továbbra is talán kitartok a sablonos válaszom mellett, de azért megemlítem anyukám grillezett csirkéjét is. Ketchuppal egyszerűen isteni!

Hova szeretnél elutazni? London, Párizs, Los Angeles (bár régebben nem akartam kijutni Amerikába, egy újonnan jött oknál fogva már volna kedvem menni), Madrid, Róma és Milánó az első számúak. - Erről nemrégiben volt poszt, úgyhogy önpromó helye, nyugodtan csekkoljátok.

Hova utaztál utoljára? Ha hosszabb útra gondoltok, Svájcba. - Na jó, akkor nagyon unalmas életem lehetett, konkrétan 2016 nyarán voltam utoljára Svájcban, és a bejgyzés 2017 májusi. Na, mindegy. Most ennyire azért nem nyúlok vissza, két hete voltunk ismerőseinknél, akik falun élnek.

Van valaki aki tetszik? Nem kifejezetten. - Megint csak nem értem ezt a választ, kedves múlt-én, nem tetszett neked akkoriban senki. Amúgy most nincs.

Kit csókoltál/pusziltál meg utoljára? Nem adok senkinek sem puszit, de apukám adot nekem utoljára. - Jej, de intim dolgok ezek!

Mikor szóltak be utoljára? Közvetlenül nekem pár hónapja. - Hát... Nem vagyok olyan érdekes ember, hogy be lehessen nekem szólni, úgyhogy nem tudom. Ez a pár hónapja sem igazán tudom, mégis milyen esetre utalt.

Kedvenc édességed? Skittles minden mennyiségben, gyümölcsös (multivitaminos) Mentos, süteményekben pedig a képviselő fánk. - Jaj, a Skittlesnek konkrétan a függője voltam! Gyümölcsös Mentost meg már ősidők óta nem ettem, fogalmam sincs, miről beszéltem itt. Vagy ez csak nekem tűnik olyan régnek...? Képviselő fánkot is régen ettem - sajnos. De most a kedvencem a wagneres banántorta, abba bele tudnék fulladni.

Milyen hangszeren játszol? Zongorázom, legaábis tanulok rajta játszani. - Zongorázni azóta sem tudok, de még mindig vesződöm vele. De jövőre végre abbahagyom.

Kedvenc ékszered? A gyöngyfülbevalóm. - Ez vicces, mert azóta nem hordok gyöngyfülbevalót, hanem hatalmas, lógós fülbevalókat hordok, illetve annyi ékszer van rajtam mindennap, hogy nincs is kifejezetten kedvencem.

Sportolsz? Öhm. Szép napunk van. Jó, néha igen, de nem űzök semmilyen sportot rendszeresen. - Khm, az itteni "néha igen, de nem űzök semmilyen sportot rendszeresen" egy hatalmas nagy kamu, még most is az lenne, ha ezt írnám, lévén, hogy augusztusban tornáztam utoljára, és futni is akkoriban voltam. Úgyhogy nem, akkor sem sportoltam, és most sem. Egy rövidke időszak volt, amikor futottam. Az már a fényes múltam  része. Kevés fényes része van egyébként a múltamnak, leginkább szürke darabjai vanank (értsd: jelentéktelen, unalmas, nulla).

Mit énekeltél utoljára? Azta, jó kérdés. Talán a Bár mindenki láthatná című dalt a Mulanból. (Újabban az egyik kedvencem.) - Ezen most el kellett gondolkodnom, de szerintem a Hellfire- t A Notre Dame- i toronyőrből acapelláztam el, mert fogalmam sincs, miért. Látszik, hogy ki vagyok én, csupa Disneyt énekelek, na mindegy.

Kedvenc csajozós szöveg amit neked mondtak? Még nem volt részem ilyen élményben. - Azóta sem, hacsak az Instagramon próbálkozó "van több képed magadról? nincs? kár, pedig fullos vagy", amire egy "köszönöm (?)"- mel válaszoltam, nem számít annak. Mondjuk nem mondanám, hogy ez egy kellemes élmény volt, úgyhogy mindegy.

Használtál már pasizós szöveget? Ha igen mi volt az? Nem, soha, és nincs is tervben, hogy szövegeket használjak, egyszerűen önmagam szeretnék lenni. - Egyetértek veled, múlt-én, okos kislány vagy, szépen csak légy önmagad, és fogadjuk el a múlt-jelen-jövő- ének közösen, hogy amúgyse fogok sehogyan kelleni senkinek, úgyhogy mindegy is, de legalább önmagamként ne kelljek. Ámen.

Mikor lógtál valakivel utoljára? Hétfőn az egyik barátnőmmel. - Még arra is emlékszem, hogy ez Barbara volt. A mostani válaszom az, hogy múlt szombaton Noémivel, Barbarával és Kirával voltam vásárolni.

Kik készítsék el ezt a bejegyzést? Mit érdekel az engem? - Továbbra sem foglalkozom mással magamon kívül, blogos berkekben irónián kívül sem, úgyhogy mai napig nem érdekel.

Szóval, köszönöm a kis figyelmet, ez a bejegyzés senkit nem érdekelt, sziasztok.

Igazából most is hasonlóan érzek, csak kifejezetten élveztem írni, és muszáj lesz kideríteni, mikor szoktam rá a mostani köszönés-elköszönés formámra, ami amúgy annyira semmilyen, hogy valószínűleg senkinek sem tűnt fel, de én igenis tartom. Egyébként a poszton összesen 29 megtekintés van, ami az akkori számjaimhoz képest nem rossz, amúgy meg inkább hagyjuk. Szóval valószínűleg tényleg nem sok embert érdekelt.

Viszont mára ennyi is lett volna, nem tudom, ez tetszett- e nektek, nekem már egy ideje a fejemben motoszkált ez az ötlet, és kifejezetten szórakoztató volt megvalósítani. Persze ha bármilyen pozitív vagy negatív véleményed van erről, azt egy komment formájában tudhatod velem, illetve akár e-mailt is írhatsz, a fashionandbooksbusiness@gmail.com címen vagyok elérhető. Esetleg Instagramon is utánamnézhetsz, @fashionandbooksblog néven találsz meg, és bekövethetsz, ha mindig tudni akarsz az új bejegyzésekről és egyéb érdektelen dolgokról. Ha viszont maradnál simán az olvasgatás mellett, akkor legközelebb is várlak egy új bejegyzéssel, addig is szép napot!